Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-11 / 10. szám

A jugoszláviai magyarok kulturális életéről Ha az olvasó Jugoszláviáról hall vagy olvas valamit, már eleve tudja, olyan országról van szó, amelyben sok nemzetiség él együtt. Szerbek, szlovákok, ruszinok és természetesen magyar nemzetiségű polgárok is kö­zösen építik az országot. Minden nemzetiségi csoportnak megvannak a saját nemzeti hagyományai, népmű­vészete, irodalma, amelyet a jelen­legi viszonyok között legjobb tudá­sához mérten művelhet és ápolhat. Hasonló módon ápolják és művelik a jugoszláviai magyarok is népi, nemzeti kultúrájukat, városokon és falvakban egyaránt. Az állami szer­vek ehhez a munkához megadnak minden szükséges támogatást és le­hetőséget. Ezek az elvek a Jugoszláv Népköztársaság alkotmányában is he­lyet kaptak. Az iskolákon kívül a magyar állampolgárok kulturális te­vékenysége úgynevezett kulturális Népi plasztika Tizenkét hazai múzeum eddig még bemutatásra nem került anyagából származnak a Szlovák Nemzeti Mú­zeumban kiállított népi plasztikák. 100—200 év előtt élt parasztok, pász­torok, bányászok keze-munkái. Akadt közülük tanult faragó mester is, vol­tak, akik műhelyekben megrendelésre dolgoztak, s minták után készítették a búcsújárő helyeken árusított szob­rocskákat. Ám sokan csak kedvtelés­ből, érzéseik, vágyaik kifejezésére törekedtek, a maguk vagy család­tagjaik részére faragták a vallásos tárgyú figurákat. Ezek a tiszta és őszinte érzelme­ket, a hétköznapok szürkesége fölé lendülő teremtő képzeletet, a nép kiapadhatatlan alkotó kedvét és szép­­ségszeretetét hirdető faragások egyhá­zi témájuk mellett ma is érdeklődést és megbecsülést váltanak ki. Termé­szettudományos, haladó eszmeiségü korunk sem zárkózik el értékelésük­től, s elfogulatlanul tud gyönyörköd­ni bennük. Mert mélyen emberi tar­talmakat fejeznek ki, amelyek tör­téneti korok és rendszerek változása ellenére is élők s maradandók. A Madonnák, Piéták és Krisztusok egyszerű, kezdetleges eszközökkel, naiv hittel s bensöséggel alakított' figurái a ma emberéhez Is szólnak. Mivel az anyai szeretet és önfeláldo­zás, a fiától megfosztott anya vigasz­talan fájdalma és a férfi testi és lelki szenvedéseinek tragikuma az élet örök körforgásában megismét­lődő jelenségek. S e szobrok nem tisztán képzelet­szülte lényeket ábrázolnak, hanem falvaink asszonyait, gyermekeit, fér­fialt. A népi faragómester velük, köz­tük élt, osztozott gondolkozásukban, érzésükben, részese volt sorsuknak, ismerte ízlésüket. Róluk, nekik min­tázta ezeket a szobrocskákat. De nem egyénileg ábrázolt és jellem­zett, hanem gyakori megfigyelés alap­ján több egyén tipikus vonásaival ruházta fel alakjait s így adott ne­kik általános érvényt. Bárkfiny Jenöné központokban nyilvánul meg és tel­jesedik ki. Jugoszlávia területén több ilyen kulturális központ is működik. A magyar kulturális élet központja Ojvidék (Növi Sad). Ezek után az ismert és általános vonatkozások után nézzük meg hogyan dolgoznak egy ilyen kulturális központban. Belgrádtól alig 80 kilométerre fek­szik Ermiház. Ezt a magyar falut a XVII. század elején alapították, s je­lenleg több mint 3000 lakója van. Ebből következően minden kulturális intézmény magyar nyelvű, s ezek közül is kiemelkedik a Petőfi Sándor Kultúregylet. Ez a kulturális intéz­mény ebben az évben kapott új ott­hont, amelyben nemcsak az általá­nosan ismert kulturális tevékenysé­get, a színjátszást, az irodalmi este­ket, a zenei előadásokat tartják, ha­nem itt van az iskola is, ahol ma­gyar nyelvű oktatás folyik. A ' falu kulturális életét az itt tanító fiatal magyar pedagógusok irányítják. A tánccsoportjuk komoly sikereket ért el már