Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-25 / 8. szám

A növénytermesztés fejlesztése Szlovákiában Prof. MVDr. KOLOMAN BODÄNAK, a SZNT földművelésügyi megbízottjának az SZNT plenáris ülésén elmondott beszédéből A FÖLD Mil VÉS válaszol: Ha a volt EFSZ-tag munkaviszonyba lép, miként kell elbírálni nyugdíjigényét? H. A., az ipolyszalkai EFSZ dolgozója 18 hónap múlva lesz 65 éves. Mivel havi átlagkeresete kb. 650 korona, számítása szerint nyugdíja 380 korona lesz. Kérdi hogyan fogják nyugdíjigényét el­bírálni, ha a hátramaradó időre munkaviszonyba lépne, ahol való­színűleg 1200 korona havi átlagot tudna elérni? Ha olyan volt EFSZ tagról van szó, aki nem szilárd bérezésű EFSZ-ben dolgozott és tagsága alatt nem teljesítette még a szövetkezeti öregségi vagy rokkant járadék-igény feltételeit, járadékigényt a dolgozókra (alkal­mazottakra) vonatkozó előírások értelmében kell elbírálni, a) ha a szövetkezetben végzett munkatevékenység befejezése után leg­alább a rokkantsági járadékigényhez szükséges ideig volt alkalmazásban (olvasónk esetében legalább 5 év), az ilyen esetben számba kell venni a járadékigény keletkezése és magassága szempontjából a szövetkezeti tevékenység idejét: b) ha a dolgozó nem teljesítette ugyan az előbb említett feltételeket, de az alkalmazotti járadékbiztosításban megszerezte a szükséges időt, ha azonban az alkalmazás befejezése és az új alkalmazásba való belépés között több mint öt év telt el, akkor az EFSZ-ben kifejtett munkatevé­kenység előtti alkalmazás ideje csak akkor számítható be, ha legalább három évig ismét alkalmazásban volt. Az ilyen esetben az EFSZ járadék­­biztosítás idejét tekintetbe veszik a járadék magasságának megítélésekor. Ha a fentiek értelmében nem lehetne a dolgozó igényeit az alkalmazot­tak járadékbiztosításáról szóló előírások szerint elbírálni, akkor az ilyen alkalmazotti viszonyban dolgozó volt EFSZ tag járadékigényét az EFSZ dolgozók járadékbiztosításáról szóló előírások szerint kell megítélni. Ebben az esetben az alkalmazotti viszony idejét a szövetkezeti tagok járadék­biztosítási idejének kell tekinteni. Egyébként olvasónk esetét is ezen rendelkezés (Tt 1964/102 rendelet 8. paragrafus 2. bek.) szerint kellene elbírálni. Teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a dolgozók járadékbiztosításáról szóló előírások szerint kell megítélni az olyan dolgozók járadékigényét, akiknél nincsenek megadva az EFSZ járadékbiztosítási előírások alapján a járadékigény feltételei, akik munkaviszonyba való lépésük előtt; a) szilárd bérezésű EFSZ tagjai voltak, b) ugyan más EFSZ dolgozói voltak, azonban a szövetkezetbe való belé­pésükkor megmaradtak járadékigényeik (a dolgozók járadékbiztosítá­sára vonatkozó előírások szerint — a Tt 1964 ;104 sz. rendelet 40. para­grafusa), c) végül ha EFSZ tag volt és amikor a szövetkezet állami gazdasággá vagy más mezőgazdasági vállalattá alakult, az ilyen vállalat dolgozója lett. Ezekben az esetekben az EFSZ járadékbiztosítás idejét számba kell venni a járadékigény keletkezése és magassága szempontjából. Az EFSZ járadékbiztosítás Idejét az 1962. április 1. előtti időre vonat­kozóan csak abban az esetben lehet értékelni, ha a meghatározott időben megfizették a biztosítási díjat. Az az idő, amely után nem fizettek bizto­sítási díjat, nem számít. Az EFSZ járadékbiztosítás ideje a III. munkakategóriába tartozó alkal­mazásnak számít. Ha az EFSZ munkatevékenység II. kategóriában levőnek minősült, akkor az ilyen munkatevékenységet a dolgozók biztosításában is bírálják el. Összegezve a fentieket olvasónk járadékigényét az EFSZ dolgozókra vonatkozó előírások szerint bírálják majd el, ha betölti 