Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-18 / 7. szám

4 Koszigin szovjet kormányfő * * tíznapos angliai látogatása után Harold Wilson brit miniszter­elnök az alsóházban kijelentette: „Ogy hiszem, a vietnami probléma most már megoldást nyerhet!“. A to­vábbiakban pedig kimondottan derű­látón nyilatkozott a szovjet miniszter­­elnökkel folytatott tárgyalásai nyo­mán várható jobb nemzetközi légkör­ről és a brit—szovjet kapcsolatok kitűnő perspektíváiról. Az előkelő szovjet vendég látoga­tásával kapcsolatban kiadott hivata­los közös nyilatkozat bevezető része a küldöttségek összetételét, a máso­dik szakasz a két államnak a jelen­legi nemzetközi problémákra vonat­kozó nézeteit, a harmadik pedig a Szovjetunió és Nagy-Britannia kölcsö­nös kapcsolatainak kilátásait taglal­ja. Mindkét fél megegyezik abban, hogy az európai béke és biztonság megszilárdulásának a világbéke szem­pontjából elsőrangú a jelentősége, és hangsúlyozza az európai országok közötti együttműködés fontosságát. Mindkét állam nagyon ajánlatosnak tartja egy biztonsági konferencia megrendezését, amelyen valamennyi európai ország képviseltetné magát. A két ország miniszterelnöke meg­egyezett abban, hogy minden nemzet érdeke gátat vetni a nukleáris fegy­verkezésnek és annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy rövidesen szerződés is köthető a nukleáris fegyverek terjesztésének tilalmáról. Mindkét fél mélyen sajnálja, hogy a háború Vietnamban tovább dúl és súlyos áldozatokat követel. Megegyez­nek abban, hogy a vietnami esemé­nyek a szomszédos országok bizton­ságát is veszélyeztetik, és háborús veszéllyel fenyegetik egész Ázsiát, s ezért el kell követni mindent a vietnami háború befejezése érdeké­ben. Az angol fél melegen üdvözli a szovjet miniszterelnök javaslatát, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia kössenek barátsági és együttműködési szerződést. A moszkvai Pravda a Koszigin lá­togatásával kapcsolatos kommentár­jában megjegyzi, hogy bár aligha várhatja valaki minden probléma azonnali megoldását, a londoni tár­gyalások után azonban a két fél jobban megérti egymás álláspontjait, és a problémák megoldásához vezető utat számos kérdésben máris kijelöl­hették. Arról van most szó, hogy va­lóra váltsák a bizonyos kérdésekben megvalósult megegyezéseket és Eu­rópa, de az egész világ békéje érde­kében tovább szilárduljanak a köl­csönös kapcsolatok a két állam kö­zött. ^ A Kínai Kommunista Párt és “• a Köztársaság Államtanácsának javaslatára a hatalmas országban március 1-vel újra megnyílnak a kö­zép- és szakiskolák. Eszerint tehát a „kulturális forradalom “-ban legaktí­vabb szerepet játszó diákság, a vö­rösgárdisták zöme eltűnne az immár hónapok óta vészesen zajló belpoliti­kai porondról. A KNK KB-ának javas­lata szerint „a középiskolák diákjai és tanítói szüntessék be a forradal­mi tapasztalatcsere céljából tett uta­zásokat, és térjenek vissza az isko­lákba“. Számos nyugati és japán jelentés szerint a „kulturális forradalom“ hulláma jelenleg már a hadsereget sem kíméli. Több katonai körzetben éles összetűzésekre került sor a Mao Ce-tung által politikai okokból degra­dált tábornokok egységei és a Pe­­kingbői kivezényelt csapattestek közt. Tibetben a parancsnokot letartóztat­ták, katonái azonban kemény harcban állnak az ellenük kirendelt csapa­tokkal. A pekingi helyőrség parancsnoksá­ga és a közbiztonsági minisztérium O Választások Indiában. Február p^^_n!||nni' 15 ke és 21-ke között mintegy 250 I 111 U 11 I 0 0 millió választó járul a választási ur- !