Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-04 / 9. szám

Kisiskolás gondok A ml gyerekkorunk óta nagyon szi­gorú lett az iskola első néhány osztá­lya. Több az óra, több a lecke, még a táska is (óval nehezebb a sok könyv meg füzet miatt. Néha alig bír­ja cipelni a gyerek. Hogy jól van-e így, most ne vitas­suk. De annyi bizonyos, hogy gyere­keink élete nagyot zökken, amint az iskalapadba parancsoljuk őket. Vége a szabad izgés-mozgásnak, szaladgá­lásnak. Legalábbis napi 4—5 órára. „Nyugton maradni!“ „Felállni!“ „Le­ülni, nem sírni!“ „Csend legyen!“, „Tessék figyelni!“ stb., stb. Legnehezebb az olvasás, persze nem mindegyiknek. De soknak. Hogy az 1 meg az ó az együtt „16“, az osztály jórésze már tudja. Valahogy rájön. Sok gyerek azonban néha hónapokig kínlódik vele. Nem azért, mintha buta volna. Ez nem is az ész dolga, inkább az idegeké. Feláll a gyerek és olvas. A régi olvasmányok szavait, amelyeket hallás után már betanult, úgy fújja mint a vízfolyás. De jön egy új szó és... elakad. Ö .. .r .. .a. Külön Ismeri már a betűket, de nem tudja együvé mon­dani. A többi gyerek persze nyújtóz­kodik, majd kiesik a pádból. Egyik­másik halk kuncogást is megenged. „Még ezt sem tudja! Bezzeg én ...“ Minden osztályban található néhány jófejű és ügyes kezű gyerek, aki si­kert sikerre, dicsőséget dicsőségre halmoz. Ezek kivirulnak. Nem bánják az iskolai évekkel járó kisebb-nagyobb kényelmetlenségeket. Hiszen cserébe boldogító, nagy érzéshez jutottak: ők okosabbak, mint társaik! De akiknek nem megy úgy a tanu­lás? Akiknek csak olykor jut egy kis dicséret, viszont annál több alkalom a megszégyenülésre? Bizony ezek töb­ben vannak! Sokan kedvüket is vesz­tik már a kezdet kezdetén. Szerelmi és házassági múzeum A CSÖKOT XII. Lajos francia király tette udvarképessé, amikor 1498-ban trónra lépett... A tridenti zsinatig, a XVI. századig alig kötöttek egyházi esküvöt: a házasságot rövid úton, az ágyban kötötték, a családtagok mint tanúk jelenlétében. Ezeket tudjuk meg és még sok hasonló érdekességet a New York-t „Sze­relmi és Házassági Múzeum" megtekintésekor. Ez a múzeum egyelőre sze­rény körülmények között nyílt meg a Lincoln Centrum árnyékában, viszont büszkén nevezi magát a világ egyetlen házassági múzeumának. A NŐK SORSA nem volt könnyű az emberiség története folyamán. Gyak­ran saját szülei adták el a lányt, és nem volt ritkaság a fiatal szűz lányok elárverezése sem. Sok görög városban mint Vestaszűznek kellett szolgálnia Aphrodite templomában addig, míg aztán egy férfi kiszabadította. Azt is megtudhattuk: ha csúnya volt, akkor a várakozás bizony hosszú ideig el­húzódhatott. A háremélet sem volt olyan szép, mint ahogy arról az Ezeregy­éjszakából értesülünk. Sok háremhölgy sohasem látta férjét, de annak halála Után sokszor sorstársnöivel együtt elégették. Az özvegyek elégetése Indiában még nem is olyan régen mindennapi esemény volt. A csókot még ma is sok helyen tabuként tiltják. A szerelemnek ezt a kifejezését Európában ts rendkívül egészségtelennek tartották, amíg aztán jó XII. Lajos király a nyilvánosság