Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-18 / 7. szám
Szeptemberi rajzás A „Méhész“ 12-tTc számában fentt címmel közölt íráshoz az alábbi tapasztalataimat írom le: TARTALÉKCSALADJAIMAT figyeltem egy alkalommal, mert már mindegyiknek kelőben volt a beadott rajbölcsője. Arra volt gondom, hogy egy fülkében két bölcső ne legyen, s így elkerüljem a rajzást. Nem is volt, mégis azt vettem észre, hogy az egyik kölyökcsalád vígan rajzik. Igen csodálkoztam, mert éppen előtte való napon láttam már a kikelt fiatal anyát. Gyorsan csuktam is a kaptárt, nehogy a szemem láttára szökjék meg a szeleburdi fiatal aiiya, és íme most mégis megszökik s még hozzá viszi magával az egész népséget. Boszszankodva és sóvárogva néztem a magasba kóválygó, csinos raj után. Már láttam, arra sincs reményem, hogy befogjam, mert igen magas ágat szemelt ki magának a letelepedésre. Belenéztem hát a kaptárba, vajon mit hagyott maga után. Ott volt a három zsemlyeszínű keret mézzel és némi födött fiasítás. Méh semmi! Tisztára kivonult a párzásra kirepülő anyával. Nem akartam hinni a szememnek. Ahogy nézegetem az üres kaptárt meg a fán levő rajt, látom, hogy a szökevények kezdenek visszaszállingőzni a kaptárba. Hamarosan el is tűntek az ágról és ellepték a kaptár kijáróját, bevonultak és elfoglalták az árván hagyott kereteket. Néhány nap múlva a keretekben már friss pete volt. A fenti cím alatt leírt raj szintén ilyen okból jöhetett ki. Azt hiszem, hogy a méhek erős repülés idején, igen kedvező időben és hordásban hajlamosak a párzásra kirepülő anyát elkísérni. Ez az igazi nászút. Ha a család erős, természetesen nagy tömegű a kíséret is, és erős rajnak látszik. Mivel a csendes váltás nem csak a rajzási időszakra korlátozódik, az ilyen raj bármikor előfordulhat, különösen ha a család erős. Mindenesetre érdekes és ritka jelenség. De ha az ember a méhek életét figyeli, sok érdekes és a szabálytól eltérő eseteket tapasztal. Az is megtörténik, hogy ha az anya csonkításával a családot csendes váltásra kényszerítem s ha az a rajzás idejére esik, 3—4 bölcsővel is kirajzik. Az öreg anyát ilyenkor még sohasem találtam sem a rajban, sem a kaptárban, melyből a raj kijött. Viszont a természetes raj is számtalanszor fiatal anyákkal repül ki, éspedig előrajjal. Hogy előraj, azt bizonyítja a kaptárban maradt nép ereje és a fiasítás. Egy két napos petét ugyan nem szoktam találni, de ennél korosabb nyitott Hasítást igen sokat. Viszont az öreg anyát nem találtam soha sem a rajban, sem a kaptárban. Ha az ember az anyát festi, gyakran tapasztalhatja, hogy az olyan családtól, melyben festett anya volt, fiatal, testetlen anyákkal jönnek ki rajok. Nagy Júlia, Nagylég ☆ CSURILLA JÓZSEF helyesen állapította meg a történteket: kibontották a lerajzott családot, ahol négy anyabölcsőt találtak. A bölcsők teteje nyitva, egyet sem rongáltak meg a méhek. A lépek telis-tele mézzel, virágporral, Hasítással, de az öreg anyát sehol sem találták. A rajzás csendes anyaváltásból adódott. Ügy történt, hogy az anyák egyszerre keltek ki, — egyiknek sem volt ideje, hogy a hatalmat magához ragadja. A kaptár népe pártokra szakadva a megriadt három fiatal anyával kirajzott. Az elmondottakhoz véleményem a következő: Először: a kaptár telis-tele élelemmel, tehát a szegénységnek semmi nyoma sem volt. Másodszor: e rendkívüli rajzást elősegítette az akkori időjárás is. Augusztus 31-én reggel a hőmérő 13 C fokot mutatott, az égbolt felhős volt, délután megeredt az eső. Szeptember 1-én reggel a hőmérő szintén 13 C fokot mutatott, s egész nap esett az eső. A csapadék menynyisége 24 óra alatt elérte az 52 mm-t. Az esős idő alatt rövid időközökben a fiatal anyák az anyabölcsőket megnyitották és ezen a munkások csoportonként gondosan táplálták azokat. A fiatal anyák kvákogő koncertet rendeztek. E koncert hallatára az öreg anya etetését fokozatosan szőkébbre szabták, minek következtében az öreg anya legyengült és mint ilyet, a munkások félholtan a röpnyíláson kicipelték. Csendes anyaváltáskor az öreg anyát sok esetben megtűrik a méhek a fiatal anya mellett. Azonban ha az esős idő • nappal tovább tart, a négy al anyából a háromnak a .