Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-11 / 10. szám
ISKOLA és szabad szombat A szabad szombat bevezetését érthetően lelkesen és megelégedéssel fogadták dolgozóink, akiket ez az intézkedés érintett. A munkaidő lerövidítése, a szabadidő növelése természetesen népszerű intézkedés. Az viszont már kezdetben nyilvánvaló volt, hogy a szabad szombatot életünk valamennyi munkaterületén bevezetni lehetetlen, sőt nem is szabad. Amikor emlegetni kezdték az iskolákban is bevezetendő szabad szombatokat, számos szülő, pedagógus és természetesen diák helyeselte az új intézkedést. Az iskolaügyi szervek javaslatot készítettek elő, melynek értelmében a jelenlegi tanév második felében, tehát február elejétől — kísérletképpen — be lehet vezetni a páros számú heteken a szabad szombatokat. Még ezt a javaslatot is szívesen fogadták — különösen azok, akik nem gondolkoztak el az esetleg bevezetésre kerülő intézkedés elhamarkodottsága, sőt abszurd volta felett. „Megoldások“ természetesen születtek szép számban, és javaslatok jelentek meg a pedagógiai szaksajtóban meg a napilapokban. Ezek a javaslatok, illetve „megoldások“ azonban egyre inkább azt igazolták, hogy tulajdonképpen csak egyetlen jó megoldás létezik: az iskolai oktatás rendjét és az iskola — a diákok és pedagógusok munkáját nem bolygatni és nehezíteni a szabad szombatok bevezetésével. A megoldásként ajánlott tervezetek közül csak néhányat szeretnék megemlíteni: Legyenek 40 perces tanórák, vagy legyenek nagyobb számban délutáni tanórák a délelőttieken kívül, s egy-egy napon, ha kell, legyen 7, 8, esetleg 9 tanóra is. Módosítsák a tanterveket, csökkentsék a tanulók és pedagógusok óraszámát. Hangsúlyozni szeretném, hogy csak a legkirívóbb javaslatokat idéztem, s ezek közül — véleményem szerint — egyik sem valósítható meg. Vegyük például a 40 perces tanórák kérdését. Ismeretes, hogy jelenleg iskoláink munkájának egyik fő célkitűzése az oktatási folyamat korszerűsítése. Ez a legmodernebb segédeszközök (hangosfilmek vetítése, magnetofon, hanglemez, dia-vetítések, oktatógépek stb.) lehetőleg maximális igénybevételével és kihasználásával történik. Ehhez azonban időre van szükség. Gyakran a 45-perces — jelenleg előírt tanóra is éppenhogy csak elegendő az előírt anyag megtanításához és az előző feladatok számonkéréséhez. Az amúgy E. CEPCEKOVÄ: is elég rövid 45-perces tanóra tehát már nem bír el rövidítést. Ugyancsak helytelen megoldás lenne a tanítási órák számának növelése egy-egy napon. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy kilencéves alapiskoláink felsőbb évfolyamaiban és a középiskolai osztályokban a heti óraszám jóval több mint 30, és vannak diákok, főleg a nem kötelező tantárgyakat is látogatók között, akik már jelenleg is napi hat vagy még több órát abszolválnak. A hatnapos munkahét ötnapossá zsugorítása érdekében hétre, nyolcra növelni az egy napra eső óraszámot teljesen elfogadhatatlan. A tanulók (és tanerők) egyáltalán nem kívánatos fokozottabb fizikai és szellemi igénybevétele, tehát egészségi okok miatt, részben pedig azért, mert mind a tanulók, mind a tanerők számára a másnapi feladatokra, munkájukra való előkészülés ideje jelentékenyen csökkenne. De ez a javaslat