Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-11 / 10. szám

Télen-nyáron jól hasznosul a Myjava mag tároló íme egy okos dolog! A mezőgazdasági nagyüzemi termelés szakosításának korába léptünk. Üj út keresését jelenít ez, mert a már megszokott, kevésbé célravezető, egyre járhatatlanabb. . „ A járhatóbb útra való találás gonddal, fejtöréssel tár, mert kevés a tapasztalat. S ezek a hasznosítható tapasztalatok nem hullnak „mannaként" az égből. Azok­nak a mezőgazdasági üzemeknek a i helyett tapasztalatszerzésre adják a ILYEN GONDOKON tették túl magu­kat a múlt évben a Leszenyeí Állami Gazdaság vezetői. Mi okozta ezeket a gondokat? Az, hogy a fő termelési profiljuk: a magtermesztés. Már a szakosítást megelőzően Így gondolkodtak: — Hát, ami a termesztést illeti, nem Is lesz baj. Tudunk ml már ter­melni. De mi lesz a kész magtermés­sel? Elbitangolódik, és tönkremegy, ha... Igenl Ez a „ha“ motoszkált a fe­jőkben. De nem sokáig! — Korszerű, sajátos Igényeket ki­elégítő magtárak kellenek nekünk. Tágasak, legalább ötven vagon vető­mag befogadására alkalmasak ... Nos, a múlt év májuséban Krnács Vince gazdaságve'zető már megköny­­nyebbülten így sóhajtott fel: — Íme egy okos dolog!... — már­mint a Myjava nevű vetőmagtároló, amelynek munkálatai épp a befejezés­hez közeledtek. Nagyon tetszett a gazdaságvezetőnek a hatvan méter hosszú, 13 méter széles, 52 vagon ve­tőmagot befogadó magtár, a könnyen nyitható 14 ablakkal (2,5 m magas) s tolóajtókkal ellátva. KRNÁCS ELVTÁRS örömujjongása megalapozott volt. Már annál is In­kább, mert a 351 ezer korona költség agy-két éven belül megtérül a gazda­ságnak. A magtár oly szellős, hogy keverés, forgatás nélkül tárolható a vetőmag. Tehát a szárításra fordítan­dó költség megtakaritódik. >ezetől cselekszenek helyesen, akik a fejüket.., ... Ez év február elején Vavro Ján építész-technikustól aziránt érdeklőd­tünk, hogyan vált be a Myjava? — Kincset ér nyáron és télen is jól kihasználható — sűrítette egy mondatba a lényeget. Tavaly a nyár nagyon is csapadé­kos volt, tehát igen nagy hasznát vet­ték. Azelőtt? Jött a viharfelhő, a me­zei szérűn csépeltek, a gabonát le kellett takarni. Három-négy nap múl­va került zsákba, majd ezt követően a magtárba. —Tavaly egyszerre érett be a ga­bona, s folyt a betakarítás. Mi lett volna itt, ha nincsen Myjava magtá­runk? TOVÁBBI ELŐNYE: azelőtt a mint­egy 100 kilométerre levő Víglaára szállították a gabonát tisztítás vé­gett, majd onnét vissza. Mázsánként ez 14 korona megterhelést jelentett a gazdaságnak, csupán a szállítási költséget figyelembe véve. Most? Két hónapi munkát ad a gabonatisztítás a gazdaság dolgozóinak. — Mennyi vetőmagot készítettek elő más gazdaságoknak? — Negyven vagonnyit tisztítottunk, pácoltunk s ólomzároltunk. A 96,5 százalékos tisztaságú, 98—99 százalé­kos csíraképességű vetőmaggal na­gyon Jól járnak a mezőgazdasági üze­mek — hangzott a szavatolást jelentő válssz EDDIG NÉGY MYJAVA TÍPUSÚ ve­tőmagtárolót üzemeltetnek: kettőt Le­­szenyén, egyet az ipolynyéki, egyet tépelődés, a végnélküli szócsaták pedig a szlovákgyarmati üzemrészle­gen — s további kettő építését ter­vezik. A vetőmagtárolók felső térségének kihasználását illetően is okos elgon­dolást dédelgetnek. Ugyanis az Érsek­­újvári paprikamalommal kötnek szer­ződést 10 hektár fűszerpaprika ter­mesztésére, s főleg őszidőben jól hasznosul majd a tároló. Nemcsak a paprika