Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-18 / 7. szám
Több szem többet lát Nagy igazságot rejt az a közmondás: „több szem többet lát“. Bizony én sem érthetek egyet azon cikk írójával, aki helyesli, hogy jól cselekszik az a méhész, aki a virágpor pótlásaként a szabadban eteti méheit szójaliszttel, hogy elcsalogassa azokat a veszélyesnek jelzett fűrészportól. Ne vigyük túlzásba ezt a dolgot. Nekem is van fűrészgépem, s dolgozom is vele. Azonban méheimet is szeretem és védem őket ahogy csak lehet. Tapasztalatom szerint a fűrészpor gyűjtése koránt sem olyan veszélyes a méhekre, mint ahogy azt a cikk írója állítja. Igaz, hogy a méhek szállják a fűrészport s a gép egyet-kettőt elkap belőlük, de nem kapnak rá a méhek, mert a hulladék nagy szemcséjű ahhoz, hogy könnyen lábukra csomózzák, tehát munkájuk csak próbálkozásnak bizonyul. Ugyanakkor nem csalogató csemege, mint a szójaliszt, amelyben meghemperegnek, könnyedén elhordják, tömegesen látogatják, ezáltal nagyobb a fertőzési lehetőség. Ami pedig a nagyobb fűrésztelepeket illeti, azok védekeznek a tömeges méhlátogatáskor, mert munkájukban zavarnák a dolgozókat. Sőt az édesiparban rendelet van arra, hogy a szellőzőablakokat hálóval lássák el, hogy a méhek és a torkos darazsak tömeges megjelenését megelőzzék. Azt is tudnia kellene a méhészeknek, rendelet tiltja az etetést olyképpen, hogy az eleséghez idegen méhek hozzáférkőzhessenek. Nagyon helyes, mutatott rá a novemberben megjelent „Méhészében egy idősebb méhésztársunk, ha mindenáron ragaszkodunk a szójaliszt etetéséhez e célra megfelelő és higiénikus a cukorlepény, de szerintem nálunk erre semmi szükség nincsen. Talán Szlovákia északibb vidékein indokolt az etetése, ahol kevés a virágport nyújtó növény, ugyanakkor a későbben nyíló tavasz megköveteli az etetést, serkentést, mely mind hozzájárul a családok gyors felerősödéséhez. Azonban még ez esetben sem indokolt, hogy valaki a szabadban ettesse méheit. Ha a rendeleteket mellőzzük, úgy nem sokat használ kutatóintézeteink azon fáradozása, felhívása, hogy minden erőnkkel küzdjünk az atkakór és a noszéma ellen. Véleményem szerint a felvetett fűrészpor-elmélet nem jogosíthat fel senkit, hogy a rendeleteket sutbadobva a szabadban etesse méheit, amellyel kárt okozhat a méhészeknek és népgazdaságunknak egyaránt. Jakus Béla A TISZTULÓ KIREPÜLÉSSEL megkezdődik a méhész időszaki munkája. Újra a méhek között lehetünk. Remélem legtöbb méhész tudatában van annak, hogy a méh szelíd vagy ingerlékeny, ahogy bánunk velük. Számos méhész a kaptárak megbontásakor felöltözik, mint egy középkori vívni készülő lovag. Sisakkal védi az arcát, fejét, bőr- vagy gumikesztyűt húz. A kabátujját, nadrágszárát összeköti, majd működésbe hozza a füstölőt. Természetes, hogy ilyképpen melege lesz, izzad, minek szagával ingerli a méheket. Sokszor rajnyi méh kering a méhész feje felett és a feldühödt mézgyűjtők kabátját, fejdíszét teleszurkálják fullánkkal. Sajnos ez nem szívderítő látvány és nem is dicséretes. Hiszen ha nem szívbajos a méhész, egy-egy fullánkot arcmozdulás nélkül el kell viselnie. Azonban ha csendesen, nyugodtan és kíméletesen dolgozik a méhek között, nem kell a méhcsípéstől tartania: Kezdetben vegyen fel óvósisakot vagy a levegőt átengedő fátylat, majd később elég a pipa vagy cigaretta füstje. Ha tisztán, tehát szagmentesen és higgadtan dolgozik a méhekkel, a feldühödt röpködök is szelíddé válnak. Többször a méhész szomszédja, aki végignézi a „nagy munkát", a felvértezett méhészt hősként csodálja. Ezek után az is megtörténik, hogy a szomszéd is fél a méhektől és kéri azok eltávolítását azzal érvelve, hogy nem tud kertjében dolgozni. TERMÉSZETÜKNÉL FOGVA a mi méheink szelídek, ha tudunk velük bánni. Kézmosáshoz elegendő vizet és szagtalan szappant használjunk. Ha izzadnánk munka közben is ajánlatos a kézmosás. A más család illata, amit a méhek a kézen szintén észrevesznek, izgatja őket. Ne használjunk sötét, érdes szövetruhát, hanem világosat, lehetőleg vászonöltönyt, vászon vagy szalmakalapot. Ha esetleg hajunkba téved egy méh, gyors mozdulattal, csípése előtt megöljük, majd megmossuk kezünket. Szúrás alkalmával a kaptárszolga éles részével kipiszkálhatjuk a fullánkot anélkül, hogy a méreg a vérbe jutna. A kezdő méhész számára az üzletekben kapható arcvédőfátylat és