Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-11 / 10. szám
Élni tudnak az új helyzettel Az irányítás tökéletesített rendszere tág teret nyitott mezőgazdasági üzemeinknek a termelés fellenditésére. A legtöbb helyen alaposan megvitatták a dolgot, meghallgatták az emberek Javaslatait, elemezték a legutóbbi évek eredményeit, s csak aztán döntötték el a termelés irányát, választották meg üzletfeleiket. Példák bizonyítják, hogy az emberek együtt élnek azokkal a feladatokkal, amelyeket pártunk XIII. kongresszusa mezőgazdaságunk elé tűzött. A termelési és pénzügyi terveket úgy formálták, hogy a társadalom szükségleteit mind jobban kielégítsék. Az üzletfelekkel való együttműködés persze nem mindenütt eléggé gördülékeny, de amint az alébbi véleményekből kitűnik, sok függ attól is, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői hogyan állnak a dolgokhoz. Egyszerűen nem kötnek előnytelen szerződéseket, hanem olyan kapcsolatokat keresnek, amelyekben egyenlő partnereknek tekintik őket. Ilyen az élet rendje. Mezőgazdasági üzemeink tudnak élni az új helyzettel. ELŐNYŐS FELTÉTELEKKEL A galsai szövetkezetét évekkel ezelőtt a gyengék közt emlegették, de a legutóbbi néhány esztendő folyamán a jól átgondolt szervezés következtében gyökeresen megváltozott a helyzete. Tavaly egy munkaegységre már 22 koronát fizethettek. B Milyen irányban fejlesztik a gazdaságot a jövedelmezőség, illetve a piaci termelés maximális lehetőségeinek kihasználása és az adásvételi kapcsolatok kedvező kialakítása tekintetében? — tesszük fel a kérdést BOLYÖS GÉZA elnöknek. „Jó érzés, hogy az utóbbi Időben már a galsai szövetkezetről Is pozitiven beszélhetünk, de még jobb érzés, hogy ma már részletkérdésekkel is foglalkozhatunk. Formálgatjuk jövőnket, válogatunk a lehetőségekben. A számunkra s egyben a társadalom számára is legkedvezőbb termelési ágakra vettük az Irányt. Két példa a sok közül: Szántóterületünk 398 hektár, s herét, lucernát és herefüves keveréket 102 hektáron termesztünk, hogy jól elláthassuk szarvasmarháinkat, teheneinket. Tavaly 2150 literes tejhasznosságot értünk el tehenenként, idén azonban 2300 literrel számolunk. Tervünk reális. A sertéstenyésztésben két vonalat követünk, mégpedig a malacnevelést és a hizlalást. Van 60 anyakocánk, melyeknek egy része degenerálódott, ezért legutóbb 10-ot lecseréltünk vásárolt kocákkal. A malacokat főleg saját célra neveljük, joggal kérdezhetné valaki, hogy a malacnevelést és a hizlalást bírjuk-e takarmánnyal? Mindkettő eredményes, mert van elegendő saját termesztésű abraktakarmányunk. Tavaly a kukorica várakozáson felül „fizetett“. Hektárja megadta az 50 mázsát. Van miből hizlalni. A múlt évben 252 mázsa sertéshúst értékesítettünk, de idén már 370 mázsára kötöttünk szerződést. Partnereinkkel általában elégedettek vagyunk. De a RISO-val persze megszakítottuk a kapcsolatot, mert csak a maga javát nézte, velünk azonban nem lehet kukoricázni, mert élünk törvényadta jogainkkal. Kertészeti termékeink értékesítésére előnyös szerződést kötöttünk a losonci konzervgyárral. Sajnos, az inszemlnációs szolgáltatással nem tehetjük ugyanezt, mert itt nincs konkurrencia, ezért szükséges, hogy az inszemlnációs állomás dolgozói