Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-07 / 1. szám
TANUÄRBAN kevés tennivaló akad a kertben. Kedvező időjárás esetén azonban nem vagyunk tétlenségre kárhoztatva. A háztáji kertekben ellenőrizzük a kerítések, sövények vagy palánkok épségét. Az észlelt hibákat azonnal kijavítjuk, hogy megakadályozzuk a nyulak kártevő tevékenységét. Ha ősszel nem volt alkalmunk szétszórni a kom posztot, januárban megtehetjük. Kedvező időjárás esetén a talajt rigolozhatjuk, feláshatjuk. A nedves hóra nyugodtan hinthetünk Thomas-salakot. A hígírá-JANUÁRI TEENDŐK gyát is kihordhatjuk és közvetlenül a hóra öntözhetjük. A hígtrágyaöntözés valamennyi gyümölcsfának, beleértve a bogyós gyümölcscserjéket, javára válik (ribiszke, egres, málna stb.). HA ENYHE A TÉL, kivagdossuk a kivénhedt, kiszáradt fákat. Ha nem süllyed a hőmérő a fagypont alá, hozzáfoghatunk a fák ápolásához. Az öreg kérget lakaparjuk, ritkítjuk a fák ágait. A nyesést sima felülettel végezzük. A metszés által keletkezett sebeket oltóviasszal kezeljük. Kedvező időjárás esetén, ha a talaj nem fagyott mélyen, trágyázhatjuk a szőlőt szervesés műtrágyával. Hasonló adottságok mellett ugyancsak megkezdhetjük a rigolozást újabb telepítés számára. Ha előbb nem állott módunkban elegendő mennyiségű oltóvesszőt szedni, ezt megtehetjük januárban is. Ugyanakkor azonban előkészítjük az oltáshoz szükséges kellékeket. ZÖLDSÉGTERMESZTÉSÜNK számára biztosítjuk az ültető- és vetőmagok, az istálló- ás műtrágya időbeni szállítását. Az üvegházakban elvetjük a hajtatott zöldségfélék magvait: salátát, kalarábét, paradicsomot, paprikát, uborkát, a korai zöldségek közül pedig a karfiolt. Fontos, bogy jó kom posztot használjunk. A palánták kelése után felkészülünk áttüzdelésükhöz. A melegágyakba levő ládákba ültetjük vagy tőzegkockákba, illetve cserepekbe helyezzük. Szellőztetéskor ügyelünk arra, hogy a palánták meg ne fázzanak. Az öntözést a délelőtti órákban végezzük. Nem szabad megfeledkeznünk a kártevők és növényi betegségek elleni védekezésről. JANUÄRBAN kijavítjuk a gépeket, szerszámokat és egyéb berendezéseket, utána elraktározzak és tartósítjuk őket. Bemásoljuk az ablakokat, gyékénytakarókat fonunk, gondoskodunk az öntözőkészülékek karbantartásáról. A telelő palántákat egyenletes hőfokon tartsuk, amelynek nem szabad a fagypont alá szállnia. D. Pochyba A szőlő terméshozamainak szabályozása helyes tápanyagellátással Irta: A. 2 E M B E R Y, a bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet élettani osztályának vezetője Szőlőt 30—50 év időtartamára telepítsünk, ezért szükséges, hogy telepítése előtt helyes és céltudatos trágyázással kedvezően befolyásoljuk terméshozamait. Tekintettel a számos szőlőfajtára, a felhasznált különböző alanyfajtákra, az eltérő talajtípusokra és éghajlati tényezőkre, nem beszélhetünk a szőlő egységes (univerzális) trágyázásáról. Élettani osztályunk trágyázási részlegén nyert többéves eredmények mutatják, hogy a talaj és trágyázás iránti legérzékenyebb fajtáink a Zöld szilváni és a Veltelini. Kevésbé igényesek ebből a szempontból a Rizlingek. Legigényesebbek a kék fajták, főleg az Oportő (Kék portugiézi), kivéve a Kék kisburgundit. Az amerikai alanyokra oltott szőlő tápanyag felvevőképessége szintén meghaladja a nemesgyökerű szőlőket. Ezen ismeretek döntő jelentőségűek az egyes szőlőfajták tájmnyagszükségletének meghatározásakor. A talaj termőképességét fokozó legfontosabb szerves anyag a humusz, mivel bomlásával és a tápanyagok mineralizációval az összes szükséges tápanyaggal ellátja a szőlőt. A humusz köti meg a talajban a könnyen oldódó tápanyagokat, így ezek nem mosódnak ki a talajból. A humusz ezenkívül hozzájárul az aprómorzsás talajszerkezet kialakulásához, és kedvező életfeltételeket biztosít a talajban élő mikroorganizmusok számára. A legfontosabb agrotechnikai intézkedések egyike a szőlők talajába való humuszviaszpótlás. Ez istállótrágyázással, komposzttrágyázással vagy zöldtrágyázással (a legjobb, ha ősszel a sorközökbe repcét, búzásbükkönyt vagy rozsosbükkönyt vetünk) történik. A szőlő kedvező fejlődéséhez az összes tényező szükséges megfelelően kiegyenlített arányban. Pl. a nitrogénfelesleg egyben foszfor- illetve káliumhiányt jelent, vagy fordítva. A növekedési tényezők kiegyenlítése nem jelenti mindig a hiányos tápanyag pótlását, hanem jelentheti a többletben jelenlevő tápanyag csökkentését is. Például a mészhiányt meszezéssel szüntethetjük meg, a talaj mésztartalmának a feleslegét viszont úgy csökkenthetjük, hogy nehezen oldódó vegyületté alakítjuk kénsavas ammóniával (síran amónny), vagy káliumszulfáttal (síran draselny). A szőlő trágyázásához szükséges trágyafélék adagjait úgy lehet meghatározni, ha ismerjük a talajtípust, a talaj kémhatását és a felvehető tápanyagok mennyiségét. A trágyaadagok meghatározását megkönnyíti a talajvizsgálatok, valamint a szőlő több évi átlagos terméshozamának adatai. A szőlő kedvező tápanyagellátása szempontjából fontos annak ismerete, hogy a szőlő talajának optimális kémhatása pH 6,5—7,3. Savanyú kémhatású talajokban a foszforsav vegyileg elértéktelenedik. Ennek következtében a szőlő foszforhiányban szenved még akkor is, ha a pH-nál alacsonyabb pH-értékű savanyú talajokat szuperfoszfáttal is trágyázzuk. A talajbaktériumok optimális életfeltételeinek a pH 6,5—7,0-ig terjedő, semleges kémhatású talajok felelnek meg. Ha nem ismerjük a talaj kémhatását, előfordulhat, hogy helytelen műtrágyák alkalmazásával lerontjuk azt. Fontos tudni, hogy a nagyon savanyú talajok, vagyis a pH 6-nál alacsonyabb pH-értékű talajok csaknem mindig nagyon szegények foszforban. Ilyen esetben helytelen lenne a hiányzó P2O5 mennyiségét közvetlenül pótolni, mert szintén oldhatatlanná válna a savanyú kémhatású talajban. A talaj felvehető foszfortartalma tehát nem gyarapszik még akkor sem, ha nagy adag foszforos műtrágyával trágyáznánk. Ha volna ilyen esetünk, előbb meszezni kellene a MZLH (Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium) 46 5790 számú „A termő szőlők trágyázása" című szabvány szerint. A mésztrágya előirányzott mennyiségét még ősszel egyenletesen elszórjuk a szőlőben és a lehető legmélyebben bedolgozzuk a talajba. Egy év múlva ismét talajvizsgálatot végeztetünk. Amennyiben igen nagy fokú lenne a talaj mészhiánya, a meszezést nem végezhetjük egyszerre, hanem két-három egyenlő adagban szórjuk el a meszet úgy, hogy az első adagot ősszel, a másodikat tavasszal és a harmadikat a következő év őszén dolgozzuk be a talajba. Ha a talajvizsgálat a talaj semleges kémhasása mellett is nagyon alacsony P2Ű5-tartalmat mutat ki, akkor a foszforos műtrágyák kiegészítő adagját nem dolgozzuk be egyszerre a talajba, hanem csak 2—3 részletben, egyenletesen és lehetőleg mélyre. Ugyanez érvényes a káliumtartalmú műtrágyákra is. Ez az eljárás akkor is érvényes, ha az idősebb szőlőknél nem végezték el a telepítést megelőző talajforgatáskor a tápanyagszint kiegészítését. A legújabb kutatási eredmények szerint legjobb, ha a talaj tápanyagszintjét még talajforgatás előtt kiegészítjük. Ekkor elláthatjuk a forgatott talajréteget nagyobb tápanyagadagokkal. Ezt az eljárást tartaléktrágyázásnak nevezzük. A tartaléktrágyázást szintén a MLZH számú „A termő szőlők trágyázása" című szabvány tárgyalja részletesebben. Minthogy ehhez a trágyázáshoz is kell talajvizsgálatot végeztetni, küldjük minél előbb a talajmintákat vizsgálatra. A talajvizsgálatot azért is el kell végeztetni, mert annak alapján rendelhetjük meg a tápanyagszint megfelelő kiegyenlítéshez szükséges műtrágyákat. Tudjuk, hogy a műtrágyák a talajt savanyúvá vagy lúgossá tehetik, aszerint, hogy tartalmaznak-e szabad kalciumot (pl. a Thomas-salak, osztravai salétrom stb.), vagy pedig nem tartalmaznak (pl. a szuperfoszfát, kénsavas ammónia ). A mészben nagyon gazdag (lúgos) talajokba általában kénsavas ammóniát, szuperfoszfátot, káliumfoszfátot adagolunk. A közömbös talajokba általában az Istállótrágyával együtt adagoljuk a kénsavas ammóniát, szuperfoszfátot és káliumszulfátot. Befejezésül meg keH jegyezni, hogy a talaj tápanyagszintjének kiegyenlítése után továbtv ra Is szükséges a rendszeres, 3—4 éves időszakokban végzett trágyázás. Általában 300— 400 q Istállótrágyát adagolunk 3—4 évenként; ez lehet istállótrágya, komposzt, vitahum vagy zöldtrágya. Ügy számolunk, hogy az istállótrágyából az első évben felszabadul az összes nitrogénnek 20—25 %-a, a P20s-nak és a foO-nak 33 %-a. A második évben 15 % nitrogén, 10 % P2O5 és 25 % K2O szabadul fel az istállótrágyából. Így a 300 q istállótrágyából az első évben 30—37,5 kg nitrogén, 10,5 kg P2O5 és 60 kg K2O szabadul fel; a második évben pedig 20 kg nitrogén, 7 kg P2O5 és 35 kg K2O. A talaj évi tápanyagkiadása — 100 q szőlőtermést feltételezve, valamint a talajból kimosott és a talajban oldhatatlanná vált tápanyagokat beleszámítva — hektáronként 80 kg nitrogént, 50 kg P205-ot és 10 kg K20-t tesz ki. Ha gyenge a szőlő növekedése, a nitrogén mennyisége 100 kg-ra növelhető. A műtrágyákkal egészítjük ki az istállótrágyával adagolt és abból felszabaduló tápanyagok mennyiségét, a tápanyagszükségletnek megfelelő mennyiségekre. Az ismertetett trágyázást alapelveken kívül a szőlőtermesztői gyakorlat számára főleg a 46 5790 számú „A termő szőlők trágyázása" című szabvány legyen Irányadó. A legjobb eredményeket azonban azok a szőlőtermesztők érik el, akik állandó összeköttetésben állnak biológiai osztályunk trágyázási részlegének szakembereivel, akik szőlőtrágyázási kérdésekben szívesen adnak részletes felvilágosítást 4
