Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-11 / 10. szám
A jugoszláviai magyarok kulturális életéről Ha az olvasó Jugoszláviáról hall vagy olvas valamit, már eleve tudja, olyan országról van szó, amelyben sok nemzetiség él együtt. Szerbek, szlovákok, ruszinok és természetesen magyar nemzetiségű polgárok is közösen építik az országot. Minden nemzetiségi csoportnak megvannak a saját nemzeti hagyományai, népművészete, irodalma, amelyet a jelenlegi viszonyok között legjobb tudásához mérten művelhet és ápolhat. Hasonló módon ápolják és művelik a jugoszláviai magyarok is népi, nemzeti kultúrájukat, városokon és falvakban egyaránt. Az állami szervek ehhez a munkához megadnak minden szükséges támogatást és lehetőséget. Ezek az elvek a Jugoszláv Népköztársaság alkotmányában is helyet kaptak. Az iskolákon kívül a magyar állampolgárok kulturális tevékenysége úgynevezett kulturális Népi plasztika Tizenkét hazai múzeum eddig még bemutatásra nem került anyagából származnak a Szlovák Nemzeti Múzeumban kiállított népi plasztikák. 100—200 év előtt élt parasztok, pásztorok, bányászok keze-munkái. Akadt közülük tanult faragó mester is, voltak, akik műhelyekben megrendelésre dolgoztak, s minták után készítették a búcsújárő helyeken árusított szobrocskákat. Ám sokan csak kedvtelésből, érzéseik, vágyaik kifejezésére törekedtek, a maguk vagy családtagjaik részére faragták a vallásos tárgyú figurákat. Ezek a tiszta és őszinte érzelmeket, a hétköznapok szürkesége fölé lendülő teremtő képzeletet, a nép kiapadhatatlan alkotó kedvét és szépségszeretetét hirdető faragások egyházi témájuk mellett ma is érdeklődést és megbecsülést váltanak ki. Természettudományos, haladó eszmeiségü korunk sem zárkózik el értékelésüktől, s elfogulatlanul tud gyönyörködni bennük. Mert mélyen emberi tartalmakat fejeznek ki, amelyek történeti korok és rendszerek változása ellenére is élők s maradandók. A Madonnák, Piéták és Krisztusok egyszerű, kezdetleges eszközökkel, naiv hittel s bensöséggel alakított' figurái a ma emberéhez Is szólnak. Mivel az anyai szeretet és önfeláldozás, a fiától megfosztott anya vigasztalan fájdalma és a férfi testi és lelki szenvedéseinek tragikuma az élet örök körforgásában megismétlődő jelenségek. S e szobrok nem tisztán képzeletszülte lényeket ábrázolnak, hanem falvaink asszonyait, gyermekeit, férfialt. A népi faragómester velük, köztük élt, osztozott gondolkozásukban, érzésükben, részese volt sorsuknak, ismerte ízlésüket. Róluk, nekik mintázta ezeket a szobrocskákat. De nem egyénileg ábrázolt és jellemzett, hanem gyakori megfigyelés alapján több egyén tipikus vonásaival ruházta fel alakjait s így adott nekik általános érvényt. Bárkfiny Jenöné központokban nyilvánul meg és teljesedik ki. Jugoszlávia területén több ilyen kulturális központ is működik. A magyar kulturális élet központja Ojvidék (Növi Sad). Ezek után az ismert és általános vonatkozások után nézzük meg hogyan dolgoznak egy ilyen kulturális központban. Belgrádtól alig 80 kilométerre fekszik Ermiház. Ezt a magyar falut a XVII. század elején alapították, s jelenleg több mint 3000 lakója van. Ebből következően minden kulturális intézmény magyar nyelvű, s ezek közül is kiemelkedik a Petőfi Sándor Kultúregylet. Ez a kulturális intézmény ebben az évben kapott új otthont, amelyben nemcsak az általánosan ismert kulturális tevékenységet, a színjátszást, az irodalmi esteket, a zenei előadásokat tartják, hanem itt van az iskola is, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. A ' falu kulturális életét az itt tanító fiatal magyar pedagógusok irányítják. A tánccsoportjuk komoly