Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-18 / 7. szám
Ipolysági körkép Hull a hó. Fehér köntösbe öltöztek az Ipolysági utcák. A fel-feltámadó enyhe szél megkergeti a méltóságteljesen aláereszkedő hópihéket és körülcirógatja az ostornyéllámpák karcsú betonoszlopait. A tél nyugalma ül az utcákon. Azt hinnéd, hogy Ipolyság, ez az Ipoly két partján elterülő kedves kisváros valamiféle melankólikus téli álomba szenderült. Pedig nem így van. Az üzemekben, munkahelyeken, Iskolákban és hivatalokban szorgos munka folyik és új tervek, elképzelések születnek. ☆ — Hát igen, terveink, elképzeléseink vannak bőven — mondja mosolyogva Szögei István elvtárs, a Városi Nemzeti Bizottság igen népszerű és agilis elnöke, akivel hivatalában beszélgetünk. — Mit várhatnak az Ipolyságiak az új esztendőtől városuk fejlesztése, szépítése terén? — tesszük fel a kérdést. — A városszépítést tervszerűen folytatni kívánjuk. Hatezer nágyeztméternyivel bővítjük majd a parkosított közterületeket, újabb zöldsávokat létesítünk. Járdát készítünk az új stadionig, amely a múlt év novemberében készült el 1 millió 400 ezer koronás beruházással. Megszépül a város Tesmag község felöli bejárata, ahol szintén új járdák- születnek. Városunk szépítését szolgálja az új neonlámpás világítás is, melynek nagy részét november végén üzembe helyezték és most szerelik fel a lámpákat a posta és a stadion közti útszakaszon. Ez is egy 600 ezer koronát kitevő beruházás. Megemlítem még, hogy az idén sor kerül a határövezetben levő városrész rendezésére is. — Dj üzletek, létesítmények? — Február elején nyílt meg a volt Central szálló épületében az új, korszerű cipő- és bőrdíszműáru üzlet. Tavasszal két önkiszolgáló élelmiszerbolt építését kezdjük el. Az egyik az erdészeti hivatallal, a másik a kórházzal szemben épül fel. Ezekben az üzletekben a háziasszonyok minden élelmiszert megtalálhatnak majd egy helyen, tehát például lisztet, cukrot, sót ugyanúgy, mint a különféle zöldségeket és gyümölcsöket, valamint húsárukat is. Kommunális üzemünk átveszi a járási ipari vállalattól a TV és rádiójávltást, a cipő és harisnyajavítást és a szíjgyártó üzem munkakörét. További tervünk a PLETA kötöttáru-üzem kibővítése. Ez az üzem évről-évre növekszik. Míg 1965-ben csak 35 nőt foglalkoztatott, tavaly már 200 lány és asszony dolgozott áz üzemben, és amennyiben az idén sikerül további épületeket átalakítaniuk az üzem kibővítése céljából, úgy városunk és a vidék további nődolgozóit Juttatjuk munkaalkalomhoz. — Nagyobb építkezések? — Kezdetét veszi az új vámhivatal építése, amit főleg az egyre növekvő idegenforgalom tesz indokolttá. — Épiil-e valami az idegenforgalom fellendítése érdekében? — Igen. A város szélén egy borozó és egy terraszos vendéglátóüzem építését kezdjük el, amelyhez autókemping is járul majd. Az autóval érkező vendégek négyszemélyes víkend-házikőkban vagy saját sátraikban és lakókocsijaikban nyerhetnek elhelyezést. A sátortábor összterülete körülbelül 2—3 hektárnyi lesz. Ha minden jól megy, a borozót és az autókemping egy részét már a nyári idényre átadhatjuk rendeltetésének. — Kulturális létesítmények? — Ipolyságnak új, korszerű kultúrházra lenne szüksége. Addig is azonban, míg ez megvalósulhat, nagyon jó lenne, ha a Városi Nemzeti Bizottság épületében levő színházteremben (és természetesen az egész épületben is) bevezethetnénk a központi fűtést. Filmvetítés céljaira pedig a volt katonai mozi termét korszerűsíthetnénk, hogy szélesvásznú filmeket is vetíthessünk. Ehhez azonban az illetékes költségvetési szervek anyagi támogatására lenne szükségünk. — És végül: Ipolyság egyik legégetőbb problémája, a lakásprobléma milyen formában nyer orvoslást 1907- ben? — Valóban ez az egyik legnagyobb problémánk. Nem speciálisan Ipolysági probléma ugyan, hiszen lakáshiány szinte mindenütt van. Nálunk — sajnos — 1958 óta állami lakások nem épültek, ami megnehezíti