«■■■■■■»] ... nák elé. 1962 óta 35 millióval emel rl 11 PIfi# í I3 OR r) kedett a választók száma. A delhi-i n IIDg|WII0gU0 képviselőhöz mandátumainak többségét a jelek szerint újra a Kongresszus Párt nyeri el, s ezzel jogot szerez a központi kormány megalakítására. Várható azonban, hogy a katasztrofális gazdasági helyzet következtében a szélsőséges reakciós jobboldali pártok megerősödnek. © Wilson és Brown miniszterek Bonnban. Az angol miniszterelnök és külügyminisztere szerdán Bonnba érkeztek, ahol a nyugat-német kormány­körökkel tárgyalnak Nagy-Britannia esélyeiről a Közös Piacban. Q A Szovjetunió új mfibolygója. A Szovjetunióban kilőtték a Kozmosz 142 mesterséges holdat, amelynek technikai felszerelése kifogástalanul mű­ködik földkörüli pályáján és programszerűen küldi a kívánt jelentéseket. o Parlamenti választások Hollandiában. Hosszabb belpolitikai feszült­ség után, három hónappal a tervezett időpont előtt került sor Hollandiá­ban a parlamenti választásokra. A mandátumokért 24 párt és 10 politikai csoport áll versenyben. A legélesebb harc a Katolikus Néppárt és a szo­cialisták Munkáspártja közt várható. közös rendeletet adtak ki a „katonai ellenőrző bizottság“ létesítéséről, amelynek alárendelték a főváros köz­­biztonságát. Ennek az ellenőrző bi­zottságnak a feladata, hogy „meg­erősítse a proletariátus diktatúráját, erélyesen elnyomja az ellenforradal­mat és segítséget nyújtson a kultu­rális forradalomnak“. A vietnami holdújév négy na­• pos fegyverszünete alatt mind­két harcoló fél bejelentése alapján 332 incidensre került sor. Az össze­tűzéseket túlnyomó részben az ame­rikaiak provokálták ki, akik az ün­nep alatt is szünet nélkül folytatták légitevékenységüket a VDK fölött, és a hét eleji néhány napos szünet után újra hevesen bombázták Hanoj és Haifong környékét. Rusk USA-külügyminiszter és Mc- Closkey külügyminisztériumi sajtó­főnök bejelentései után most már nyilvánvalónak látszik, hogy Johnso­­nék mégcsak nem is gondolnak a háború békés befejezésére, és a dön­tést a hadszíntereken akarják kierő­szakolni. A vasárnap hajnalban újból megindított hadműveleteket és a légi bombázásokat azzal igyekeznek meg­indokolni, hogy a fegyverszünet alatt a „partizánok“ nagy utánpótlási szál­lításokat bonyolítottak le „és ez a tény is azt igazolja, hogy nem érde­keltek a háború békés befejezésé­ben“. Hát ami azt illeti, az amerikai szállítások sem szüneteltek éppen a fegyverszünet alatt — jegyezte meg az Associated Press hírmagyarázója. Nguyen Duy Trinh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság politikusa egy japán TV-állomásnak adott inter­jújában kijelentette, hogy az USA légi háborúja kudarcot vallott és nem érte el célját, mert a VDK az egész háború alatt fokozni tudta gaz­dasági valamint védelmi kapacitását és segítségét a Dél-Vietnami Felsza­badító Front részére. A külügyminisz­ter szerint, az Egyesült Államok há­borújukat ki fogják terjeszteni Észa­kon és Délen is, de továbbra is port hintenek „békés szándékaikkal“ a vi­lág közvéleménye szemébe. Vietnam népe azonban felkészült a harc foly­tatására és az amerikai agresszorokra vereség vár. Béketárgyalások megin­dítása csak a bombázások beszünte­tése esetén lehetséges. A Franciaországban, ahol már­­cius 5-én lesznek a parlamenti választások, teljes ütemben folynak a választási előcsatározások. A gaul­­listák már néhány héttel ezelőtt ki­sajátították maguknak a rádiót és a televíziót. így maga De Gaulle már február 9-én figyelmeztette honfitár­sait, milyen zűrzavarba sodornák az országot, ha a gaullisták nem kapnák meg a szavazatok többségét. Minisz­terelnöke Pompidou pedig már hetek óta járja az országot, hogy minél több szavazatot gyűjtsön