Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-04 / 9. szám

A fürtképződmény alakja ősszel vagy télen (balra fent) (A szerző felvételei) Fürtképződmény — alakulás és a szőlőmetszés tott, vagyis a tavaszi virágzás előtt végzett póttrágyázással e konkurrencia 1968-ban érez­hető terméscsökkentő hatását megakadályozhatjuk, s igy egy­úttal kikerülünk a szőlő válta­kozó erővel termő hagyomá­nyának bűvköréből. Tudatosíta­nunk szükséges, hogy az ás­ványanyagellátás a szőlő élet­­folyamatainak szabályozója, ezért nem mindegy melyik fej­lődési időszakban történik a tápanyagadagolás. Minden ilyen időszaknak megvan nemcsak a maga mennyiségbeli de a táp­anyag arányra vonatkozó szük­séglete is, hiszen az egyes fej­lődési időszakokban különböző biológiai és fiziológiai folya­matok zajlanak le. Ezért főleg fürtkezdeménye ugyanezen a napon a nyolcadik rügyön volt, s a legnagyobb átlag az 1—11 rügyek között alakult ki. A megfigyelések azt bizo­nyítják, hogy az egyes fajták szőlővesszőit eltérő hosszúsá­gúra kell metszeni. Ezidén a tájékoztató megfigyelések alap­ján várható, hogy £ a rövid metszést igénylő fajtákon a legtöbb fürtképződ­mény a termővesszők 6-ik rü-pupihpn alakni ki P7Prt uá lta-viszont hosszú vessző megha­gyásakor a tőke jelentősen gyengül. Ilyen szőlőfajta pél­dául a Malinger, a Müller Thurgau és a Portugál kék. Rövidre vágott vessző esetén az olyan fajtáknál, amelyek feljebb levő rügyekben fejlesz­tenek fürtképződményt, mint amilyen például a Tramín és a Csabagyöngye, vízben történő hajtatáskor nem állapíthatjuk meg ezek mennyiségét. Az en­nek alapján végzett helytelen metszéssel azután termésvesz­teséget eredményezünk. BELSŐ Rt)GYVIZSGÁLAT Rügykeresztmetszetek mik­roszkopikus vizsgálatával — az előző módszerrel szemben — megfigyelhető a fürtképződ­mény létrejöttén és fejlődésén kívül az áttelelt rügyek fürt­kezdeményeinek mennyisége és széthelyezése. Ez konkrét segít­séget nyújt a metszés végzésé­hez. Ezen felül, vegetáció ide­jén a fürtképződmény fejlődési fokozata szerint meghatározha­tók az éppen szükséges agro­technikai beavatkozások, pél­dául a tápanyagellátás, vagy a növényvédelem, melyek segít­ségével a fürtkezdemény fejlő­dését szabályozni lehet. A már említett 1966 évi jú­lius hatodikai időpontban pél­dául a Rajnai rizlingnek volt a legtöbb legmagasabb fokon ki­alakult fürtképződménye. Utá-A nemes szőlő termelési fo­lyamata kétéves, ezért a fürt­­képződmények létrejötte és ki­alakulása, melyre egy évvel a termést megelőzően kerül sor a téli rügyekben, fontos muta­tója a következő évi termés­nek. Az előző évi időjáráson kívül lényeges a szőlömetszés, a tápanyagellátás és a növény­­védelem végrehajtása. i Többéves tapasztalatokból ki- 1 indulva szeretnék ez alkalom- i mai rámutatni a szőlőmetszés- i nek a fürtképződmény fejlődé- i sére gyakorolt hatására. Pél- 1 dául az 1966. július 6-án vég­zett vizsgálat szerint a Bur­gundi fehér, a Zöldveltelíni és a Rajnai rizling fajták alsó rügyeiben (7—9-ik rügyig) ki- i fejlődőt fürtképződmény sze- i rint arra lehet következtetni, i hogy 1967-ben jó termés vár- ] ható. Ez persze a tél végén 1 fellépő Időjárási viszonyoktól 1 is függ. A megfagyott rügyek s barnábbak. A lefagyás mérté- ■ két legmegbízhatóbban úgy ál- ! lapíthatjuk meg, ha még a metszés ideje előtt néhány J vesszőt levágunk és meleg he- 1 lyiségben vízbehelyezés után 1 hajtatunk. < Régebben a kihajtott téli rü- i gyek mennyisége szerint szók- : tak következtetni a várható < termésmennyiségre. Ez a mód­szer azonban nem elég meg- 1 bízható, mert különböző hosz- i szúságú vesszőkön eltérő mó- 1 dón haitanak ki a rüevek. i a nagy terméshozamú fajták és a hosszabbra méretezett sző­lőmetszés esetén, virágzás előtt