Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-25 / 8. szám

4 Az úf év'első heteinek fontos, 1 * legmagasabb szinten lezajlott nemzetközi politikai megbeszélései ntán, amikor a világ közvéleménye már jogos reményekkel bízott benne, bogy Dél-Kelet Ázsiában elhallgatnak a fegyverek, az amerikai bombázók újra pokollá teszik napról napra a szocializmust építő vietnami lakosság életét. A Nan Dán című hanoi-i újság a múlt héten az Egyesült Államok politikájával foglalkozva megállapította, hogy a VDK megbízottai addig nem ülnek le tárgyalni, amíg az amerikaiak nem szüntetik be bombatámadásaikat. A lap nyíltan vádolja Washingtont, hogy nem is akarja a vietnami problémát tárgyalások útján rendezni.

Dél-Vietnam északi részén a hét elején súlyos harcok indultak meg, amelyek során az amerikaiak szolgálatában harcoló dél-koreai egységek nagy veszteségeket szenvedtek.

Washingtonban egyre élesebb összetűzésekre kerül sor a szenátusban a háborút befejezni kívánó politikai személyiségek és Johnson elnök, illetve McNamara hadügyminiszter között, aki nyíltan elvetette Pastore szenátornak a bombázások megszüntetésére benyújtott javaslatát. William Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnökének kijelentése szerint az USA kormánya a jelek szerint nem is akarja ezt a háborút kompromisszumok árán befejezni, katonai győzelmet igyekszik elérni, hogy maga diktálhassa majd a feltételeket. Fulbright legutolsó TV-nyilatkozatában súlyos szemrehányásokkal illette a kormányt, mert szándékosan elmulasztotta a holdújévi fegyverszünet idején kínálkozó alkalmat a béketárgyalások megindítására.

Genfben az egykori népszövet* ségi palotában hosszabb szünet ntán e napokban újra összeült a 18 hatalmi leszerelési bizottság. Az értekezés legfontosabb témája az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozása. Ezen a tárgyaláson újra távollétével tüntet Franciaország. Az fHumanité ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a franciák üres széke Genfben jelképesen, de a valóságban is De Gaulle és a leszerelés elmélete közötti ellentéteket bizonyítja.

A megnyitó ülésen nagy visszhangot keltett U Thant ENSZ-főtitkár üzenete, amelyben felszólította a tárgyaló feleket, hogy az atomfegyverek terjesztésének megakadályozása mellett foglalkozzanak a föld alatti atomkísérletek betiltásával is, tanulmányozzák a világ különböző helyén szervezett katonai támaszpontok megszüntetésének lehetőségeit. Az ENSZ főtitkára rámutatott a szovjet—amerikai békés irányzatú űrkutatást egyezmény, valamint a február közepén aláírt mexikói latin-amerikai atommentes övezetről szóló szerződés Jelentőségére.

A moszkvai Pravda a genfi ülésszak megindulásával kapcsolatban megállapítja: Minden józanul gondolkodó ember előtt világos, hogy az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozása a nemzetközi feszültség csökkentésének nagyon fontos állomása lenne.

í Nyugat-német politikai körökben aggodalommal regisztrálják az angol—nyugatnémet kapcsolatok alapos lehűlését. Bonnban még Wilson és Brown érkezése előtt alig leplezett bosszúsággal figyelték Koszigin sikeres angliai látogatását, és a nyugat-német sajtó szemére is vetette az angol kormánynak, hogy nem védte meg bonni szövetségesének érdekeit.

Az angol miniszterelnök Bonnban igyekezett ugyan eloszlatni Kiesingerék bizálmatlanságát, de külügyminiszterével együtt nem hagytak kétséget afelől, hogy Nagy Britannia politikája nem változott, és a határok kérdését a „német békekonferencia“ napirendjén kell majd megvitatni. Az iránt sem mutattak hajlandóságot, hogy más értelmezést adjanak a szovjet—brit nyilatkozatban foglalt európai biztonsági tételeknek és más fontos nemzetközi kérdésekről szóló pozitív megállapításoknak. Mindezek ellenére Wilsonék ígéretet kaptak a nyugat-németektől, hogy támogatni fogják Nagy Britannia csatlakozását a Közös Piachoz.