65. évetévét. Mun­­kaviszonyba-lépéssel csak az 5 évi átlagot tudná némileg javítani. Dr. F. J. ez az intézmény a Földművelésügyi Megbízotti Hivatallal és a termelési igazgatóságokkal közösen biztosítja majd a meghatározott feladatok telje­sítését. A korszerű magnemesítés és szapo­rítás nem nélkülözheti a tudományos kutató munkát sem, ezért a tudomá­nyos kutatás intézetét ki kellene épí­teni, avagy meg kellene oldani ezeket a kérdéseket a létező szakosított ku­tatóintézetek keretében. Feltételezzük, hogy mezőgazdasá­gunk fejlődésének jelenlegi szakaszá­ban, a mezőgazdasági termelés haté­konyságának növelését szolgáló mun­kából részt vállal majd a nemzet­­gazdaságunk többi ágazata is, főleg a vegyipar és a gépipar. Megnyugvással könyvelhetjük el, hogy az utóbbi időben lényegesen nö­vekedtek a műtrágyaadagok és emel­kedett a gyomirtáshoz szükséges vegy­szerek mennyisége is. De rosszabb a helyzet a minőség és a választék tekintetében, s ugyanakkor nem lehe­tünk megelégedve a vegyszerek cso­magolásának módjával sem. Feltéte­lezzük, hogy 1970-ig megjavul a mű­­trágyafélék struktúrája azáltal, hogy emelkedik a nitrogén és kombinált műtrágyák részaránya. VEGYSZERES NÖVÉNYVÉDELEM A további olyan tényezők, amely lényegesen kihat a növénytermesztés alakulására — főleg a hozamok sta­bilizálására, a veszteségek csökkené­sére, stb. — a növénybetegségek és kártevők elleni vegyszeres védelem, melybe beletartozik a vegyszeres gyomirtás is. A gyakorlatban már meggyőződtünk arról, hogy a szak­szerűen végzett vegyszeres növény­­védelem a hektárhozamok 20—25 °/o­­os növekedéséhez vezet. Sajátos kö­rülményeink között több növénynek, így pl. a burgonyának, a szőlőnek, a dohánynak, a gyümölcsnek és egye­beknek a termesztése szinte elképzel­hetetlen vegyszeres beavatkozás nél­kül. A vegyszeres gyomirtás csökkenti a kézimunka-szükségletet, lehetővé teszi a gépi eszközök jobb kihaszná­lását, s lényegében elősegíti a munka termelékenységének növekedését. Eb­ből a célból számolunk azzal, hogy mezőgazdaságunk nagyteljesítményű gépeket kap mind a terepi, mind pe­dig légi alkalmazásra. Járásainkban, a gép- és traktorállo­mások mellett növényvédelmi állomá­sok léteznek, amelyek nem csupán gyakorlati növényvédelmi munkát vé­geznek, hanem ebben az irányban el­látják szaktanácsokkal a mezőgazda­­sági üzemeket is. A szakszerű növény­­védelem kérdése szükséges, hogy agro­nómiái szolgálatunknak egyik legfon­tosabb kérdésévé, középpontjává vál­jék. A növénytermesztés további fejlesz­tését szolgáló javaslataink és a ja­vaslataink alapján elfogadott és meg­valósuló intézkedések, kedvező elő­feltételeket kell hogy teremtsenek a tudományos ismeretek gyakorlati meg­valósításához. Nem lehet közömbös részünkre azoknak az intézményeknek a fejlődése, amelyek új ismereteket hoznak létre. A tudományos kutatá­sokra gondolok, amelyektől mind mennyiségi, mind minőségi szempont­ból függő viszonyban van növényter­mesztésünk, vetőmagnemesítésünk és szaporításunk fejlődésének üteme. Ezért megfontolás tárgyává tettük a tudományos kutatások alapjának le­rakását ezen a szakaszon is.“ Hasznos találkozó Muzslán tseszeaje nevezető részében a töid­­művelésügyi megbízott elvtárs tájé­koztatta a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit a mezőgazdaságra vonat­kozó határozatok teljesítéséről. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az utóbbi években az állattenyésztési­termelés szakaszán lényeges fejlődést értünk el. A szarvasmarhatenyésztés korszerűsítése következtében több húst és tejet termelünk. Az állatte­nyésztési termelésnek hova-tovább mindjobban ipari termelés jellege van. Majd rátért a műtrágyaellátás helyze­tére és távlati fejlesztésének ismerte­tésére. Ezzel kapcsolatban a követke­zőket mondotta: „A felhasznált műtrágyák mennyi­sége az 1963-as 76,2 kg tiszta táp­értékről 1966-ban 113,6 kg-ra emelke­dett. Célunk, hogy 1970-ben Szlovákia földterületének minden hektárjára 172,3, 1980-ban pedig 240 kg tiszta tápanyag jusson. Feltételezem, hogy növénytermesztésünk múlt évi ered­ményei, amelyek arról tanúskodnak, hogy a búza hektárhozama 20,2, a cukorrépáé 34,6, a szénáé és a több­éves takarmányoké pedig 52,8 száza­lékkal emelkedett az utolsó öt éves átlaghoz viszonyítva — a kedvező időjárás mellett azzal is magyaráz­ható, hogy szisztematikusan növeke­dett a műtrágya-adag és szüntelenül javult a növénytermesztés agrotech­nikája. Feltétlenül fontos, hogy a leg­nagyobb mértékben kihasználjuk mindazokat az eredményeket, amelye­ket a hazai és a külföldi magneme­sítő intézetek elértek, vagyis, hogy a sajátos időjárási viszonyaink mel­lett, a korszerű agrotechnika alap­­elveinek betartásával a jövőben még nagyobb hektárhozamokat érjünk el. Azok az elképzeléseink, amelyeket a SZNT elé terjesztek feltételezik, hogy Szlovákiában a növénytermesz­tés 1970-ig, az 1965-ös évhez viszo­nyítva 32 %-kal emelkedik. Ezt úgy akarjuk elérni, hogy az öt éves átlag­hoz viszonyítva a búza hektárhozama 20-ról 26 q-ra, az árpáé 20-ról 25,5 q-ra, a cukorrépáé 263-ról 310 q-ra, a burgonyáé 90-ről 140 q-ra, a réti­szénáé 23-ról 33 q-ra stb. emelkedjen szlovákiai méretben. Az előterjesztett beszámolómban a növénytermesztés döntő fontosságú kérdéseinek megoldását tűztük ki cé­lul, vagyis a fajtanemesítésnek, a vető­magtermesztésnek, a kemizálúsnak és további olyan tényezőknek a fejlesz­tését, amelyek feltétlenül a hektár1 hozamok emelkedését eredményezik. A magnemesítő hálózat és a nö­vényvédelem fejlesztése legalább olyan jelentőséggel bír a hektárho­zamok növelésében, mint az állat­­tenyésztési termelés hasznosságának emelésénél a takarmány-gyártó ipar. Feltételezzük, hogy a növényter­mesztésben előirányzott döntő fordu­lathoz a fajta-nemesítő és vetőmag­­termesztő szakaszok munkájának el­mélyítése és további kiépítése is hoz­zájárul. A kínemesített nagyhozamú fajták egész sora — legyen az hazai, avagy külföldi — tanúsítja, hogy ked­vező természeti viszonyok mellett, pl. a búzából 50 q-ás hektárhozamot is el lehet érni. Például a Bolgár Nép­­köztársaságban azáltal, hogy az öszi­­eúza vetésterületének 70 %-át szovjet fajtával, Bezosztájával vetették be, a lüza hektárhozamának országos átla­ga 10 q-val növekedett. De nem is teli külföldre mennünk jó példákért, Tiert ilyenek már vannak nálunk is. \ dunaszerdahelyi járásban 1956 és 1963 között, amikor csupán hagyomá­­íyos búza-fajtákat termesztettek, a járási átlag 24 q volt. A múlt évben ledig, amikor a búza vetésterületének 10 %-át a Bezosztája tette ki, járási néretben 34 q-ás átlaghozamot értek ú. De vannak ún. rendkívüli eredmé­­lyek ebben a járásban és máshol is, ey pl. az alistáli szövetkezet 30 ha-on 54 mázsás, a bogyai 37 ha-on 50 q-ás itlag hektárhozamot ért el. De felso­rolhatnánk még egész sor mezőgazda­­sági üzemet, amelyek a különböző szovjet-fajták (Mironovszkája, Belo­­mrkevszkája), vagy a mi Diana búza­­ajtánk alkalmazása által rendkívüli íredményeket értek el. Ezért a jövőben ezeknek a fajták­­rnk az elterjesztésével számolunk, ehát ezek fogják képezni Szlovákia lözatermesztésének alapját. Józan kö­vetkeztetésünk arról tanúskodik, hogy ízzel és más agrotechnikai intézkedé­sekkel Szlovákia búzatermését már a tözeli években legalább százezer ton­­íával emelhetjük. VETŐMAGTERMESZTÉS A vetőmagtermesztés szakaszán •endkíviili figyelmet szentelünk a he­­•e- és fűmagok termesztésére. Tudo­­nányos