Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-25 / 8. szám
Bratislava, 1967. február 25. Ara 1,— Kás XVIII. évfolyam, 8. szám. Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Februári döntés Ma 19 esztendeje, 1948. febhuár 25-én döntött Csehszlovákia népe hazájának jövőjéről az új állam bel- és külpolitikájának jövendő irányvonalárúi. Döntése egyértelmű volt, a régi polgári köztársaságban szerzett tapasztalatok diktálták, a kapitalista rezsim népellenes és az ország önállóságával hazardírozó politikája ellen folytatott népi küzdelemben kiérett irányvonal alapján e döntés. Népünk a belpolitika szakaszán a szocialista államrendszer, külpolitikai téren pedig a Szovjetunió és a szocialista országokkal kötött barátság és szoros szövetség mellett döntött. A szocialista államforma megteremtésével és megszilárdításával lehetett csak megszüntetni mindazt a társadalmi ellenmondást, amely az első köztársaságban a szociális bajokat, a nemzeti jövedelem igazságtalan elosztását, a nyomort, a munkanélküliséget és a kulturális elmaradottságot okozta. Szocialista program nélkül nem volt lehetséges likvidálni a cseh országrész és Szlovákia közti színvonalbeli különbségeket, rendezni a nemzetiségi kérdést és megoldani az ipari termelés talpraállítását, újjászervezését. Természetes, hogy a dolgozó és értéktermelő osztályok mindezen célok elérése érdekében annak a pártnak adták bizalmukat, amely a nép jobb életéért, a dolgozó tömegek harcát már a benesi köztársaság idején vezette és olyan programot tudott felmutatni, amely biztosítékot nyújtott egy humánusabb társadalmi rendszer bevezetésére, a nemzeti jövedelem igazságosab elosztására és a szociális bajok megszüntetésére. Az elmúlt 19 év fejlődése, tagadhatatlan hiányosságainak ellenére is bizonyltja, hogy népgazdaságunk jó úton halad, hogy a szociális nyomornak a kulturális elmaradottságoknak és a népegészségügy áldatlan helyzetének megszüntetése terén jó úton haladunk, európai, sőt világméretben is az elsők közé tartozunk. Nem tagadjuk, nehéz, göröngyös utat tettünk meg, sőt azt sem s?égyeljük bevallani, hogy többször tévedtünk, rosszul számoltunk a lehetőségekkel és erőnkkel. A tévedésekért nem kis árat fizettünk és még most is fizetünk. De ki tudná azt bizonyítani, hogy nálunk ma, az ipari munkásnak, a földművesnek a jövője nincs-e szilárdabban megalapozva, mint bármelyik kapitalista országban? E kérdés megválaszolásánál nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy a nyugati kapitalista országokban a háború utáni konjukturális fellendülés tempója napról-napra meglassul és újból felüti fejét a munkanélküliség, a tömeges munkáselbocsájtás és a drágulás. Népgazdaságunk megszilárdítása és fejlesztése napjaink soron levő feladata. Csodákra nem várhatunk, a természetfeletti erőkben nem bízunk, csak saját magunk szellemi, fizikai, és erkölcsi adottságaiban, pártunk vezetésében, amely a gazdaság tökéletesített irányítási rendszerének kidolgozásával utat mutatott a döntő kérdések megoldására. Az új rendszer bevezetésének kezdeti eredményei máris biztatóak. A gazdasági serkentők érvényesítése: a vállalatok nagyobb önállósága, a bérezés és jutalmazás okszerű felhasználása, a hitelek célszerű rendszere feltétlenül a termelékenység, valamint a termelés minőségi és mennyiségi növekedéséhez kell hogy vezessen. Ez pedig természetszerűleg a minőségileg és mennyiségileg jobb ellátást, az életszínvonal növekedését vonja majd maga után. De mint mindenben, itt sem a rendszer a döntő, hanem maga az ember, aki az eszközöket a cél elérése érdekében felhasználja. Népünk 1948 februárjában az állam külpolitikai irányvonaláról Is döntött. A Szovjetunióval kötött szövetség szilárd biztosítéka hazánk függetlenségének, határaink sérthetetlenségének. Életfontosságú ez napjainkban azért is, mert a béke örök ellenségei a nagygermán militaristák napjainkban mind nyíltabban vallanak színt. A februári döntés ebben a tekintetben is helyes volt, népünk előrelátónak bizonyult és e döntésnek köszönhető, hogy ma népünk egysége, és katonai ereje mellett egy gazdaságilag és katonailag hatalmas szövetség, a Szovjetunió és a szocialista államok szövetsége garantálja határaink biztonságát, békés