Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-04 / 9. szám
Február utolsó napjaiban két komoly hír foglalkoztatta nemcsak az Egyesült Államok lakosságát, hanem az egész világ közvéleményét. Az egyik Jim Garrison, New Orleans körzeti ügyészének szenzációs bejelentése a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban, a másik pedig az USA keletázsiai haderejének váratlanul nagy mértékben fokozódó, minden gátlás pélküli támadó tevékenysége Vietnamban. Indiában ai egy hétig tartó parlamenti választások után — bár erősen csökkentett létszámmal — mégis a kongresszus-párti képviselők nyerték a többséget. Indira Gandt tehát nyilván újra miniszterelnök lesz. ♦2* *2* *!* *2* *♦* «$♦ «2* «$► «J* «$* *2* *** *2* »2» *2» «2* *2* *2* *♦* *♦* *♦* *2* *2* *2* *2* *2 Milliomos adócsalók Az UNITA, az olasz kommunisták nagy napilapja jelháborító szenzációval döbbentette meg az ország közvéleményét: „Giovanni Agnelli, Olaszország legnagyobb iparvállalatának, a FIAT-müveknek elnöke olyan adót fizet az államnak, mint egy szatócs. Négy millió lírát fazaz 6400 dollárt] vallott be évi jövedelemként az adóhivatalnak.“ A turtnt adóhivatal a hírt meg ts erősítette, sőt megnevezte azt az összeget ts, amit a világ ötödik legnagyobb autóüzemének társtulajdonos-elnöke az 1966. évre fizetni köteles — 88 608 lírát jdollárokban kifejezve 142,50 dollárt]. Az UNITA megjegyzése: „Hajmeresztő szemtelenség!" Egész Olaszország elképedt, már azért is, mert mindent, ami a FIAT-ra vonatkozik, az olaszok nemzeti ügyüknek tekintik. Preti pénzügyminiszter szerint ,/iz Agnelli által bevallott négy milliós évi jövedelem nyilván nem felel meg a tényeknek.“ Moro miniszterelnök pedig szükségesnek látta, hogy tanácskozásra hívja magához pénzügyminiszterét és az Olasz Nemzeti Bank kormányzóját a részvények után fizetendő adókra vonatkozó törvény esetleges megváltoztatása miatt. Ez a törvény ugyanis a nagy részvénykötegekkel rendelkező tőkések számára lehetővé teszi, hogy törvényes úton milliós adótételeket sikkasszanak el. Aki — mint Agnelli elnök úr ts — pénzét részvényekbe fektette, kötelező adójának több mint a felét megtakaríthatja magának. A kormány 1962- ben törvényes utasítást adott ki a pénzintézetek számára, hogy vonjanak le automatikusan minden osztalékból 15 %-os szelvényadót és küldjék el a részvénytulajdonosok nevét Rómába, a részvényesek központi Intézetébe, amely a pénzügyi hivataloknak köteles adatokkal szolgálni további adók kiírására. Erre az olasz részvénypiacon pánik tört ki. A nagy részvényesek százat erőnek erejével névtelenek akartak maradni, és inkább megszabadultak részvényeiktől, minthogy bejegyeztessék a nevüket. A kis részvényesek így a szerzett pénzüket kiadták, a nagy halak azonban névtelenül vagyonokat csempésztek át külföldre. Az elmúlt évek vásárlási láza és a tőke külföldre történő menekülése Olaszországban súlyos gazdasági válságot vont maga után, és a már eléggé stabilizálódott pénzügyeket katasztrófa fenyegette. Amikor a kormányban látták, hová vezetett törvényes intézkedésük, 1964 februárjában a törvényt megváltoztatták. Azóta a név szerint megállapítható részvénytulajdonosok már csak 5 %-os szelvényadót fizetnek, akik pedig meg akarják őrizni névtelenségüket, az osztalékuk 30 %-t kötelesek leróni az állampénztárnak. A megmaradó 70 % kimondottan adómentes, és fel sem kell tüntetni a jövedelmi adóvallomásban. Olaszország milliomosai így mtlliárdokat érő ajándékot kaptak a kormánytól. Amíg ugyanis az ún. Complementare-adótörvény alapján a legmagasabb jövedelmek után 65 %-os az adókulcs, a részvénytulajdonosok