Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-18 / 7. szám
A RAJZÁS SEM OKOZ oly örömet, mint a méhek első tisztuló klröpülése. Ez kezdet, amely új életet ad a méheknek, reményt és buzdítást a méhésznek. Méhésznaptáramban piros betűkkel jegyzem ezt a napot. Ha lehetséges, otthon maradok a méheim között. Ilyenkor reggel enyhe szellő lengedez és a déli órákban, amikor a hőmérő higanyszála eléri a 10—12 íok meleget, megmozdulnak a méhek. Mint rajzáskor, úgy tódulnak ki a kaptárból, röpködnek mindenfelé, s megszabadulnak felgyülemlett bélsaruktól. Az erős családok repülnek először, majd a közepesek, mig a gyengék sokszor ki sem repülnek. A kirepülés elmaradását a gyöngeségen kívül élelemhiány, anyátlanság, vagy legrosszabb esetben a teljes pusztulás okozhatja. A kelet- és nyugatfelé néző kaptárakből is később indulnak a méhek, mint amelyek déli irányban fekszenek. Ha a család mozdulatlansága gyanút kelt és a kopogtatásra sem ad életjelt, az bizony elpusztult. Az elhullás okát több esetben magunk is megállapíthatjuk. Az éhenpusztult családnál élelmet nem találunk, vagy ha igen, távol volt a telelő fürttől. Számos családnál a pusztulást a levegő hiánya okozza. Sokan teleltetnek úgy, hogy a röpdeszkát teljesen fölzárják, vagy a kijárót annyira leszűkítik, hogy azon csak egy méh járhat ki. Az első tisztuló kirepiilés Ha a család a kopogtatásra egyöntetű zúgással felel, akkor minden rendben van. Ahol siránkozást hallunk és a röpdeszkán szárnyrebegtető, mászkáló méheket látunk, ott nagy baj van. Nincs élelem, vagy az anya hiányzik. Ilyenkor meleg helyiségbe viszem a családot és ott felbontom. Ha élelemhiánnyal küzd, langyos cukros vízzel megpermetezem a méheket és magukhoz térnek. További segítséghez sokat jelent a tartalék mézeslép. Azokat felmelegítve teszem a fészekbe a Hasítás mellé. Ha ez nincs, akkor langyos cukorszirupot öntök a sejtekbe és a keretek tetejére mézes tésztát, illetve főzött cukorlepényt teszek. A fészket melegen betakarom, a családot a helyére viszem. Egyes méhészek meleg cukorszirupot fecskendeznek a mozdulatlan családok kijáróin a kaptárba, hogy azokat kirepülésre késztessék. Én ezt nem teszem, mert az a család, amelyik még nem tartja fontosnak a kirepülést, a cukorszirup hatására sem repül ki. Az erős családokból sem jön ki minden méh az első tisztuló kirepülés alkalmából, — csak azok, amelyeknek belei jobban megteltek. A saját életük fenn-FED0SZ0V (1908-1966) A Szovjetunió méhészlapjának, a „PCSELOVGDSZTVO“nak a példányszáma így nőtt az utóbbi években: 1950- ben 25 000; 1953 ban 40 000; 1957-ben 80 000; 1960 ban 115 000; 1962 ben 150 000; 1963-ban 200 000; 1966-ban 300 000. Ez a szédületes fejlődés Fedoszov Miklós Fedorovics működésével kapcsolatos. Fedoszov 1948-ban a lap főszerkesztőjének helyettese, 1951-ben a lap kiadójának munkatársa, 1959-ben a lap főszerkesztője lett. Csak halála előtt öt hónappal cserélte föl ezt az állást a kiadó helyettes igazgatójával. A méhészeti szaklap nemcsak példányszámban gyarapodott irányításával, hanem külsőben és tartalomban is. Nevezetes változás, hogy a lap részletes fordításokat közölt nyugati szaklapok cikkeiből. Fedoszov 1908. december 8-án született. 1941-től 1948-ig Moszkvában a földművelésügyi népbizottság méhtenyésztési osztályát vezette. Az ő terve szerint készült az a kormányrendelet 1946-ban, amely a Szovjetunióban kerületi méhészeti felügyelői állásokat, a moszkvai mezőgazdasági akadémián méhészeti tanszéket, a méhészeti kutató intézethez kapcsolva továbbképző intézetet szervezett. Több méhészkönyvet szerkesztett. Legnevezetesebb 1955-ben megjelent nagy méhészeti lezikona (Szlovar szpravocsnik pcselovoda, Moszkva, 419 oldal.) Ez a könyv 30 szakíró munkája, 1350 címszóval, 650 rajzzal, színes táblákkal. Prokopovicsnak, a méhészeti iskolát fenntartó kaptárfeltalálónak irodalmi hagyatékát 1960- ban jegyzetekkel kísért kötetben adta ki. (P. I. Prokopovics, Izbrannije sztati po pcselovodsztvu, Moszkva, 312 1.) Fedoszovot külföldön is jól ismerték, több nemzetközi méhészeti kongresszuson és tanácskozáson vett részt. Utoljára Bukarestben találkoztam vele. Váratlanul halt meg tavaly október 21-én. ö. P. Z. tartására elfogyasztott élelemből nem sok a bélsár, hanem a virágpor fogyasztás terheli meg a belüket. Ez a telelés második Időszakában, január