egyébként azért sem valósítható meg, mert számos iskolánk tanteremhiánnyal küzd, és két váltásban is tanítanak, tehát a délelőtti osztályok számára tanterem hiányában sem lehet délutáni órákat tartani. De az sem jó javaslat, amely a tanterv módosítását követeli, hogy egyes tantárgyakból csökkentsék a heti óraszámot. Tudvalevő ugyanis, hogy nem igen van iskoláinkban olyan tantárgy, amelyből „fölöslegesen sok“ óra volna hetenként. Amenynyiben tehát a jövőben a tantervek módosítására kerülne .sor, globálisan a heti órák számának csökkentésére alig lehet számítani, legfeljebb csak arra, hogy egyes — kísérleti jellegű — tantárgyak megszűnnek, hogy helyüket a mindennapi élet által igényelt más tantárgyaknak adják át. A fentiek talán eléggé bizonyítják — elsősorban a szülők számára, — hogy iskoláinkban a szabad szombat bevezetése nehézségekbe ütközik, de egyáltalában nem is kívánatos. Nézetem, s úgy gondolom, soksok kartársam véleménye szerint is, sem diáknak, sem pedagógusnak nincs szüksége kéthetenként egy szabad napra olyan áron, hogy közben a tanulókat és a pedagógusokat is túlterheljük. Leromlott egészséggel, fáradt idegrendszerrel aligha tudna örülni bárki is a szabad szombatnak. Legfelső egészségügyi szerveink egyébként ugyancsak leszögezték már a sajtó hasábjain is, hogy egészségügyi szempontból egyáltalán nem kívánatos a szabad szombat bevezetése az iskolákban. Végezetül még egy javaslatot szeretnék kommentálni, mely a szabad szombatokkal kapcsolatban látott napvilágot a pedagógiai szaksajtóban. Ez elveti a szabad szombatok bevezetését, valamiféle kárpótlásként viszont a tanév folyamán hosszabb szünidők és a tavaszi szünidő bevezetését ajánlja. Ezen a javaslaton talán elgondolkozhatnának illetékes iskolaügyi szerveink. Módosítani lehetne a téli (karácsonyi) szünetet úgy, hogy 2—3 nappal előbb kezdődne és 2—3 nappal később végződhetne, mint eddig szokásos volt. E mellett szól többek közt az a tény is, hogy viszonylag sok az olyan diák (elsősorban középiskolások), akik a későn kezdődő és elég korán végződő szünidő miatt jelenleg mindig csak az ünnep előtti, illetve utáni csúcsforgalomban utazhatnak iskolájuk székhelyéről gyakran többszáz kilométernyire élő szüleikhez és vissza. A február első hetében szokásos félévi szünidőn kívül pedig be lehetne iktatni egy további szünetet tavaszszal, a hagyományos húsvéti ünnepekhez igazodva. Ez a szünet a húsvét előtti csütörkökön kezdődne és egy hétig tarthatna. Ha figyelembe vesszük, hogy iskolaügyi szerveink hatékony támogatásával az iskolákban megszűnt már számos, a tanítást zavaró körülmény (tanórák alatt végzett társadalmi munkák, végnélküli orvosi vizsgálatok stb.), akkor reálisnak tekinthető a fentebb javasolt tanévközi szünetek kibővítésének lehetősége. Sági Tóth Tibor Átalakítási ötlet Általában minden évben kisele]tezünk valamit ruhatárunkból. Sokszor fájó szívvel válunk meg egy-egy darabtól, mert anyagát, színét nagyon megkedveltük. Ha a kiselejtezett holmi aránylag még jó, csak divatjamúlt, alakítsuk át. így pl. régi kabátból praktikus kötényruhát varrhatunk magunknak Imunkába/ vagy kislányunknak (iskolába!. Természetesen a szétfejtett kabátot, vagy ruhát először kimossuk, s