Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-18 / 7. szám
Divatos mellénv Munkába, sporthoz — szoknyához, nadrághoz mindig csinos kiegészítő a mellény. Ez a szabás mindenkinek Jól áll és kényelmes. Elkészülhet egy szabad délután. Anyaga vastagabb szövet vagy düftln. Selyemmel bélelt, s a bélést a szabásminta szerint szabjuk ki. Ez a szabásminta 96 cm-es mellbőségre készült. Egy kocka: 10 cm-nek telel meg. Anyagszükséglet: 80 cm széles düftinből 1,50 méter, bélésselyemből ugyanakkora darab. A — a mellény háta, B •• a fél elefe (a szaggatott vonal jelzi az elvágás és a zseb helyét), C ■= zsebhajtőka. Az elején levő elvágást és a zseb szélét gépvarrással is kiemeljük. (Népszava) WémMIH HIIV'» A kamat és a tőke (MESE FELNŐTTEKNEK} de főleg az, hogy ez a munkás a kis keresetéből juttat édesanyjának és aránylag sokat áldoz gyermekeire is. Ezért gazdag ajándékkal és dicsérő szavakkal mondott köszönetét az értelmes magyarázatért. ☆ • Eddig szól a mese. Most pedig nézzünk magunkba és válaszoljunk becsületesen a feltett kérdésre: vajon mi mindannyian fizetjük-e a kamatot és ésszerűen tökésítjük-e jövedelmünk egy részét? Vannak közöttünk sokan, akik igen, de sajnos vannak olyanok is, akik mindenre gondolnak jövedelmük szétosztásakor, így az italra is sokat költenek, de a kamat fizetéséről, vagyis a szülők segítéséről megfeledkeznek és ugyanakkor keveset áldoznak gyermekeik nevelésére is. Az ilyen emberek tudatosíthatnák, hogy egyszer ők is megöregszenek és akkor majd nagyon jól esne a befektetések után egy kis életet szépítő kamat. Bujdos János, Imely Az álmatlanság Saját tapasztalatból ismerjük csaknem mindnyájan. A tudományos meghatározása azonban nem egyszerű. Ojabb elmélet szerint az alvás lényege: az agykéreg pavlovi gátlásos folyamata, mely szakaszosan jelentkezik és tudatváltozással jár. Ennek az élettani folyamatnak a zavara az álmatlanság. Jelentkezhet többféleképpen, ú. m. nehéz elalvással, gyakori éjjeli felébredésekkel, felületes alvással, túikorai ébredéssel stb. Az elálmosodást nehezményezhetik a nagymértékű lelki és testi fáradságok (bármily különösnek is tűnik, de ilyen esetben egy csésze feketekávé is elősegítheti az elalvást), rossz, idegesítő hír, viszketegség (ekcémák, bélférgek), légzési zavarok (nátha, asztma), szívelégtelenségek stb. A szívizom betegsége esetén nemcsak altatóra van szükség, hanem elsősorban szíverősítőszerekre. De ugyanez vonatkozik más esetekre is: mindig az álmatlanságot okozó betegséget kell gyógyítani, mivel az alvászavar csupán egy tünete a körfolyamatnak, és ennek gyógyulásával múlnak el a tünetek. Éjszakai felébredést okozhat köhögés (tüdőbaj, hörghurut, garathurut, szamárköhögés), szívasztma, epegörcs, gyomor- és bélfekély, izületi fájdalmak, idült mérgezések, pajzsmirigybetegség és egyéb okok. Hajnali álmatlansághoz gyakran vezethet agyi érelmeszedés, de a fogyókúrához nálunk sokat használt Fenmetrazin nevű készítmény is. Egyidejűleg több oka is lehet az álmatlanságnak, meghatározásuk gyakran csak az orvosi rendelőben lehetséges. Az alvási zavarok okainak felderítése kétségtelenül fontos, mert altatót a beteg lehetőleg csak akkor használjon, ha az oki kezelés nem volt eredményes. A rászokás veszélyén kívül az altatószerek