végén, február elején következik be, amikor a méhek a Hasítást etetik. A gyenge család 3—6 héttel később kezdi a Hasítást, mint az erős család. Ezáltal a tisztuló kirepülés is késhet. Ellenben, ha zaklatás, háborgatás következtében fogyaszt többet a család, akkor a gyenge család kirepülése is fontos. ELSŐ TENNIVALÓK A telelő méhcsalád elhelyezése tavaszi helyére. Ha a családok nem szabadban, hanem zárt helyen telelnek, akkor rakjuk ki őket, amikor telelő helyiségük eléri a 7 fok meleget és nem lehűlésről, de további felmelegedésről adnak hírt az időjósok. Ha késünk a kihordással, a családok nyugtalanná válnak és több eleséget fogyasztanak. A szabadban telelő méheket is ilyenkor helyezzük állandó helyükre. Ugyanis mesterséges rajoztatással, egyesítéssel és egyéb helycserével többször felborul a kaptárak sorrendje, amelyek helyreállításának most érkezett el az ideje, vagyis a tisztuló kirepülést megelőző 5—8 fokos meleg napokon. Az általános tisztuló kirepüléskor a méhek újra tájolnak, oda repülnek vissza, ahonnan kiindultak. A kaptár aljdeszkájára helyezett ruberoid betétet is az első tisztuló kirepülés előtt távolítom el a kaptárból. Ezt alaposan megfigyelem és észrevételeimet feljegyzem. A hullákból megállapítom a telelőfürt helyét és nagyságát. A sok hulla a zaklatás vagy betegség oka. Ha az elpusztult méhek között anyát is találok, akkor a család anyátlan. Ritka eset, amikor a család két anyával, öreggel és fiatallal megy telelőbe. Ez arról tudható meg, hogy a méhek nyugodtak, egyenletesen zsongnak és a kopogtatás után elhallgatnak s nem siránkoznak. A viasztörmelékek között talált méz- és cukorkristályok a rossz eleség és a nem megfelelő időben történő etetést jelzi. De a rossz kijáró révén a szomjúság is lehet az okozója. Ha nincs elég pára a kaptár belsejében, nem fudják a méhek a mézet felhígítani s az megkristályosodik. A lehullt álcákról, sejtfedelekről Hasításra lehet következtetni. Ha a munkásálcák között hereálcák is vannak, az anya öreg, amit márciusban ki kell cserélni vagy a családot egyesíteni. Ha az álca mind here és lehullot herék is vannak a munkás méhek hullái között, akkor a család álanyás vagy terméketlen fiatal, illetve kimerült öreg anyával rendelkezik. A család sorsáról csak az első átvizsgálás idején döntök, amikor a hőmérő árnyékban 14 fok meleget mutat. AZ ITATOK ELHELYEZÉSE Az első tisztuló kirepüléskor helyezem el a melegvízű Katókat, mert ahova először leszállnak a méhek vízért, azután is ott keresik. A vízbe egy csipetnyi sót is teszek, mert ennek hiányában a trágyalevet és pöcegödröket keresik fel a méhek. A só nagyobb vonzóerővel van a méhekre, mint a cukor. Egyesek viszont só helyett 20 százalékos cukorszirupot öntenek az Katóba. Ez nem csupán itatás, de elsősorban serkentést is jelent. Természetes ezzel az idegen méheket is odacsalogatjuk, mely később rablásra vezethet. Tudnunk kell, hogy a jól betelelt, egészséges, fiatal anyával rendelkező család fejlődése minden beavatkozás nélkül kielégítő. Ha a családokat jól beteleltük, nincs ok a korai etetésre. A méhek ugyan szívesen fogadják a cukorszörpöt, de sok munkával jár mézzé történő feldolgozása. Sokkal többet ér, ha a fészket jó melegen takarjuk és a kaptárba itatjuk a méheket. A gyengén ellátott családok azonban ellenőrzésre, etetésre szorulnak. Leghelyesebb, ha az ilyen családok cukorlepényt kapnak, amit magunk is készíthetünk, de egyszerűbb, ha megvásároljuk. Ugyanis a magunk készített lepény könnyen megolvadhat a kaptárban. Ráhull a méhekre, és az aljdeszkán áll meg, ami később szintén rabláshoz vezethet. Egyre jobban terjed, hogy a méhészek a tisztuló kirepülés idején az Katók mellé kirakják a virágporpőtló etetőket is. Igaz nálunk nem igen szükséges a tavaszi virágporpőtlás, mert olyan gazdag a koratavaszi legelőnk, hogy tizedrészét sem használják ki a méhek. Az elpusztult méhcsalád lépjeit külön tároljuk a fertőzés veszélye miatt. A mézeslépeket is csak akkor használjuk fel, amikor kézhez kaptuk a vizsgálatra küldött méhek egészségi állapotára vonatkozó jelentést. Sokszor és nem hiába hangoztatott figyelmeztetés, hogy az általános tisztuló kirepülés idején ne szárítsunk tiszta ruhát az udvaron, mert a méhek bepiszkítják. Erre a szomszédokat is figyelmeztessük, hogy az esetleges nézeteltérést elkerüljük. Csurilla József 3