tartsuk magunkat a 46 5790 számú tápanyagellátási szab­vány útmutatásaihoz. Feltehetőleg a termésmeny­­nylség szabályozására a követ­kező években legnagyobb ha­tása a tápanyagellátásnak lesz. Ilyen trágyázás a téli rügyek fürtképződményeire hatást gya­korol, ami a következő évi ter­méshozam eredményében tük­röződik. Későbbi tápanyagellá­tás már csak az alsó rügyek fürtképződményeinek fejlődé­sére esetleg nagyságára lehet hatással, de nem azok mennyi­ségére. Kései tápanyagellátás a szőlőtermesztés felső határkör­zeteiben a tenyészidő meghosz­­szabbításához vezethet, aminek a rossz beérés lehet a követ­kezménye. Ha a kialakulóban lévő fürt­képződmények mikroszkopikus vizsgálata egyenlőre nem is vezethető be általánosan, e módszer egyes már ismert eredményei jó szolgálatot te­hetnek a metszés szabályozása terén. E munka legnagyobb hasznot azonban a szőlészeti üzemekben hajthat, ahol a metszést megfelelő ismeretek­kel rendelkező, értelmes egyé­nek végzik. Most a tél végén csak hasznos lehet bővebb is­mereteket nyújtó üzemi munka­iskolázást rendezni, hiszen a helyes metszéstől nemcsak a termés mennyisége de a szőlő­tőke életbenmaradása is függ. Zembery Alexander mérnök, a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet bio­lógiai osztályának vezetője ^ ívu^v u lUViULbciyuo eb íiubbő u csapos metszést ajánlatos vé­gezni, miközben ugarcsapot ha­gyunk (ilyen fajták a Portugál kék, a Müller Thurgau, a Ma­linger, az Olasz rizling, a Zöld­­szllváni és a Zöldveltelíni); ■ a közepes metszést kívá­nó fajtákon (amilyen a Musko­tály, az Otonell muskotály, a Fehér nemes és a Kékfrankos) legtöbb fürtképződmény a ter­mővesszők 7—8-ik rügyeiben alakul, melyeken félszálvesszős váltómetszést ajánlatos végez­ni, kétrügyes ugarcsap hagyá­sával ; ■ a hoszsú metszést kívánó fajtákon (amilyen a Tramín, a Burgundi fehér és a Csaba­gyöngye) legtöbb fürtképződ­mény a termővesszők 9—11-ik rügyén alakul, melyeken szál­­vesszős metszést ajánlatos vé­gezni, kétrügyes ugarcsap meg­hagyásával, esetleg a Sylvoz módszert alkalmazni. Ez abból áll, hogy a termővesszőt lehaj­­lítás utón kikötjük, s ezzel a polaritás hatásának érvényesü­lését lehetetlenné tesszük. Amikor 1964-ben általánosan bő volt a szőlőtermés, megfi­gyeltem, hogy főleg a Burgundi fehér és a Rajnai rizling bo­gyóképződése idején a konkur­rencia révén jelentősen csök­kent a fürtképződmények lét­­rejövetele, ami azután megmu­tatkozott az 1965. évi termés­­mennyiségekben. tApanyagellätäs Feltételezem, hogy 1967-ben helyesen és idejében végrehaj-A téli szőlőrügy keresztmetszetén szőlővirágzás Idején már látható a felnagyított balra felnyúló fürtképződmény s nem állapítható meg a fürt- na a Burgundi fehér, utolsó képződmények mennyisége az helyen pedig a Zöldveltelíni egész vessző hosszán. helyezkedett el. Eközben a Hosszú szőlővessző vízben metszés szempontjából legérde­­történő hajtatásakor a polari- kesebb, vagyis a nyolcadik rü­­tás hatására az alsó rügyek gyig terjedő vesszőrészre gon­­nem fejlődnek ki, viszont a dolok. legfelső rügyek erősen hajtás- Megfigyeléseink szerint 1965. nak indulnak. Ennek követkéz- szeptember 15-én legtöbb fürt­­tében a szőlővessző legalsó rü- képződménye a Burgundi le­gyeiben (a harmadiktól a ha- hérnek a tizedik rügyben volt, todikig) fürtképződményt fej- azonban az átlag kialakítása bő lesztő fajtáknál nem állapíthat- keretek között, mégpedig a 2— juk meg a legnagyobb termés- 13 rügy között történt. A Zöld­hozamot nyújtó metszés helyét, veitelíni ugyanekkor szintén a tizedik rügyön fejlesztette a legtöbb fürtképződményt, azon­­_ ban az átlag kialakulására a <L 6—14 rügy között került sor. HBSKdflHBBHBHHIi A Rajnai rizlingnek legtöbb

Next

/
Thumbnails
Contents