csak 30 %-os adót fizetnek. Signore Agnelli így az utolsó három évben kb. 2 millió 100 000 dollárt takaríthatott meg magának. Az olasz kommunisták törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamentben, amely követeli, hogy a február 23-án lejáró törvény érvényességét ne hosszabbítsák meg, mivel az egyáltalában nem felel meg a progresszív adóztatás alkotmányos alapelveinek, és csak a kapitalisták profitjának a szekértolója. A kormány azonban még vonakodik megváltoztatni a törvényt, mert attól tart, hogy a nagy részvényesek újból tekintélyes értékeket csempésznek ki külföldre. Félelmük nyilván jogos ts, mert az UNIT A kampánya óta a milánói tőzsdén a részvénykínálat már eddig is megháromszorozódott és az értékpapírok csökkenése által az 1966-os év minden részvény-nyeresége elveszett. (Der Spiegel cikke nyomán SM) SZABAD FÖLDMŰVES 1967. március 4. 4 Jim Garrison, New Orleans, ' • a jazz-zenével kapcsolatban oly ismert amerikai város körzeti ügyésze a múlt hét végén ottani üzletembereknek egy gyűlésén kijelentette, hogy John F. Kennedy merényletnek esett áldozatul, amelyet ott, New Orleansban szőttek. 0 ismeri és le is tartóztatja majd mindazokat a személyeket, akik még élnek és valami közük van a gyilkossághoz. A letartóztatások időpontjáról egyelőre még azonban nem dönthet. Közvetlenül e szenzációs bejelentés után rejtélyes körülmények közt meghalt az egyik letartóztandó személy, egy David Ferrie nevű repülő. A látszat szerint öngyilkosságot követett el. A jelek szerint Ferrie szállította el repülőgépén Daliásból a merénylőket a gyilkosság után. A tekintélyes londoni „Times“ az üggyel kapcsolatban hosszabb cikket közölt Penn Jones, a texasi „Midlothian Mirror“ szerkesztőjének tollából. Az amerikai hírlapíró többek közt a következőket írja: „Kennedy meggyilkolása óta 21 különös halálesetet jegyeztem fel. Csak olyan személyekről van szó, akik valamiképpen kapcsolatban álltak a dallasi tragédiával. A 21 ember közül csak kettő érte el 60. évét, hatot lelőttek, egyet felakasztottak, hárman autóbaleset következtében vesztették életüket, egyet az ún. Karate-csapással intéztek el, egynek a torkát vágták el, kettővel látszólag szívroham végzett, kettő rákban halt meg, egy túl nagy adag altatót vett be, egy arzén mérgezésnek esett áldoztul, egyet pedig agyonvertek.“ — Az amerikai publicista a továbbiakban megjegyzi, hogy ez a 21 személy a Kennedy gyilkosság előtt vagy után, közvetlen kapcsolatban állt J. H. Oswalddal, a dallasi rendőrség által Kennedy gyilkosának deklarált merénylővel, vagy Jack Rubyval, Oswald gyilkosával, vagypedig szemtanúi voltak Tippit rendőr halálának, akit Oswald lőtt le. Mark Lane, amerikai jogász, akinek a Kennedy-gyilkosságról és az azzal kapcsolatos, hivatalos Warren-bizottsági jelentésről írt könyve világszerte nagy feltűnést keltett, e napokban Bécsben kijelentette, hogy Jim Garrison prokurátor ma legfontosabb alakja az USA közéletének, akinek szíveli ebruár 21-e óta ismét ülésezik * a genfi 18 hatalmi bizottság, amely a múlt év augusztusában szakította félbe tevékenységét. De Franciaország továbbra sem vesz részt az üléseken, s így a valóságban csak 17 ország küldöttei tanácskoznak Genfben. A leszerelési bizottság immár több mint öt esztendeje működik. Ha figyelembe vesszük, hogy már 288 összejövetele volt, akkor bizony munkájának mérlege a legkevésbé sem tűnik eredménydúsnak, öt esztendő alatt mindössze két komolyabb siker tette derűsebbé a képet. Mégpedig a részleges atomcsendről szóló, évekkel ezelőtt létre Jött egyezmény, újabban pedig a világűr békés célokra való kihasználásáról