tábornok­elnökének #— és természetesen magá­nak. A jelölő listák leadásának ha­tárideje is lejárt már és az adatok szerint a 486 mandátumért mintegy 2200 jelölt veszi fel a harcot. SOMLÓ MIKLÓS Drezda világhírű képtára, a Zwinger (lásd vonalalatti írásunkat)! «$♦ *** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ Ellentétek Kínában es a „kulturális forradalom° A z elmúlt év őszén a Szlovákiai Műszaki Könyvtár dolgozóinak egy csoportjával voltam Drezdában, ahová az ottani Technische Univer­sität könyvtára hívott meg bennün­ket. Vendéglátóink gondosan össze­állított programot dolgoztak ki szá­munkra, elláttak bennünket térképek­kel, nagyon szép nyomású idegen­­forgalmi propaganda-anyaggal és a városra vonatkozó legfontosabb tud­nivalókkal. Drezdát, amely évszázadokon ke­resztül a szépművészeti értékek egyik leggazdagabb központja volt, az an­gol amerikai repülők csak a Jaltai ni. Ez is csak félig-meddig sikerült. A hétközi mérkőzésekre a falusi csa­patok jármű és a legtöbb esetben játékos híján képtelenek megjelenni. Konferencia után, 1945 februárjában bombázták tönkre egymást követő néhány napon belül. Abban az idő­ben a városban rengeteg, más német városokból kibombázott idegen tar­tózkodott és mintegy millió lakosa volt akkor a szász fővárosnak. A po­koli bombázásnak a 35 000 halotton és megszámlálhatatlan sebesültön kí­vül a középületek, képtárak, múzeu­mok és a lakóházak ezrei is áldozatul estek. A hírneves történelmi értékű épületek, mint a Zwinger, a Vár, a világhírű drezdai Opera, a Japán­­palota, 69 iskola, 3 kórház, a temp­lomok, öt színház, mind kiégett ro­mokban hevert. Tíz évig tartott a romok eltakarí­tása, csak aztán kerülhetett sor a város újjáépítésére. Rájöttünk, hogy a mai szép, tágas terek és utcaközök tulajdonképpen az egykori, lebombá­zott épületek, sőt épületsorok héza­gai, bár ez ma már nem is ismerhető fel, olyan ügyesen parkosították, és a rengeteg szökőkút csak emeli és üdíti a város képét. A történelmi ne­vezetességű épületeket eredeti stílu­sukban építik fel, viszont a lakóhá­zak épp oly modernek, mint nálunk. g SZABAD FÖLDMŰVES 1967 február 18. Az Elba-menti Drezdát 1. u. az első század közepén még szlávok lakták, eredeti neve Drezdzany volt. Várossá alakulásában és fejlesztésében nagy szerepet játszott egy Dietrich nevű őrgróf. Mint ismeretes, Drezda ma fontos főiskolai központ, számos kutató in­tézete van, legismertebb főiskolája a Műszaki Egyetem, amelynek nyolc fakultása van. Ez a város mindig köz­pontja volt a művészeteknek. Erre kori Tartományi Bíróság épülete (je­lenleg egy műszaki kutató . intézet működik itt), melynek udvarán szo­borcsoport áll ma a fasiszta-ellenes mozgalom nemzeti és nemzetközi vér­tanúi tiszteletére. Megmutatták ne­künk ott az udvaron a guillotine, azaz a lefejező-gép helyét, ahol kü­lönösen a háború alatt rengeteg em­bert végeztek ki Hitler pribékjei. A kapu alatti emléktáblán fel is van tüntetve nemzetiségek szerint hány Prezdai kéfek utal a Zwinger is, a volt szász kirá­lyi képtár, amelyet 1560-ban Ágost szász választó-fejedelem Poppelmann építész tervei szerint építtetett fel. A híres képtár egyes gyűjtemények szerint több részre oszlik. A XV.