A A moszkvai Izvesztyija vasárnapi melléklete, a „Negyeija“, kitűnő jellemzést ad a kínai eseményekről. A lap szerint Mao Ce-tung célja, hogy felszámolja a politikai hatalom eddigi rendjét, amely abban akadályozza őt, hogy a kispolgári ideológiát felcserélje marxizmussal. Azáltal, hogy megengedte a vörösgárdisták garázdálkodásait, szabad kezet adott nekik a párt- és az állami vezetés szétrombolására. A tudatlan és politikailag teljesen éretlen elemek garázdálkodása azonban nem szünteti meg az országépítés súlyos problémáit, amelyek közül az ipari és mezőgazdasági termelés növelése a legfontosabb. A továbbiakban a lap foglalkozik a vörösgárdista kilengések részleteivel is. A legszomorúbb az — írja a Negyelja —, hogy ezeket az éretlen, 15—18 éves suhancokat jogosítottak fel annak meghatározására, mi a „régi és rossz“ és mi az „új és hasznos“. Beleavatkoznak a családok életébe, elviselhetetlenné teszik az emberek egyéni életét, Mao Ce-tung kalandos politikai elképzeléseit a családok belső életébe is be akarják oltani. SM

I. Massar, P. Drath, E. Reynolds, Betty Boardman és B. Eaton amerikai békeharcosok kis haiólukon orvosságokat szállítanak a VDK-ba.

nem azok a játékok tetszenek legjobban, amelyek leghívebben másolják a valóságot, hanem éppen azok, amelyeknek a gyermek aktív részvétele nélkül nincs jelentőségük."

A kislányok játékainál, elsősorban a babáknál, még nagyobb tere nyílik a játékgyárosok profitszedö igyekezetének. A Lafayette-ben kapható babák valóságos tünemények, legszívesebben valamennyit levertem volna a polcról és összetiportam volna. A csinos eladónő tízmásodpercentként újabb kis homunkuluszt tett elém és mindegyik eljátszotta a maga számát. Mindegyik bűbájos, dundi, gyönyörű frizurás, ennivaló arcocskával, nagy szemekkel, ártatlan szabvány-szekszepillel. Es mi mindent tudnak! Az egyik baba festi magát, a másik éppen vetkőzik, a harmadik táncol, mintha vitustáncot járna. Van amelyik a haját bodorítja, van, amelyikhez hatvan toalettet mellékelnek, van, amelyik csábosán mosolyog, a másik gőgicsélve ismételgeti: „Mama, játszál velem, Mama, öocsikét akarok.“ A harmadik távirányítható, a negyedik mozgó ajakkal csókol, még cuppant is hozzá. Van amelyik elfordítja a fejét, amikor a műspenótot tartalmazó kanállal közelednek feléje. Végül pedig olyan is van — mintha Sade márki találmánya lenne — amelyik jajgat, ha a mellékelt gombostűvel szembe szúrják.

Megdöbbentem. Pedig még hátra volt a híres „fiúcsecsemö; baba, amely a megfelelő mikroszkópikus méretű kellékekkel rendelkezett, mint egy reneszánsz angyalka. Ezt az elárusítónő sem ajánlotta: „Az ilyesmitől csak kérdezősködni kezd a gyerek.“ A babának nadrágocskája is van, már egészen elpiszkolódott a kislányvásárlók ujjacskáitól, akik aztán flegmatikuson állapítják meg: „Jé, tényleg kisfiú.“ Az egyik kislány megkérdezte az eladónőt: „Néni kérem, kislány is van?"

Minden pedagógus tudja, a babának bizonyos mértékig „határozatlannak; kell lennie, hogy a gyermek fantáziája különböző tulajdonságokkal ruházhassa fel, kedvessé, egyetlenné tehesse. De hát ezeknek a babáknak a célja nem a gyermek öröme, haneui a profit. Kiáltó példa erre Barbie, a híres amerikai baba, amelynek nemcsak a legkülönbözőbb toalettjei vannak, hanem barátai, rokonát, autói és mindenféle használati tárgyai. Valahányszor a kislány jó jegyet kap az iskolában, Barbie ujjabb bundát vagy udvarlót rendel magának a szülőktől. Barbie a csinos felnőtt-baba a felnőttek világába rángatja át a gyereket, az önimádat diadalát biztosítja az anyai érzések felett. (Le Nouvel Observateur)

MÁRCIUS 5-én választások lesznek

* * Franciaországban. A választási kampányba bekapcsolódott maga az államfő, De Gaulle tábornok is, akinek nagy beszédjét a rádió és TV is közölte.

De Gaulle pártja immár 1958 óta van uralmon. Ám ez a pórt, melynek hangadóit Pompidou miniszterelnök a közelgő választások alkalmából közös útra igyekezett terelni, nem mentes a frakcióktól;- amelyekből szakadárcsoportok is kialakultak. A szakadárok, akik egyébként általában a gaullista rendszer támaszainak tekintik magukat, az V. köztársaság úgynevezett „nemzeti centrumába“ tömörültek és már hetek előtt nyilvánosságra hozták első jelölt-listájukat. Csupán magában Párizsban 30 jelöltjük szándékozik fellépni. Közülük 20 volt gaullista képviselő. Nehéz volna megjósolni, mennyiben van kilátásuk sikerekre, de az a körülmény, hogy minden ötödik választási körzetben két magát gaullistának való jelölt áll egymással szemben, aligha befolyásolja kedvezően a személyi hatalmat támogató választókat. És afelől sincs bizonyosság, vajon a szakadárok a második fordulón hajlandók lesznek-e a gaullista párt hivatalos jelöltjeit támogatni.

A fennálló ellentétek azonban korántsem elvi jellegűek. Inkább az egyes csoportosulások, főleg a „független köztársaságiak“ és az ún. „baloldali gaullisták“ sajátos érdekeit tükrözik és persze személyi ambíciókat. Valamennyi nagy és kis párt jelöltjeinek számát hozzávetőleg két és félezerre becsülik. így egy-egy választási körzetben öt képviselő versenyez majd a szavazók kegyeiért.

A gaullistákat jobb oldalról a „Demokratikus Centrum“ támadja. Ennek a pártnak az élén Jean Lecaunet áll,

FÖLDMŰVES

1987. február 25.

aki elsősorban az Amerika-barát rétegek és azon jobboldali irányzatú radikális párti, valamint szocialista választók szavazataira számit, akik nyíltan ellenzik a „Demokrata-szocialista Szövetség“ és a Kommunista Párt közt létrejött megállapodást. Lecaunet tehát a Washingtonhoz hű, reakciós kommunista-faló erők zászlóvivője.

A „Demokrata-Szocialista Szövetség“ különféle baloldali irányzatokat egyesít: szocialistákat, radikálisokat,

főleg fiatal értelmiségieket tömörítő klubokat és Mendez-France híveit. Minthogy azonban ezeken a szervezeteken belül is különböző áramlatok vannak, hónapokig tartott, amíg megvalósulhatott a kommunistákkal való

baloldali akciőegység.

A tavaly december 20-án aláirt megállapodás értelmében a választások első fordulóján mindegyik baloldali párt saját programjával és jelöltjével indul. Ha második fordulóra kerülne sor, az a baloldali jelölt kapja meg a szavazatokat, akinek legtöbb az esélye. De ha a baloldalnak a második fordulón mégoly kevés is volna az esélye, a kommunista párt semmi esetre sem támogattat jobboldali jelöltet, tartozzék az bármely irányzathoz is. Nos, a Demokrata-Szocialista Szövetség e tekintetben fenntartásokkal él. A létrejött megállapodás azonban mégis nagy siker.

Igaz, a baloldali erők nem alakítottak ki közös programot, de megvetették egy olyan akcióegység alapjait, amely túlmutat egy szokványos választási paktum keretein. Ugyanis nemcsak a személyi hatalom elleni harcot hirdeti, de célkitűzései mélyreható változtatásokat jelentenek a bélés külpolitikában.

Megvalósításuk a francia közélet messzemenő demokratizálásának törne utat, feljavítaná a munkások életfeltételeit, emelné a mezőgazdasági munkások és kisparasztok életszínvonalát, következetesen alapozná meg a béke és a békés együttélés politikáját, és természetesen visszaszorítaná a monopóliumok befolyását.

A baloldali pártok megállapodása síkra száll a leszerelésre irányuló kezdeményezések sikerének biztosításáért, követeli Észak-Vietnam bombázásának haladéktalan beszüntetését és a Vietnamról szóló 1954. évi genfi egyezmény betartását, elveti a francia atom-ütőerőt, a nukleáris fegyverek terjesztését, ugyanakkor élesen ellenzi Nyugat-Németország atomfegyverekkel való felszerelését is. Az egységakciót megalapozó dokumentum állást foglal az Odera—Neisse határ elismerése mellett, nem utolsó sorban pedig az európai biztonság, illetve béke-megszervezésének ügyét karolja fel. Kétségtelen, hogy nem egy vonatkozásban, — így pl. Vietnamot, az Odera—Neisse határt, a nyugat— keleti kapcsolatok fejlesztését és a

Franciaországból katonailag már kitessékelt NATO-t illetően — De Gaulle elnök politikájának pozitív vonásai is vannak. Ám a francia államfő rezsimje

a monopóliumok érdekei

szolgálatában súlyos teherként nehezedik a dolgozókra, akiknek életszínvonalában távolról sem tükröződik a jelentősen megnövekedett munkatermelékenység és az éveken át elért gazdasági fellendülés, amefyben bizonyos megtorpanás, ütemlassulás jelentkezik. A munkások és alkalmazottak fokozódó elégedetlenségére vall a néhány hét előtt lezajlott, 7 millió dolgozót érintő újabb párizsi sztrájk, amely néhány vidéki körzetre is kiterjedt, és nemcsak a bérek és fizetések feljavításáért folyt, hanem az egyre fenyegetőbb munkanélküliség ellen is tiltakozott. Már az V. francia állami terv elvben 3 százalékos béremeléssel számol, a dolgozók keresetének vásárlóerejét rendszeresen csökkentik az áremelkedések és a növekvő lakbérek. Nem érdektelen, hogy maga az V. állami terv 1970-ig már 600 000 teljes munkanélkülivel számol, akik főleg a fiatalok soraiból kerülnek majd ki. Nem rózsás azonban a 40 esztendőn felüli alkalmazottak helyzete sem, akik egyre nehezebben helyezkednek el. Ez alól ma már nem képeznek kivételt a mérnökök sem. Sok százezer franciát súlyosan érint a lakásprobléma. Nem azért, mintha talán nem állna rendelkezésre tízezerszámra modern, igényesen kivitelezett lakás, de ezek a magas eladási árak vagy házbérek miatt üresen állnak. Sok sérelemre ad okot az iskolaügy is. Minthogy nincs elég technikum, a fiatal lányoknak és fiúknak több mint a fele nem jut mesterséghez.

Súlyosbítja a munkaerők helyzetét

a falvak növekvő elnéptelenedése,

ami jórészt a földtulajdon fokozódó összpontosításában és a gazdaságok nagyarányú gépesítésében leli magyarázatát. 1929 óta több mint 1 millió törpegazdaság szűnt meg Franciaországban, mert nem mutatkozott jövedelmezőnek. A birtokviszonyokra jellemző, hogy a termőföldnek majdnem egy harmada legalább 50 hektáros gazdaságokból áll, viszont a mezőgazdasági terület felén javarészt 10 hektárnál kisebb, tőkében és felszerelésben hiányt szenvedő parasztgazdaságok működnek, amelyek helyzetét súlyosan terheli a fiatalok elvándorlása. Az elégedetlenség forrása tehát sok. A gaullista politikusok ugyan fennen hirdetik, hogy a mezőgazdaság alapját a jövőben is a családi farm alkotja, ám a valóságban — megfelelő szövetkezetesítés és hitelnyújtás híján — komor a kisgazdák és földmunkások távlata.