a múltban is és ma is rend­szeresen működik. Egy-egy kész tánc­kompozícióval sorra látogatja a kör­nyező magyar falvakat. Érdekesség kedvéért említsük meg azt is, hogy ebben a községben öt zenekar műkö­dik, amelyeket az egész környék ismer. Továbbá van a faluban állandó mozi, amelyben nagyobbára magyar filmeket vetítenek. A faluban sok a fiatal, akiknek nincs szándékukban elhagyni a falut. Rájuk nem érvényes az, ami általá­nos jelenség a fiatalok körében. Ott­hon maradnak, otthon dolgoznak. De ez nem is csoda, hisz megtalálják számításukat otthon is. S ma már többnek közülük saját autója is van. Ennek is megvan a maga magyará­zata. A falu komoly gazdasági ered­ményeket ér el, és a fiatalok között még milliomosok is akadnak. A nö­vénytermesztés és az állattenyésztés egyaránt olyan eredményeket ér el, amelyek anyagi haszna a fiatalok szempontjából nem közömbös. A jugoszláviai magyarok a kultu­rális életen kívül aktívan részt vesz­nek az ország gazdasági és politikai életében és annak irányításában. Képviselőik ott vannak a legalsó fó­rumoktól kezdve egész az országgyű­lésig mindenhol. Az újvidéki rádió hetente 230 órán keresztül sugároz magyar adást. Eb­ben az adásban a rádióhallgatók megtalálják azokat a műsorszámokat, amelyeket leginkább szeretnek. A különböző tudományos előadások, politikai kommentárok, irodalmi mű­sorok mellett bőven válogathatnak a hallgatók a népi és a szórakoztató zene különböző adásai közül. Ugyan­csak Újvidéken jelennek meg a kü­lönféle magyar sajtótermékek is. Ezek közül ismertebbek a Magyar Szó, a Dolgozók, a Hét Nap és má­sok. Gazdag, sokrétű és magas szín­vonalú a jugoszláviai magyar iroda­lom is, amelynek publikálását az Új­vidéken székelő Fórum kiadó bizto­sítja. Ugyanebben a kiadóban látnak napvilágot a magyar iskolák részére írt tankönyvek is. E rövid vázlat jellegénél fogva nem ad teljes képet a jugoszláviai magyar kultúra helyzetéről, inkább csak fő vonalakban ismerteti azokat a lehetőségeket, amelyeket a Jugo­szláv Népköztársaság a magyar nem­zetiségű dolgozók számára biztosít. Kornov Duian, a Svet munkatársa, Beigrád Jubiláló színház Az idén húsz éves az Oj Színpad (Novd scénaJ. A két évtized, amelyet ez a színház megért, nem csupán bratislavat vonatkozású, de általános érvényű Szlovákia egész területére. Mert ki ne Ismerné a színházat nép­szerű előadásaiból? Hisz volt olyan színmű, amely 100-nál több előadást is megért. A színház közvetlenül a háború befejezése után alakult meg. Bratislavá­­ban abban az időben csupán egy színház volt, amelynek ugyan három cso­portja működött, mégse tudta kielégíteni a közönség igényeit. A színház megalapításakor sok szó esett az új színház tevékenységéről és koncep­ciójáról. A követelmények azt mutatják, hogy a Nemzeti Színház folytassa a hagyományos munkát, míg az új inkább experimentális színházzá váljon, ahol helyet kap a könnyű műfaj, a komédia, az operett stb. Ma már vilá­gos, hogy helytelen volt kijelölni ezt vagy azt az utat; a színháznak ön­magán belül kellett kifejleszteni, kikristályosítani azt az irányvonalat, amely leginkább megfelelt küldetésének. A színházba kiváló színészek kerültek, nagyobbára a fiatal nemzedék soraiból: Chudík, Fílöík, Dibarbora, Gregor, Banciková, Lokvencová, Vronská, Cernlcká, Kováöiková. A rendezők közül a prózai előadások színrevltelénél kitűntek Zelensky, Kudláö, Smröok, Palka és mások. Meg kell említeni azt is, hogy a kezdeti időszakban több élő hazai szerző művét vitték színre, köztük KarvaS, Smröok és Luknár darabjait. jelentős munkát végzett a színház életében az operett csoport, amely valamivel később alakult meg, mint a prózai részleg. A zenés komédia, az