csak aztán szabunk belőle. A képünkön látható egyszerű, stma vonalú kötényruhát úgyszólván bármilyen régi kabátból megvarrhatjuk. A felsőrész lehet elöl végig gombos. Ha azt akarjuk, hogy egyben legyen, a kabát hátából szabjuk a szoknya felső részének az elejét, a hátát pedig a kabát elejéből, s így a tűzés a hátrészre kerül. A kabátból általában mély szembehajtásra is telik. Ez a szoknyán tetszés szerint lehet elöl vagy hátul. A karcsú termetűek zsebbel is díszíthetik a szoknyát. Ezt a ruhadarabot tavasszal kabát nélkül ts nagyon jól használhatjuk pulóverrel vagy blúzzal kiegészítve. (P. ]./ Szórakoznak és tanulnak Gyakran halljuk, hogy a mai Ifjúság könnyelmű, inkább a szórakozást választja, mint a tanulást. Az Igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy főleg a serdülőkorban élő fiatalok természetüknél fogva hajlamosak a romantikára, de a jövő, az élet komolysága tőlük Is követelve a munkára való felkészülést, többségük komolyan veszi tanulási kötelességét. Hiszen közülük kerülnek majd ki a jövő széles látókörrel bíró szakemberei, vezetői. Hogy alaposabban felkészülhessenek az életre; ehhez sokban hozzájárul a CSISZ utazási irodája is. Szlovákia területén a CSISZ Bratislavában, Banská Bystricán és Kassán nyitott utazási irodát. A fiatalok örömmel üdvözlik ezt a kezdeményezést, és már az idén több mint százezren veszik igénybe az utazási irodák szolgálatait. A fiatalság a szocialista országokon kívül a kapitalista államokba vagy pl. Egyiptomba is utazhat. Természetesen az utazások többsége kirándulás jellegű, de minden út ismeretterjesztő és nevelő hatással is bír. A fiatalok sokat tapasztalhatnak és tanulhatnak, ha megismerik más népek és azok ifjúságának életét. A CSISZ utazási irodái azonban olyan társas utazásokat is szerveznek, amelyek kimondottan a fiatalok nevelését szolgálják. Az orosz nyelvtanfolyamok hallgatói például — mintegy 600 személy egyelőre — a Szovjetunióba utazik, ahol tökéletesíthetik nyelvtudásukat. Persze, az említett adat korántsem fedi a szükségletet. Sajnos, azonban még nem elégíthető ki a sok, Szovjetunióba utazni kívánó fiatal igénye. Az utazási iroda most újabb lehetőségeket keres további társasutazások megszervezésére. Egyre többen vennének részt csereakciókban is. A kapitalista országokba egyelőre 100 fiatal készül nyelvtanulásra, cserébe a hozzánk utazó fiatalok szüleihez vagy intézményekhez. E téren különösen Angliával jók a kapcsolataink. A kétháromhetes külföldi tartózkodás alatt a nyelvtanfolyamok hallgatói délelőtt négy órát tanulnak, délután pedig körülbelül ugyanannyi időt városvagy vidéknézés közben élénk társalgással töltenek el, s ezáltal nagyon sok új fogalmat sajátítanak el. A nevelés nemcsak a nyelvtanulásra korlátozódik. Tervbe vették többek közt, hogy az ipari tanulókat tapasztalatgyűjtés céljából a nyugateurópai autóüzemekbe Is elviszik. Külön fejezetet képez a mezőgazdasági ifjúság kérdése. E téren sajnos, bizonyos lemaradás észlelhető. Sok szülő helytelen előítéletekre hivatkozva nem szívesen engedi gyermekét a CSISZ utazási iroda tanulmányútjaira. Ez különösen a közép- és kelet-szlovákiai kerületekben észlelhető. Pedig az ottani irodákban is A kifogások ára Sétálgat az udvaron a kismalac és vígan röfög új dalt a kukonicáról. Megállítja őt a kismedve és így szól: „Gyere velem borsót szedni, Kismalac.