Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-25 / 8. szám
Énekkarok, tánccsoportok A RIMASZOMBATI ÉS A LOSONCI JÁRÁSBAN Nemzeti kultúránk fejlesztése és ápolása minnennapos kérdés; a munka folytonossága megköveteli, hogy állandóan foglalkozzunk fejlődésével, s mindazokkal a felmerülő problémákkal, amelyeket ez a fejlődés a felszínre vet, s amelyeket természetesen Így vagy úgy meg kell oldanunk minden szinten. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogy az első pillanatra hinnénk. A fejlődés színvonalemelkedést, egységesebb és rendszeresebb munkát követel. Amit tegnap még elfogadtunk és jónak Ítéltünk, ma már kevésnek tűnik, kevésnek érezzük. Ez így van az énekkarok és a népi tánccsoportok esetében is. A két — látszólag különálló — művészeti ág hovatovább közeledik egymáshoz, s egymásra szorul. Ez a közeledés azonban nem zárja ki a külön munkát, de nem is mond neki ellent. Városainkban, falvainkban megváltozott körülmények között folyik ez a munka. A megváltozott feltételek új helyzeteket hoztak létre, s ezek a helyzetek — tudatos vagy kényszer következmények eredményei — határozzák meg napjainkban a fejlődés irányát. Az elmúlt év népművészeti seregszemléje — a járási dal- és táncünnepélyeken keresztül a gombaszögi találkozókig — többször is felszínre hozta ezeket a kérdéseket, s hogy most újra foglalkozunk vele, az a probléma aktualitásából ered. Énekkari mozgalmunkról néhány évvel korábban úgy beszéltünk, mint arról a művészeti ágról, amely kritikus helyzetben van. Sokszor úgy tűnt, hogy az énekkari kultúránkban megszakadt a folytonosság, elerőtlenedett a mozgalom. Ebben az időben alakult meg a Magyar Tanítók Központi Énekkara. S az eredmény? Egyremásra érkeztek a hírek falusi énekkarok újjáalakításáról, s ma már ott tartunk, hogy minden járásban működik néhány énekkar, s ha színvonalban még nem is érik el azt a magaslatot, amit a mai igények megkövetelnek. mindenesetre túliutottunk azon a kritikus ponton, amely énekkari mozgalmunkra korábban jellemző volt. A néni tánecsooortok fejlődése kissé eltér a kórusmozgalom helyzetétől. Ezen a területen olyan veszély nem mutatkozott, mint amannál, s így eredményeiben is más s minőségi szempontból kiemelkedőbb sikereket legyezhettünk fel róla. De azért Itt se minden fenékig tejfel. S ennek is megvan a maga oka. Az élcsoportok és a nem élcsoportok között óriási különbségek mutatkoznak. M'g az előbbiek valóban olyan művészi szinten mozognak, amit elvárunk az élcsoportoktól, addig az alkalmi, vagy nem rendszeresen dolgozó népi tánccsoportok teljesítményének színvonala aránytalanul gvenge. A kettő között nagy a szakadás. Ezek az általános problémák érvénvesek a rimaszombati és a losonci járás énekkaraira és néni tánccsoportjaira is. De ezen túlmenően vannak még olyan speciális kérdések is, nmelvek megoldásával már a járásokon bellii kell foglalkozni. Vagv méginkáhb a falvakban, ahol az együttesek működnek. Melyek ezek a kérdések? Elsősorban is a szakemberhiány. A nevezett két járásból alig 7—8 tanító tagja a tanítók központi énekkarának. Márpedig ez erősen kibat az énekkarok szervezésére és munkájára. Több példa bizonvítia, hogv azokban a járásokban erősödött meg az énekkari mozgalom, ahol nagyobb számú pedagógus tagja a központi énekkarnak. E tény mellett sem a járási, sem a központi szervek nem mehetnek el közönbösen. Ennél azonban még sokkal nehezebb és bonyolultabb az alkalmi tánccsoportok helyzete. Ezek élén nagyobbára minimális szakképzettségű vezető áll, - s még jó, ha van ilyen. Mert sok esetben ez is hiányzik, s Így a csoport munkája véletlenszerű, esetleges. A közpqnti és a járási szervek részéről mutatkozik olyan törekvés, hogy