— XVII. század nagy mestereinek képei (2200 példány), az Oj Képtár — a modernebb festők műveivel (a XIX. század közepétől számítva, a francia impresszionisták kisebb, de annál ér­tékesebb gyűjteménye). A porcelán­galéria gyűjteményét különösen Erős Ágost fejedelem gyarapította nagy szeretettel, főleg kínai és japán da­rabokkal. Az Albertinum inkább grafikai mun­kák gyűjteménye. Meg kell említe­nünk a Matematika- és Fizika-szalont s végül az ún. Grünes Gewölbe kin­cseit. Megtudtuk róluk, hogy azelőtt a várban levő zöld boltíves termek­ben voltak elhelyezve és oda is ke­rülnek majd vissza a vár teljes res­taurálása után. Láthattuk itt az egy­kori uralkodók asztaldíszét — egy indiai fejedelem miniatűr-kidolgozású udvartartását. Az üvegszekrényekben drágakövek, különféle csis olású és színezetű brilliánsok, rubinok, sma­ragdok stb. vannak elhelyezve. Városnézés közben több élményben volt részünk. A náci fasiszták ször­nyű gaztetteire emlékeztetett az egy­személy vesztette itt el az életét. A legtöbb csehszlovák volt, több mint 700. Szinte csodálatos mennyi a látni­való ma az 1945-ben rombadőlt Drez­dában. Csak a drezdaiak nagy akarat­erejének, szívósságának, hazaszerete­tének és szorgalmának köszönhető, Jóllehet Kínában a helyzet állan­dóan változik, most már levonhatók bizonyos következtetések a fél évvel ezelőtt kezdődött események okaira és következményeire vonatkozóan. Lehet, hogy a belső ellentéteket Kínában azok a vereségek élezték ki, amelyeket Mao Ce-tung külpolitikája szenvedett. Az ádáz szovjet-ellenes hadjárat, a más pártok és országok belügyeibe való beavatkozás és azok a kísérletek, hogy szakadást idézzenek elő más pártokban, csupán Kína fo­kozódó elszigeteléséhez vezettek. A párt- és állami káderek megértették ezt és körükben ellenzék alakult ki. Ami a belpolitikát illeti, a „nagy ugrás" és az 1958-ban az egyenlösdi alapján létrehozott népi kommunák kudarca szintén közrejátszott abban, hogy kialakultak a most már egymás­sal megütköző ellentétes áramlatok. Az 1959—1960. évi gazdasági vissza­esés után Kínában kénytelenek vol­tak újra azokhoz a marxista közgaz­dászokhoz és szakértőkhöz fordulni, akiket Mao Ce-tung a „nagy ugrás" időszakában eltávolított, mert taná­csaik nem egyeztek az ő eszméivel. Ezek a marxista közgazdászok és szakértők azonban, mihelyt megkez­dődött a „kulturális forradalom", „burzsoá akadémikus tekintélyekké", a „Mao Ce-tungi eszmék és a szocia­lizmus ellenzőivé“ váltak. A múlt év hogy ily gyönyörűen tudták romjaiból feltámasztani ezt a szép várost. A közeli Meissen, az egykori szász uralkodók székhelye több mint ezer­éves múltra tekinthet vissza. Odaér­­kezésünkkor kilencet ütött éppen a városháza toronyórája, s rögtön fel­keltette figyelmünket a toronyból hangzó zene. Négy porcelán-harang­sor minden órában egy középkori egyházi dalt ver ki rajta, A Dóm és az Albrechtsburg megte­kintése után utunk az európai porce­­lénkészítés bölcsőjéhez vezetett. Kí­sérőnk először megismertetett ben­nünket a munka technológiájával, el­magyarázta, milyen anyagok keverése által készül a gyönyörű, hófehér por­celán. Megtudtuk, hogy itt még ma is ugyanúgy készül minden, mint 200 évvel ezelőtt. Johann Friedrich Boett­­ger (1682—1719) szász patikus 1707- ben jött rá a kínai vörös porcelán titkára, majd rövidesen sikerült el­készíteni az első európai fehér por­celánt is. Ennél a mesterségnél na­gyon kell érteni a színek keveréséhez is, mert az eredeti élénk szín csak az utolsó égetés után mutatkozik teljes szépségében. Láttuk, hogyan festik a szebbnél szebb tányérokat, vázákat és csészéket minden sablon és segédeszköz nélkül; itt nincs má­solás, ismétlés — minden egyes da­rab művészi alkotás. Aki itt dolgozik, az persze elsőrangú szakiskolát vég­zett, kitűnő szakember. Végül az ége­tőkemence keresztmetszetét mutatták meg. Megtudtuk, hogy abban 8 napig szárad a porcelán, csak azután nyit­ják ki. Az üzem kiállítási termében láthat­tuk a híres vörös- és zöldsárkányos készleteket, amelyeket valaha csak nagyon gazdag emberek