“ — Jaj, kedvesem — szomorkodik el a kismalac, — hogyan mehetnék? Reggel lyukat találtam a hasamon, itt nézd csak — mutat a köldökére. — Talán szét is reped a hasam. Rá sem szabad néznem a borsóra. Leült a fal alá és nézte, hogyan szedi a kismedve a borsót, amiből aztán finom levest főztek. Illata messzire szállt. A kismedve is teli tállal kapott belőle, a kismalac azonban csak úgy nyeldekelt az éhségtől. — Talán nekem is enni kéne — szólalt meg és vágyakozva nézett a tálba. — Nem lehet, kismalac. Fájós has-VALAHOL HIBA TÖRTÉNT? Megfejtések, nyertesek A Szabad Földműves 8. számában közölt kiskeresztrejtvény helyes megfejtése: Május — március — július — június. Könyvjutalomban részesülnek: Barna Dénes, Szőgyén és Korcsmáms Márta, Méhész. ra legjobb orvosság az éhség — mondta a kismedve. Megokosodott a kismalac és elhatározta, hogy a hasára többé sohasem fogja kibeszélni magát. Nem éri meg. Éppen akkor jött a kismedve seprővel a mancsában. — Gyere kismalac, felseperjük az udvart! — mondta. — Seperni? — ijedt meg a kismalac. — Azt hiszed, lehet? Bizony én nem seperhetek, fáj a lábam. Itt ültem, egyszer csak ilyen nagy szög ment a lábamba. Jaj, de fájl — Leheveredett a szalmára, titokban röffent egyet-egyet, a kismedve pedig egymagában söpri a nagy udvart. Délután verseny volt az udvaron. Egyéves korig minden kisállat jelentkezhetett a futóversenyen. A kismedve volt a rendező, ő osztotta a belépőjegyeket, a díjakat is. Dicsérte is őt mindenki. — És énvelem mi lesz? — kérdezte panaszosan a kismalac. — Hiszen én is ügyes vagyok. írj be engem is Mackó, biztosan megnyerem az első díjat. — Nem lehet, nem engedik a szabályok. Beteg lábbal nem versenyezhetsz. Megfogadta a kismalac, hogy ezentúl a lábára se beszéli ki magát. Nagyon rosszul esett neki, hogy nem versenyezhetett. De tavasz volt és olyan jól esett a napsütésben heverészni. Így aztán, amikor jött a kismedve és hívta, menjenek az erdőbe ibolyát szedni, mert a kiscicának születésnapja van és bizonyára megörül majd a figyelmességnek, újra csak kifogásokat keresett. — És mi lesz a fülemmel? Éjjel lekonyult a fülem, talán le is esik. Ha lehajolok, biztosan leesik. Nem mehetek ibolyázni. — Hogy meggyőzze a kismedvét, vizes kendővel kötötte be a fejét. A kismedve pedig meghozta az ibolyát, felköszöntötte a cicát és képzeljétek — mit kapott ajándékbal Egy új kötött szvettert, amit a cica egész télen át kötött. Szép piros szvetter volt, hogy a kismalac nem győzte nézni. „Néha majd kölcsönződ nekem is? — hfzelgett a kismedvének. „Azt mér nem — válaszolt az határozottan. — Hová gondolsz? Ha magadra húznád, letépnéd vele a lekonyult füledet! Elkámplcsorodott a kismalac. Miért Jár 6 mindig pórul? Miért nincs olyan szerencséje, mint a kismedvének? — Holnap majd előveszem az eszemet — mondta — túlteszek a kismedvén. Reggel csomót kötött a farkára és jajgatott: — Jaj, medvécske, csomó van a farkamon, feküdnöm kell. Semmit sem tehetek. Segíts, ki kell tisztítani az ólat, meg vizet hozni. Segíts pajtás! — Kár — mondta a kismalac. — Mára nincs semmi dolgunk és Laci