sikereket ért el már a múltban is és ma is rendszeresen működik. Egy-egy kész tánckompozícióval sorra látogatja a környező magyar falvakat. Érdekesség kedvéért említsük meg azt is, hogy ebben a községben öt zenekar működik, amelyeket az egész környék ismer. Továbbá van a faluban állandó mozi, amelyben nagyobbára magyar filmeket vetítenek. A faluban sok a fiatal, akiknek nincs szándékukban elhagyni a falut. Rájuk nem érvényes az, ami általános jelenség a fiatalok körében. Otthon maradnak, otthon dolgoznak. De ez nem is csoda, hisz megtalálják számításukat otthon is. S ma már többnek közülük saját autója is van. Ennek is megvan a maga magyarázata. A falu komoly gazdasági eredményeket ér el, és a fiatalok között még milliomosok is akadnak. A növénytermesztés és az állattenyésztés egyaránt olyan eredményeket ér el, amelyek anyagi haszna a fiatalok szempontjából nem közömbös. A jugoszláviai magyarok a kulturális életen kívül aktívan részt vesznek az ország gazdasági és politikai életében és annak irányításában. Képviselőik ott vannak a legalsó fórumoktól kezdve egész az országgyűlésig mindenhol. Az újvidéki rádió hetente 230 órán keresztül sugároz magyar adást. Ebben az adásban a rádióhallgatók megtalálják azokat a műsorszámokat, amelyeket leginkább szeretnek. A különböző tudományos előadások, politikai kommentárok, irodalmi műsorok mellett bőven válogathatnak a hallgatók a népi és a szórakoztató zene különböző adásai közül. Ugyancsak Újvidéken jelennek meg a különféle magyar sajtótermékek is. Ezek közül ismertebbek a Magyar Szó, a Dolgozók, a Hét Nap és mások. Gazdag, sokrétű és magas színvonalú a jugoszláviai magyar irodalom is, amelynek publikálását az Újvidéken székelő Fórum kiadó biztosítja. Ugyanebben a kiadóban látnak napvilágot a magyar iskolák részére írt tankönyvek is. E rövid vázlat jellegénél fogva nem ad teljes képet a jugoszláviai magyar kultúra helyzetéről, inkább csak fő vonalakban ismerteti azokat a lehetőségeket, amelyeket a Jugoszláv Népköztársaság a magyar nemzetiségű dolgozók számára biztosít. Kornov Duian, a Svet munkatársa, Beigrád Jubiláló színház Az idén húsz éves az Oj Színpad (Novd scénaJ. A két évtized, amelyet ez a színház megért, nem csupán bratislavat vonatkozású, de általános érvényű Szlovákia egész területére. Mert ki ne Ismerné a színházat népszerű előadásaiból? Hisz volt olyan színmű, amely 100-nál több előadást is megért. A színház közvetlenül a háború befejezése után alakult meg. Bratislavában abban az időben csupán egy színház volt, amelynek ugyan három csoportja működött, mégse tudta kielégíteni a közönség igényeit. A színház megalapításakor sok szó esett az új színház tevékenységéről és koncepciójáról. A követelmények azt mutatják, hogy a Nemzeti Színház folytassa a hagyományos munkát, míg az új inkább experimentális színházzá váljon, ahol helyet kap a könnyű műfaj, a komédia, az operett stb. Ma már világos, hogy helytelen volt kijelölni ezt vagy azt az utat; a színháznak önmagán belül kellett kifejleszteni, kikristályosítani azt az irányvonalat, amely leginkább megfelelt küldetésének. A színházba kiváló színészek kerültek, nagyobbára a fiatal nemzedék soraiból: Chudík, Fílöík, Dibarbora, Gregor, Banciková, Lokvencová, Vronská, Cernlcká, Kováöiková. A rendezők közül a prózai előadások színrevltelénél kitűntek Zelensky, Kudláö, Smröok, Palka és mások. Meg kell említeni azt is, hogy a kezdeti időszakban több élő hazai szerző művét vitték színre, köztük KarvaS, Smröok és Luknár darabjait. jelentős munkát végzett a színház életében az operett csoport, amely valamivel később alakult meg, mint a prózai