dolgozók közreműködésével étrehoztuk, illetve kidolgoztuk a nagfogás új alapelveit. Javasoljuk nezőgazdasági üzemeinknek, hogy ehetőleg lucerna területük első évi érméséből s annak első kaszálásából fogjanak vetőmagot, mert akkor vár­­tató a legjobb efedmény. A termelési gazgatóságokkal már erre az évre neghatároztuk a here- és fűfélék igyes fajtáinak körzetesítését és meg­­ülapítottuk a vetőmagtermesztés ter­­edelmét. Hisszük, hogy rövid időn leiül önellátók leszünk ebből a vető­­nagból, 50 %-os tartalék-alapot is étesítünk és ugyanakkor, főleg lu­­:ernavetőmaggal, ellátjuk a cseh or­­izágrészeket is, mivel ott nincsenek )lyan kedvező feltételek a lucerna­­nag-termesztéshez, mint Szlovákiában. 1970-től pedig fel akarjuk újítani ha­­jyományos heremagkivitelünket, mely­­lek ellenértékeképp más szükséges ínyagokat hozunk be, főleg olyano­­cat, amelyekre mezőgazdaságunk gényt tart. A mezőgazdaság irányításának töké­­etesített rendszerével egyidőben, te­­íát január elsejével megalakult Prá­gában a Vetőmag-nemesítő és Szapo­­ítő Vállalatok Szakigazgatósága, Bra­­islavában pedig a területi szakigaz­­jatóság. Meg kell mondani, hogy a jrogram, amelyet most kitűzünk az ij területi szakigazgatóság működő­iének tartalmát fogja képezni, tehát A körzeti olvasókonferenciák utár a muzslai szövetkezet kezdeményező sére szerkesztőségünk tagjai a kul­­túrház termében találkoztak a lap olvasóival. A sajtóest színvonalál emelte, hogy részt vett rajta Kalmái János elvtárs, a dióspatonyi szövet­kezet munkaérdemrenddel kitünteteti elnöke is, aki beszámolt az országos méretben is élenjáró szövetkezet gaz dag termelési tapasztalatairól. Pathi Károly elvtárs, a lap főszerkesztőjf az irányítás tökéletesítésének problé májáról tartott beszámolót és a Sza bad Földműves munkájáról, valamin célkitűzéseiről beszélt. Megvitatásrí került a „Dunamenti nagyközség Muzsla“ című vitaindító cikk is. Kalmár elvtárshoz a kérdések tu catját intézték a résztvevők, főleg £ tejtermeléssel kapcsolatban. Nem cső da, hisz a dióspatonyi szövetkezetber az átlagos tejhozam már 3100 litei tehenenként. Általában élénk vití folyt a szövetkezet gazdálkodásáról De a vitából az is kicsendült, hogy < Muzsla—Ebed egyesített Béke szövet l kezet sikeresen kiállta a próbát. Hog; csak egy példát említsünk, az ősz mélyszántást idejében végezték el Tehát az egyesítés hasznos volt. Vi szont a bírálók azt is elmondták hogy bizony még akad javítani való Elhanyagoltak a trágyatelepek, a mű 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. február 25. trágyát is eső mossa, pedig ha maga­sabb hektárhozamokat akarnak elérni, nagyobb talajerőre lenne szükség. Petrik elvtárs, a szövetkezet elnöke fájlalta, hogy hektáronként 460 ko­rona adót kell fizetni, viszont hasonló földdel rendelkező szövetkezetek jó­val kevesebbet fizetnek. A vitaindító cikkre többen reagál­tak. Hornyák elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke elismerte, hogy a faluszépítés terén többet is tehettek volna, de ehhez nagyobb társadalmi összefogásra lenne szükség. A napok­ban a lakosság kötelezettségvállalá­sokat tesz a falu szépítésével kapcso­latban. Tervbe vették a falu közepé­nek parkosítását, csinosítását is. Nyíltan, őszintén beszéltek a talál­kozón az emberek. Igazi barátias, családi volt a légkör. Olvasókat, új­ságírókat az a gondolat vezérelte, hogy milyen módon lehetne szebbé tenni a falut és gazdagabbá a szövet­kezetét. Az olvasók napi problémái­hoz is kikérték az újságírók tanácsát, segítségét. Értelmes, munkaszerető emberek a muzslaiak és nagy bennük az alkotó kedv. Ahogy Kisutszki trak­toros mondotta, jók a tagok, jók a vezetők, csak jobban kell megülni a