vásárolhat­tak, ma azonban az egykori császári vagy királyi jelzésű készletekről fo­gyaszthatja el ebédjét bárki, aki meg­veszi magának. Persze, ma se olcsó mulatságl Egy feketés csészealj azonban olyan csábítóan kínálkozott, hogy nem tud­tam ellenállni a kísértésnek. Bizony nem is bántam meg könnyelműsége­met. Sknőír Klára tavaszán ők lettek az új tisztogatás első áldozatai. De a párt káderei kö­­zül is sokan, akik talán levonták a tanulságot a múltból, nem akartak visszatérni a korábbi útra. Még azt is feltételezhetjük, hogy Mao Ce-tung csoportja kisebbségben volt. Ekkor határozta el magát Mao, hogy bezá-i ratja az iskolákat és az egyetemeket, s beveti a „vörösgárdisták“ millióit, hogy hajtsák végre a „kulturális for­radalmat". A pekingi vezető csoport ezért az év végén úgy döntött, hogy a „kulturális forradalmat" a gyárak­ra és a bányákra is kiterjeszti. A kínai sajtó és rádió közlemé­nyeiből ítélve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a munkásosztály szívósan ellenállt. Sanghajban, Kan­tonban, Senjanban, Csengtuban, Pe­­kingben és más nagy városokban sztrájkok törtek ki. A Renmin Ribao cikkében azzal vádolta Mao ellenfe­leit, hogy az „ökonomizmust" és „az anyagi jólét cukrozott bombáját" használták fel a tömegek megtévesz­tésére. Egy idő múlva közölték, hogy a Mao Ce-tunghoz hű „forradalmi lá­zadók" szívós harc során véget vetet­tek a sztrájkmozgalomnak. Lehet, hogy így van, de a Szakszervezetek Országos Szövetségének feloszlatása, a folytatódó munkásmegmozdulások és más tények alátámasztják azt a feltevést, hogy a munkásosztály nem helyesli a „kulturális forradalmat". A parasztság egészen a legutolsó időkig kívül maradt a harcon. De Csou En-laj január 13-i beszédében értésre adta, hogy a mozgalmat a fa­lura is kiterjesztik, s az is lehet, hogy a parasztoknak meghagyott háztáji gazdaságokat újra a közös gazdasá­gokhoz csatolják. A másik fontos probléma a hadse­reg helyzete. Ltn Piao, aki a hadse­reg élén az 1959-ben menesztett Peng Tö-huai-t váltotta fel, 1965-ben erőtel­jes hadjáratot indított „Mao Ce-tung eszméinek tanulmányozásáért és al­kalmazásáért". De azért az ellentétes tendenciák összeütközése a hadsere­get sem kímélte. Ezt tanúsítja többek közt, hogy letartóztatták Lo Zsuj­­csinget, a vezérkar főnökét, és Liao Ha-seng honvédelmi miniszter-helyet­test. Mindkettőt azzal vádolták, hogy „államcsínyt készítettek elő". Letar­tóztattak ismeretlen számú magas­rangú tisztet is. Ezenkívül elbocsá­tották Hu Csi-csiant, a Nemzett Hon­védelmi Bizottság tagját és a hadse­reg politikai főcsoportjának főnök­helyettesét. Heves támadások folynak a veterán Csu Te és Ho Lung marsai­tok ellen, akik mindketten a forra­dalom legendás alakjai. Őket is „ál­lamcsíny“ előkészítésével vádolják. Így hát könnyen feltételezhető, hogy Peking állításával ellentétben a had­sereg korántsem „teljes egészében hű Mao Ce-tung eszméihez". Figyelembe kell venni továbbá, hogy a Mao és csoportja által a kulturális forradalom irányítására létrehozott szervek is labilisak. Példa erre Tao Csu sorsa, aki az utolsó félévben gyors karriert futott be, s Mao Ce­­tung, Lin Piao és Csou En-laj után a 4. ember lett az államvezetés rang­listáján. De már december végén vá­ratlanul Liu Sao-csivel, a KNK elnö­kével és Ten Hsziao-pinggel, a párt központi bizottságának főtitkárával együtt „a fekete banda vezetői“ kö­zött emlegették. A Központi Bizottságban, a kor­mányban és a hadseregben dúló ellen­tétek már hetek óta magasrangú ve­zetők újabb és újabb letartóztatásait és a tisztogatások hullámait vonják maguk után, Tl’Humanlté)

Next

/
Thumbnails
Contents