megígérte, hogy motorbiciklizünk. De te csomóval a farkadon nem ülhetsz a gépre, elismerem. Hát csak feküdj, majd elmesélem, mit láttam. A kismalac felugrott, mint akit kilőttek. — Várj csak Medvécske, mindjárt kioldom a csomót..De a kismedve akkor már a motorbiciklin ült, amely nagy pufogással robogott ki az udvarról. — Megjártam — szomorodott el e kismalac. — A kifogások miatt minden jóból kimaradtam, és ráadásul még csomó maradt a farkamon is. Ford.: SÁNDOR KÁROLY szép és hasznos utakat terveznek. Elsősorban az élenjáró belföldi mezőgazdasági üzemek meglátogatására gondoltak, de később a fiatalok külföldre is eljutnának. Azzal természetesen mi sem érthetünk egyet, ha kivételt tennének az ipari és a mezőgazdasági tanulók között. Hiszen ma már a mezőgazdaság teljesen egyenrangú partnere az iparnak és közérdek, hogy a mezőgazdasági fiatalság is minél szélesebbkörü műveltségre tegyen szert. A társasutak szervezői figyelembe veszik, hogy a fiatalok általában kevés pénzzel rendelkeznek, azért külön, ún. Junior-hoteleket létesítenek számukra. Ezek a szállodák amolyan önkiszolgáló rendszer alapján működnek, s ezáltal a fiatalok költségei minimálisak lesznek. A múlt évi sikerek után a CSISZ utazási iroda tanulmányútjai iránt idén rendkívül nagy az érdeklődés. Bár még csak az év első negyedében vagyunk, már az összes társasút foglalt. A szórakozásnak és a tanulásnak ez a kapcsolata tehát máris nagy közkedveltségnek örvend a fiatalok körében. (Bállá) A gyermek bőrápolása A gyermek test- és bőrápolása már a csecsemőkorban kezdődik, és ennek legfontosabb tényezője a magasabb értelemben vett tisztaság. A csecsemő bőre rendkívül érzékeny, védekezőképessége a baktériumok ártalmaival szemben csekély. A mindennapi gondos fürdetés, hintőporozés és közömbös hatású krémek alkalmazása sok bajtól óvja meg a szülőt és gyermekét egyaránt. Ha a csecsemő bőre gyulladásos vagy ekcémára hajlamos, azonnal gyermekorvoshoz kell fordulni. A későbbi életévekben is hozzá kell szoktatni a gyermeket a rendszeres testápoláshoz, mert tisztálkodás híján különböző bőrbetegségek fejlődhetnek ki. Ezek közül leggyakoribb az ótvar, amely egyik gyermekről a másikra terjed. Ilyenkor az arcon, a fülek körül, a fejbőrön, de a test egyéb területén is sárgás, pörkös, nedvedző felrakodásokat láthatunk. Gyógyításuk: meleg, szappanos vízzel le kell áztatni a pörköket, és napjában többször klóros kenőccsel (chlorocid) kenjük be. Ügyeljünk a gyerek táplálkozására is. Bizonyos ételek az erre hajlamos gyermeknél viszkető csalánkiütéseket okozhatnak. Az ilyen allergiás természetű bőrbajoknál kerülendő a tojás, tej, vaj, füstölthús és konzervfélék fogyasztása. A viszketés enyhítésére hűsítő keverékeket használjunk. Az orvos ilyenkor antihisztaminos tabletták szedését rendelheti el. Ne feledkezzünk meg a gyermek haj-, fog- és körömápolásáról sem. A fejbőrt naponta ellenőrizzük. Gondosan fésüljük és keféljük a hajat. Minden étkezés előtt szabály a kézmosás; a körmöket rövidre vágjuk, és naponta rendszeresen tisztítsuk. A fogápolás a fogromlás legbiztosabb ellenszere, gondoskodjunk róla, hogy a gyermek reggel és étkezés után száj- és fogápolást is végezzen. SZABAD FÖLDMŰVES^ 1987. márcint 11.