szárítása válik lehetővé — melyben eddig még tapasztalattal nem rendelkeznek —, hanem a fűszerpap­rikamagot is szeretnék értékesíteni. Csupán fűszerpaprikából — maggal együtt — ötvenezer korona bevétellel számolnak. Ésszerű megoldásnak ígérkezik az is, amit a gazdaságvezető fontolagt: — Annak a vetőmagtárolónak, amelynek a végében a daráló van, a darálófelőli részére emeletet lehet­ne húzni. Itt nyolc vagon olyan ga­bonát tárolhatnánk, amely vetőmag­nak nem megfelelő. Ezt könnyűszer­rel a szomszédos darálóba lehetne szabadeséssel juttatni, ahol az fel­dolgozható. TEHÁT, AMI A FENTIEKBŐL LÁT­HATÓ, jól bevált a Myjava. A jobb kihasználásra — törekvés sem hiány­zik, s ez így van jól! A Leszenyei Állami Gazdaság vezetői melegen ajánlják más mezőgazdasági üzemek­nek is az említett magtárat, főleg a vetőmagtermesztésre szakosított gaz­daságoknak. (Kovács) Nyílt levél autóbusz-ügyben A CSAD igazgatójának, GALÁNTA Tisztelt Igazgató Elvtársi Maholnap tizenöt éve, hogy ősz­­szeköttetésben állok üzemükkel, jóllehet, mégsem ismer. Egysze­rűen azért, mert utas vagyok, Ön pedig igazgató, llyképpen nem csoda, ha nem találkoztunk. Pedig nem ártana, ha néha-néha szemé­lyesen is meggyőződne arról, mi minden történik, amíg hétfőn reg­gel az utas Nádszegről Galántára ér. Jöjjön el és... Meggyőződhet róla, hogy az autóbuszban állatok [bocsánat, utitársakj különben utaznak, mint az emberek. Azt mondja, nem tud róla. A kocsi­vezetők tudják, látják. A jegysze­dőknek elég a bajuk. Igazgató elvtárs nem tenné zsebre, amit le kell nyelniük az utasoktól. Szó­lunk, beszélünk, káromkodunk. Üzenetet küldünk, de süket fülekre talál. A rossz nyelvek azt beszélik, nem használ a szó. Másképp kell a dolgokat intézni. Személyesen! Üvöltözve! Mint ahogy a közel­múltban a felsöszelieíc tették. De nem mehet mindenki személyesen Önhöz. S arra sincs szükség, hogy az irodában gutaütést kapjon az ember. A zsúfolt kocsi reggel öt Óra harminckor indul Nádszegről. A Halák-megállónál már csak a pót­kocsiba ülhet az ember. Ezután még négy megálló következik, de már a felsőszeli főtéren annyi utas várja a telt kocsit, hogy egy másik autóbusz is megtelne. Fogcsíkorga­­tások közepette mégis felpréseli magát egy-egy „díjbirkózó“. Meg­esik, hogy az ajtó becsukódik, de az utas keze, lába kinn marad. Szeretném, ha egyszer, hétfőn reg­gel Felsőszeliben Ön lenne az utolsó felszálló ... Remélem, tudomása van róla, hogy az utóbbi hetekben a helyzet még rosszabbodott. A nádszegi út­szakasz építése mtatt pótkocsi nél­kül jár az autóbusz. Ennélfogva hétfőn reggel a Halák-megállónál várakozó 20—30 utas lemarad, mint a borravaló. Ez történt feb­ruár 27-én és március 6-án is. Kérdezem, nem lehet ezen segíte­ni? Ügy tudom, hogy az autóbusz van az emberért, és nem az ember az autóbuszért. Vagy az új irányí­tási rendszer a hibás? Ha mégis így van, azon a bizonyos napon, amikor az üzem évi tervének túl­teljesítését ünnepli, gondoljon arra, hogy az ember különb, mint az állat. Üdvözlettel: sAndor Gábor Távlatok A losonci járás délnyugati sarká­ban néhány kilométeres távolságban sorakoznak a néhányszáz lelket szám­láié kisközségek. Az egyik völgykat­lanban húzódik meg Szécsénke is, vagy ahogy a múlt republikában ne­vezték „Kis Moszkva“. Rászolgált a nevére, mert az eldugott falucskában a kommunista párt mindig a legerő­sebbek közé tartozott, és a zsellérek többször bebizonyították, hogy