előtt megcsókolta udvarhölgyeit, s ezzel új korszakot nyitott meg. A fogkefe és a szájvíz megtette a magáét, hogy a csók az egészség veszélyeztetése nélkül népszerűvé váljon. MIUTÁN A KÖZÉPKORBAN a nőt bűnösnek tartották, mert Évától szár­mazik, hosszú utat kellett megtennie az egyenjogúságig. A kínaiak annyira fecsegőknek tartották a nőket, hogy a „csicsergő madár" és a „nő" írás­jele még ma is csaknem azonos. Furcsa házassági szokásokat ismertet meg a múzeum. A „férfinak kosarat adni" kifejezés például Svédországból szár­mazik. A vőlegény-jelölt ugyanis egy kosár virággal kedveskedett szíve választottjának. Ha a lány elfogadta az ajándékot, akkor sikerrel járt az udvarlás. Ha csak a virágokat vette ki belőle és visszaadta a kosarat, akkor a fiatalember „kosarat kapott", és bánatosan visszavonulhatott. Dél-Amerika egyes vidékein a virágok ugyancsak fontos szerepet játszot­tak. Minden férjhez menendő lány jelképeként egy cserép virágot helyez­tek a ház elé, hogy a nősülni vágyó fiatalemberek rögtön tudják, hányadán állnak. KÜLÖN RÉSZLEG ismerteti a múzeumban modern korunk házasságait. Szociális problémákkal foglalkozó szakemberek vetették fel azt a bizarr ötletet, hogy a jövőben a fiatalok tetováltassák kezükre vagy homlokukra vércsoportjukat és öröklődő adottságukat, hogy a lányok és fiatalemberek (mielőtt még egymásba szeretnének) első pillantásra felmérhessék, össze­illenek-e genetikailag. (Die Tat) FAKORCSO LYAK Az egyik szőtlan lesz és szomorú. Félszegen magába húzódik. A másik — és ez a gyakoribb — épp ellen­kezőleg — elkanászkodik. Vad játé­kokban, verekedésben, csavargásban keres kárpótlást az iskolában elszen­vedett sikertelenségekért, intésekért és egyéb keserűségekért. Közben persze telik az idő, az elsős­ből másodikos, harmadikos lesz. Az évek múltával azonban aligha javul meg. Sőt... Mit tehet ilyen esetben a szegény szülő? Lesózhat egy-egy nyaklevest. Ez azonban kevés, mert az ilyen gye­reknek nem ez hiányzik. Az egészséges önérzet hiányzik be­lőlük. Az az érzés, hogy ő is valaki, s ezt a felnőttek, a nagyok is elisme­rik. Jó, ha leülünk velük tanulni, főként ha bírjuk türelemmel. Mert a kisisko­lásokhoz végtelen türelem Is szüksé­ges. A legfontosabb azonban, hogy legyen miért dicsérnünk őket! Furcsa, de így van! Minél elvadul­­tabb egy gyerek, annál inkább rá­szorul a gyakori dicséretre. De ennek a dicséretnek alapja Is legyen! És miért ne lehessen? Fog­juk munkára. Ha csak apránként Is, azzal bízzuk meg, amihez a legtöbb kedve mutatkozik. Gyűjtsön bélyeget, vagy préselt virágot. Kapassuk fúrás­faragásra, játékos fizikai kísérletek­re. Énekre, muzsikára. Mindegy, hogy mire, csak tehetsége és kedve legyen hozzá, hogy komolyan vegye ezt a tevékenységet és kisebb-nagyobb dia­dalokat arathasson vele. Akiben sikerül valami hasznos szenvedélyt felébreszteni, az már nem elveszett gyerek, s rendszerint aztán jobban is tanul. Feloldódik bennük a kezdeti idők iskolaellenes daca, s ez­zel egy csomó gátlás. Őket már nem kell annyira féltenünk. Annál inkább azokat, akiket az első iskolaévek