Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-25 / 8. szám
Munka és játék A bratislavat magyar könyv- és ipar.művészeti kiállításon láttuk ezeket a csinos kézitáskákat. A kitartott katica Ott áll az udvaron zordonan, kövéren, kobakján vasfazék, seprű a kezében. A szeme széndarab, az orra répa, lám, félve nézegeti egy kis veréb a fán. Lám, még a kakas sem köszörüli torkát, nehogy megzavarja a király nyugalmát. Könyvjutalomban részesülnek: Grlgel György, Csoltő és Gyurgyanovlcs Piroska, Vámosladány. Gondolkozik rajta: ki lehet, mi lehet? Nem látott soha még ilyen félelmeset. 0 lesz bizonyára havas tél királya, seprű a jogara, fazék koronája. DÉNES GYÖRGY: HÓEMBER Egyszer volt, hol nem volt — talán i éppen a ti falutokban — egy kislány, i akit Katicának hívtak. Történt egy veröfényes tavaszt napon, hogy Kati- : ca édesanyja a virágoskertben dolga- i zott. A kislány unottan nézte anyja munkáját. Minél tovább nézte, annál Inkább kedvet kapott rá, hogy neki is , legyen ilyen tarka-barka virágokkal teli, illatos kis kertje. — Anyuskám! Csinálhatok én is egy kertet? Édesanyja felcsillanó szemekkel tekintett a munka iránt érdeklődő kislányra, és így szólt: — Hogyne, csinálj csak. Jó dolog a virágokkal babrálni ... — De hol legyen a kertem? Ügy szeretném ha mindenki látná ... legjobb lenne itt a ház előtt... — Tudod mit? — felelt mosolyogva az édesanyja, — neked adom ezt az egész kertet. Már félig beültettem, nem sok dolgod lesz vele az idén. A gyomlálásnál majd segítek. De csak nyáron, jövőre már magadnak kell mindent elvégezned... Katica örömében legszívesebben táncra perdült volna. Egész nap serényen dolgozott, másnaptól pedig egyre leste-várta, mikor bújik ki az elszórt magból az első tarka-barka virágfejecske. Egyszer aztán annak is megjött az ideje. Ám nehogy azt higgyétek, hogy Katica lelkesedése sokáig tartott. Mire a gyomlálásra került volna sor, többre becsülte a fürdést, homokozást, labdázást. Így hát, az édesanyja, ha nem akarta, hogy elölje a gyom a virágokat, magának kellett elvégeznie a munkát. Katica meg csak dicsekedett. Az egész falu tudta már, hogy a kert az övé. Neki adta az édesanyja még tavasszal. S mint mindig — elszállt a nyár. Elhervadt a sok színes virág. Az aránylag rövid ősz után túl korán beköszöntőnek a talajmenti fagyok. Egy éjszaka Katica különös hangokat hallott. Szobájának ablaka éppen a kiskertre nézett és Katica lassan rájött, onnan szűrödnek be. Furcsa, keservesen nyögő, reszkető hangok voltak, hogy Katicában szinte elhűlt a vér. Amint lélegzetvisszafojtva figyelt. lassan minden szót megértett: — Brrr ... jaj megfagyok .. . végem van. Soha többé nem nyithatok halínyan megcsodáltak a nyáron ... — Jaj, kedves Dália nővér, az én rsom se különb. Lassan kővé fagy hagymám — zokogta a tulipán ... — Az én magházaim is deresek ár és megfagy benne minden mag/ermekem — lehelte a viola. Vajon vőre mi virít helyettünk .». — Hahaha — kacagott a csalán ... ■ nem kell úgy kétségbe esni. Majd rítok én meg a nemzetségem. Tally, amikor még gazdája voltam en?k a kertnek, elég volt a bajunk, em tudtunk úgy elbújni mögöttetek, vgy észre ne vegyenek és ki ne tép•nek. Jövőre azonban?! Ha a kert aticáé marad, mi uraljuk majd az jészet! En nem félek a hidegtől, sak jajgassatok, a kutya sem segít íjtatok. Katicának kisebb gondja is agyobb nálatok, hahaha . . — Haszontalan gyom — sírta dália - mit ártod magad a mi bajunkba! á így megy tovább még igazad lesz, s jövőre a kiskertet csalánkertnek igják hívni... No de az már sok volt Katica füléek. Lerúgta a takarót és átszaladt iesanyjához a másik