ezt a munkát tudatosan, egy egy csoportnak megfelelő irányba terelje, de eredmény alig mutatkozik. A szakmai, vagy művészeti vezetők hiánya mellett más, nehezebbnek tűnő objektív tényezők is akadályozzák a csoportok fejlődését. Ezek közé tartozik a zenekar, vagy ha nagyobb tánckompozlció interpretálásáról van szó, az énekkar. S ezen a ponton találkozik a bevezetőben említett közeledés — a tánccsoport és az énekkar — problémája. S ide társul harmadiknak a zenekar. Ha megvan az egyik, hiányzik a másik, vagy a harmadik; s ezt lehetne variálni vissza- s előre. Tovább azonban még így se jutnánk, mivel a végén minden esetben anyagi, tehát pénzügyi nehézségekbe ütközünk, s ezt már egy-egy szervezeten belül aligha lehet megoldani. Kiutat azonban kellene találni, főleg ott, ahol ezek a csoportok aktív munkát végeznek, s megvan a lehetőség és a kedv is a továbbhaladásra. Mit lehetne tenni? A szövetkezetek vezetői, s a nemzeti bizottságok dolgozói is elgondolkodhatnának ezen a kérdésen, s ha valóban olyan csoport van a faluban, amely érdemleges munkát végezhetne, támogathatnák, hisz a szövetkezeteknek s a nemzeti bizottságoknak is vannak ilyen célra anyagi fedezeteik. Persze, annak felhasználása nem csupán a jóindulattól függ, hanem a helyi viszonyoktól is. —gs— ySTÉNY gazdag falu. “ A szövetkezet, a tagság szorgalma s a jó vezetés következtében a legjobbak közé tartozik a járásban. Évről-évre jobb eredményeket érnek el, ami természetesen megmutatkozik a szövetkezeti tagok életszínvonalában is. Az elmúlt évben a munkaegység értéke 23 korona volt a természétbénieken kívül, s etaellett’ még prémiumot Is kapott a tagság. Ahol ilyen szép , gazdasági eredményeket érnek el, vajon milyen a kulturális élet? Erre a kérdésre próbáltam választ keresni. Legelőször a helyi nemzeti bizottság elnökénél, Kékes Józsefnél érdeklődtem eziránt. — Van a faluban kulturális élet — mondta az elnök —. A CSISZ szervezet az elmúlt év végén mutatta be a Pettyes című színművet, s azóta több helyen sikerrel szerepelt a darabbal. Jelenleg a nőszövetség tagjai készülnek egy színmű bemutatására. — Mostanában fejezték be a kultúrház építését. Mit jelent, s főleg milyen változást hoz ez a falu kulturális életének fejlődésében? — Nem egykönnyen készült el ez a kultúrház. De a lényeg az, hogy már megvan. A kulturális munka érdekében aktivizálni fogjuk a tömegszervezeteket, s mi ezek számára minden támogatást megadunk. A CSEMADOK helyi szervezete a közelmúltban tartotta meg az évzáró taggyűlését, ahol új vezetőséget is választottak. A szervezet élére Szaxon Gyula került. — Hány tagja van a helyi szervezetnek jelenleg? — kérdeztem tőle. — Tizenöt — felelte. — S azokat is nagyon nehéz összehozni. A kultúrház énítéséből ugyan derekasan Az egész falu érdeke... kivették részüket, de kulturális munkára nem nagyon vállalkoznak. — Miért? — Ilyen kevés taggal nehéz valamit kezdeni — válaszolta —, s nézetem szerint kűlön-külön egy tömegszervezet se képes nálunk érdemleges munkát kifejteni. Másik végéről kellene megfogni ezt a dolgot; összehozni a meglevő erőket, s együttesen elindulhatnánk azon az úton, ami valami többletet adna. Most már a lehetőségek az új kultúrházban megvolnának, csak ki kellene használni azokat. A falunak ezerkétszáz lakosa van... S ebből mindössze tizenöten tagjai a CSEMADOK helyi szervezetének. Ballagok az úton, és ezen az aránytalanságon töprengek ... Valami itt nincs rendjén, valahol baj van. De hol? Szaxon Gyuláné az új kultúrház vezetője. Mikor ezekről a problémákról beszélek vele, válaszaiból kitűnik, hogy ő derűlátóbb nálam. — Ha megadják a vezető szervek azt a támogatást, ami a kulturális munkához kell, sok mindent