ta­pasztalatai a felnőttek világával — nevelőikkel és szüleikkel egyaránt — szembefordítottak, akiknek egész éle­te egyetlen nagy ellenkezéssé válik minden nevelési szándék iránt. Egy ilyen gyereket vitt be egyszer az anyja a Gyermeklélektani Intézet­be, hogy tanácsot kérjen. Az asszony elfújta szokott panaszait, hogy már mindent megpróbált a gyerekkel, de hiába... pedig lám, itt a kisöccse süketnéma létére is milyen szófogadó, aranyos, kedves teremtés. Mire közbe­szólt a nagyobbik, rossz gyerek: — Könnyű neki, nem hallja az állandó nevelést!" Nagyszerű, klasszikus megfogalma­zás. A legbölcsebb pedagógus sem vallana szégyent vele. De elég is a szóból. A lényeg az, hogy életének a nehéz fordulópont­ján, amikor iskolába kerül, igyekez­zünk megértő segítőtársnak bizonyul­ni és mindenekelőtt ne a fegyelme­zésben fogjunk össze az iskolává} — bár olykor ez sem árt —, hanem in­kább képessége kibontakoztatásában, önbizalma növelésében. Ez az, amivel igazán és maradandóan segíthetünk. Németh Dezső, Csernő TUDNIVALÓK A KÖTÖTT RUHÁRÓL Az utóbbi években egyre több kö­tött holmi és jersey-ruha jelenik meg boltjainkban. Ez a kétségtelenül cél­szerű viselet igen közkedvelt a nők körében. Munkába, iskolába, kirándu­lásra egyaránt viselhetjük. Egy na­gyon fontos körülményről azonban nem szabad megfeledkeznünk: az ön­kritikáról. Az egybeszabott, kötött vagy jersey ruha csakis a karcsú ter­metű nők részére előnyös! Tehát mi­előtt kötött ruhát vásárolnánk, néz­zünk a tükörbe és szigorú önbírálat­tal állapítsuk meg, melyik típushoz tartozunk: a karcsú, teltkarcsú vagy — sajnos — a kissé elhízott csoport­hoz. A határozottan vékony alakúak bár­milyen kötött ruhát viselhetnek. A teltkarcsúak kétrészes modellt válasszanak maguknak. A túlságosan telt termetűek inkább mondjanak le a kötött ruháról, mint­sem hogy nevetségessé váljanak. A kötött ruha erősen kiemeli az amúgy is erős idomokat, s ez éppen nem elő­nyös részükre. Különösen tavasszal, amikor már kabátot nem viselünk, legyünk óvatosak öltözetünk kiválasz­tásánál. Természetesen a megfelelően bő, kényelmes szabású szvettert az erősebb nők is hordhatják, — nem ajánljuk azonban a testhez simuló pulóvert! A kötött ruha szoknyáját (a két­részes ruháét is) minden esetben bé­leljük alá, hogy ki ne táguljon az üléstől. A képünkön látható modellt csak karcsú nőknek aljánlhatjuk. -pj-A mandulagyulladás és szövődményei A mandulák gyulladásos megbete­gedését mandulagyulladásnak vagy anginának nevezzük. A mandulák nyirokmirigyek, különböző helyeken fekszenek és e szerint beszélünk orr-, nyelv és garatmandulákról. Ez a mirigyrendszer komoly szerepet játszik a kórokozók kártalanná téte­lében. Mint valami finom szűrőszer­kezet fogja fel a legtöbb kórokozót, és így számos betegség kifejlődését akadályozza meg. Ha mandulagyulla­dásról beszélünk, a leggyakrabban a garatmandulák gyulladásos elváltozá­sára gondolunk. Az angina oka: kórokozó mikróbák elszaporodása a mandulák szövetében, amely a szervezet csökkent ellenálló­képességénél következhet be. A gyul­ladás rendszerint magas lázzal (38— 