számunkra az állami alkalmazottak: orvosok, pedagógusok lakásigényeinek kielégítését. Családi ház építésére évente átlag 15—20 engedélyt adnak ki. Rendkívül nagy az érdeklődés a szövetkezeti lakásépítés iránt. Igen sok a jelentkező és igényeiket természetesen csak fokozatosan tudjuk kielégíteni. Számukra van egy jó hírein: a múlt évi szünet után az idén ismét két szövetkezeti ház építését kezdik el, ami további 36 szövetkezeti lakásegységet jelent. A további évek folyamán remélhetően a többi igénylők is sorra kerülhetnek. A pedagógusok lakásigényeit is előbb-utóbb kielégítjük majd, hiszen legkésőbb 1968 tavaszán 8 milliós beruházással elkezdődik az új középiskola építése, melyhez valószínűleg több lakás is épül a tanárok részére. ☆ — Hogyan fogadták a jő hírt a magyar tannyelvű középiskolában? — ezt kérdezzük Singer Ambrus igazgató elvtárstól. — Természetesen nagy-nagy örömmel — hangzik a válasz. — Hiszen iskolánk pillanatnyilag alig fér el ebben az épületben, melyet a kilencéves alapiskola két osztályával kell megosztanunk, mivel ők még kevesebb tanteremmel rendelkeznek. Tantestületünk minden törekvése oda irányul, hogy korszerű módszerek bevezetésével hatékonyabbá tegyük az oktatást. Ehhez azonban helyre van szükségünk. Nagyoh bízunk benne, hogy az új, korszerű iskolaépületben mindent megtalálunk majd, amire az oktatáshoz szükség van. Az egyik tanteremből hangok szűrődnek ki. Benyitunk. A tehetséges fiatal pedagógus-költő, Vas Ottó vezetésével éppen az iskola József Attila irodalmi színpada próbál. — Oj bemutató előkészületei folynak? — kérdezzük Vas elvtársat. — Igen. „Az égre írj!“ címmel Radnóti költeményeiből készítettem összeállítást, mely az eclogákra épül, ezeket egészíti ki más Radnótl-költemény. Az összeállítás az emberi helytállás problémáját domborítja ki. — Mikor lesz a bemutató? — Február végén vagy március elején. Sok formai újítást alkalmazok ugyanis, például az „élő“ díszletet. Sok a mozgás is a színpadon és a mozgástechnikát még fejleszteni kell. — Ez a régi gárda? — Részben. Hiszen egy iskolai irodalmi színpad tagjai szinte évről évre cserélődnek. A régiek közül ma már csak Mits Klári van itt, aki 5 éve tagja az irodalmi színpadnak és csak jövőre érettségizik. De az elsőosztályosok között mindig akad elegendő utánpótlás, mint az idén például Gágyor Mária, Tóth Gabriella, Piri Mária, Bálint Mária és Benkó László. — A Vas Ottó által vezetett és igen szép sikereket elért irodalmi színpad városunk kulturális életének egyik komoly tényezője — mondja Horniak János elvtárs, az Ipolysági Művelődési Otthon igazgatója, akit ugyancsak felkerestünk hivatalában. Általában a helybeli iskolák kulturális tevékenységével meg lehetünk elégedve — folytatja —, hiszen az elmúlt évben is számos sikeres rendezvénnyel kapcsolódtak be művelődési otthonunk munkájába. A magyar középiskola viszi el talán a pálmát e téren, hiszen az irodalmi színpad tavaly is nagy sikert aratott az „Egy katona a hóban“ című bemutatójával, az iskola esztrádcsoportja pedig „Vidám mozaik“ címmel nagysikerű esztrádmüsort mutatott be és adott elő a környező falvak lakosai számára is. Szép sikerrel zárult a Mezőgazdasági Technikum színjátszóinak előadása, Kisfaludy „A kérők“ című darabja is. Nagy közönségsikere volt a helybeli zeneiskola növendékei által rendezett hangversenyeknek is, a szlovák középiskola immár országoshírű „Ipel“ ifjúsági kórusa FrantiSek Zborovjan igazgató vezetésével pedig ugyancsak megérdemelt sikert aratott. Igazán örülünk, hogy az ipolysági iskolákon pezsgő kulturális élet folyik, amit az elmondottakon kívül igazol talán az a tény is, hogy még a múlt évben, a jelen tanév elején mindkét középiskolán saját diáklap kiadását is megkezdték. A szlovák középiskolások „Student“, a magyarok „Diák“ címmel adnak ki havi lapot, mely az iskolák életéről szóló tarka írásokon kívül tollforgató diákok szárnypróbálgatásait