nem lehet velük kukoricázni. A szécsénkei kommunisták nem­csak a múltban tudtak szervezni. Ha­bár a felszabadulás után a legtapasz­taltabbak elkerültek a faluból s külön­féle fontos funkciót töltöttek be, ma­radtak otthon is, akik irányították a falu politikai és gazdasági életét. A közös megszervezésénél is élen­jártak az öreg harcosok. De nemcsak megalakították a szövetkezetét, ha­nem bizonyítani is akarták a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeit. Ez sike­rült, és a hatvanas évek elején már 22 korona szilárd jutalmat fizettek munkaegységenként. Amíg Szécsénkén, az eléggé gyen­ge földalappal rendelkező hepe-hupás talajú határban jó terméseredménye­ket értek el, addig a jobb földdel rendelkező szomszédos Ipolynagyfalu­­ban még a munkaegységenkénti tíz koronás előleget sem tudták kifizet­ni. Kezdtek a járáson kilincselni és addig-addig agitáltak, míg 64 őszén egyesült a két szövetkezet. Persze, a szécsénkeiek közül sokaknak nem tetszett a szegény „menyasszony“. „Mi is koldus szövetkezet leszünk“ — mondták egyesek. Nos, nem lett igazuk, és az egye­sült szövetkezetben továbbra is 22 korona maradt a munkaegység értéke. A hozzáértő, jó szervezők, vezetők felrázták az ipolynagyfalusiakat, és a pusztulásnak indult gazdálkodás rövidesen rendes kerékvágásba tere­lődött. Bodzsár István ökonómus a követ­kezőkben látja az egyesülés előnyét: — A meglevő gépeket sokkal job­ban ki tudjuk használni, és ezáltal jelentősen csökkent az aránylag drá­ga kézi munka. De a gépvásárlásnak is jelentős összegeket takarítottunk meg. Mivel egy központból irányí­tunk, a funkcionáriusok fizetése is mintegy 30 000 koronával csökkent. Az ökonómus számok felsorolásával igazolta az egyesülés előnyeit. S ha még az Ipoly is kordéba lesz szorít­va és nem öntené el évente többször a réteket az árvíz, még eredménye­sebb lenne a gazdálkodás. a járási termelési Igazgatósággal egyetemben a következő elképzelést népszerűsítik. — Hogy ne kelljen mindenfélét ter­melni, legjobb lenne kooperálni a szomszédos kelenyei és ipolyhidvégi szövetkezetekkel. Az egyes szövetke­zetekben ez nagyobb befektetést nem is igényelne, mert az épületek meg­felelnének a szakosításra. A kelenyeiek meg is értenék ezt, s talán velük menne az egyezség. Nagyobb akadály a hídvégieket meg­győzni, akik hallani sem akarnak semmiféle újról. Pedig a környék egyik leggyengébb szövetkezetéről van szó, ahol nem érik el az évi 1000 literes fejési átlagot. Ahol pedig ilyen a tejtermelés, ott nem igen érdemes vele foglalkozni. A kooperáció nem­csak abból a szempontból lenne elő­nyös, hogy olcsóbban termelnék az állati termékeket, hanem az egymás­­hos közelebb került vezetőségek a termelés minden szakaszán hathatná­nak egymásra, s ez minden bizony­nyal javulást idézne elő a növény­­termesztésben. Az itt elmondottak is azt igazolják, hogy a tökéletes irányítási rendszer sok új gondolatot vet fel, és csak az embereken múlik, hogy az igazi nagy­üzemi gazdálkodás érdekében valóra váltsák azt. S ha nem si holnap, de előbb-utóbb az ipolymenti kisközsé­gek is megtalálják a gyorsabb fejlő­dés útját, (-tt) Habár az egyesülés, különösen az A Brattslavából Komáromba vezető ipolynagyfalusiak szempontjából, je- főút közelében ott kígyózik a régi lentős minőségi változást hozott, még kövesút. Az elmúlt napokban Gelle mindig kevés földdel rendelkezik egy közelében hadat üzentek az