idült mérgezéssel is fenyegetnek, mindenekelőtt az ún. tartós hatásúak, amelyek igen lassan ürülnek ki a szervezetből. Leggyakoribb az idült orvosságmérgezés idegbajos egyéneknél, akiknél más bódítószer-szenvedély sem ritka (alkoholizmus, morfinizmus, kokainizmus). Orvosok előtt ismeretesek az altatószerek általi heveny mérgezések is — leginkább meggondolatlan öngyilkossági kísérletekkel kapcsolatban. Heveny mérgezés esetén, ha a beteg még eszméletnél van, minél előbb itassunk vele orvosi szenet, amely felszívja a mérges anyagokat. Eszméletlen betegnek azonnal orvosi beavatkozásra van szüksége. Tartós alvási zavarok esetén mindig forduljunk orvoshoz! A betegség megállapítása és kezelése orvosi feladat. Sokat segíthet azonban a beteg az orvosénak, ha megszívleli tanácsait, pihenéssel tölti szabad idejét, és életmódját — a lehetőségek szerint — egészségesen rendezi, ha lefekvés előtt esti sétával, néhány perces tornával felfrissíti az agyvelő vérkeringését. Fokozott idegmunkát követelő — sokak szerint „túlcivilizált“ életkörülményeink közt különösen szükséges mindannyiunk számára a mély üdítő alvás! Dj. g q’ SZABAD FÖLDMŰVES^ 1967. február 18. Atlorejtvény VÍZSZINTES: 1. Finom gesztenye. 2. larcos. 3. Gabonatároló. 4. Forduló. 5. Dirigens. 6. Kikötőváros Marokkóban. Ha a vízszintes sorokat helyesen írátok be, a második függőleges sorban ninden kockában „a“-betűt kaptok, i vastagabb átlóban pedig egy baráti aép nevét. Beküldendő e nép neve. Megfejtések — nyertesek: A SZABAD FÖLDMŰVES 5. számájan közölt kisrejtvény helyes megfejtése: Százszorszép — Pöttöm Panna. Könyvjutalomban részesülnek: Écsy Imre, Palkoviőovo és Szűcs Eleonóra, Polany. helyre hemegyünk, kopogni kell és megkérdezni, szabad-e belépniI — De kitől kérdezzem itt meg? — Hogy kitől? Hát a barlangtól. — És ahogyan anyukám tanulta, kopo gott, majd jó hangosan, udvariasar, így szólt: — Jó estét kívánok, Bar lang. Mi három eltévedt nyuszitestvé? vagyunk. Tessék megengedni, hogy itt töltsük az éjszakát. — És lilédéi mesen várta a választ. A barlangban e gy óriási mérges kígyó lakott. Nemrég ébredt jel és nagyon éhes volt. — Ssz, ssszívesen látlak, gyertel csak, szszsz — sziszegte. Örült na gyón, mert szerette a nyúlpecsenyét Amikor a nyuszik meghallották i kígyó sziszegését, majd hányát vá gódtak Ijedtükben. De szerencsén Nyuszek nem vesztette el a fejét. Gyorsan rávágta: — Köszönöm szépen, Barlang. Akkor megyek a testi véreimért. — Szszsz, csak szaladj értük, szszszsz, siessetek — válaszolta a kígyó és türelmesen várta a vacsoráját. De azt ugyan várhatta. A kísnyulak futóbajnokokat megszégyenítő sebességgel szedték hármuk tizenkét lábát. Csak úgy repültek, hogy minél előbb hazaérjenek! Édesanyjuk közben már mindenhol kereste őket, de hiába. Zokogva tért haza. Amikor a nyuszik megérkeztek, éhesen, fáradtan berobogtak a lakásba, mind a hárman belecsimpaszkodtak Nyúl mamába és megfogadták, hogy soha többé nem kalandoznak el. (NPSZV) A három nyuszi (MEXIKÓI MESE) JJOL VOLT, HOL NEM VOLT, volt-*-A egyszer egy nyúlcsalád. Nyúl mama és három fia, Nyusza, Nyuszu és Nyuszek. Nyúl mama gondosan nevelte gyermekeit, mindig figyelmeztette őket, ha rosszalkodtak; sűrűn mondogatta: ! — Nyusza, egyenesítsd ki a fülei r det... Nyuszu, egy