39 fok), torokfájással, hányingerrel, hányással, hidegleléssel és a nyaki nyirokcsomók megduzzadásával jelent­kezhet. A hányás mint tünet különö­sen a gyermekeknél fordul elő gyak­ran. A betegséget fekvéssel, antibio­tikumokkal (penicillin, sztreptomicín, oxymykoin stb.) vagy szulfonamidok-Az alábbi kis történet mögött már közel hetven esztendő porosodik. Még abból az időből való, amikor a falusi gyerekek a korcsolyát csak hírből ismerték, s egyedüli téli szórakozásuk a csúszkálás volt. Ennek sem örülhet­tek igazán, mert a falu mindent látó 1 és mindent tudó rektor bácsija alapo­san elnáspángolta a rajtacsípett csiz­­makoptatókat. De a gyerekek ennek ellenére — ha csak szerét ejthették — stettek ki a jégre és ott viháncol­­tak késő estig. Berkes Misinek, az akkori pásztor fiának egy nap remek gondolata tár madt. Csinál biz ő magának korcso­lyát, ha már csúszkálni nem szabad. Fúrt, faragott egész nap, míg végül elkészült a korcsolya. Fából volt ugyan minden csínja-bínja, de szebbet még képzelni sem lehetett. Másnap alig várta, hogy vége legyen a taní­tásnak. Haza sietett, fogta a szép korcsolyákat és usgyi, ki a jégre. A gyerekek, amint jól megszemlél­ték a korcsolyákat, rögtön kedvet kap­tak kipróbálásukra. Ügy döntöttek, hogy felsorakoznak nagyság szerint ÉDESANYA Éjfél is múlik, mikor pihenni tér, de a hajnalhasadás már ébren találja; ott matat csendben a tűzhely körül, tejet, vajat tesz a konyha asztalára. Mire gyermekei ébrednek álmukból, ő gépe mellett hajlong munkahelyén. Fürge ujjai közt villannak a szálak és orsóra kúsznak lágyan, könnyedén. Munka után otthon pihenés helyett az összegyűlt szennyes garmadája várja. Felbúg a mosógép, s a lenge szélben sok kicsi ruha vár vasalásra. És ha pilleszárnyon érkezik az este a kis család már vacsorához ülhet. Bíztató jó szóval kínálja az ételt, az ízes levest, a finom jó sültet. De később is akad tennivaló bőven. Varr, vasal, majd rendezi a szobát. Becsüljük ezért a fáradhatatlan, családját szerető jó édesanyát. Juhász Árpád, Gúta és mindenki csinál három fordulót. Először Pista, egy nagygazda fia ke­rült sorra, utána a többiek, csak leg­végül a Berkesék Misije. Ö volt ugyan­is a legkisebb. Kimondhatatlanul örült, amikor lá­bára csatolhatta korcsolyáit. Alig sik­lott azonban egyet-kettőt, a tóparton megjelent villogó tekintettel a rektor, kezében mindig ütésre kész nádpálcá­jával. A gyerekeknek több sem kellett. Usgyi, az erdő felé. Berkes Misi is elillant volna, de lábán a nehéz korn TENGEREK VÍZSZINTES: 1. Földünk legnagyobb tengere. 5. Mohamedánok sapkája. 6. Vágó szerszám. 7. Régi hosszmérték. 9. Fedd. 10. Nagy magyar költő. 11. Orosz helyeslés. 13. Fel ellentéte. 14. K. Z. 15. Énekhang. 16. Víziállat. 17. Betű — kiejtve. FÜGGŐLEGES: 1. Cella fele. 2. Ket­tős betű. 3. N. K. 4. Csapadék. 5. Tenger Európa és Afrika között. 8. A Földközi Tenger egyik beltengere. 12. Névelő. 13. 50—50 római számok­kal. 18. É. T. 19. Személyes névmás. Beküldendő a vízsz. 1., a függ. 5. és 8. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A SZABAD FÖLDMŰVES 7. számá ban közölt átlórejtvény helyes meg fejtése: MAGYAR. Könyvjutalomban részesülnek: Torma Teréz, Alistál és Partali Gyula, Muzsla csolyák, amelyek használatát még meg sem tanulhatta — nem enged­ték. Nagy lendületet vett tehát, de megcsúszott és nagyot esett a tüköré sima jégen ... Csak néhány nap múlva tért magá­hoz. Első kérdése a korcsolyák vol­tak ... Válasz helyett azonban csak szülei bánatos tekintetével találkozott. Bizony elemésztette azokat a tűzhely. De minek ts kellettek volna? Hiszen úgysem tudta volna használni már őket Berkes Mist többé, a sánta lába miatt. öllös Márta kai kezeljük. Igen fontos különféle vitaminok bőséges fogyasztása, külö­nösen a C-vitaminé, mert ennek van­nak a legnagyobb fertőzés-ellenes ha­tásai. A betegnek szüksége van to­vábbá kiadós, fehérjedús táplálkozás­ra is. Szeszes italok fogyasztása és a dohányzás ez esetben nagyon ártal­mas. A gyakran ismétlődő heves mandu­lagyulladás néha idültté válhat, és kezelése sokszor csak a mandulák radikális eltávolításával, műtét által lehet sikeres. A hibás és nem elég kitartó kezelés következtében a gyul­ladás gyakran megismétlődhet és a beteget súlyosabb szövődményekkel is fenyegeti. A mandulák körül geny­­nyes gócok keletkezhetnek, amelyek csak sebészetileg gyógyíthatók. Ha a mikróbák és az általuk kitermelt mérges anyagok nagyobb mennyiség­ben kerülnek a vérkeringésbe, gyak­ran veszélyes, sőt végzetes kimenetelű vérmérgezés (szepszis) is keletkezhet. További nagyon kellemetlen szövőd­ménye a mandulagyulladásnak a vese­gyulladás és a reumatizmus. Az előbbi antibiotikumokkal, diétával és pihe­néssel kezelhető. A reumatizmus háromféleképpen je­lentkezhet. Leggyakoribb formája az izületi reumatizmus, amikor a gyulla­dás főképp az Ízületekben zajlik le. Második formája az ún. szívreuma, amikor a gyulladásos elváltozások a szívizmot támadják meg. Itt különösen a szívbillentyűk zsugorodását vonhat­ják maguk után, ami már komoly szívbaj. Harmadik, változata az ún. vitustánc lehet, amely a gyulladás idegrendszeri lokalizációjánál fordul­hat elő. Száz mandulagyulladásos egyén közül 3—4 lesz reumatikus. Az első roham után, mely magas lázzal és izületi fájdalmakkal jelentkezik, gyakran következnek további roha­mok, rendszerint újabb mandulagyul­ladástól megelőzve. Az ilyen beteg kezelése gyakran elég hosszadalmas, nehéz és sajnos előfordulhat az is, hogy a reumás beteg egész életére nyomorékká válik. Világos tehát, hogy a mandulagyul­ladást semmi esetre sem szabad el­hanyagolni, mert elég gyakran súlyos szövődményekhez is vezethet. Ne be­csüljük le tehát az anginát és fordul­junk idejében orvoshoz. Ha kezelés közben gyorsabban eltűnnének a kó­ros jelek, mint pl. a láz vagy a man­dulák duzzadtsága és a fájdalmak, ne szüntessük be még a gyógyszerek szedését, hanem becsületesen folytas­suk a kúrát az orvos tanácsai szerint. Csak így kerülhetjük el a kellemetlen meglepetéseket, amelyek különféle szövődmények alakjában léphetnek fel szervezetünkben. Dr. Juhász István, Fülek SZABAD FÖLDMÜVEs9 1987. március 4.

Next

/
Thumbnails
Contents