a jövőben megjavítsák tevékenységüket, mert munkájukat mi becsülettel megfizetjük, amiért viszonzásul ugyanolyan becsületes munkát várunk, aminek az eddiginél több borjúban kellene megnyilvánulnia. Négy esztendővel ezelőtt a dohánytermesztésre is rátértünk. Bebizonyosodott, hogy érdemes vele foglalkozni, ami azt is bizonyltja, hogy tavaly a növénytermesztésből származó bevételünk 50 százalékát éppen a do^ hány adta. Az elmondottakból is látható, hogy az új helyzetben már megtaláltuk a jobb eredmények elérésének lehetőségeit.“ (-in-) csak 45,6 s a szapi szövetkezet, ahol 46,4 dkg-os súlygyarapodást értek csak el s egy kg hús termeléséhez 4,39—4,44 kg abrakkeveréket használtak fel. Ezek még a garancia feltételeit sem teljesítették. De most kivételesen ne emlegessük a legjobbakat és a legrosszabbakat. Vegyünk egy közepes szövetkezetét, mondjuk a felbárit, ahol még 1965-ben is gondot okozott a sertéshústermelés. H Milyen mértékben hasznos a szövetkezet számára a garántált súlygyarapodáson alapuló sertéshizlalás? — tettük fel a kérdést HALÄSZ ISTVÁN főzootechnikusnak. „Úgy gondolom, meggyőző érvekkel kell alátámasztanom eredményeinket. Tény és való, hogy nem is oly régen 10—11 hónapra volt szükségünk ahhoz, hogy hagyományos takarmányozással 100 kg-ra felhizlaljuk a választott malacokat. S egy kg súlygyarapodásra 5—5,5 kg abrakot használtunk fel. A kilónkénti termelési költség 9—10 korona közt mozgott. Most pedig vizsgáljuk meg, milyen előnyökkel jár a garantált súlygyarapodás. Egyik nagy előnye, hogy a keveréktakarmány jó minősége következtében lehetővé vált a hizlalás Idejének 6,5—7 hónapra való lerövidítése s így az állatok 3—3,5 hónappal előbb 100—115 kg-os átlagsúlyban kerülhetnek piacra. További előny, hogy tavaly egy kg súlygyarapodásra csak 3,97 kg abrakkeveréket használtunk fel, így az anyagráfordítás sokszorta kisebb, mint előzőleg volt. A sertéshús kilóját 6,99 koronáért termeltük. Előny továbbá az is, Az adás-vételi kapcsolatok módosulása, az önkéntességen alapuló árutermelés, a szerződések és általában a tökéletesített irányítási rendszerrel kapcsolatos kérdések nap mint nap felmerülnek és vita tárgyát alkotják a földművesszövetkezetek irányítói között. A pinci szövetkezet elnökét, KELEMEN IMRE elvtársat kerestük fel, vajon mi a véleménye a felvetődő problémákról. — Változtatnak-e a termelés struktúráján a tökéletesített irányitési rendszer bevezetése után? — Lényegében nem. Gazdaságunkat hús- és tejtermelésre szakosítjuk, ez annyit jelent, hogy 1970-ig háromszázra kell feltöltenünk a tehénállományt míg az anyadisznók számát százra. — Milyen nehézségek, akadályok merülnek fel ezzel kapcsolatosan? — Ami az anyasertéseket illeti, hát hogy szükségtelen annyi sertést tartanunk, mint annak előtte. Éveken keresztül 1700 sertésünk volt minden esztendőben, de a mostani évi állomány 1200 körül mozog. Helyzetünk pénzügyileg is megszilárdult. Még előzőleg 12—14 vagonnyi sertéshúst értékesítettünk, tavaly már 16 vagont irányoztunk elő értékesítésre, de több mint 18 vagont adtunk át a felvásárlóknak. Sorolhatnám az előnyök egész láncolatát, de gondolom érveim meggyőzőek voltak. Egy adatot még fontosnak tartok. A sertéshús piaci termelési