kötött megállapodás, melyet tudvalevőleg ez év Január végén az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Británnia már alá is írt. Ám — mint ismeretes — a részleges atomcsendről szóló megegyezés nem foglalja magában a földalatti nukleáris robbantások tilalmát. Egy másik „szépséghibája“ pedig, hogy Franciaország és Kína nem Járult hozzá az egyezményhez. Ennek ellenére nem vonható kétségbe, hogy a részleges atomcsend megteremtése már magában véve is bizonyos haladást jelent. És bár ha a világűrnek csak békés célokra való felhasználására szóló szerződés korántsem tűnik a Földünk békéjét és biztonságát közvetlenül érintő legsürgősebb probléma megoldásának, mégis újabb előrelépésnek minősíthető. Persze, az általános és teljes leszerelés szemszögéből nézve csak szerény kezdet, aféle bátorítás ahhoz, hogy a leszerelési bizottság további szívós igyekezettel keresse az előtte álló számos, igényes és sürgető feladatok megoldását. Ezek homlokterében kétségtelenül az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása áll. Ebben a kérdésben — a hírek szerint — közel jutottak egymáshoz a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontjai, s állítólag már csak bisen rendelkezésre bocsájtja a birtokában levő adatokat. Szerény véleményünk szerint azonban már egyáltalában nem csodálkoznánk azon, ha Garrison, ez a bátor állami hivatalnok is oly váratlanul fejezné be földi pályafutását, mint a fentebb említett 21 személy. 1 A vietnami hadszíntérről érkező jelentések szerint az amerikaiak az eddigieknél sokkal vehemensebben és nagyobb mértékben támadják a VDK területét. Az egyre fokozódó hadműveletekbe bevonták a tonkin! öbölben cirkáló nagy hajóegységeket is, amelyek nehéz tüzérséggel lövik az egész partvidéket, nehéz bombázóikkal első ízben támadták meg az ország villanytelepeit, sőt repülőgépekről magnetikus aknákat dobálnak a folyókba és a sűrű csatornahálózatba is. Johnson elnök utolsó washingtoni sajtókonferenciáján is bejelentette a vietnami háború újabb „eszkalációját". Több nyugati hírügynökség jelentése szerint az amerikai vezérkar és különösen Westmoreland tábornok, a vietnami amerikai egységek főparancsnoka minden áron be akarja bizonyítani, hogy ezt a háborút a fronton és nem a tárgyalóasztalnál kell befejezni; arra hivatkozva, hogy „Hanoi semmi hajlandóságot sem mutat béketárgyalásokra." "> Franciaországban óriási felháborodást keltett De Gaulle elnöknek az a bejelentése, hogy közvetlenül a választás napjának előestéjén még egy propaganda-beszédet tart a televízióban. A választási kampány hivatalos befejezése után az államfőnek ezt az önkényes akcióját antidemokratikus eljárásnak minősítik. Waldeck-Rochet az FKP főtitkára ezzel kapcsolatban „a gaullista rendszer antidemokratikus jellegéről“ beszél a baloldali választási blokknak a párizsi Sportpalotában megrendezett utolsó nagygyűlésén. Kijelentette, hogy az államfőt és pártját nyilván erősen nyugtalanítja a vereség lehetősége. A gaullisták utolsó választási gyűlésén Grenobleban maga Pompidou miniszterelnök is beszédet mondott és kormánya elért sikereiről számolt be. Ezen a gyűlésen felszólalhattak zonyos műszaki részletkérdésen múlik, hogy megállapodásra jussanak. Még nem ismeretes, milyen egyezmény-tervezettel lép a két atom-nagyhatalom a leszerelési bizottság elé, de máris mozgásban vannak bizonyos visszahúzóerők, melyek élén megint csak a Német Szövetségi Köztársaság halad. Ez idő szerint öt hatalom rendelkezik atomfegyverekkel. De mint az „US News and World Riport“ c. amerikai folyóirat megállapítja, legalább tíz államnak van vagy