egykori specializált nagyüzemi mezőgazdaság útnak és buldozérral feltörik a vastag kialakításához. Ezt jól tudja a tepasz- burkolatot, hogy mezei utat építsenek talt elnök, Villant István is, s így belőle. (Foto: B. D.) Csillog az üvegtenger a tavaszi napfényben. A nttrtankai kertész nyolc­van melegágyában már szépen zöldellnek a palánták. Zárszámadási mozaik A mostani zárszámadások alkalmával sok olvasónk, levelezőnk fogott ceruzát, tollat, vagy írógépet a kezébe, s tájékoztatott bennünket a közös gazdálkodás múlt évi eredményeiről, nem elhallgatva a fogyaté­kosságokat sem. Egyáltalán nem „kenyerünk“ az írások megnyirbálása, kivonatolása, a helyszűke mégis erre kényszerít. Az alábbiakban a sok levél közül válogattunk ki egy csokornyit. ® Szilárd jutalmazást érvényesítenek a darnyai szövetkezetben is; a munkaegység értéke 19 korona. Jórészt a megfelelő jutalmazás, valamint a tagok szorgalma segítette elő, hogy a közös gazdaság múlt évi termelési tervét túlteljesítették. Sertéshúsból 51 mázsával, tejből 12 500 literrel ter­meltek többet az előirányzottnál. Cukorrépájuk — bár itt azelőtt nem igen termeltek, mert nem a legmegfelelőbb a talaj — hektáronként a tervezett 290 mázsa helyett 350 mázsányit adott átlagosan — írja Kovács Zoltán, rimaszombati levelezőnk. • Stiglinc Lajos növénytermesztési technikus Beséről (lévai járás) a következőképpen tudósít: — Határozott fejlődés tapasztalható a besei szövetkezetben. Míg például az 1965-ös gazdasági évben a mezőgazdasági földterület hektáréként 5575 koronát tett ki az árutermelés, addig a múlt évben már 7174 koronát. Munkaegységünk értéke 21 korona, örvendetes tény, hogy a tagok közösbe bevitt élő és holt leltárának értékét teljes mértékben sikerült kifizetni. Ez év elejétől nálunk is áttérnek a szilárd jutalmazásra: egy munkanorma 24 korona értékét képvisel. • — Akad még javítani való Felsőkemencén is — kezdi híradását Mató Pál, kassai levelezőnk. — Jogosan örültek a szövetkezet tagjai, hiszen a 10 korona munkaegységenkénti előleghez még hét korona osztalékot fizettek. A kassai járásban csak Felsőkemencén és Péderen értek el ilyen ered­ményt. Tehenészetük legjobb a járásban: az előirányzott évi tejhozam­átlaguk 2000 liter volt, s 2858 litert értek el tehenenként. A tejeladás! tervüket 38 ezer literrel túlteljesítették. A takarmányozási technika terü­letén érvényesítették Simcsák elnök külföldi tapasztalatait. • — Az 1950-ben alakult lakszakállasi szövetkezet az indulás éveiben igen kezdetleges módon gazdálkodott Munkaegységenként csak 7—8 koro­nát tudtak fizetni, Az utóbbi években már 20—25 korona volt egy munka­egységre járó előleg, s 6—7 korona az év végi osztalék. A tagok munka­erkölcse lényegesen megjavult. Ki hitte volna, hogy a hatvanötös nagy árvíz ellenére — amely teljesen tönkretette határunkat — tavaly huszonöt koronát ért a munkaegység, s mellé még némi prémiumot is kaptak a ta­gok. Az idén már 28 koronát fizetnek munkaegységenként, s a különféle prémiumokra 600 ezer koronát terveztek. Az évzárón többen felszólaltak, ami arra vall, hogy a tagokat érdekli, mi történik a közösben, hogyan intézik annak sorsát — tájékoztat a zár­számadásról Takács Gyula olvasónk. • Evekkel ezelőtt jó hírnévnek örvendett a buzitai szövetkezet. Éppen ezért meglepett bennünket Andreas Sándor, kassai levelezőnk írása. A töb­bi között ezeket írja: — Siriló Lászlónak, a szövetkezet