jólnevelt nyuszigyerek szépen tartja mancsában a sárgarépát... Nyuszek, kedvesem, * tönkremegy a szemed, ha sötétben í keresgélsz füvet... Az igazat megvallva, Nyusza és 1 Nyuszu nem sokat törődtek az anyai 1 intelmekkel, de Nyuszek, a legkiseb- 1 bik, igen szófogadó volt. Ennek eile- ' nére egy alkalommal, amikor édesanyjuk a szomszédos salátaföldre ; ment ebédért, Nyuszek habozás nél- ’ kül elment fivéreivel az erdőbe, pedig Nyúl mama ezt szigorúan megtiltotta. l — Ne menjetek nélkülem az erdő- í be, mert a kis nyuszik számára az nagyon veszélyes hely! — mondogat- 1 ta. De hát most nem volt otthon. í A három nyuszigyerek nagyszerűen érezte magát. A Nap sütött, a növénye klllatoztak, pompásan lehetett bukfencezni rajtuk. Itt sokkal szebb és kellemesebb volt minden, mint otthon. De hirtelen beborult az ég, a Nap eltűnt a sűrű lombok mögött. Sötét lett. Nagyon félelmetesnek látszott a világ. Á három nyuszi ijedten abbahagyta a játékot. — Haza akarok menni — siránkozott Nyuszek. — Itt sötét van és hideg, félek! — Nem merek keresztülvágni az erdőn, olyan borzalmas, a házunk pedig nagyon messze van — kontrázott rá Nyuszu. — Itt, ebben a barlangban várjuk meg a reggelt — határozta el Nyu- 5za, a legidősebb. Megindult a barlang felé, s már be akart ugrani, amikor Nyuszek így szólt: — Bátyám, hát elfelejtetted, amit anyukánk mondott?, Mielőtt idegen DENES GYÖRGY: Bent, a meleg szobában... Bent, a meleg szobában duruzsol a kályha, piros, mint a kakastaréj, piros a tűz lángja. De jó is most játszani, a szőnyegre ülni, fésülni a baba haját, könyv fölé csücsülni. De jó is a szőnyegen cifra gyöngyöt fűzni, kis babának, nagy babának jó ebédet főzni. S míg a téli táj felett vijjogó szél vágtat, odabújni az ölébe édes anyukának. Ki a bűnös? ismer. Gyermekeink nemrég hozták haza félévi bizonyítványukat. Természetesen legjobban örültek a kitüntetett diákok szülei. De a közepes bizonyítványt hozó gyerekek szülei is kisebb-nagyobb megelégedéssel állapíthatták meg, hogy gyermekük szépen halad a tudás útján. Viszont azok a szülők, akiknek gyermekei rossz bizonyítványt hoztak haza, talán elgondolkozhatnának azon, hogy a tanulmányt eredményekért nemcsak a pedagógus és a gyermek, hanem a szülő ts felelős. A gyerek alaptermészete ilyen korban a könnyelműség felé hajlik. Inkább csavarog, játszik, mint tanul. Ha a szülő felelőtlenül támogatja ebben a rossz hajlamában, elkényelmeskedik, és fittyet hány a tanulásnak. Ügy gondolom, a gyerekek bukásáért a szülők is bűnösek, sőt talán nagyon sok esetben, és ha jogtalanul távoltartják őket az iskolától, még bűvösebbek, mint a gyéréi kék. Eltelt a félév, újra padokba ültek a kisdiákok, hogy bővítsék tudásukat. A gyenge tanulmányt eredményt elérő gyerekek még az év végéig sokat javíthatnak, ha szüleik is komolyabban fogják őket, és segítik a pedagógusok munkáját. A gyerekek nevelése nagy felelősséggel jár. Ma még nem nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, ha a gyerek rossz jeqyet hoz, vagy megbukik, de a szülők majd akkor érzik magukat bűnösnek, ha fiuk az életben éppen a hiányos iskolát végzettség miatt nem érvényesülhet. Gyakran látogatóim az esti iskolákat és megemelem a kalapomat azok előtt, akik idős fejjel is a padba üD tek, hogy