is közli. — Milyen tervekkel kezdte az új esztendőt az Ipolysági Művelődési Otthon? — Terveink vannak bőven és reméljük, hogy realizálásuk is sikerül. Az idén is megrendezzük népszerű tanfolyamainkat, a német és eszperantó nyelvtanfolyamot, a varró-, sütő-főző és gépíró tanfolyamot. Kulturális rendezvényeink nagy részét a NOSZF 50. évfordulója megünneplésének jegyében valósítjuk meg. Az évforduló tiszteletére a CSEMADOK helyi szervezete színdarabot tanul be, melyet a szabadtéri színpadon mutatnak majd be. Ugyanott lép majd fel az eperjesi Ukrán Népművészeti Együttes is. A nyárra pedig nagyszabású akciót tervezünk: elsőízben tartjuk meg a Hont! Napokat, melyek gazdag programját a környék legjobb öntevékeny dal- és táncegyütteseinek seregszemléje, Hont megye múltját bemutató kiállítás, történelmi Játékok és felvonulások fogják tarkítani. A Hontl Napokat ezentúl évről-évre szeretnénk megrendezni. Azt hinnéd, hogy Ipolyság, ez a kedves kisváros téli álomba szenderült. Pedig nem így van. Az üzemekben, munkahelyeken, iskolákban és hivatalokban szorgos munka folyik és új tervek, elképzelések születnek ... SÁGI TÓTH TIBOR Rejtélyes körülmények között BEMUTATÓ A MATESZ SZÍNPADÁN Egy színház Jövőjét nemcsak a dramaturgia, de a színészek beszédstílusa, a rendező rátermettsége, a díszlettervező ötletessége, a zenei szerkesztő felkészültsége stb. Jelenti. Ha ebből bármelyik tényező hiányos, felnagyobbodik a fogyatékosság és lelepleződnek olyan hibák is, amelyeket talán észre sem vettünk volna. A komáromi bemutatón az előadásnak ezek az összefogó tényezői valahogy nem csendültek harmonikusan. Sőt, alig teremtették meg a szükséges drámai feszültséget, amelyben a néző elképzelése valahol kiegyensúlyozódhatott volna az idó és a tér, a tartalom és a forma örök egységében. Vannak témák, amelyeket a valóságos társadalmi szükséglet problematikájának parancsa hoz előtérbe. Másokat a divat viszi a színpadra, mint ez esetben is a bűnügyi nyomozásra épített krimit, amelyet a területi színház mutatott be. A darab középszerű. Nem is tudjuk hogyan került színházunk műsorába, még akkor sem, ha a szereplők elhitették önmagukkal, hogy ez a Watkyn—Dudly-dráma értékes irodalmi alkotás, hogy a színház ezzel „nagy bulit“ csinál, meg hát ma a krimi divatos. Igen ám, de a TV ebben erősen konkurál. Az előadás végén felhangzik az udvarias taps. A közönség kivonul s a folyosón, a ruhatárban, majd a kávéházban azon folyik a vita, miért volt szüksége a színháznak ezt a bűnügyi drámát eljátszania? A szereplők a téma feltárásának bizonytalan pozíciójából Játsszák meg a jeleneteket, s valahogy nem találják helyüket a színpadon. Nem ismerik ki magukat az „angol világban“, s így a Játék emóciómentes. A helyzetek mímeltek, s a szereplők egymás közti viszonya szinte közömbösnek tűnik. A szöveg nem adagol maradandó értékeket: sem gyógyító humort, sem pedig idegeket felcsigázó, igazi kriminalisztikai helyzeteket. Legfeljebb a harmadik felvonás hoz némi kíváncsiságot. Mégis, ha a szerepformálások belső lélektanának törvényeire figyelünk, felfedezhetünk egyéni alakító képességeket is. Például Jellemábrázolást Lőrincz Margitnál (Evelyn), Király Dezsőnél (Miles végre neki való szerepébenl), Siposs Ernőnél (Troon őrnagy). De csodálkozunk Bugár Bélán (Brian Cartwright), aki eddigi szerepeiben nagyszerűen igazolta az igazi színjátszás sokoldalú leheőtségeit, most teljesen idegenen indítja a drámát és a felvonás végéig sem tudja megoldani feladatát. Ugyanúgy Szentpéteri Aranka (June), Boldoghy Kató (Frayle), vagy Takács Ernőd (Forbes) és Csendes László (Morelle) sem tudnak kibontakozni a szokatlan szerepben. És mondjuk meg őszintén — nem a legsikerültebb a szereposztás, úgy látszik a szervezési szempontok fontosabbak, mint a művészeti, kultúrpolitikai tényezőkl Ha a társulatban nincs egy szereprez megfelelő színész — akkor ne Játsszák a darabot, még