lesz csakhamar lehetősége, hogy nukleáris bombákat gyártson (1970-ig), és ezek 1000 bombát készíthetnek évente. Egyes szakértők nézete szerint egyébként 750 millió dollárért már lehetséges, nem is éppen Jelentéktelen készletre, szert tenni. Magának a leszerelési bizottságnak két tagállama, India és Svédország olyan tudományos-műszaki kapacitással rendelkezik, amely módot nyújt nekik nukleáris fegyverek gyártására, más államoknak pedig a szükséges nyersanyaguk van meg hozzá. Hogy milyen nagy mértékben növelheti egy termonukleáris háború veszélyét az atomfegyverek elterjedése, arról már sok száz kötetet felölelő irodalom látott napvilágot. Érthető tehát, hogy mikor a Szovjetunió az ENSZ-közgyűlés XXI. ülésszakán felhívta a tagállamokat, mondjanak le minden akcióról, amely meggátolhatná az atomfegyverek elterjedésének tilalmát kimondó egyezményt, gesztusa a tagállamok túlnyomó többségének kívánságát tükrözte. Ez a tilalom mindenekelőtt azt Jelentené, hogy az atomhatalmak nem adnak tovább atomfegyvereket, nem nyújtanak tudományos és műszaki információkat az atomfegyverekkel nem rendelkező államoknak és azok gyártását sem segítik elő. Ám ugyanakkor, amikor e tilalom számol annak a szükségességével is, hogy a nukleá-Mendez France ás Giard baloldali ellenzéki jelöltek is, ám a messzi vidékről Grenoble-ba rendelt gaullista párthívek tömegei állandó lármájukkal és erőszakoskodással folyton zavarták az egyesült demokratikus front két szónokának beszédét. Több újságíróval és fotóriporterrel durván bántak el. A A Béke-világtanács elnökségének Prágában megtartott háromnapos értekezletén két fontos problémát tárgyaltak meg: az USA vietnami agresszióját és az európai biztonság kérdését. Rames Csandra, a Béke-világtanács főtitkárának bejelentése szerint nyáron Stockholmban nagy nemzetközi konferenciát rendeznek a vietnami kérdésről, amelyen igyekeznek majd egybehangolnl különböző nemzetiségű csoportok Vietnamra vonatkozó békeakcióit. A felszólalások közül különös figyelmet érdemel Yves Choliere-nek, a világtanács titkárának intő szavai az NSZK új kormányának politikájáról. Kiesinger kormánya, amely egész német népet akarja képviselni, még mindig nem érvénytelenítette teljesen a müncheni egyezményt és atomfegyverekkel szeretné ellátni hadseregét, — hangsúlyozta a Béke-világtanács francia főtitkára. SOMLŰ MIKLÓS ris fegyverekkel nem rendelkező országok lemondjanak e fegyverekről, nem hagyná viszont figyelmen kívül ezen országok biztonságának szavatolását. De Bonnak nincs ínyére ez az atomsorompő, amely keresztezné a nyugat-német imperialisták terveit. Taktikai okokból persze Bonn nyíltan nem helyezkedik szembe az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásával, de a legkülönbözőbb fenntartásokkal él. Diszkriminációt, sérelmes megkülönböztetést lát benne. Nem utolsó sorban azzal érvel, hogy ez veszélyeztetné a nyugatnémet műszaki és tudományos fejlődést. Strauss pénzügyminiszter, mint az atomfegyverek elterjedése ellen irányuló megegyezés leghevesebb támadója azzal is argumentál, hogy a megegyezés betartásának ellenőrzése aféle egyeduralmat biztosítana a Szovjetuniónak a nyugat-német atomkutatás felett. De ez az érv, mint sok más, merő alakoskodás, melyből kilóg a lóláb. Hiszen az ellenőrzést az atomenergia nemzetközi ügynökségének bécsi központja irányítaná, amelynek 95 tagállama közül a szocialista országok kisebbségben vannak. Az NSZK területén Jelenleg már 34 atomreaktor működik. Mint a „Novaja Vremja" írja, brit szakemberek becslése szerint a Német Szövetségi Köztársaság az atomfegyver gyártásában oly fontos