építő munkánk eredményeit, jövőnket. Mezőgazdaságunk és a tökéletesített gazdaságirányítás A mezőgazdasági termelésben tavaly olyan jelentős eredményeket értünk el, hogy idén a tökéletesített gazdaság-irányítási rendszer bevezetésével méltán törekedhetünk a sikerek további fokozására. A célkitűzésekkel kapcsolatos problémák megoldásának módjáról OTTO SILHÄN a mezőgazdasági miniszter szaktanácsadója az alábbiakban tájékoztatja a Szabad Földműves olvasóit: / A zárszámadó közgyűlések után Az elmúlt időszakban mozgalmas élet volt falvainkon. Zárszámadó közgyűlésre készülődött a közös és a legtöbb helyen meg is tartották azt. Bátran állíthatjuk, hogy az 1960-os évet záró közgyűlések voltak az eddigi leggazdagabbak. Ezt az Is igazolja, hogy Szlovákiában a termelés az 1965-ös évhez viszonyítva 15 %-kal emelkedett. Különösen Nyugat-Szlovákia szövetketzeteiben volt jelentős a fejlődés. Az EFSZ-ek jövedelme két milliárd 611 millió koronát tett ki s ez 309 millióval több, mint az 1964-es bevétel. Hogy a jövőre is gondolnak a legeredményesebben gazdálkodó kerületben, mi sem igazolja jobban, minthogy a szövetkezetek 310 milliót fordítanak a bővített újjátermelésre, és 58 milliót helyeztek a biztosítási alapra. A nyugat-szlovákiai kerületben a legeredményesebben gazdálkodó járás a dunaszerdahelyi volt. Az 1965-ös évhez viszonyítva 27 %-al emelkedett a termelés. Tejből 5 600 000 literrel, tojásból 6 800 000 darabbal és húsból 136 vagonnal adtak el többet, mint az előző évben. A fejési átlag a múlt évben 2,3 literrel emelkedett tehenenként, és így elérték a 2850 literes fejési átlagot. A személyi fogyasztásra 22 millió koronával osztottak többet, mint 1965-ben s így egy dolgozó átlagkeresete 733 koronával emelkedett. Jelentősen emelkedtek a különböző gabonafajták hektárhozamai is. Cukorrépából pedig 439 mázsás átlaghozammal a dunaszerdahelyi járás ^ Milyen hatással lesz a tökéletesített irányítási rendszer a mezőgazdasági termelés további fejlesztésére? Mindenekelőtt azt kell megítélnünk, miképpen befolyásolják az új intézkedések az alapfeladat megoldását, hogyan biztosítják azt az élelmiszerek mennyiségével, minőségével és színvonalasabb összetételével szemben támasztott egyre fokozódó igényeket. Minthogy élelmiszerek nélkül nem élhetünk, az alapfeladat kifejezésre juttatja a társadalmi szükségletek és a mezőgazdasági üzemek, valamint dolgozóik érdekei közti kapcsolatot is. E feladat megoldásának biztosítása elképzelhetetlen a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése, valamint a munkatermelékenység fokozása nélkül. Mindez természetesen az önköltség csökkentésével valósítható meg. Az elsőszámú követelmény tehát a termelés hatékonyságának növelése. Ezt részben elősegíti a tökéletesített irányítási rendszer alapján leegyszerűsített tervezés, mely lehetővé teszi a helyi termelési és gazdasági feltételek teljes kihasználását. A további követelmény, hogy a mezőgazdasági üzemeket és dolgozóikat érdekeltté tegyük a nyersjövedelem növelésében. A magasabb nyersjövedelem ugyanis a díjazási alap gyarapodását, szélesebbkörű beruházási és egyéb fejlesztési lehetőségeket biztosít, sőt hozzájárul a munkaerők rögzítéséhez is. A dolgozóknak a mezőgazdasági termelés fokozására irányuló érdeklődése progressiven emelkedő prémiumtöbblettel biztosítható. Ezeket eddig csupán a tejtöbbletért fizettük. Ezentúl azonban minden mezőgazdasági üzem igényt tarthat a prémium többletre, sőt ezt a prémiumot valamennyi fontos termékre (az árutermelés 85%-ára) kiterjesztjük. A pré miumok progresszivitása abban rej lik, hogy többtermelés esetén minden 100 korona értékű áruért 50 korona (Folytatás az 5. oldalon/ első lett az országban. Vizsgáljuk meg, hogy a kiváló gazdasági eredményeket elért járásban milyen jelentőséggel bírtak az évzáró közgyűlések? Tény, hogy a szövetkezetek többségében az évzáró ünnepélyes jellegű volt, a beszámolók és egyéb hivatalos formaságok mellett vitára alig került sor. Valóban ilyen érdektelen lenne a tagság a dunaszerdahelyi járásban? Nincs ez így, és csak azért nem mondtak véleményt az évzáró gyűléseken, mert sok helyen előzőleg egy vagy két nap is éjfélbe menően vitázott a tagság, ahol nemcsak az