inkább szükség van egy krimiben gyakorlott, nagy színpadi tapasztalatokkal rendelkező színészekre, képzett rendezőre, akinél minden személyi érdek a háttérbe szorul és a színpadi művészet kapja meg a maga igazi hangsúlyát. A téves és a helytelen szereposztás kárára van az egyénnek, de a színháznak is. Tudjuk: egyeztetési okok miatt nem tud a színház egy-egy szereposztáshoz jobb megoldást találni. De hol van előírva, hogy mindig „párhuzamosan“ játszón? Ezt a kérdést azonban már a színháznak kell megoldania. Sz. M. E. It/Tinden féltg-meddig táncolni tudó ember bizonyára már keringöt is járt életében. Kétségtelen, hogy a legszebb, a legfülbemászóbb keringődallamokat a bécsi Johann Strauss, a „valcerktrály“ komponálta. Valamenynyi müve közül legnépszerűbb a Kék Duna keringő, amelyet kerek száz évvel ezelőtt, 1867. február 15-én adtak először a bécsi Díana-fürdő épületében. Szerzőjét azonban, aki már a „császárt és királyi udvari bálok zeneigazgatójának“ megtisztelő címét viselte akkoriban, keserű csalódás érte: szerzeménye megbukott, elmaradt a közönségsiker. Mentségéül szolgáljon, hogy a bemutató előadáson nem tánczenének, hanem énekszámként adták elő Strauss örökszép szerzeményét. A keringő első, eredeti szövege pedig csakugyan kissé kezdetleges volt, melyet a már meglevő dallamra utólag hevenyésztek. Ha az „Egy próféta sem volt kedves hazájában“ bibliai hasonlattal élnénk, bízvást elmondhatjuk ezt J. Straussról. Sem osztráknak, sem németnek, hanem egy Villemessant nevű franciának kellett „születnie", hogy felmérje a keringő értékét. Ez a monsieur Villemessant, a Figaro igazgatója, az 1890-ben rendezett pártzst világkiállításon figyelt fel a behízelgő dallamra és — szöveg ide, szöveg oda — potom 150 forintért megvásárolta J. Strauss szerzeményét. Az üzleti szellemmel bőven megáldott francia honpolgár azután gondoskodott a valcer népszerűsítéséről. Viszont neki köszönheti halhatatlanságát a Kék Duna keringő, amely azóta több milliós példányszámban látott napvilágot. Érdekes, hogy a Kék Duna keringő dallamának térhódításával egyidejűleg azt ts „elnézték“ a szövegírónak, hogy a Duna vizének színe még legjámborabb kanyargása idején sem kék, hanem kivétel nélkül zöldesbarnal Az említett Johann Strauss J1825— 1899) — ellentétben az idősebb Johan Strauss-szal (1804—1849) — számos kerlngőn kívül ugyancsak maradandó értékű operetteket ts írt, amelyek közül például A denevért, A cigánybárót stb. ma ts még nagy sikerrel adják elő világszerte. Oj táncok keletkeznek és elavulnak, de a Kék Duna keringő éppúgy, mint maga a valcer, száz év múlva sem veszített vonzerejéből. Az osztrákokon kívül szívesen lejtik a csehek és szlovákok, magyarok és németek egyaránt. Sőt, pontosan visszaemlékszem, hogy köztársaságunk felszabadítása után a zenerajongó oroszok csak Strauss-valcert akartak hallani, ha valahol zongora közelébe férkőztek. Végül pedig Johann Straussról bátran elmondhatjuk, hogy — Robert Schumann szavat szerint — a hírnevet nemcsak megszerezte, hanem meg Is tartotta. KOZ1CS EDE d^lturáüs Furek/-f A CSEMADOK százdi helyi szervezete a közelmúltban tartotta évzáró közgyűlését, amelyen a résztvevők a beszámoló után megvitatták a falu kulturális fejlesztésének további lehetőségeit. A bírálatokból kitűnik, hogy a Jövőben a CSEMADOK-nak és a falu vezetőségének is több gondot kell fordítani a fiatalok kulturális igényeinek a kielégítésére. (Nyúl József, Százd) -4- A Bécsi Filharmonikusok Walkür felvételének ítélték Párizsban a hanglemez világdíjat. A felvétel Londonban készült Solti György vezényletével. Szólistái Brigit Nilsson és Dietrich Fischer-Dieskau voltak.-4- Giraudoux drámájából, a Challlot bolondjából rövidesen filmet készítenek Hollywoodban Tony Richardson rendezésében. A címszerepet Katherine Hepburn játssza. SZABAD FÖLDMŰVES / 1967. február 18. KASS JANOS: SZARVAS Száz éves a Kék Duna keringő I^^Csernó^udit^