tudásukat bővítsék. Pedig, ezek az emberek a napi munka mellett végzik tanulmányukat, és közülük is sokan kitüntetéssel végeznek. Tehát minden tanuló a saját érdekében minél többet sajátítson el a tudás fájáról. (balta) Nagy megtiszteltetés ért. Jegyzőkönyvvezetőnek választottak az alapfokú iskola szülői közösségében. Eleinte könnyen vettem a dolgot. Ugyan mi dolga lehet egy harminc diákkal rendelkező tskola jegyzőkönyvvezetőjének. De amint később kiderült, bizony akad mit papírra vetni a szülői értekezleten. Sőt, olyasmivel Is találkoztam, amit nem árt szellőztetni a lap hasábjain keresztül. örömmel jegyeztem a nagy ív papírosra, hogy Szabó Icu a selejtezőben a 19 versenyző közül harmadik lett „A gyáva nyuszi" című mese előadásával. Nem akármilyen tehát ez az iskola. A félévet jónéhány diák kitüntetéssel végezte. Az értekezleten résztvevő két pedagógus a szülőknek részletes tanácsokat adott, hogyan tanítsák otthon a számtant, az olvasást, a honismeretet és más tantárgyakat. Amelyik diák komolyan veszi a tanulást, Jó jegyeket hoz haza. A félévi beszámolóból azonban egy szomorú adat is belekerült a jegyzőkönyvbe. Mégpedig az, hogy hat gyerek bukásra áll. Amikor ezt hallottam, megállt fezemben a toll. Lehetséges ez? Vajon hogyan történhetett? ... A rossz tanulmányi előmenetel oka hamaorsan kitudódott. A bukásra álló diákok között volt egy-két gyenge felfogású is. De nagy részük azért szerzett rossz jegyeket, mert sokat hiányoztak. Olyan diák Is volt, aki több mint harminc napon keresztül otthon tétlenkedett, mégpedig a szülök tudtával. Eleinte a pedagógusok azt hitték, hogy a gyerekek betegek. De amikor meglátogatták a szülőket kiderült, hogy makk egészségesek, vígan futballoznak az udvaron s a betegség legcsekélyebb jele sem látszik rajtuk. Városban történt az eset, de úgy gondolom, sok falust szülő is magára Hol volt, hol nem volt, a nagy vízen túl és a nagy hegyen innen élt egyszer egy király. Állítólag ez a király más volt a többinél. Nemcsak a saját jólétével törődött, hanem arra is ügyelt, hogy alattvalói is nyugodt körülmények között éljenek. Gyakran öltött álruhát és elvegyült az egyszerű emberek sokaságában, hogy minél jobban megismerje életüket. Egy alkalommal iparosnak öltözött, és végig sétált a város főutcáján. Ahogy ballagott, egy kisebb csoportra lett figyelmes. Otkövező munkások voltak s csak úgy égett kezük alatt a munka. Oda köszönt és barátságos beszélgetésbe elegyedett, majd így szólt az egyik munkáshoz: — Mondja barátom, mennyit keres egy nap alatt? A munkás nem tartozott a szófukar emberek közé s ezért azt felelte: — Hej, barátom, a helyzet úgy néz ki, hogy aki dolgozik az nem ér rá keresni, bizony én is nagyon keveset keresek. — Családja van-e? — foggatja őt az álruhás király. — Van bizony, válaszolja a munkás. — Van két fiam, feleségem és van egy öreg édesanyám is, akiről én gon• doskodom. — És megtudnak élni ebből a kis . keresetből? — kérdezi a király. — Meg, úgy szűkösen — feleli a ; munkás —, de azért arra feltétlenül . gondolok, hogy a kamatot rendszere. sen megfizessem, s hogy a keresetem. nek egy részét tőkésítsem is. Ügy látszik, hogy a királyt kielégí’ tette a felelet és tovább állt. Este . azonban — a munkás nagy csodálko, zására — aranyozott