szobába. — Anyuskám — zokogta — sírnak virágok. Mind megfagynak kint a ertben... a dáliák krumpliját, a vtígok magját be kellett volna már zednem... Elmosolyodott az édesanyja. — osszat álmodtál, kislányom. A viráok nem fagynak meg, ne félj. Már ét hete, hogy beszedtem őket. Perze, te észre sem vetted, nem tőrödéi szegénykékkel... — Nem — vallotta be bűnbánóan latica. — Hiába vártam, hogy eszedbe juson. Megcsináltam hát magam. De lem is tudom már, kié is az a kert ulajdonképpen? — Az enyém, Anyuskám, az •nyém... és meglátod, jövőre már emmiről sem feledkezem meg. És Katica be is tartotta a szavát, nert attól kezdve legfeljebb tanácsot :ért édesanyjától, de mindent maga légzett, s akár hiszitek, akár nem, ha i kiskertjét dicsérni hallotta, sokkal óbban esett neki, mint az első nyákon, mert érezte, hogy jó munkájáért capott elismerést. VÍGH RŐZSA URH VÍZSZINTES: 1. A legszebbb tavaszi [ónap. 4. Én — szlovákul. 5. Régi egyver. 7. Névutó. 8. Igavonó állat. 0. Lágy fém. 11. Becézett Ilona. 12. örök férfinév. 13. Közlekedési vonal. 5. Szovjet repülőgép jelzése. 16. Időnérő. 19. A tavasz kezdete. FÜGGŐLEGES: 1. E napon. 2. Indiai lövényrost. 3. Sportág. 4. Diákjaink tzt a hónapot szeretik legjobban. 6. i bizonyítvány kiosztásának hónapja. 1. Folyó Erdélyben. 10. Megszünteti i tüzet. 14. Gyerek, kölyök, 17. Éneklang. 18. Bánat. Beküldendő a vízsz. 1., 19. és a ügg. 4. és 6. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A SZABAD FÖLDMŰVES 6. számé jan közölt kis rejtvőnyhelyes megfejtése: MADRID. Magokat, íj ! permetező ij ! anyagot, jj jmíítrágyátj! vásároljon a > | FARBY-LAKY !j magárusító szakűzletben BRATISLAVA, I Malinovského 40. SZABAD FÖLDMŰVES^ 1967. február 25. előtt. Ott áll az ajtóban és újra pénzt követel. Ma nem tud neki adni, igazán, kabátot kell már végre venni magának. Rémülten látja, az apja rá sem figyel, mert a kocsmai adósságára gondol. Kártyázott és vesztett, azonnal fizetnie kell, de számított rá, hogy ma is megpuhítja a lányát. — Nem adtam neki pénzt. — Erre tettlegességre került sor Önök közt — segíti az elnök, mert látja, hogy a vádlott szándékosan kerüli a részleteket. Némán bólint. — Akkor megragadtam azt a széket... védekezni akartam, mert az apám... — Hosszasan tekint a bírákra, az ajka remeg, megragadja a korlátot, mert azt érezte, menten lerogy. — Az apám torkon ragadott... éreztem ujjai szorítását. ' Többre már nem emlékszem ... Eszem ágában sem volt megütni apámat, azt [ nem ... soha ... csak azt éreztem, hogy életveszélyben vagyok, ösztön. szerűen védekeztem. Azt akartam, . hagyjon élni..., hiszen még fiatal vagyok ... ☆ , A tárgyalás befejeződött, a terem i kiürült. A bírósági épület lépcsőin- egy férfi ül. Ott gubbaszt és magában beszélget. Majd feláll és bizonytalan- léptekkel indul a közeli kimérés felé. . Leül egy asztalhoz, rumot rendel. 3 Eleinte még számolja a féldeciket, . később már képtelen erre. t — Bánatomban iszom — mondja J a pincérnek. — Elítélték a lányomat, 1 mert... későn jöttem oda ... Ezért... hűk ... ezért iszom. • — Elég volt már, hallja! — szól rá a pincér. — Mi köze hozzá... mindent kifizetek ... ne féltse a pénzét. — De a pincér hajthatatlan, kéri a számla kiegyenlítését. A részeg férfi nehezen leszámolja a pénzt, aztán dühösen morogva hagyja el a kocsmát. Tántorogva lépked, hangosan tesz magának szemrehányásokat, hogy nem védte meg a lányát. Be kellett volna ismernie hibáját. De * lassan összefolynak agyában a gon| dolatok. Az utca közepén idősebb, tökrészeg ! ember tántorog. Szánalmas, nyomo{ rult.., h. T. nau narciuuuurdi. gyu^i ic mm dig a lány