tervének túlteljesítése 373 750 korona többletbevételt eredményezett. Amint látjuk ezért előnyös a garancián alapuló sertéshizlalás. Idén még a tavalyinál is merészebb tervekkel indultunk. Jobb szervezéssel el akarjuk érni, hogy 3,75 kg abrakkeverékből s 5,95 korona összköltségből elérjük az 1 kg súlygyarapodást. A jelek arra vallanak, hogy jól számoltunk. Eredményeink máris meglepőek. Ugyanis az első negyedévre 300 mázsa sertéshús piaci értékesítését terveztük, de már 440 mázsát elszállítottunk rendeltetési helyére. Ebből is látható, hogy az új feladatok esztendejébe nem léptünk felkészületlenül. Még valamit el kell árulnom. Sokszor hallottam vagy olvastam, hogy egyes mezőgazdasági üzemeknek elég sok gondot okoznak partnereik az adás vétel gyakorlása közben. Nekünk ilyen természetű problémáink nincsenek. Jói meg vagyunk a terményforgalmival. Ez lényegében a kölcsönös hozzáértés és megbecsülés eredménye. Gondosan ápoljuk a kölcsönös jó viszonyon alapuló kapcsolatokat, mert ez nekünk is, de partnereinknek Is előnyös.“ (-HAI-) nem kell nagyon felgyflrkőznünk, jelenleg is tartunk hatvan darabot, könnyűszerrel elérjük a tervezett létszámot. Probletmatlkusabb a helyzet a tehénállománnyal, persze nem anytra, hogy ne tudnánk megoldani. Amennyiben nem kell kötelezően takarmányt eladnunk saját erőnkből tudjuk biztosítani a ránk bízott feladat teljesítését. — Az állattenyésztésen kívül, a növénytermesztés szakaszán mire specializálja magát a szövetkezet? — Főleg zöldségtermesztésre. — Sikerült-e előnyös szerződéseket kötni? — Mi, kérem csakis előnyös szerződéseket kötünk. Különben fabatkát sem érne az egész. Véleményem szerint a tökéletesített irányítási rendszerben ez az összes probléma nyitja. Pedig egyszerű, mint a pofon — ha már egyszer a közös gazdaságok irányitól szabad kezet kaptak, hát kössenek előnyös szerződéseket! — Egy gyakorlati példát ezzel kapcsolatban tudna említeni? — Ml például az idén nem kötöttünk szerződést a „Rtso“-val zöldségre. Tavaly ráfizettünk, az idén meggondoltuk. Három hektár zöldségre a losonci konzervgyárral, három hektárra a népi fogyasztási szövetkezettel kötöttünk szerződést. A többit ml adjuk el. — Egyedül tudják-e biztosítani a piacot? — Nem vagyunk egyedül. Létrehoztunk egy szövetkezetek közötti megállapodást és a zöldségünket közösen adjuk el. A kooperációban résztvevő szövetkezetek választanak egy közös vezetőséget, vagy elnökséget s közösen megfizetünk egy embert, aki gondoskodik az áru eladásáról. — A többi terményre természetesen kötöttek szerződéseket. — Igen, és ezek előnyösek is számunkra. Egyedüli fájóbb pontunk a földterület kérdése. Bosszantó, hogy olyan földekért is fizetünk adót, amit tulajdonképpen nem használunk. — Ez a kérdés talán bővebb magyarázatra szorul... — Kérem. Az összterületünk 807 hektár, ebből a szántó 524, a rét 100 hektár. A többi legelő. De hol ez a legelő? Az erdőgazdaság beültette topolyákkal, már magunk se tudjuk hol a miénk és hol nem. A valóságban 624 ha mezőgazdasági területet használunk. — Remélhetőleg ezt a kérdést mielőbb sikerül tisztázni. — Remélhetőleg__ — Ügy tudom dinnyét is termesztenek. — Igen. ötven-hatvanezer korona hasznot hoz hektáronként. — Ezt is önállóan adják el? — Ezt is. S itt számítunk az idegenforgalomra is. A jő dinnye nagyon kelendő, szívesen megveszik a turisták, nem kell félnünk, hogy a nyakunkon marad. — Tehát lényegében az önkéntességen alapuló árutermeléssel és szerződéskötéssel nyernek a szövetkezetek. — Természetesen azok a szövetkezetek, amelyek ki tudják fogni a szelet és ügyesen gazdálkodnak. És ami még a szerződéseket illeti, hangsúlyozom: csakis előnyös szerződést kötnll (p. i.) GARANCIA ÉS A KÖLCSÖNÖS JÖVISZONY Súlygyarapodás garanciára. Ki hitte volna, hogy valaha is lesz ilyesmi. Akár hitte, akár nem, létezik és mind a szolgáltatónak, mind pedig a termelőnek haszna származik belőle. Tavaly a Dunaszerdahelyi Terményforgalmi- és Ellátó Vállalat nem kevesebb mint 9,5 ezer vagon abrakkeveréket gyártott és szállított a körzetébe tartozó mezőgazdasági üzemeknek, amelyek 34 ezer sertést meghizlaltak. A terményforgalml naponta hízónként 48 dkg-os súlygyarapodást szavatolt, de a Járási átlag elérte az 50,7 dkg-ot. Az üzemek 1 kg sertéshús termelésére 3,93 kg keveréktakarmányt használtak fel. A mezőgazdasági üzemek javarésze magasan túlszárnyalta a garancia feltételeit. Az albári szövetkezet például 66,5, a kutnyíki 60, a nyárasdi 59,1, a nagyabonyi 57, az udvarnoki 56,4 dkg-os hizónkénti súlyszaporulatot ért el naponta, de akadtak — bár kevesen — olyanok is, mint a Várkonyi Állami Gazdaság, ahol „CSAKIS ELŐNYÖS SZERZŐDÉST KÖTNI! ,, és gondok Lúcson tanulság céljából szükséges is — megismerkedni azokkal az intézkedésekkel, amelyek ilyen kedvező körülményekhez vezettek. Első és talán mondhatnánk úgy is, hogy a legnagyobb jelentőségű intézkedésük az volt, hogy rátértek a fehérjedús minőségi tömegtakarmányok termesztésére s azzal egyldőben — a helyi adottságok és lehetőségek figyelembe vétele mellett — hozzáláttak állattenyésztési termelésük szerkezetének ésszerű kialakításához és a gazdaságos termelés további előfeltételeinek megteremtéséhez. Nagy jelentőséggel bírt e téren a szarvasmarhaállomány felújítása, a kishozamú és tbc-vel fertőzött tehenek kiselejtezése. Igaz, hogy ez átmenetileg a tehenek számának csökkenéséhez vezetett, de a tejhozamban, s így a hasznosság tekintetében Is döntő fordulatot eredményezett. Ezt bizonyítja az Is, hogy a múlt évben 20 tehénnel kevesebb volt, mint 1962-ben, mégis 310 ezer liter tejjel értékesítettek többet. A tehenek tejelékenységének növekedését kedvezően befolyásolja az is, hogy itt már tudatosították —- mert a bőséges takarmányalap miatt tudatosíthatták — annak a régi közmondásnak igazét, hogy száján fejik a tehenet. Egy tehén napi téli fejadagja a következő: 3 kg lucernaszéna + 1 kg lucernaliszt + 12 kg kukoricaszilázs + 10 kg takarmányrépa + 13 kg silózott répafej + 2 kg abraktakarmány (dara| és cukorgyári répaszelet korlátlan mennyiségben, tehát jólakásig. így nem csoda, hogy az egy átlagtehénre eső napi tejhozam jóval meghaladja a nyolc litert. Az állattenyésztési termelésük másik lövedelmezö forrása a baromfitenyésztés. Ennek a termelési ágazatnak fejlesztéséhez már 1962-ben is meg voltak az előfeltételek, de az akkori vezetők azt tartották, hogy az nem haszonnal, hanem ráfizetéssel jár. Az utóbbi évek eredményei azonban