operett lehetőséget biztosított a színészek sokoldalú képzettségének ki­használására. Az alakuló csoportba jönnek Fr. KrtStof Vesely, Műnk ren­dezők, s a színészek közül J. Kfepela, Zívojnovlö, később Ko&ích, Veclová, Kostelník, Hudek: Az elmúlt húsz év alatt a színház megerősödött, s mindkét részlege ará­nyosan kivette részét abban a munkában, amely az elismerés és a siker magaslatára emelte a társulatot. ANDREf, SMÓLINSK?, Búcsú a nyitrai „Híd“ illusztrátorától Mikor vagy harminc évnek előt­te megalapítottuk a nyitrai Híd kiadóvállalatát, megállapítottuk, hogy elgondolásunk célkitűzéseit legjobban a Magyar Album fedő­lapja fejezte ki. Egy merészen ívelő híd volt rajta, mely áthidal­ta a tátrai fenyő és az alföldi gé­­meskút közti távolságot, a híd felett pedig fehér galamb vitte csőrében a béke olajágát. Ilyen fedőlappal jelentünk meg aztán tíz köteten át — a háború vérzi­vatarában, a fasizmus embertelen­ségében — hirdetvén a két egy­más mellett élő nép barátságát akkor, amikor a kapitalizmus nemzetiségi üzérei a két népet állandóan egymás ellen uszítot­ták. Ki gondolta volna annak idején, hogy a fedőlap rajzolója, Massá­­nyi Ödön lesz az első, aki örökre eltávozik a Híd szerkesztőségé­ből? Körülbelül egykorúak vol­tunk, betegség soha nem tépte ezt a halkszavú művészembert, és most mégis tőle kell búcsúznunk. Massányi Ödön Nyitrán született 1907-ben, fiatalkorát a Csinesen élte át, a régi folyómeder öreg topolyfái alatt. Ezen a tájon volt később Dallos István házában a Híd szerkesztősége is. Rendkívüli rajztehetsége már egészen korán jelentkezett, és később budapesti tanulmányai és külföldi útjai so­rán egyre tökéletesebbé csiszoló­dott. Kitűnő freskófestő volt, számtalan templom falképe (de oltárképe Is) hirdeti kézügyessé­gét ma is, a nyitrai piaristák egy kori templomától — Burgenlandig. Kitűnő restaurátor is volt, akt mindvégig, amíg az alattomos kór kezéből ki nem ragadta az ecse tét, folyton dolgozott. Festményeiben az olaj dominált, dinamika és erő sugárzik belőlük. Már a kapitalizmus idején foglal­kozott szociális témákkal a Fedél­­nélküliektől a Gyárrészletig; na­gyon ügyes tájfestő volt — a fel­­szabadulás után pedig képein nagyszerűen tudta érzékeltetni a szocializmus gigantikus építkezé­seit Nyitrán, és azt összhangba hozta a város régi részleteivel. Külföldi útjai pedig Dalmáciától Párizsig csak elmélyítették művé­szetét, melyet több pompás kiállí­tás keretében láthatunk Nyitrán éppúgy, mint Bratislavában, vagy Szlovákia más városaiban. A tehetséges festőművész leg­­tehetségeseb oldala az illusztráció volt. Ezt nemcsak a Magyar Al­bum fedőlapja igazolja, hanem számos ifjúsági regény, az Orbis kiadványai, vagy egyidőben a Szlovák Nemzeti Színház falraga­szai (Csajkovszkij: Hattyúk tava és mások). Mikor néhány nappal halála előtt felkerestem, hangja nagyon halk volt, de azt jól megértettem, amikor azt mondta: Nyítra... Csines... a topolyfák, már sosem fogom látni, pedig úgy szerettem ezt a várost festeni. Nemrégiben jött vissza Párizsból, mély nyo­mot hagyott benne a festők örök városa és a Louvre, mégis a régi szlovákiai várostól búcsúzott, ame­lyet számtalan képében megörökí­tett. Mártonvölgyi László Március, a könyv hónapja Meghalt Kodály Zoltán töltötte; Nagyszombatban érettsé­gizett, s itt indult első népdal­gyűjtő útjára is. Gerencsér, Zsére, Csitár és más Nyitra-környéki fal­vak élő hagyományait jegyezte le és tette közkinccsé, az egész ma­gyar nemzet kincsévé. Az érettségi után a Budapesti Zeneakadémián folytatja tovább tanulmányait, ahol megismerkedik Bartók Bélával, s együtt kezdik meg a népdalgyűjtést. E hatalmas és fáradságos munka mellett al­kotja