a vászonkalap használatát ajánljuk. Kesztyűt csak kivételes esetekben viseljünk. A MÉHEK SZELlDÍTÉSÉRE többféle szert ismerünk. A pipás méhészek a dohányra esküsznek. Ez a régi módszer. Mások a szokásos „Szmóker" füstölőt használják. Akad, aki szereti az óraműves Vulkánfüstölőt egyenletes füstölése miatt. Fontos, hogy a füstölőt alkalmas anyaggal tápláljuk. Tapasztalataim szerint legjobb, legtartósabb az illatos füstölő anyag, az erdei fák tűleveleiből vagy az érett, száraz tobozokból, melyek hosszú ideig füstölnek. Ezeket zsákszámra tartalékolhatjuk. Ennek hiányában legjobb a korhadt fűz vagy nyárfa. Tanácsos, hogy a nyár folyamán szedjünk virágba borult, közönséges Margit virágot és Gilisztaölő varádicsot. Réten, legelőn, ártereken, töltéseken, parlagi szántókon mindenütt megtalálhatók. Szellős helyen szárítjuk, majd apróra vágjuk és ezt keverhetjük a fenyő lehullott tűleveleivel. Illata kellemes és füstölése tartós. GYORS MUNKA ESETÉBEN használhatunk riasztó vegyszereket is. Jól bevált a karbolos kendő. Az elhúnyt Zander pro-Jó ta ná csők fesszor egyik előadásában felhívta a figyelmet, hogy a felsőkezelésű kaptáraknái ez a módszer élvezetes méhészkedést jelent. Jó magam csak nagyon Sisakban dolgozó méhész. fontos esetekben használom, de bevált, ezért jó ha méhészeink is ismerik. A vegyszert a következőképp készíthetjük el: gyógyszertárban vásárolunk 25 gramm nyers vörös karbolsavat s azt félliter vízbe öntjük. Ezt az üveg rázásával összekeverjük, majd két darab 3 centiméternél nagyobb ruhaanyagra permetezzük. Ezeket a kendődarabokat a kaptár takarójával együtt azon részre borítjuk, ahol vizsgálatot akarunk végezni. Ha például a középső keretet akarjuk megtekinteni, akkor a kiszemelt terület két oldalára helyezzük a karbolos kendőt. A szag hatására á méhek a kaptár alsó részébe menekülnek s a méhész nyugodtan dolgozhat. Ha a karbolsavat nem vegyítjük, ügyeljünk arra, hogy maró hatása van. A karbolsavas kendőket helyezzük gumibetétes, fedővel ellátott üvegbe. Amennyiben a karbolszag hosszú ideig tart, úgy ajánlatos, hogy a kendőket ne a kezelés előtt permetezzük meg. Vigyázzunk, sok anyagot ne tegyünk a kendőkre, mert a kaptárban levő méz felveszi a szagát és élvezhetetlenné válik. MÉG EGY NAGYON FONTOS dologra szeretném felhívni méhésztársaim figyelmét, mégpedig az első tisztuló kirepülésre. Ha erre mód adódik a méhész ezeken a napokon tartózkodjon odahaza. Ezt ajánlotta a neves osztrák méhész Sk lenár is, amikor régebben nála jártam. Vele együtt figyeltük a méhek első repülését, illetve a röpnyílásokat. Azt mondotta ő mindent lát a röpnyíláson. Az anyátlanságot, a rendet, betegségeket, a család munkáját és teljesítőképességét. A röpnyílás és a körülötte levő mozgolódás úgyszólván mindent elárul, és megfigyelése felér egy átvizsgálással. Ha a röpnyíláson bélsárt találunk, kaparjuk azt papírra és langyos vízzel hígítsuk. Ha az így nyert folyadék tejesvíz színű, baj van, a gyomorvész valószínű, de ha barna a színe, a család egészséges. Sklenár azt is javasolta, a kaptár fenéken található viasztörmeléket a lehullott méhekkel együtt égessük el, ne sajnáljuk a viaszt, mert a hulladékok között vannak a viaszhernyő petéi, különböző betegségek csírái stb. AJÁNLJUK, hogy az első kirepülés alkalmával tartsuk nyitva a szemünket, mert ha figyelemmel kísérjük a méhek tisztuló repülését, sok kellemetlenségnek elejét vehetjük. Dr. Novacky K. MEGFIGYELÉSEK A SZÁRAZ CUKROT OLDÓ MÉHEK KORA (Der Imkerfreund. Német Szövets. Köztárs.] — Hirschfelder az erlangt méhészeti intézetben megvizsgálta, hogy milyen idős méhek oldják és hordják el a kaptárba tett száraz kristálycukrot. Az oldatlan kristály* cukros etetés népszerű. Azt gon* dolhatnók, hogy az idősebb méhek, a gyűjtők oldják fel. Hirschfelder keltetőszekrény* ben kibújt méhek hátát lak* festékkel megjelölte. A méhekét két kaptárba bocsátotta. A családokat száraz kristálycu* korral etette. Az etetőket min* den este elvette, s -megszámolta bennük a jelzett hátú méheket. Kiderült, hogy a cukron szinte csak 10—20 napos méhek szorgoskodtak. Az 1—9 napos méhek száma 0—5 volt, a 10—17 naposaké 13—30, a 18—20 naposaké 8—11, a 21—25 naposaké 0—3. A kristálycukrot tehát azok a méhek oldják, melyek a jiasítás etetésének befejezése után a belső munkák második szakaszába jutottak.