előző évvel kapcsolatban fejtették ki nézetüket, hanem tanácsokat adtak a vezetőségnek, hogyan gazdálkodhatnának jobban. Voltak Szlovákiában olyan közgyűlések is, ahol nem vitatták meg előre a tavalyi gazdálkodást, sem az ezévi tervet, s a közgyűlésen mégsem mondtak véleményt a tagok. Bár ezeken a helyeken is az elnök vagy a főkönyvelő sok adattal tűzdelve szakmailag kifogástalanul adta elő mondanivalóját, mégsem támadt visszhangja a beszámolónak. Bezzeg a gyűlés után a tagok éles hangon vitatták a szövetkezet dolgait. Sokszor azért nem volt vita, mert az elnöklő előre bocsájtotta, hogy a tagok elmondhatják véleményüket és javaslatot is tehetnek, de különféle egyéni problémákkal ne hozakodjanak elő. A figyelmeztetés „hatott“ és hozzászólások nélkül ért véget a közgyűlés. Több helyen viszont azért került sor az egyéni panaszokra, mert a vezetők évközben nem törődtek kellőképpen a tagok ügyes-bajos dolgainak elintézésével. De volt jó néhány szövetkezeti évzáró, ahol azért sietették a tanácskozás befejezését, mert megfőtt a gulyás, megérkezett a cigányzenekar s így a dínom-dánom, szórakozás miatt fejezték be gyorsan a tanácskozást. A felsorolt hiányosságok mellett a szövetkezetek zömében nemcsak a múlt esztendő, hanem három, sőt hat év gazdálkodását is alaposan elemezték. Erre főleg azért került sor, mert a mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszerének első évében alaposabban kezdték keresni a tartalékokat és az ésszerűbb gazdálkodás útját. De voltak helyek, ahol nemcsak a saját mezőgazdasági üzemükben keresték a lehetőségeket. A termelés szakosítása szempontjából többször felmerült az egyesülés, a társulás és kooperáció kérdése. A losonci járásban, ahol a szövetkezetek jó része a gyengébben gazdálkodók közé tartozik, sok szó esett a mezőgazdasági üzemek közötti kooperációra. Néhány százhektáros szövetkezetben ugyanis lehetetlen megoldani a szakosítást. Ilyen járási tervek alapján ebben és az elkövetkező években az eddigi 148 szövetkezet helyett 50 nagyobb mezőgazdasági egységet szeretnének létesíteni. De nemcsak a gazdaságosabb termelés és a tudományosabb gazdálkodás útját kutatták, hanem az értékesítés különféle formájáról is sok szó esett. Több helyen szóba került a közös vállakózások létesítése és az elárúsító helyek megnyitása különböző városokban. i A kisebb hiányosságoktól eltekintve, bátran állíthatjuk, hogy a közeli napokban lezajlott zárszámadási közgyűlések a tökéletesített irányítási rendszer szellemében folytak le, és az ott elhangzott vélemények, javaslatok minden bizonnyal elősegítik, hogy Szlovákiában az elmúlt évhez viszonyítva a mezőgazdasági nyerstermelést 2,7 %-kal, a piaci termelést pedig 3,2 %-kal növeljék mezőgazdasági üzemeink. TÖTH DEZSŐ Vannak még jelentős tartalékok A komáromi járásban elsőként tartották meg a mezőgazdasági üzemek konferenciáját. A termelési igazgatóság beszámolója alaposan elemezte a járás szövetkezeteinek és állami gazdaságainak helyzetét és a fejlődés útját. Ezelőtt hat évvel 18 ráfizetéses szövetkezet volt a járásban, s ma már csak három EFSZ-ben fizetnek 20 koronán aluli munkaegység-értéket, s egyedül a violini szövetkezet zárt deficittel. Néhány évvel ezelőtt pél dául még a marcelházai szövetkezet bevétele nem érte el a hat millió koronát, tavaly viszont már túllépték a 19 milliót, és az egy dolgozóra eső átlagkereset közel 17 ezer korona volt. Amíg Madáron 1962-ben 8,9 koronát fizettek munkaegységenként, a múlt évben már elérték a 21 koronát. Az átlagkereset járási méretben is meghaladta a 15 ezer koronát, amely 3975 koronával több, mint az 1965-ös évi. Attól eltekintve, hogy a múlt évben nagyot léptek előre a járás mezőgazdasági üzemei, még sok a tartalék, amelynek föltárásával javítani lehetne a gazdálkodást. A legjelentősebb tartalékok az önköltség csökkentésében vannak. Amíg például Dunamocson 5,65 koronáért (Folytatás a 3. oldalon) I -3 Jé *> ■3C V "S '« ♦♦♦ 9 •(—4 V JS Jé V a 5 ♦♦♦ >oj 2 d S V ♦> g s ♦> | d ❖ >-G a v « S l b na | £ * | «3 W «$► ’S > .5 '« , : l U) — ♦> “ in 'O I \ M rH J3 § r 1 f S 1 f m u. Jé ♦♦♦ \ < “ W N ♦> § íö 09 !: -I t — S a V N 5 g ❖ í J2 :g ! * I s ! « f :« - £ % ❖ I ◄ * Szakmelléklet: „VADÁSZ ÉS HALÁSZ“