részleg. A zenés komédia, az operett lehetőséget biztosított a színészek sokoldalú képzettségének kihasználására. Az alakuló csoportba jönnek Fr. KrtStof Vesely, Műnk rendezők, s a színészek közül J. Kfepela, Zívojnovlö, később Ko&ích, Veclová, Kostelník, Hudek: Az elmúlt húsz év alatt a színház megerősödött, s mindkét részlege arányosan kivette részét abban a munkában, amely az elismerés és a siker magaslatára emelte a társulatot. ANDREf, SMÓLINSK?, Búcsú a nyitrai „Híd“ illusztrátorától Mikor vagy harminc évnek előtte megalapítottuk a nyitrai Híd kiadóvállalatát, megállapítottuk, hogy elgondolásunk célkitűzéseit legjobban a Magyar Album fedőlapja fejezte ki. Egy merészen ívelő híd volt rajta, mely áthidalta a tátrai fenyő és az alföldi gémeskút közti távolságot, a híd felett pedig fehér galamb vitte csőrében a béke olajágát. Ilyen fedőlappal jelentünk meg aztán tíz köteten át — a háború vérzivatarában, a fasizmus embertelenségében — hirdetvén a két egymás mellett élő nép barátságát akkor, amikor a kapitalizmus nemzetiségi üzérei a két népet állandóan egymás ellen uszították. Ki gondolta volna annak idején, hogy a fedőlap rajzolója, Massányi Ödön lesz az első, aki örökre eltávozik a Híd szerkesztőségéből? Körülbelül egykorúak voltunk, betegség soha nem tépte ezt a halkszavú művészembert, és most mégis tőle kell búcsúznunk. Massányi Ödön Nyitrán született 1907-ben, fiatalkorát a Csinesen élte át, a régi folyómeder öreg topolyfái alatt. Ezen a tájon volt később Dallos István házában a Híd szerkesztősége is. Rendkívüli rajztehetsége már egészen korán jelentkezett, és később budapesti tanulmányai és külföldi útjai során egyre tökéletesebbé csiszolódott. Kitűnő freskófestő volt, számtalan templom falképe (de oltárképe Is) hirdeti kézügyességét ma is, a nyitrai piaristák egy kori templomától — Burgenlandig. Kitűnő restaurátor is volt, akt mindvégig, amíg az alattomos kór kezéből ki nem ragadta az ecse tét, folyton dolgozott. Festményeiben az olaj dominált, dinamika és erő sugárzik belőlük. Már a kapitalizmus idején foglalkozott szociális témákkal a Fedélnélküliektől a Gyárrészletig; nagyon ügyes tájfestő volt — a felszabadulás után pedig képein nagyszerűen tudta érzékeltetni a szocializmus gigantikus építkezéseit Nyitrán, és azt összhangba hozta a város régi részleteivel. Külföldi útjai pedig Dalmáciától Párizsig csak elmélyítették művészetét, melyet több pompás kiállítás keretében láthatunk Nyitrán éppúgy, mint Bratislavában, vagy Szlovákia más városaiban. A tehetséges festőművész legtehetségeseb oldala az illusztráció volt. Ezt nemcsak a Magyar Album fedőlapja igazolja, hanem számos ifjúsági regény, az Orbis kiadványai, vagy egyidőben a Szlovák Nemzeti Színház falragaszai (Csajkovszkij: Hattyúk tava és mások). Mikor néhány nappal halála előtt felkerestem, hangja nagyon halk volt, de azt jól megértettem, amikor azt mondta: Nyítra... Csines... a topolyfák, már sosem fogom látni, pedig úgy szerettem ezt a várost festeni. Nemrégiben jött vissza Párizsból, mély nyomot hagyott benne a festők örök városa és a Louvre, mégis a régi szlovákiai várostól búcsúzott, amelyet számtalan képében megörökített. Mártonvölgyi László Március, a könyv hónapja Meghalt Kodály Zoltán töltötte; Nagyszombatban érettségizett, s itt indult első népdalgyűjtő útjára is. Gerencsér, Zsére, Csitár és más Nyitra-környéki falvak élő hagyományait jegyezte le és tette közkinccsé, az egész magyar nemzet kincsévé. Az érettségi után a Budapesti Zeneakadémián folytatja tovább tanulmányait, ahol megismerkedik Bartók Bélával, s együtt kezdik meg a népdalgyűjtést. E hatalmas