hintó állt meg , a háza előtt. Két cifraruhás testőr , szállt ki belőle és felszólították a r munkást, kövesse őket a királyi palotába. r Mondani sem kell, hogy a munkás , nagyon meglepődött, amikor az aranysújtásos ruhában délutáni beszélgető:ársát, az egyszerű iparost ismerte fel. De nyugodtan állta a király fürkésző ekintét, mint az olyan ember, akinek tiszta a lelkiismerete. — Azért hívattam barátom — szólt a király —, hogy magyarázatot kérjek délutáni állítására. Mondja el szépen sorjában, hogy abból a kis keresetből miért fizet még kamatot is, és miért tartja szükségesnek, egy bizonyos részét befektetni, vagyis tőkésíteni. — Felséges királyom — kezdte mondókáját a munkás. — Van nekem egy öreg édesanyám, aki felnevelt, aki sokat dolgozott és fáradozott érettem, hogy belőlem embert neveljen. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokkal tartozom édesanyámnak. Annyival, hogy azt megfizetni képtelen vagyok. De szorgalmasan fizetem ennek az adósságomnak a kamatját azáltal, hogy szegény, magatehetetlen édesanyámat magamhoz vettem és eltartom. — Ahogy már délután is mondtam, van nekem két kisfiam is. A keresetemnek egy részét ezekre áldozom. Nevelem, taníttatom őket, hogy értelmes, ügyes és becsületes emberekké váljanak. Azt akarom, hogy jól mer állják majd helyüket az élet forgata gában. Tehát keresetemnek azt a ré szét, amelyet a gyermekeimre áldozom, lényegében befektetem, tőkésítem abban a tudatban, hogy azután egyszer, ha majd megöregszem én is megkapom tőlük a méltó kamatot. A királyt meglepte a bölcs válasz. KOPOGTATUNK, de ajtó nem nyílik... Munkabeosztásom során sokszor vol- 1 tam látogatója szociális intézményeknek, köztük a kovácspataki aggok há- r zának. Ott valóban tökéletes minden, é kezdve az orvosi ellátottságtól az el- l látásig és az otthon lakói teljesen n szabadok. Gyönyörködhetnek a festői í Dunakanyar és a hegyek panorámá- r jában, akikről öreg napjaikra dolgozó c népünk társadalma gondoskodik. t De nem erőszak a disznótori — t mondja a közmondás, és mi senkit z sem akarunk kényszeríteni. De elguu- 1 dolkoztató esetről van szó, s mi az e emberi kötelességérzet és a segíteni 1 akarás jegyében kopogtatunk. Elég I sokan vannak ilyen elhagyott öregek, i akik így élik le életüket. Ezeknek a 1 hátralevő éveit szeretnénk szebbé és í jobbá tenni. A rosszindulatú mende- 1 mondák azonban megtévesztik és fél- i revezetik őket. í Száraz Mária, Kőhídgyar.mat s í Elhagyott idős asszonyról van szó, aki magányosan lakik düledező házában, az égvilágon senkije sincs, akivel gondját, baját megosztaná. Szeretnénk üt rábírni arra, hogy segítségünkkel költözzön át szociális otthonba, hiszen roskadozó háza egyszer még maga alá temeti és úgy leli .majd halálát. Ű azonban a segíteniakarást és a jótanácsot nem fogadja, egyre csak azt hajtogatja, csináltassa meg a házát i nemzeti bizottság, s ő ott marad. Már azt is hajtogatta, úgy mondták neki, a szociális otthonokban nincs meg a szabadság, nem jó ott. Nem tudom elképzelni, ki beszélhet ilyen valótlanságokat, mert ha akadnak is ezekben az otthonokban itt-ott hibák, mégis szomorú lenne, ha a közvélemény előtt ilyen hamis nézetek uralkodnának szociális intézményeinkről, amelyek minden tekintetben megcáfolandók.