Mindennek ellenére a bizakodóan harcba induló, tömörült baloldali erők nehéz ellenféllel mérik majd össze erejüket a választásokban. Nemcsak azért, mert De Gaulle tábornok, mint az antihitlerista ellenállók vezére széles rétegekben a hazafiság jelképe, de a gaullisták tetemes anyagi eszközökkel, nagy propaganda-gépezettel is rendelkeznek, és főleg kedvez nekik a jelenlegi anti<• tmokratikus választási rendszer.

Szirt

Parlamenti választások FRANCIAORSZÁGBAN

— Hohó, kérem! Ez egy beszélöbaba? Ha megnyomom hasát, négy nyomás közül háromszor nem válaszol. ís ez jár? Úgy imbolyog, mint egy részeg. Ami pedig zt a pisilőbabát illeti, drágább mint a másik cégnél és tégsem pisil jobban. A vevők kezdenek fintorogni.

A párizsi Lafayette-áruház zsibvásárra emlékeztet. A ítékosztály végtelen labirintusa kicsinek bizonyult. L tolongó vevők majdnem összetapossák a felhalmozott rut: félfrankos műanyag-apróságoktól Ferrari P—3

utókig — kissé kicsinyített formában — 3500 frankért. L katalógusban több mint tízezer különböző modell szeepel. A játékeladásból bevett összeg tíz év alatt négyzázmillióról 900 millió régi frankra emelkedett. A jáékszerre is érvényes a maximális profit törvénye, és a ereslet-kínálat szabad játékát semmiféle pedagógiai megfontolás nem akadályozza. Az alapszabály: felkelteni vásárlásra induló gyerek és a vele levő felnőtt érdeködését.

A fiúk játékainál a gyárosok a veleszületett agreszzivitást és a technikai érdeklődést veszik figyelembe. )e a technikai érdeklődést nem elégítik ki igazán, neogy túlságos fejtörést, okozzanak a drága kis vevőnek, lotoros repülőgépek, villany mozdony ok, távirányításos ítékszerek, amelyeket a gyermek maga szerel össze — z mind jó. A tervezők napról napra okosabb és moder•ebb játékot találnak ki, érthető érdeklődést keltve. De „tudományosság; örve alatt túlságosan elszaporodnak z automata játékszerek, robotbabák és gépi csodák, lindenfelé lövöldöző játéktankok, űrhajóikból kiszálló rhajósok vagy japán robotbabák, amelyek a végtelenséig ismételgetik sokszor ostoba mutatványaikat, a játékostakocsiba beépített kis magnetofon egész cowboyilmet ad elő: haldoklók hörgése, a közeigő fehér lovaok dobogása és trombitálása, indiánok hard kiáltása, oltok puffogása.

A játékszer csak úgy teremthet kapcsolatot a gyermek s a világ között, ha felkelti a gyermek fantáziáját. Miéi bonyolultabb a játék, annál kevesebb tere marad a yermek képzeletének. Cselekedni és bámulni más dolog, s a gyermeknek cselekednie kellene.

Megkérdeztem tízéves kisfiámat: „Mit szeretnél inkább, zt a csillogó, remekül működő cowboy-pisztolyt, vagy ipisztolyt? — A válasz: „Attól függ. Szaladgáláshoz és íramászáshoz jobb a fapisztoly, de a srácok előtt jóban parádézhatok azzal a díszessel." Ez megegyezik ázol, amit Henri Wallon megállapított: „A gyermeknek

A játékszer nem játék

© Ülésezik a KGST végrehajtó bizottsága. Moszkvában a szocialista államok részvételével megkezdődött a KGST végrehajtó bizottságának értekezlete. A csehszlovák küldöttséget Otakar Siműnek miniszterelnök-helyettes vezeti. A tárgyalások tárgyát

Pillantás a nagyvilágba

többek közt a vegyipar és mezőgazdasági gépipar szakosítása és egybehangolása képezi.

Q Rapacki Adam Londonban. A lengyel külügyminiszter többnapos látogatást tesz Angliában, ahol fontos tárglalásokat folytat politikai és gazdasági szakemberekkel.

O India a választások után. Az egy

hétig tartó választásokon több mint 150 millió polgár vett részt. A választások kisebb incidensektől eltekintve aránylag simán folytak le. Végleges eredményekkel csak a hét végén számíthatunk.