Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-07 / 1. szám
A szőlész gondjai, SZŐLŐTELEPÍTÉSKOR nagy gondja van a szőlésznek, különösen, ha rosszul készítették el a talajt az ültetés alá. Hogy miért rosszul? Ez a tevékenység sok tényezőtől függ. Tudjuk, hogy a talaj forgatása gépekkel történik. Bizony forgatás közben az eke nagy köveket szed fel vagy mozdít el helyéből és újra betakarja, mert nincs a helyszínen egy traktor két emberrel, akik elintéznék a kő sorsát, hogy soha többé ne akadályozza a munkát, ne rongálja a gépet. Ugyanez a helyzet a földben maradt fatörzsekkel és gyökerekkel. Ez mind, mind keserű orvosság egy szőlésznek. Legfájóbb kérdés mégis, ha a kiszemelt terület sovány, s mégsem jut rá istállótrágya. Ennek hiánya bizony az első években megmutatkozik a szőlő fejlődésénél. Felénk napjainkban igen fogas kérdés a szervestrágya. Amíg a szőlész követeli a forgatáskor szükséges istállótrágyát, az agronómus azzal érvel, a növénytermesztés számára is kevés a trágya. Nagyon nehéz kérdés ez. Mert ha a növény nem kapja meg a számára szükséges tápanyagot, nem várhatunk gyors növekedést, s azt sem, hogy időben termőre forduljon. Pedig mi, szőlészek — és úgy gondolom, a közös tagjai is — úgy szeretnék, hogy a szőlőtelepítés második esztendejében megmutatná magát, és ha nem is csurogna, de csöppenne a hordóba. Sajnos négyöt évet kell várnunk a termőrefordulással, ami részünkre hosszú idő. Véleményem szerint a trágyahiány a kevés szalmában keresendő. Azért nincs szalmánk, mert nagyon magas a tarló. A kombájnos munkáját normához, és nem minőségi munkához kötötték. Gépével rohan, mert keresni akar. Ezt a kérdést lelkiismeretes munkával meg lehetne oldani. Természetes, kellő munkabér ellenében. Mi újság a gépesítés terén? A korszerű szőlőtermesztés megköveteli a szakképzett embereket és alkalmas gépeket. Tudnunk kell a gépekkel bánni, ismernünk kell teljesítőképességüket mindenféle talajon és terepen. Véleményem szerint a hegyi terepen nincs párja a lánctalpas traktornak. Természetesen a 20—22 lóerős gép gyenge, és keskeny a maga egyméteres szélességével, a Moser-féle művelésnél. Javaslom, hogy gyártsunk egy és fél méter, azaz 150 cm-es széles és 40 lóerős gépeket. Elsőrendű munkát lehet vele végezni, nem tépi a talajt, s ami a legfontosabb, a sorok között pontos irányítással lehet a földet gyomtalanítás céljából kultivátorozni. Ha a vezető esetleg hibáz az irányításnál, megáll s akár oldalra, akár hátrafelé javíthat helyben, amit a kerekes traktorral ritka esetben lehet anélkül megtenni, hogy kárt ne okozzon a lugasban vagy a betonoszlopokban. Itt azonban felmerül egy újabb kérdés, mégpedig az, hogy a lánctalpas nem mehet az országutakra. Jobbanmondva vezetője nem fuvarozgathat jobbra-balra, tehát elmarad a borravaló, s ezen minden traktoros elgondolkodik. Hiába, ez is a szőlész gondjai közé tartozik, hiszen a lánctalpas elsőrendű segítőtársa, viszont a traktorosoknak kevésbé. Viszont ha a tőkéket és oszlopokat kitöretjük, hová jut a szőlészet? Lelkiismeretes munka a siker alapja Fájó érzés a szőlésznek, ha azt tapasztalja, hogy a beosztott segédmunkások, akikkel együtt kell megvédenie a szőlőt mindennemű betegség és kártevő ellen, munkájukat felelőtlenül végzik. Sajnos, ez is megtörténik. Igaz, idén az állandó csoport felállításával sokat javult a helyzet ezen a téren. A szakszerű munka érdekében fontosnak tartottam, hogy a helyszínen rövidebb-hosszabb oktatásban részesítsem a csoport tagjait. Erre azért van szükség, hogy nocsak a vezető legyen tisztában a tápanyagok fontosságával, a baktériumok, vírusok vagy gombabetegségek fellépésének leküzdésével, hanem azok a dolgozók is, akik ezt a munkát nap mint nap végzik. Nem egyszer hangsúlyoztam, hogy a szőlő nem egyéves növény, mint a kukorica, vagy paprika, de telepítése 40— 50 évre szól, s ha egy tőke kipusztul vagy valamilyen eszközzel kivágják, számítsák ki, milyen kár éri ezzel a szövetkezetét. A szőlész gondját nehezíti az a tény is, hogy a szövetkezet tagjai, de még a vezetők között is akadnak néhányan, amíg nem látnak kézzelfogható eredményt — nem nyújtanak kellő segítséget a szőlészet felvirágoztatásához. Sőt egyesek szándékosan elmarasztalják, ami még sajnálatosabb. Az első öröm A sok-sok gond után végre jön az öröm, az első termés. Sajnos, ez nem jön mindenütt egyformán. Akad szőlész, akinek a 4—5-ik évben köszönt az öröme, van kinek már a harmadik évben megérkezik. A mi szövetkezetünk szőlőjében már a harmadik évben ránk mosolygott a szerencse. Különösen a Kékfrankos tett ki magáért. A nem egészen egy hektárnyi területen 2500 tőke (3X1,20 m Moser-féle magasművelés) 18 mázsa termést adott, míg mustfoka elérte a 19-et. Ezek után a szőlőtelepítés ellenzői és a szövetkezet tagjai is más szemmel néznek a szőlőhegy felé, amely 1964 április végén fogadta lakójául a Kékfrankost és még nyolcfajta más szőlőt. Levontuk a tanulságot Bizony minálunk is akadt olyan újtelepítésű terület, melyre nem jutott istállótrágya. Most úgy néz ki a helyzet, hogy a sovány talajba telepített szőlőről legfeljebb az ötödik évben várhatunk némi termést. Ebből az a tanulság, hagy a jövőben csak akkora területen telepítünk szőlőt, amelyet hektáronként el tudunk látni 600—700 mázsa istállótrágyával. Most látjuk, mennnyire megéri, hiszen tápdús talajban a vesszők kövéren, gyorsan fejlődnek és szakszerű kezeléssel párosulva két évvel hamarabb termőre fordulnak. Kirándulás, s egyben tapasztalatcsere céljából jártam Bratislavában, Rátán, Pezinokon, Módra vidékén, Magyarországon Gyöngyös vidékén, voltam Karácsondon, Domoszlón stb. Az újtelepítésü szőlőket figyelve ugyanarra az időre sehol sem láttam olyan fejlett vesszőket, mint nálunk a Kékfrankos. Ez év szeptemberében magyar vendégeink viszonozták a látogatást, mely alkalommal megtekintették szőlészetünket. Nem vallottunk szégyent. Vidékünkön nagy jövő vár a szőlészetre, de erős akarat és lelkiismeretes munka szükséges az új telepítések létrehozásához. PÁSZTOR JÓZSEF, Csáb A szőlőtőke süllyesztés előtt és után Tökeszüllyesztés Lejtős területeken különösen gyakori, hogy a szőlőtőkéket a talajból kimossa a csapadék, homokterületen pedig sokszor a szél lefújja a homokot a tőkék körül. A tőkék nyaka és a felső gyökerek szabadba kerülnek, így sokat szenvednek a szárazságtól, a fagytól, ezért egyre kevesebbet teremnek, s előbbutőbb elpusztulnak. Az ilyen tőkék legegyszerűbben ledöntéssel hozhatók rendbe, azonban ezekén a tőkéken rendszerint nincs az új tőkefej kineveléséhez felhúzható, erős vessző. Ezért a tőkesüllyesztési eljáráshoz kell folyamodnunk. Ez egyszerű, könnyen végrehajtható, és a fagyos Időszak kivételével, bármikor elvégezhető munka. A tőke gyökértörzse körül óvatosan bontsuk ki a talajt. A vastagabb gyökerek megsértése nélkül ássunk le a talpgyökerek alá olyan mélységig, hogy a tőkét a fejéig lesüllyeszthetjük. Ásás közben emelgessük meg a tőkét, hogy a gyökerek terjedési Irányát megismerhessük. A vékonyabb gyökereket, amelyek a sülyesztést akadályozzák, el is vághatjuk. A vastag gyökerek közül kis lapáttal 30—40 cm sugarú körben szedjük ki a földet. Ez után a tőkét függőleges helyzetben tartva, óvatosan nyomjuk le a megfelelő mélységig — az oltás helyéig, illetve a tőkenyakig. Majd húzzuk viszsza a földet, rétegenként megtaposva. Homoktalajokon, gyökérnemes szőlőknél akkor is célszerű lesüllyeszteni a tőkét, ha a tökefej beteg, féloldalas, és csenevész vesszőzete miatt tőkedöntéssel nem ifjíthatő. Ebben az esetben legalább 20 centiméternyire süllyesszük le a tőkefejet a talajfelszín alá, de a legerősebb vessző Két fejlett felső rügye a felszínen maradjon, hogy az új tőkefejet kinevelhessük. A többi vesszőt tőből vágjuk le. Az ilyen tőke kezelése könynyebbé válik és termőképessége megjavul. Komiszár Lajos mielőtt kincsét ontja az aranybánya 3