ellenállását. Most is engec a kényszernek. Pénzt ad neki. Az apj£ mohón kap utána, csillogó szemekke számolja. — Tudtam, hogy megértesz. De nt aggódj, egyszer mindent visszaadok Súlyos alkoholista, mindent eliszik csak a lánya jövedelméből élnek Annuskát a munkahelyén kedvelik megértők vele szemben és átérzil szenvedéseit. ☆ — Mi késztette a vádban foglal cselekedetére? — kérdi a tanács el nöke. Annuska a vállát rándítja, nem tue válaszolni. —Nézze, — unszolja az elnök — mégiscsak valami komoly dolognál kellett lejátszódnia maguk közöti hogy ilyen tettre határozta el ma gát? ... — Védekeztem ... kénytelen voltam kérem, ismerjék el végre ... igen a apám volt... legalább is ő így állí tóttá mindig... Szaggatottan, összefüggéstelenül be szél, nem tudja rendezni gondolatai! Bocsánatot kérő, révedező tekintet hol az egyik, hol a másik bíróra esik — összefüggően beszéljen, minden tudni szeretnénk. Mire emlékszi azon a bizonyos napon? — bátorítj az elnök. — Nagyon nehéz kérem erre felein Magam sem tudom már, hogyTS tői tént. Igazán nem emlékszem rá por tosan... Hirtelen az apja arcát látja mag Belépett a terembe, s félénken körülnézett. A hallgatóság soraiban ott látta néhány ismerősét. Lehorgasztott fővel járult a bírói emelvény elé. Ismerte jól a vádiratban foglaltakat. Mereven maga elé nézve hallgatta a bíró szavait. Minden megelevenedett előtte. Képzeletében újra leperegtek az átélt események. Mindig fizetéskor történt. Alig mert haza menni, mert tudta, mi vár rá otthon. Apja üdvözlő szava, végigmérő tekintete hideg zuhanyként hatottak rá. — Fizetést kaptál, adj belőle! Apjára tekintett, aztán rendszerint átment a másik szobába, magára akarta zárni az ajtót. Ez gyakran nem sikerült, mert máris ott termett az apja, és nem engedte becsukni. — Mondd már, kaptál pénzt? — Keveset, nem tudok neked ma egy koronát sem adni. Kell a háztartásra és szeretnék végre már magamnak is egyet-mást vásárolni. — Kinyitja a szekrényét, oda akarná helyezni a táskáját. Érzi a testén apja fürkésző tekintetét, de nem mer ránézni. Fél tőle. Az öreg már hosszabb ideje nem dolgozik, járja a kocsmákat. — Hát mi lesz, adsz vagy ... — nem fejezi be. Annuska fájdalmasan, rémült szemekkel tekint az apjára. Ö azonban nem látja ... nincs rá ideje. — Felneveltelek, nem volt könnyű, anyád meghalt, ketten maradtunk. Add vissza most, amit a nevelésedre, ruházásodra költöttem! Minden alkalommal ugyanezeket Ismétli. T.ánva már iól ismeri raffira. feladatuk átgondolására és kapkodás helyett a megfontolt rendszeresség ápolására. Ennek a nevelő munkának azonban türelmesnek kell lennie. Végezzük nagy odaadással és megértéssel, segítsük őket rászoktatással és meggyőzéssel ebben a küzdelemben. Mérjük fel munkaképességüket és sohase feledjük — hogy gyerekek! Végezzék el mindig iskolai és otthoni kötelességüket, de jusson idejük bőven játékra, testet, szellemet üdítő időtöltésre is. A játékot hiábavaló is lenne tiltani. A gyerek egészséges, fiatal szervezete meg is kívánja a játékot. Még csak néhány hét múlt el a félévi bizonyítványok óta. Az év végéig a gyerekek első kötelessége a tanulás. Időszerű tehát átgondolni, hogyan irányítsuk a tanulók iskolai felkészülését a szülői házban. Molnár Ferenc, Dunaszerdahely Amikor egyszer egy gazdag, de buta polgár megkérdezte Aristotelest, a nagy bölcset, mit csinál szabad idejében, a filozófus azt válaszolta: — Játszom. A munka életünk fenntartója, kenyerünk, anyagi gyarapodásunk, jólétünk alapja. Munka nélkül nemcsak nekünk, felnőtteknek, de a gyerekeknek is üres, unalmas az élete. A jól végzett munka már önmagában is