•sa megpecsételődik, ha . rajzás nem következik be. Mivel a két esős nap után szép verőfényes nap következett 20 fok meleggel, a fiatal munkás méhek röpjátékot rendeztek, s ezt a nyüzgés mozgást a fiatal anyák kihasználták. Kibújtak az anyabölcsökböl, ide-oda futkostak, majd a munkásméhek csoportjával kivonultak a kaptárból. Ha történetesen az egyik anyának alkalma adódik, hogy előbb kibújjon, úgy a többi anyaböicsőben levő anyákat mind elpusztítja. Nálam hosszú éveken keresztül soha nem fordult elő, hogy szeptemberben a méhcsalád kirajzott volna. Szeptember elején még a feles mézür a költőtéren van. Ezzel a kaptár belső terjedelme 87 dm3 (87 literJ, míg augusztus végéig 116 liter. Az ilyen méretű kaptárból nyáron is ritkán rajzik a méh. Mikulás Lajos, példás méhész és népi kutató Egy családban két anya A „Héhész“ 12-ik számának fenti című írásához hozzáfűzöm, hogy ez az eset nem ritkaság. Erre azóta jötte mrá, amióta festem az anyákat. Az egyik esztendőben az öreg anyák megcsonkításával csendes váltásra kényszerítettem 12 családot. Közülük 9-nél elértem célomat. Azaz csak hétnél, mert kettő kirajzott az anyák kikelésekor. Noha ezeknél sem volt a szokásos 3—4 szép bölcsőnél több, 3 család nem húzott bölcsőket. Ezeknél még tavasszal is meg volt a csonkított anya. A hét családból háromnál egyszerre jelen volt az öreg és fiatal anya. Mindkettő a maga körzetében petézett. Késő ősszel már csak kettőnél találtam meg az öreg anyát. De az is lehet, hogy a harmadiknál is meg volt, csak éppen nem láttam. Egy családnál mége tavasszal is megtaláltam az öreg anyát. Figyeltem. Később már csak a fiatal anyát találtam meg a kereten. Fiatal méhésztársunk egészen nyugodtan várhatja a tavaszt. Nem történik meg, hogy az öreg anya megmarad és a fiatalt tüntetik el a méhek. Az is elég gyakori eset. némely család megtűr egy-két herét, amikor már általában nincsenek herék a kaptárban. Ha a családnak bőven van élelme és esetleg még hordás is van, nem olyan rámenős a herékre. Igaz, rendszerint ez annak a jele, hogy az anya körül valami nincs egészen rendben. Jelen esetben ez nem valószínű, mint ahogy az sem, hogy a fiatal anya esetleg nem párzott volna meg, mert akkor vagy nem tűrnek meg a méhek egy rendesen petéző anya mellett, vagy herepetéző lenne ennyi idő után, de azt viszont észre kellett volna már vennie a Hasításon. Hogy az öreg anyát a fiatal mellett elég gyakran megtűrik a méhek azt azzal magyarázom, hogy csendes, lassú mozgása nem ingerli a méheket és észrevétlenül eléldegél a kaptár valamelyik részében, míg egyszercsak magától lehull. Nagy Júlia, Nagylég ☆ HATVAN ÉVE, hogy az első rajt befogtam és ötven, hogy saját készítményű kaptáramat méhekkel betelepítettem. 1970-ben lesz az évfordulója, hogy ötven évvel ezelőtt első felejthetetlen eredményemet elértem. Több mint ezer kiló mézet termeltem, ugyanakkor méhállományomat 33-ról 44-re szaporítottam. Később 1930-tól 100 családon felüli méhállományt kezeltem. Ezeket az adatokat azért tartottam fontosnak elmondani, hogy hitelesebbé váljon fél évszázados tapasztalatom, amit szívesen közlök fiatal méhésztársaimmal. Észrevételeimet sohasem rejtettem véka alá, bár egyesek lehet hogy irigylésből ócsárolták javaslataimat. Húsvéth méhész arról írt, hogy egy családban két anya foglalt helyet. Tapasztalatom az, hogy ez az eset nem ritkaság. Az anyák szépen megtűrik egymást. Már láttam egy kereten egymás mellett petézni öreg és fiatal anyát. Kérdésre, hogy mi lesz a két anya sorsa, megnyugtathatom, hogy a család szépen kitelel, de rendszerint az őre ganya a tél folyamán elpusztul. Nagyon ritka eset, hogy megéri az új petézési időszakot. A magam részéről, amikor meggyőződtem arról, hogy a fiatal anya kifogástalanul petézik, az öreg anyát elveszem, ne zavarja a család rendjét. Méhészkedésem alatt még egyszer sem fordult elő, hogy a két anya közül a már petéző fiatal anyát pusztította volna el a család. Gyakran megtörténik, hogy tavasszal, a téli méhhullák eltávolításakor anyát is talál a méhész. Ez meglepő, különösen ha tartalékanya nincs kéznél Azonban a család nyugalma elárulja, hogy nincs semmi baj és az első átvizsgálás alkalmával a méhész meg is találja a sejtek közt fürgén, petéző fiatal anyát. Rosszabb a helyzet olyan esetben, ha az anya a petézés megindulása után pusztul el. Ilyenkor a méhek bölcsőket húznak, de a legtöbb esetben ezekből csak korcs anyák kerülnek ki, amelyek here híján be sem pározhatnak. Többször az anya oly kicsi, alig található a méhek között, mert nem nagyon különbözik a munkásméhektől. Az ilyen anyát azonnal el kell távolítani és 20—40 óra múltán új anyát adunk a családnak, ennek híján pedig más, gyenge családdal egyesítsük az elárvult méheket. Egy öreg méhész (Szeretnénk, ha elküldené pontos címét. Szerk.'megj.)