alaposan rácáfoltak erre az állításra, mert a három évvel ezelőtt üresen álló épületben például tavaly Is több mint húszezer pecsenyecsirkét készítettek elő eladásra, s így ezúton is búsás jövedelemre tettek szert. A termelés színvonalának emelkedése a sertéshizlaldában is megmutatkozik. Míg három évvel ezelőtt tizenkét hónapra volt szükség ahhoz, hogy a kismalac értékesítésre alkalmas vágósertéssé cseperedjen, addig ma ehhez a folyamathoz mindössze kilenc hónap szükséges. Ennek és a már említett intézkedéseknek következtében a hústermelés és eladás terén döntő fordulatot értek el, vagyis 1962-hez viszonyítva a múlt évben tizennyolc vagon hússal értékesítettek többet. Az állattenyésztési termelés Ily nagymérvű fejlődése — mint már említettem is — a minőségi takarmánytermesztés meghonosításával magyarázható. Persze, ehhez még hozzákívánkozik annak a hangsúlyozása is, hogy ebben a szövetkezetben alapjában véve az egész növénytermesztés színvonala emelkedett. Ebben nagy szerepe van a talajerőutánpótlás fejlesztésének, illetve annak, hogy évről-évre növelik a szerves trágyához juttatott földek területét, s hogy a felhasznált műtrágyák mennyisége is jóval több, mint az előző években volt. A múlt évben például 291 ezer korona értékű műtrágyával használtak fel többet, mint 1962-ben. Ennek következményeként a búza hektárhozama 13 q-ról 34 q-ra emelkedett. Emberségből jelesra vizsgáztak Sok faluban azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok mostohán bánnak a kiöregedett, kisnyugdíjú szövetkezeti tagokkal. Megvonják tőlük a háztáji földet, és a szociális alapból sem juttatnak a rászorulóknak. Lúcson ez másként van. Ott megbecsülik és támogatják azokat az embereket, akik a szövetkezet megalakulása idején és fejlődésének első éveiben — sokszor anyagi áldozatok árán is — kitartottak a közös mellett, és gyarapították vagyonát. Bár ebben a faluban a legtöbb kiöregedett szövetkezeti tag aránylag magas nyugdíjat kap, a szövetkezet ennek ellenére húsz ár háztáji földet juttat még azoknak is, akik munkaképtelenné váltak. A szövetkezet vezetősége és tagsága akkor boldog, ha az öregeknek örömet szerezhet. Ezért például karácsonykor, az ajándékozások időszakában 500 koronát adott minden nyugdíjas tagjának, az évvégi osztalékból pedig további 1000 koronát kaptak azok is, akik egy kapavágást sem tettek, mert már nem tehettek a szövetkezetben. Kíváncsi voltam, hogy a fiatal legényemberek nem irigylik-e az öregektől ezt a segítséget. Kérdésemre szinte mindenkitől egyforma választ kaptam: Nem sajnáljuk, hiszen egyszer mi is megöregszünk. Keresik a jövedelemnövekedés újabb forrásait A lúcsi szövetkezetben ma már uralkodó nézetté vált, hogy az állattenyésztési termelés jelenlegi színvonala megfelel a követelményeknek, és így nagyon kevés lehetőség van jövedelmezőségének további fokozására. A gazdálkodás jövedelmezőségének tartalékait a növénytermesztés szakaszán látják. Megállapították, hogy a munkaszervezésben tapasztalható fogyatékosságok miatt sok korona kicsúszik a kezük közül. Nagy kára származott a szövetkezetnek például abból, hogy aratás idején — a kedvezőtlen időjárás ellenére — görcsösen ragaszkodtak a kétszakaszos módszerhez. Kukoricából