meg a Psalmus Hungaricust, a Felszállott a pává-t, a Hári Já­­nos-t, a Galántai táncok-at, a Szé­­kelyfonó-t s a többi felejthetetlen művét. Kodály Zoltán élete és munkás­sága azonban az ifjúság zenei ne­velésének területén teljesedett ki. Megtanított egy nemzetet a zene értésére, művelésére és becsülé­sére. Ez az ő főműve. Emberi és művészi munkáját hazájában és hazája határain túl is nagyra érté­kelték és értékelik. Élete és életműve mindannyiunk számára példa. Halála felmérhe­tetlen veszteség, de gyászunkban ott a vigasztaló és megnyugtató tudat is: alkotásai tovább élnek és nemzedékeket tanítanak ... PÓTOLHATATLAN VESZTESÉG érte a magyar kultúrát, s ezen keresztül az egész emberiséget: Kodály Zoltán, korunk egyik leg­nagyobb alkotója, eltávozott az élők sorából. Kecskeméten született, de ifjú­kora, eszmélésének ideje szorosan összefűzte őt a szlovákiai magyar­sággal. Gyermekkorát Galántán Hazai tudósítások Ahogy gyarapodnak falvainkban és városainkban a kulturális események, rendezvények, velük arányosan emel­kednek azok a tudósítások is, ame­lyeket levelezőink címünkre külde­nek. A levelek többsége a CSEMADOK évzáró közgyűléseiről ad hírt, mások színdarabok bemutatójáról küldenek néha már a bírálat, a kritika színvo­nalát érintő értékeléseket. Mivel minden levélnek nem tudunk terje­delme miatt helyet adni, az alábbiak­ban megpróbálunk összefoglalni vala­hányat azzal a céllal, hogy legalább néhány sorban hírt adjunk falvaink, városaink kulturális életéről, arról a szép és nemes tevékenységről, amit a kultúra vonalán dolgozó emberek tudása és szorgalma hozott létre. Újvári Győző, Érsekújvárból arról számol be, hogy a CSEMADOK helyi szervezete mellett működő Honisme­reti kör hagyományait folytatva is­mét egy előadást rendezett, mégpedig a cukorrépa nemesítéséről és a cu­korgyártás fejlődéséről. Az előadást Vadkerty Katalin kandidátus, a Szlo­vák Tudományos Akadémia tagja tar­totta. Az előadást a közönség nagy figyelemmel hallgatta. Levelezőnk a továbbiakban még arról is hírt ad, hogy márciusban Kassák Lajos költőt, a város nagy szülöttét látjuk vendé­gül. Buzitárói Barta Gábor, a HNB el­nöke írt. Levelében elmondja, hogy a Nőszövetség gyűlésén magas szín­vonalú hangversenyt hallgathatott a közönség. A hangversenyt a helyi zeneiskola növendékei adták. A levél­ből kitűnik, hogy Buzitán már négy éve működik a zeneiskola Adamecz Mária zenetanító vezetésével. Figye­lemre méltó a szülők és a gyermekek ragaszkodása a zenéhez. Ezt első­sorban az bizonyítja, hogy egyre több hangszert, zongorát, harmonikát, he­gedűst stb. vásárolnak. Bese község ezidáig nem dicseked­hetett valami nagyon kulturális tevé­kenységével, írja Stiglinc Lajos. A helyzet azonban az elmúlt év szep­temberében jelentősen megváltozott, mivel a falu új iskolát kapott, s a régit a HNB az EFSZ-szel közösen átalakították művelődési otthonná. Ez a lehetőség mozgásba hozta a kul­túrát kedvelő embereket, s egészéves kulturális tervet készítettek, amely­nek keretében a tömegszervezetek különböző kulturális akciókat, szín­darabokat, előadásokat, emlékesteket rendeznek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jegyében. Megtartották a CSEMADOK helyi szervezetének évzáró közgyűlését Marcelházán is, írja levelében Cseh Dezső. Az elnöki beszámoló után új vezetőséget választottak, majd a jövő évi tervről beszéltek. A határozat alapján a színjáíszőcsoport két szín­darabot tanul be még ebben az év­ben. Veress Vilmos Fegyvernekről írja, hogy a helyi színjátszőcsoport a k3- zelmúltoan mutatta be Síposs jenő Bolondóra című komédiáját. A dara­bot Gaál Gvulá rendezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents