Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-07 / 1. szám
hátat fordítottunk az őszibarack termesztésének, a régi ugarokon, parlagföldeken. A szomszédos Magyarországról a nemes barackfákkal együtt sok jó tanácsot, szaklapot és szakkönyveket is behoztunk. Ennek ellenére nagyon sok az ellentét az őszibarack gondozását illetően. Az utóbbi években két nagy csoport alakult ki, melyek egymással szemben keresik a megoldást. Metsszünk vagy ne metszszünk? — ez a kérdés. Akik a metszés mellett törnek lándzsát, azt állítják, hogy a rendszeres metszés révén öt-hat évvel tovább él a fa. A másik Parlagföldek, elparlagosodott szőlőskertek, gyümölcsösök kihasználatlanul hevernek környékünkön. Az új gyümölcsösök telepítését nem ezeken a területeken, de a megművelt szántóföldeken végezték, ahol a megfelelő talaj s éghajlati viszonyok hiányában kipusztultak a fák. Az utóbbi időben azonban a felsőbb szervek bíztatására már megkezdték az említett parlagföldek újratelepítését szőlővel, gyümölccsel. Sajnos, most is csak a domb- és hegyoldalak alsó részébe ültetik a fákat, ahol a gépek ugyan könnyebben mozognak, de az utófagyok sok kárt okozhatnak. Feljebb, a naposabb és fagymentes helyeken még mindig parlagon hever a föld, pedig ott kiváló őszibarack teremne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondunk az őszibarack termesztéséről. Sőt, soha ilyen nagy érdeklődést nem tanúsítottak iránta, mint napjainkban. Kassa és Rozsnyó piacain a zöldséges üzletek kirakataiban minden éven megjelenik a szemet gyönyörködtető, ínycsiklandoztató gyümölcs, kilónként 10 —12 koronás áron. Drága, — mégis vásárolják. Csak azok drágálják a portékát, akiknek kertjében már termett őszibarack. Ezek után nem csoda, ha a vásárolt gyümölcs magvát odahaza elültetik és azt várják, hogy úgy teremjen, mint a kisebb igényű, nagymagvú és silány húsú őszibarack. A piacnál még nagyobb hatást váltottak ki a magyarországi tanulmányutak, amelyekről nemcsak barack magot, de szemzőhajtásokat is hoztak a résztvevők. Ennek eredményeként 200-raál több nemes fajtát termesztenek vidékünkön az előbbi, magról nevelt két fajtával szemben. Addig csak a molyhos gyümölcsű és a kopaszgyümölcsű fajták díszlettek nálunk. Igaz, az őszibarack telepítése gyümölcsfajtáink közöl a legtöbb befektetést, tapasztalatokon nyugvó hozzáértést követel. A szárazabb talajokat kedveli. Nyirkos, hideg talajon hamar elpusztul. Legjobban díszük a mészben gazdag, jól megmunkált talajon. Nagyon fontos, hogy a talaj a növény részére elég táplálöanyagot tartalmazzon és mérsékelten termékeny legyen. Ez pedig megtalálható azokon a részeken, ahol eddig csoport a hosszabb életidőt elismeri ugyan, de azt állítja, hogy a metszés nélküli fák nagyobb termést hoznak. Szerintük évenként mintegy felényivel nagyobb a terméshozam. Ebből a számításból kiindulva megengedhető, hogy a metszés nélküli fa 8—10 évi termés szükség, hogy tavasszal lemessük azokat. Száraz években és aszályos nyarakon a mi vidékünkön nincsen szükség az említett nyári metszésre. Szóljak valamit az őszibarack ültetéséről is. Erre vonatkozólag nagyon sokszor eszembe jut egy esemény. Jónéhány évvel ezelőtt felkeresett egy deresbajú, a gyümölcstermesztés terén szaktekintélynek örvendő ember. Megsúgta, van egy titka, amit nem szeretne a sírba vinni. Ez pedig nem más, mint a talaj oltása. Abban az időben erről még nem hallottam. Elmondotta, hogy az első köztársaság idején gyümölcstermesztési felügyelő volt. Magyarországról az őszibarack termesztésére alkalmas táblákból vagonszámra hozatta a földet, hogy beoltsa vele a hazai talajt, azokat a földterületeket, ahol még nem honosodott meg az őszibarack. Igaz, csupán néhány földbirtokos vásárolt a behozatott oltóanyagból, akiket szintén meg kellett győzni eme föld előnyeiről. A talaj oltása pedig egyszerű volt. ALMATÄROLÄS FÖLIAZACSKÖBAN A jóimban tárolás igen eredményes lehet, ha eleget tudunk tenni néhány jeltételnek. Az első, hogy jriss, teljesen ép, tárolásra alkalmas gyümölcsünk és tárolásra egyébként is alkalmas helyiségünk legyen. A fóliazacskó méretétől nem függ a tárolás sikere, annál inkább a vastagságától. Ennek pontosan 0,03 milliméternek kell lennie. Emiatt a túlnagy zacskók használata veszélyes, legjobb az 1—3 kg befogadására alkalmas. A jóliazacskót vizsgáljuk meg: teljesen ép-e, rakjuk be az almákat, és kössük le légmentesen. Utána nincs más tennivaló, mint lécrácsos tárolóállványon elhelyezni úgy, hogy minden oldalról levegő érje. A gyümölcs minőségét így jobban megőrizhetjük, mint a régi módszerrel. A leszedett gyümölcsben nem szűnik meg az élettevékenység, tovább érik, ami az eltartásnál nem mindig kívánatos. A jóliazacskóban az éréshez, ill. a túléréshez szükséges oxigén lecsökken, hkvekszik a széndioxidtartalom, a gyümölcs állapota az eredetihez képest csak igen lassan változik, nem ráncosodik, tovább tartható el, íze sem változik. (Garten und Kleintierzucht) DÍJAT NYERT A Párizsban székelő Nemzetközt Szőlészeti és Borászati Hivatal az évenként megtartásra kerülő plenáris ülésein, illetve a három évenkénti kongresszusain öt kategóriában díjazásban részesíti az adott év kiemelkedő szőlészeti és borászait tárgyú könyveit. Az 1966 szeptemberében Szófiában megtartott 46. plenáris ülés a díjakat odaítélő nemzetközi zsűri javaslatára a „szőlészeti technika" kategória díját és az ezzel együtt járó 750 francia frankot (körülbelül 3500 Ft] dr. Csepregi Pálnak ítélte oda, „A szőlő metszése" című 1966-ban kiadott könyvéért. HÚSZMILLIÓ VIRÁG A boleSnicei /blanskoi járás) Centroflor külkereskedelmi vállalat munkásnőinek a keze alatt az idén közel 20 millió különböző virág — krizantén, margaréta, georgina stb. — nyílik ki. Az asszonyok a virágokat és a különböző növényeket— mintegy 3200 félét — nem virágházakban termelik, hanem kézzel, atlaszból, kínai selyemből, szilonból és más műanyagból készítik. A virágok sokszor alig különböztethetők meg a valódiaktól. körülményeink között után kipusztulhat, mert ezalatt az idő alatt annyi termést nyújt, mint a visszametszett fák 12— 14 év alatt. A legszebb eredményeket azok érik el, akik a középutat választják és szükségszerűen elvégzik a metszést, mert ez esetben nemcsak elegendő, de jé minőségű gyümölcshöz is jutnak, jómagam mindkét, mondhatnám szélsőséges módszert kipróbáltam, — és most a középúton botorkálok. A fiatal fa koronaalakító éveiben elengedhetetlen a metszés. Nálunk közepes vagy ma gastörzsfi fa nem való, mert a talajból sugárzott meleget nem tudja értékesíteni. A nyesetlen fák 3—5 méter magasságra nőnek. Agaik felkopaszodnak, elmézgásodnak és termésüket az ágvégeken hozzák. Ezzel szemben az alakító metszéssel létrehozott alacsonytörzső fa hamar termőre fordul, s a nagy termések után nem hajt oly erősen, hogy azt metszeni kelljen, Azonban akad kivétel is. Tápanyagokban, különösen nitrogénben bővelkedő talajokon az őszibarack erős ágat fejleszt, melyeknek beérése, megfásodása ősszel késik, ezért elfagy. RUgyeik tavasszal leperegnek, ezért nem is várhatunk bő termést. Ezen a bajon tavaszi metszéssel nem segíthetünk, esetleg ronthatunk vele. Még kevesebb lesz a termés, s ennek következtében a második évben még erősebb növekedésnek indulnak a termőágak. Ilyen esetben tartom szükségesnek a nyári metszést, mégpedig 15— 20 cm hosszúságban, melynek következtében a visszametszett ágakon erős és bőséges virágrügy képződik és be is érik. Ezek után nem kell attól tartani, hogy a koratavaszi fagyok elpusztítják a rügyeket. A viszszavágott ág alkalmas nyári időben új hajtásokat is ad, melyeken szintén képződnek termőrügyek. Legtöbbjük erős és fejlett lesz, s nem lesz arra A kiásott gödrökbe beleöntötték a hozatott humuszt, s ebbe ültették a fákat. Amikorra a fa gyökerei áttörték a gödrökbe hányt földet, a fa meghonosodott és megszokta a hazai talajt. Az öregember titka mosolyra derített, de azóta már én is kipróbáltam módszerét. Igaz, nem nagyüzemileg, hiszen az említett parlagföldek, ahol régebben gyümölcsfák virultak, a szövetkezeté. Mi csak kertjeinkben kísérletezhetünk. Nálunk a termőtalaj 15—20 cm, s alatta betonkemény, vastag kavicsréteg. A fát aszerint ültetjük, ahogy azt az említett szaktekintély ajánlotta. Igaz, nem Magyarországul szerezzük a földet a gödrökbe, hanem a határunkban épülő gyár helyéről. Akad olyan ember is, aki nem csak a gödröt tölti meg a jó termőfölddel, de az egész kertjét beteríti. Ez a művelet elég drága, mert az alkalmi fuvar is elég sokba kerül. Ez azonban nem számít. Azt tartja a közmondás, ésszel-mésszel az eget is be lehet meszelni. Munkánk eredményeként, ha az időjárás nem mostoha, megterem a gyümölcs kertjeinkben, de az utófagyoktól nem tudjuk megvédeni. Az évről évre ismétlődő nyári szárazság is vámot szed a gyümölcsből. Ez nemcsak az őszibarackra, de a többi igénytelenebb gyümölcsfákra is vonatkozik. Ha az egyéni termelők a soksok elfecsérelt munkát, szövetkezetünk pedig a gyümölcstermesztésre szánt összegeket a parlagföldek feltörésére és fásítására fordítaná, kincsesbányává válhatna a Felsőhegy déli lejtője. A sok-sok fajta nemes őszibarackból kiválaszthatnánk néhány alkalmas fajtát, és a határunkban termelt, szemet gyönyörködtető gyümölcs is megjelenhetne Kassa piacain. Csurilla József, Szádudvarnok Őszibarack termesztése VIDÉKÜNKÖN emberemlé" kezet óta termesztik az őszibarackot, de csak kicsiben, a szőlők között. Ahogy azonban a régi telepítésű szőlők kipusztultak, velük pusztult az őszibarack is. A talajt benőtte a gyom, majd hosszú évek múltán gyepszőnyeggé vált az elhanyagolt terület, mely manapság is kevés szénát terem. Hogy a veszett fejszének legalább a nyele maradjon, dédapáink egyéb gyümölcsfákkal ültették be a gyepes területeket. Köztük legtöbb volt a cseresznye. Azóta ezek is kipusztultak, mert nem volt aki gondozza.-*K. i 5