plutóniumot 1970-ig olyan mennyiségben állíthat elő, mely évi 200 bomba gyártásához elegendő. Amennyiben az atomenergia kutatása és fejlesztése kifejezetten békés célokat szolgál, a készülő egyezmény, amelynek Nagy-Británnia is részese volna, semmiképpen sem akasztaná meg e törekvések érvényesülését. Minthogy azonban Bonn semmiképpen Köztársasági elnökünk Varsóban Antonín Novotn^, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke a CSKP KB elnökségének és a kormány küldöttségének élén kedden Varsóba érkezett. A csehszlovák küldöttség útjának célja, hogy újabb 20 évre hosszabbítsák meg L engyelországgal a két ország közötti kölcsönös együttműködési, segélynyújtási és barátsági szerződést, azonkívül megbeszéléseket folytatnak lengyel kormány- és párttényezőkkel különböző fontos nemzetközi kérdésekről. Köztársasági elnökünket és kíséretét Varsóban igen szívélyes, meleg baráti fogadtatásban részesítették. Q Hailé Szelasszié császár moszkvai látogatása. Az etiópiai uralkodó a szovjet kormány meghívására érkezett Moszkvába, ahol fontos tárgyalásokat folytatott Podgorni] és Koszigin elvtársakkal. Az afrikai uralkodó tiszteletére adott vacsorán Podgornij elvtárs, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke megelégedését fejezte ki a szovjet—etióp kapcsolatok fejlődését illetően. . O ítéletidő Németországban. A keddről szerdára virradó éjjel a mi vidékeinken is feltűnő hevességgel Jelentkező vihar mindkét német állam területén súlyos károkat okozott. A Harz-hegységben (NDK) 216 km sebességet ért el az orkán. sem akar megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a nyugat-német haderő ne jusson atomfegyverekhez, szüntelenül manőverez és zárt frontot igyekszik kialakítani más államokkal, amelyek ilyen vagy olyan oknál fogva ellenzik az atomsorompő tervét. Bizakodik persze abban is, hogy torpedózási kísérleteiben bizonyos mértékig az Egyesült Államok révén is kibúvót talál, és hogy az „egyesített európai nukleáris erőknek“ a nyugatnémet militaristák által dédelgetett terve nem merül el. Bizonyosnak látszik, hogy az atomsorompó megvalósításának útjából még sok nehézséget kell elhárítani, és nagyon valószínűtlen, hogy az atomfegyverek elterjedésének meggátlására irányuló szerződés-tervezet még a Szovjetunió, az USA és Nagy- Británnia teljes egyetértése esetén is csakhamar átütő sikerré érlelődne. • • • A leszerelési bizottság tanácskozásai során szőnyegre kerül többek közt a külföldi katonai támaszpontok felszámolásának kérdése, a más államok területén állomásozó idegen hadereők visszavonásának problémája, a földalatti atomrobbantások beszüntetésének régen esedékes ügye és az atommentes övezetek létesítése, örvendetes, hogy a legutóbbi időben éppen e tekintetben került pozitív lépésre sor, amennyiben Lopez Matteos volt mexikói elnök vezetésével 14 latin-amerikai állam megegyezett egy latin-amerikai atomfegyvermentes övezet létesítésében, ami persze csak akkor lehet igazán hatékony, ha az Egyesült Államok is levonja belőle a következtetéseket. Bármennyire is igaz, hogy az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célzó egyezmény nem mindenható gyógyír, de megvalósítása nagyon enyhítené a nemzetközi feszültséget. Elősegítené a leszerelést szolgáló további lépések sikerét, és utat nyithatna valamennyi atomfegyver használatának eltiltásához és készletük megsemmisítéséhez. Ám ahhoz, hogy ilyen távlat reménysége több legyen, mint merő álmodozás, mindenekelőtt az amerikaiak vietnami agresszióját kell megszüntetni, amely nem kevéssé hat nyomasztóan a genfi ülések légkörében, S. h GENFI KILÁTÁSOK