elérhetünk. Persze, az anyagi támogatás még nem minden. Több lelkesedés, kitartás és összefogás is kell hozzá, de remélem az is meglesz idővel. A szövetkezet irodájában az elnököt, Haminda Andrást és az agronőmust, Bohács Jánost találom. Nyakig merültek valami gazdasági vitában, s ezért mikor a falu kulturális élete felől érdeklődtem, mindketten meglepődtek a számukra kissé szokatlan kérdéstől. — Mi minden egészséges kulturális megmozdulást örömmel támogatunk, — mondta az elnök —, de csak a lehetőségeinken belül. Nem volna helyes, ha mindent tőlünk várnának ... Amit lehet, megteszünk. Megnyerő külsejű, kedves fiatalember a CSISZ elnöke, Molnár Istvánnak hívják. — Hallottam a színjátszőcsoport szép eredményeiről — kezdtem a beszélgetést. — önállóan dolgoznak? — Az iskola igazgatója segített, Így lényegében az ő érdeme is, hogy e téren sikerült valamit elérni. — S a többi tanító elvtársak is segítenek? — Nem. S ennek megvan a maga oka, ugyanis mindannyian bejárók. — Hány tagja van jelenleg a szervezetnek? — Tizenkettő ... A CSEMADOK-nak tizenöt tagja van, a CSISZ-nek tizenkettő... Ezzel szemben a faluban ezerkétszáz ember él... Hát ez bizony nem a legjobb arány. Sőt, egyenesen rossz! Valahol nagy hiba van. S ezt a hibát kellene a falu vezetőinek megtalálni és orvosolni. Elvégre ekkora közösség a mostani adottságok mellett — gondoljunk csak az új kultúrházra! — nem maradhat Ilyen színvonalon. Az erőket, amelyek szerte hevernek, öszsze kell fogni és egy egésszé kovácsolni az egész falu érdekében... RUDAS ISTVÁN, Szinyér KODÄLY ZOLTÄN ANGOL ZENEI KITÜNTETÉSE A Brit Királyi Filharmóniai Társaság Kodály Zoltánnak ítélte oda a társaság Idei aranyérmét, a legmagasabb angol zenei kitüntetést. A társaság kifejezte azt a reményét, hogy a magyar mester ősszel személyesen veheti át az érmet és részt vehet a tiszteletére rendezendő angliai hangversenyen. Tavaly az aranyérmet Sosztakovics, az előbbi években pedig Britten és Sztravinszkij kapta meg. A rimaszombati tánccsoport A nehéz helytállás éjszakái í Olvasónaplómból) Teodor FtS, a Szovjetunióban alakult csehszlovák hadsereg katonája, ma már Jóltsmert író. Megvallom, eddig egyetlen könyve sem került a kezembe, de a Duklat éjszakák olvasása után eltökélt szándékom, hogy pótolom mindazt, amit az íróval szemben eddig elmulasztottam. A háború, mint téma az utóbbi években az olvasó, ezért az író szemében ts eléggé népszerűtlen. Sokan, talán a többség, úgy vélt, hogy „hagyjuk már végre a múltat, elég volt a véres remtntszcenciákból“. Ennek oka nagyrészt abban rejlik, hogy a sablon még ennek a legtragikusabb Időszaknak ts lekoptatta az embert vonatkozásait. Sok írónál túl egysíkúvá vált a háború eseményeinek művészi formálása, túl romantikus jellemeket teremtett, hósöket, gyávákat, árulókat, okos, széles látókörű parancsnokokat, szinte fanatikusan elszánt katonákat. Hozzájárult az Ilyen összkép kialakulásához a bőven áramló memoárirodalom ts, amely politikailag Indokolt tendenciával Igyekezett a fasizmus ellen harcoló katonákat sokszor emberfeletti erkölest magaslatra emelni. Anélkül, hogy tagadni szándékoznám a kiváló katonák helyU állásának nagyszerű erkölcsi értékét, bizonyos, hogy az Ilyen egysíkú ábrázolásmód mellett sokszor elveszett az örök embert, a lélek és a gondolkodás dialektikus sokrétűsége. A Duklat éjszakák írója nem történeteket idéz, hanem hús-vér embereket formál a szenvedés, nélkülözés, a bizonytalanság és a halál árnyékában. A katona, még az átlagon felült harcos tulajdonságokkal rendelkező ts, nem minden helyzetben hős, vannak félelmet, rettegései, sokszor tanácstalan, cselekvésének megfontolására képtelen. Néha kételyek marcangolják, gyötrődve