és fáradságos munka mellett alkotja meg a Psalmus Hungaricust, a Felszállott a pává-t, a Hári János-t, a Galántai táncok-at, a Székelyfonó-t s a többi felejthetetlen művét. Kodály Zoltán élete és munkássága azonban az ifjúság zenei nevelésének területén teljesedett ki. Megtanított egy nemzetet a zene értésére, művelésére és becsülésére. Ez az ő főműve. Emberi és művészi munkáját hazájában és hazája határain túl is nagyra értékelték és értékelik. Élete és életműve mindannyiunk számára példa. Halála felmérhetetlen veszteség, de gyászunkban ott a vigasztaló és megnyugtató tudat is: alkotásai tovább élnek és nemzedékeket tanítanak ... PÓTOLHATATLAN VESZTESÉG érte a magyar kultúrát, s ezen keresztül az egész emberiséget: Kodály Zoltán, korunk egyik legnagyobb alkotója, eltávozott az élők sorából. Kecskeméten született, de ifjúkora, eszmélésének ideje szorosan összefűzte őt a szlovákiai magyarsággal. Gyermekkorát Galántán Hazai tudósítások Ahogy gyarapodnak falvainkban és városainkban a kulturális események, rendezvények, velük arányosan emelkednek azok a tudósítások is, amelyeket levelezőink címünkre küldenek. A levelek többsége a CSEMADOK évzáró közgyűléseiről ad hírt, mások színdarabok bemutatójáról küldenek néha már a bírálat, a kritika színvonalát érintő értékeléseket. Mivel minden levélnek nem tudunk terjedelme miatt helyet adni, az alábbiakban megpróbálunk összefoglalni valahányat azzal a céllal, hogy legalább néhány sorban hírt adjunk falvaink, városaink kulturális életéről, arról a szép és nemes tevékenységről, amit a kultúra vonalán dolgozó emberek tudása és szorgalma hozott létre. Újvári Győző, Érsekújvárból arról számol be, hogy a CSEMADOK helyi szervezete mellett működő Honismereti kör hagyományait folytatva ismét egy előadást rendezett, mégpedig a cukorrépa nemesítéséről és a cukorgyártás fejlődéséről. Az előadást Vadkerty Katalin kandidátus, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja tartotta. Az előadást a közönség nagy figyelemmel hallgatta. Levelezőnk a továbbiakban még arról is hírt ad, hogy márciusban Kassák Lajos költőt, a város nagy szülöttét látjuk vendégül. Buzitárói Barta Gábor, a HNB elnöke írt. Levelében elmondja, hogy a Nőszövetség gyűlésén magas színvonalú hangversenyt hallgathatott a közönség. A hangversenyt a helyi zeneiskola növendékei adták. A levélből kitűnik, hogy Buzitán már négy éve működik a zeneiskola Adamecz Mária zenetanító vezetésével. Figyelemre méltó a szülők és a gyermekek ragaszkodása a zenéhez. Ezt elsősorban az bizonyítja, hogy egyre több hangszert, zongorát, harmonikát, hegedűst stb. vásárolnak. Bese község ezidáig nem dicsekedhetett valami nagyon kulturális tevékenységével, írja Stiglinc Lajos. A helyzet azonban az elmúlt év szeptemberében jelentősen megváltozott, mivel a falu új iskolát kapott, s a régit a HNB az EFSZ-szel közösen átalakították művelődési otthonná. Ez a lehetőség mozgásba hozta a kultúrát kedvelő embereket, s egészéves kulturális tervet készítettek, amelynek keretében a tömegszervezetek különböző kulturális akciókat, színdarabokat, előadásokat, emlékesteket rendeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jegyében. Megtartották a CSEMADOK helyi szervezetének évzáró közgyűlését Marcelházán is, írja levelében Cseh Dezső. Az elnöki beszámoló után új vezetőséget választottak, majd a jövő évi tervről beszéltek. A határozat alapján a színjáíszőcsoport két színdarabot tanul be még ebben az évben. Veress Vilmos Fegyvernekről írja, hogy a helyi színjátszőcsoport a k3- zelmúltoan mutatta be Síposs jenő Bolondóra című komédiáját. A darabot Gaál Gvulá rendezte.