örömet, jó érzést fakaszt. A játék látszólag a munka ellentéte, de valójában segíti a kiskorúakat azoknak a testi és lelki tulajdonságoknak a fejlesztésében, amelyek szükségesek a jó munka elvégzéséhez. Növeli a gyermek testi erejét, fejleszti érzékszerveit, ügyességét, találékonyságát. Gazdagítja érzelemvilágát, ébren tartja igazságérzetét, érleli Ítélőképességét. Keménységre és gyöngédségre, bátorságra és elővigyázatosságra nevei. Formálja a gyerek egész magatartását és a közösséghez való viszonyát. A jó játék, szép szórakozást, derűs hangulatot teremt és nevelő hatásával nemes emberi tulajdonságok kialakításához járul hozzá. A munka és a játék szinte azonos jelentőségét az iskolának és a szülői háznak egyaránt tudatosítania kell és annak figyelembevételével kell nevelni ifjúságunkat. Vannak szülők, akik gyermekük nevelése szempontjából a tanuláson kívül úgyszólván nem ismernek mást és örökös hajszolásukkal, noszogatással szinte megkeserítik a gyerek életét. Ezt tette egy ismerősöm is, aki a fejébe vette, hogy a fiából festőművészt nevel. A gyerek hajlamait, szellemi képességét, kedvét sohasem vette figyelembe — saját elhotározása volt döntő. Bár a fiú ügyesen rajzolt, tehetséges azonban nem volt. A szülő azonban nem engedett. Gyerekét külön rajzórákra járatta és később zenére is beíratta. „Egy festőművésznek zongorázni is tudnia kell!“ — magyarázgatta. A gyerek azonban nem fejlődött, apja kívánsága szerint. Jobb eredmények elérése érdekében meg is próbált minden nevelési, jó és rossz fegyelmezési eszközt igénybe venni, sőt a durva erőszak alkalmazásától sem riadt vissza. Kínozta, gyötörte a fiút. juuu uciu uugjiu cioounuum nuuj vet tői, rajz és kottafüzeteitől. Megtiltotta számára az összes szórakozást, csak tanulnia volt szabad. Amikor pedig a szülő látta, hogy mindez nem használ, a hibát a tanárokban kereste, és új oktatóra bízta gyermekét. De az új tanár oktatása mellett sem fejlődött tovább a tanítvány rajzkészsége. Érdemes még megemlíteni, hogy a gyerekből sem rajzoló, sem zeneszerző nem lett, sőt még érettségit sem szerzett. Sok ilyen esetet tudtnék még felsorolni, amikor az adott valósággal nem számolva, a gyermek munkabíróképességét, hajlamait figyelembe nem véve, az erőszakos nevelés visszavágott. Túlzások persze nemcsak a tanulók megterhelésében, hanem munkára nevelésük elhanyagolásában is mutatkoznak. Közömbös szülők mindent gyerekük természetére bíznak, még azt is gyakran, ami éppen nem természetes. Ha csemetéjük az iskolában jól tanul, persze örülnek. Ha nem, akkor sem esnek kétségbe. És a gyerekek jó része nemcsak iskolai munkáját nem végzi el lelkiismeretesen, de otthon se nagyon segédkezik. Gyakran elnézik a szülők, hogy a gverek otthon csak játszik, érzéktelenül figyeli az édesanyját, aki az é cipőiét tisztítja, vagy nagyapját, amin! 70 évével fát, szenet cipel a pincéből. De nem szeretném, ha félreértené nek! A munka ne menjen a játék ro vására, de a játék sem moshatja el a kötelesség Íratlan törvényeit! A gyerekeknek általában nincs sol< türelmük az iskolai és otthoni mun kákhoz. A hirtelen támadt benyomá sok, hatások alatt még nem tudna! logikusan, tárgyilagosan gondolkozni Mindenbe belekezdenek, de gyakrar feladatuk végzése közben is mássa foglalkoznak. Cselekedeteiket mé( többnyire érzelmeik irányítják. Vi szont érzelmi életük könnyen befolyá solható és ezért még jól nevelhetők Hassunk tehát érzelmeikre, értei műkre és ismertessük meg őket i munka értékével. Mutassuk meg, hogj a nagy célok érdekében bizony gyak ran nehéz, fárasztó munkát kell vé gezni. Neveljük őket kulturált munká