töpreng helyzetén, ktlátásatn. Gyakran gondol a jövőre, egyéni sorsára. Vájjon egyáltalán lesz-e valamilyen jövője? Paradoxon, tehát igaz, hogy az ellenség teszi hőssé, az önvédelem kategórlkus parancsa, az életösztön. Csak kijutni ebből a pokolból, újra tisztán, emberi, módon élni, félelem nélkül, anyát szeretni, asszonyt ölelni, vidám barátokkal gondtalanul élvezni az ifjúságadta örömöket. A parancs nem tűr fellebezést, de a gondolatokat nem lehet egykönynyen leteperni. A gondolat kínoz, marcangol és bírókra kel a betdegzett mozdulatokkal, miközben a kéz görcsösen szorítja a géppisztoly agyál és a beélesített szem keresi a célpontot. Ezeket a gondolatokat, ezt a belső vívódást ragadja meg a szerző, a legdrámaibb pillanatok gondolat-sni^zatatt és foszlányait rögzíti okmányszerű hiteleséggel és olyan képalkotó erővel, amilyen csak egy együttérző embernek és Igazi bajtársnak lehet sajátja. Lélegzetelállítóan Izgalmas Clprlán mesterlövész éjjelt párbaja a német fejvadásszal, vagy Korcsek Miska rémlátomása a behavazott erdő tisztásán, ahol súlyos sebesülten várja a segítséget, a sebesülthordókat és helyettük a hullákat fosztogató hiéna, Sajka híradós bukkan kt a sűrűből. A személyi kultusz vérforraló igazságtalanságát példázza a lefokozott szovjet ezredes halált megvető hőstette. Talán ez a megalázott, minden emberi jogától megfosztott orosz katona lenne a könyv egyetlen romantikus hőse, ha maga nem rontaná le az Illúziót keserű kijelentésével. „Engem nem tüntethetnek kt..., nekem itt kell maradnom, amíg a fűbe nem harapok, vagy vége nem lesz a háborúnak. így akarja Sztálin." Vagy talán mégis hős volt Konyonenko ezredes és becsülete védelmének kényszere nélkül ts ugyanazt tette volna? Ilyen embert sorsokat ragad meg az író a legnehezebb élet és a leg-t könnyebben elérhető halál pillanataiban. Ezért kell elolvasni. Meg azért ts, hogy el ne felejtsük a borzalmakat és necsak szeressük a békét, de bástyázzuk ts körül, mint legdrágább kincsünket. P. E. Értékes kezdeményezés A Prágai Magyar Kultúra kiállítása Bratislavában Február 14-én nyitották meg Bratislavában a Prágai Magyar Kultúra könyv-, hanglemez- és iparművészeti kiállítását. Az értékes és egyben érdekes kiállítás az első pillanattól kezdve nagy érdeklődést váltott ki a közönség körében. Vonzóerejét még csak tovább növelte a vásárlási lehetőség, ugyanis a kiállított könyveket, művészi kerámiákat, lakásdíszltési kellékeket, hanglemezeket az érdeklődők a helyszínen megvásárolhatják. A kiállítás célja, hogy megismertese a bratislavat közönséget a magyar könyvkiadás és iparművészet termékeivel, jelenlegi irányával és színvonalával. A kezdeményezés hasznossága vitathatatlan. Csupán azt hiányoljuk, hogy ez az akció megelégszik a bratislaval sikerrel. Véleményünk szerint Dél-Szlovákia más városaiban is legalább ilyen érdeklődésre tarthatna számot, s a siker se volna kissebb. A jelen helyzetben azonban ez nem valósulhat meg, mivel több objektív akadályba ütközne a kivitelezése. Remélhetőleg azonban a jövőben, ha nem is ilyen, de más jellegű kiállítással találkozhatunk még Dél-Szlovákia különböző városaiban. (-g-) film nyerte el. A film rendezője, Fred Zimmermann a legjobb rendező; a főszereplője Paul Scofield pedig a legjobb színészi díjat kapta. A rövid filmek kategóriájában áprilisban osztják ki a díjakat. SZABAD FÖLDMŰVES 7 1967. február 25. ÜtMwrátis kireks % A „Húsz órát“ a napokban mutatták be Párizsban. A film rendezője Fábri Zoltán ez alkalomból néhány napot a francia fővárosban töltött. • Hollywoodban kiosztották a filmkritikusok Arany Globus-dlját. 1966 legjobb filmjének díját az A férfi, aki mindig kéznél van című amerikai SOBOR ANTAL: Házak