és cukorrépából is több teremhetett volna, ha gondosabban végzik az egyelést, illetve a szálalást, s ha a sarabolással meggátolják a talaj elgyomosodását. Számításaik szerint csak azáltal, hogy a traktorosok minden nap traktorral járnak haza ebédre, kb. 360 ezer koronával növelik a szövetkezet kiadásait, a szelepek rosgz beállítása következtében, ami fokozottabb naftafogyasztással jár, további 90 ezer koronával. Kedvező jelenség, hogy felismerték ezeket a fogyatékosságokat és hatékony intézkedéseket tesznek a koronák megmentése céljából. A szövetkezet bevételeinek több mint hetvenöt százaléka az állattenyésztési termelésből származik. Ez az arány arról tanúskodik, hogy az állattenyésztési termelésben ésszerűen értékesítik a növénytermesztési szakasz termékeinek jelentékeny részét. Ez ellen senki nem emelhet kifogást, — főleg akkor nem — ha a növényi termékek eladását szabályozó szerződéses kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítik. Ezen a téren még nem volt baj, mert a legtöbb terményből mindig többet adtak el a tervezettnél. A szövetkezet vezetői ennek ellenére azt állítják — s a látszat azt igozalja, jogosan —, hogy a bevételi tételek gyarapításéhoz a növénytermesztésnek közvetlenül is hozzá kell járulnia. A fogyatékosságot abban látják, hogy a takarmánytermesztés mellett napjainkig csak a hagyományos növények termesztésével (kenyérgabona, cukorrépa, sörárpa) foglalkoztak, és kevés gondot fordítottak más jövedelemforrások létesítésére. Ezért a jövőben nagyobb kiterjedésű gyümölcsöst telepítenek, korszerűsítik a kertészetet, fejlesztik lucernamagtermesztésüket és növelik az olyan növények vetésterületét, amelyek közvetlen eladás útján realizálódnak, tehát nem az állattenyésztésen keresztül. így akarják növelni a növénytermesztés részarányát a szövetkezeti bevételi tételeinek és jövedelmének képzésében. A fiatalok, a kultúra és a sport A lúcsi fiatalok szeretik a szövetkezetét. A munkában becsületesen helytállnak, és nem kívánkoznak el a faluból, mert ott megtalálják számításukat. Estéiket és a vasárnapokat többnyire a kocsmában töltik. Szórakoztatják egymást és a csinos vendéglátó csaplárosnét. Jól van ez így, hiszen munka után ráfér a fiatalokra is a kellemes pihenés. De az már nincs Jól, hogy a kislúcsi kultúrházat, amit az Idősebbek pár évvel ezelőtt fáradságos munkával létesítettek, mostanában nem látogatják. A filmvetítőgép, amit a lakosságtól összegyűjtött pénzen vásároltak, állítólag gyakran kihasználatlanul porosodik és jó pár év eltelt azóta is, hogy a helybeli műkedvelő színjátszóknak tapsolhatott a közönség. A sporttal is hadilábon állnak. Mégcsak futballcsapatuk sincs. A pálya helyén iskola épült és a régi helyett újat nem létesítettek. Mi lehet ennek az oka? Talán a fiatalok közömbössége, vagy más körülmények, amelyek a fiatalok alkotókészségének ezirányú kibontakozását fékezik? Én nem tudok válaszolni erre a kérdésre, mert annyira még nem ismerem a viszonyaikat. Ezért helyesebb lesz ha a választ, illetve az említett pangás okait maguk keresik meg. Azt azonban határozottan állítom, hogy mindkéi Lúcs Ifjúságának szüksége van a sportolásra és a sokrétű műkedvelő kulturális tevékenységre is. Pathó Károly