lovat. Így van ez valahogy Muzslán. Még összeforrottabban, egységesebben kell megoldani a nehézségeket. Szerkesztőségünk tagjai szép emlé­kekkel jöttek el a faluból. Jó munka volt, sikerült est, amelynek a végén a muzslaiak azt is megmutatták, hogy szépen tudnak mulatni. (bállá) Muzslán gondoltak a dolgozó asszonyok életkörülményeinek megjavítására is. Korszerű óvodát építettek 475 ezer koronás költséggel, jává, valamint az oktatásügyi bizottság elnökévé. Fábry István képviselőt felmentet­ték az SZNT elnökségi tagjának tiszt­sége alól. Anton Tazky képviselőt megválasz­tották az SZNT elnökségi tagjává. Stefan Brenőiőet, az SZNT művelő­dés- és tájékoztatásügyi bizottságának tagját bízták az SZNT Művelődés- és Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatalá­nak vezetésével. Végül a Szlovák Nemzeti Tanács megválasztotta az SZNT oktatás-műve­lődés- és tájékoztatásügyi, valamint földművelésügyi bizottságának új tag­jait. Prof. Koloman Boda földművelés­­ügyi megbízott tájékoztatta a részt­vevőket arról, hogy a növénytermesz­tés az elmúlt 15 esztendőben lassan fejlődött. Az 1951—1965-ös években a búza hektárhozama 2,1, az árpáé 2,7, a kukoricáé 2, a cukorrépáé 55,7 mázsával emelkedett. Ugyanakkor a burgonya hektárhozama 31,4, a réti szénáé 9,2 mázsával csökkent. Az utóbbi években azonban javult a hely­zet, mert a mezőgazdaság több mű­trágyát kapott. Sajtótájékoztató az SZNT XI. plénumának üléséről Az SZNT XI. plénumának üléséről sajtótájékoztatót tartottak. Az újság­írók körében megjelent Michal Chu­­dík, az SZNT elnöke, dr. Peter Colotka igazságügyi megbízott, valamint Ti­bor Bochdanovsky, a mezőgazdasági megbízott helyettese. Az újságírók előtt megindokolták a Szlovák Nemzeti Tanács szerveiben történt változásokat. Maid sok szó esett a földalap védelméről. Tibor Bohdanovsky elvtárs megemlítette, hogy a termőföldet az egyes járási szervek sokszor csak azért adják építkezések céljára, hogy megszerez­zék a leendő gyárat. Az ilyen fajta lokálpatriotizmus miatt sok termőföld megy veszendőbe. Michal Chudík elv­társ megemlítette, hogy a városokat is célszerűbben kellene építeni. Nyit­­rán az új, korszerű házak a belváros­ban épülnek, viszont Bratislavában a belterületeket nem használták ki új építkezések céljára és a strkoveci te­lepüléssel jelentős termőterületet sa­játítottak ki. Ez mind abból ered, hogy a földalapot nem értékeltük eléggé. A földdel annál is inkább job­ban kell gazdálkodnunk, mivel 1980-ig Szlovákiának már 6,5—7 millió la­kosa lesz. fi'*“* belpolitikában VÁLTOZÁSOK AZ SZNT SZERVEIBEN A Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ilése több kérdéssel is foglalkozott. I vitában felszólalt Prof. Koloman ioda földművelésügyi megbízott és ifi Burian földművelésügyi miniszter s. A XI. plenáris ülést Michal Chu­nk, az SZNT elnöke nyitotta meg, najd Peter Colotka igazságügyi meg­­lízott ismertette és indokolta az SZNT örvényjavaslatát, amely a Szlovák lemzeti Tanács felépítésében jelentős áltozásokat hoz. Frantiáek Hagara képviselőt felmen­­ették az SZNT pénzügyi- és költség­­'etési bizottsága elnökének tisztsége ilól, és az SZNT erdő- és vízgazdál­kodási megbízottjává választották neg. Jozef Gajdosík képviselőt felmen­­ették az SZNT élelmiszeripari meg­­nzottjának és az élelmiszeripari bi­­:ottság elnökének funkciója alól, és negválasztották az SZNT pénzügyi negbízottjává, illetve a pénzügyi- és töltségvetési bizottság elnökévé. Dr. Matej Lúían képviselőt felmen­­ették az SZNT iskola- és művelődés­­igyi megbízottjának, illetve az iskola­­is művelődésügyi bizottság elnökének isztsége alól, és egyben megválasz­olták az SZNT oktatásügyi megbízott-

Next

/
Thumbnails
Contents