elnökének zárszámadási beszámoló­jából kitűnt, hogy a növénytermesztés bevételi tervének teljesítésében a mérleg 915173 korona hiányt mutatott ki. Egyedül a zöldségtermelők teljesítették túl a tervezett bevételt 47 593 koronával.. Nem hozta meg a várt eredményt a cukorrépa, lencse, lóheremag sem. Ez utóbbi igen érzé­kenyen érintette őket, mert a tervezett 95 mázsa lucernamag helyett csu­pán 7 mázsányit tudtak termelni a nagy szárazság, az aranka elburjánzása, s a nem kielégítő magkötés következtében. Az állattenyésztésben sem re­mekeltek: csak a tejtermelésben lépték túl a tervet 24 715 literreL A hiány­zó 55 mázsa sertéshúst azzal indokolták, hogy a takarmánykeverék állandó változása következtében 48 sertésük elhullott. A takarmányszűke követ­keztében a tervezett 35 dekás napi átlagsúlygyarapodás- helyett csak 32 dekát sikerült elérniük. Az újonnan választott vezetőségre — amelynek élére Vajányi László került — komoly feladatok hárulnak. Hatékonyan érvényesíteniük kell a tökéletesített gazdasági irányítás elveit, hogy az 1967-es gazdasági évet már eredményesebben, mérleghiány nélkül zárják. -0 Eredményes évet zártak Kelenyén. Erről ad hírt Csáky Károly leve­lezőnk: — A zárszámadáson öröm sugárzott az emberek arcáról. Hogyne, hiszen a legjobbak a járásban. Ebben a kis szövetkezetben termelési tervüket mindenből túlteljesítették. Lóheremag-termesztésből mintegy 200 ezer ko­rona folyt be a közös gazdaság kasszájába. A tejeladás! tervüket már szeptemberben teljesítették. • Örömteljes zárszámadásról ad képet Gacsó István, kövecses! levelező. Megemlíti, hogy a rimaszombati járás abafalai szövetkezetében a már hat éve elnökösködő Czaban Bálint, valamint az agronómus, zootechnikus és könyvelő beszámolóiból sok tanulságos és elgondolkoztató adat, szervezési mód válhatott ismeretessé. — Termelési tervüket mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán teljesítették az abafalaiak — tájékoztat Gacsó elvtárs. — Búzá­ból 26, kukoricából (morzsoltan) 42, dohányból 30 mázsás hektárhozamot értek el. Ez utóbbi 10 hektáron termett, s 755 ezer koronát eredményezett. Heremagból hektáronként 3 mázsát takarítottak be.. Cukorrépából 382 má­zsa volt a hektárhozam. Míg tavalyelőtt 2,50 koronába került a tej liter­jének termelési költsége, addig a múlt évben már 1,80 koronára sikerült lecsökkenteniük. Marhahúsból 150, sertéshúsból pedig 170 mázsával ter­meltek többet a tervezettnél. Gépek vásárlására 159 ezer koronát fordí­tottak. A munkaegység tervezett értéke 20 korona volt az elmúlt évben, s most huszonöt koronát fizettek. Az ellenőrző bizottság beszámolójából kitűnt, hogy a traktorosok, kom­­bájnosok sokkal lelkiismeretesebben dolgozhatnának. Törődjenek ne csak a mennyiséggel, de a munka minőségével is. Sok szemesterményt, szálas­takarmányt, istállótrágyát, valamint műtrágyát elszórnak szállítás közben. Javasolták: szűnjön meg az önkiszolgálás az üzemanyag vételezésénél, a tervezett javítások minősége után, a megtakarított összeg alapján jutal­mazzák a gépjavítókat. Ugyancsak az ellenőrzés rendszerezettségét kívánja meg a járművek távozása és visszatérése. Épüljenek takarmánytároló-paj­ták. A sertésgondozók a több malac felnevelése érdekében a malacozát ideje alatt tartózkodjanak a fialóban, s télidőben legyen melegítő hasz­nálva, hogy a kismalacok meg ne fázzanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents