Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-18 / 7. szám
Felelősségtelj esen az adásvételi kapcsolatokban (Folytatás az 1. oldalról.) a termékfelesleget a mezőgazdasági üzem saját maga vagy ttzemközi társulásban dolgozza fel, s Így adja át a kereskedelemnek, vagy pedig maga értékesítse. A termékek minden esetben az érvényben levő állami szabványnorma szerint kerülnek forgalomba. Erre vonatkozólag a szerződő felek legtöbbször előzetesen megegyeznek. Azok a felvásárló szervezetek, melyeket bizonyos mezőgazdasági termékek átvételével központilag megbíztak, kötelesek a szerződésen felüli termékek megvásárlására is, ha azokat a mezőgazdasági üzem előzetesen felkínálta (itt azokról a termékekről van szó, amelyeknek államilag szilárd árat szabtak). A felvásárló szervezet köteles az ilyen áru átvételére még abban az esetben is, ha az áru nem üti meg az állami norma feltételeit, de azonnali fogyasztásra vagy pedig ipari feldolgozásra alkalmas, ha előzőleg a szerződésben nem történt más egyesség. A mezőgazdasági üzem kötelessége, hogy a felkínált áru mennyiségéről előzőleg értesítse a felvásárlót. Például a vágómarha esetében 15 nappal az eladás előtt, a sertéseknél és a baromfinál (a vlzibaromfi kivételével) 10 nappal az átadás előtt, a további termékeknél az erre vonatkozó alapelvek értelmében kell eljárni. Azoknál a termékeknél, amelyeknek átvétele egyes felvásárló szervezetekre nem kötelező, az az elv érvényes, hogy előzetesen feltételeket szabnak a szabványnorma alatti áru átvételére, már a szerződéskötés alkalmával. A mezőgazdasági termékek felvásárlása, illetve átvétele minden esetben a mezőgazdasági üzemben történik, az átvételi hely lehet a raktár, vagy egyenesen a termelőhely. A felvásárló szervezet az áru átvételénél megállapítja annak mennyiségét, minőségét és a terméket a helyszínen besorolja az illető árcsoportba s ezeket az adatokat a felvásárlást igazoló szelvényre bevezeti. Ha ez nem történik meg, a mezőgazdasági üzem a törvényes úton kártérítést követelhet a felvásárlótól. A felvásárlási árakat úgy kell értelmezni, hogy a mezőgazdasági termékek szállításával járó kiadásokat mindig a felvásárló szervezet viseli. Ha a mezőgazdasági üzem megegyezésre saját maga szállítja termékeit a begyűjtőhelyre, ilyen esetben a felvásárló szervezetnek a CSAD normái szerint térítenie kell a szállítás költségeit. A szabad áron forgalomba kerülő termékek szállítása esetén az eladó és a felvásárló szerződésileg egyeznek meg. Ugyanez vonatkozik a többlettermék átadására is. A gazdasági szerződések rugalmas teljesítése érdekében bevezették a pönalizálás kétoldali lehetőségét. Az Ilyen vonatkozású kérdéseket az arra hivatott Állami Döntőbizottság intézi. Befejezésül még annyit szeretnék mondani, hogy az adás—vételi alapelvek tudatos érvényesítése teszi csak lehetővé, hogy a kapcsolatok gyümölcsözőek legyenek, azaz, a mezőgazdasági üzemek a felvásárlókkal egyenrangú partnerekké váljanak. Más részről ennek érdekében sok függ majd a mezőgazdasági üzemektől, hiszen elsősorban saját gazdasági helyzetük javításáról van itt szó. PETER BERNlK mérnök-ökonómus, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója Újra a nyugat-szlovákiai kerület a jiőíni mozgalom győztese Már szokássá vált, hogy a cukorrépatermesztés jlöínl mozgalmának hívei évente a győztes kerület székhelyén tartják országos konferenciájukat. A mozgalomba bekapcsolódott kerületek közül ismét a nyugat-szlovákiai vitte el a győztesnek kijáró első helyezést, mert mezőgazdasági üzemei átlagosan 399 mázsa répatermést értek el hektáronként. (1965-ben például 322 mázsa/ha volt az eredmény.) Az országos átlag 1960-ban pedig 333,7 mázsa volt. A cukorrépatermesztés történetében ez a legkiválóbb eredmény. A mozgalomba bekapcsolódott 40 járás első tíz helyezettje közül hat a nyugat-szlovákiai kerületből való. A jiőíni járás, ahonnan megindították az országos mozgalmat a 33. helyet érte el. De legyen figyelmeztető, hogy a rimaszombati járás, ahol az ország legnagyobb s legkorszerűbb cukorgyárát hozták forgalomba, csak az utolsó előtti helyet érte el. Most pedig szóljunk a legjobbakról. Sorrend szerint a legjobb járások: a dupaszerdahelyi, komáromi, trnavai, lévai továbbá a galántai vagyis az első öt járás, az újvári pedig a kilencedik helyezést érte el. A dunaszerdahelyi járás 445,7 mázsa cukorrépát értékesített hektáronként. Hároméves átlag/ha termése 338,6 mázsa volt. De az 1965-ös országos győztes lévai járás — most a negyedik helyezett — 1966-ban is növelte eredményeit, s 422,1 mázsát adott el hektáronként, de hároméves átlaga (445,7 q/ha) az öt győztes járás közül a legjobb, ami azt bizonyítja, hogy ebben a járásban kedvező feltételek kínálkoznak a cukorrépa termesztésére. Sokan szeretnék tudni, hogy a kedvező természeti adottságokon kívül mi volt az előidézője annak, hogy a cukorrépa termesztése terén a nyugat-szlovákiai kerület járásai már másodízben vitték el a győztesnek kijáró első helyezést. Erre csak azt mondhatjuk, hogy a dolgokhoz való jó hozzáállás eredménye ez. A győztes járások messzire maguk mögött hagyták a mozgalom megindítóját, ami persze a jiőíni járás számára nem szégyen, mert már nem egyszer történt olyan eset, hogy a diák túlszárnyalta tanítómesterét. A jiőíni mozgalomnak éppen abban van a nagy jelentősége, hogy beindítása óta sokezer tonna cukortöbbletet nyújtott népgazdaságunknak. Ezek után nem véletlen, hogy a cukorrépa termesztésében a legjobb eredményt felmutatott öt mezőgazdasági üzem közül négy éppen a győztes kerületből való. Az első helyezett zavari szövetkezet 654,1, a második helyezett jarnái 646,8 mázsa cukorrépát adott el hektáronként. Mindkét szövetkezet a trnavai járásból való. A harmadik helyezett szövetkezet a Vysoké n. Uhom-i 630 q/ha (michelovcei járás), a negyedik és az ötödik helyezett szövetkezetek a lévai járásban; a damásdi 626, a Tekovské Luzianky-i pedig 618 mázsát értékesített hektáronként. Tudatos, szakszerű munka eredményezte eztl Végeredményben a damásdi szövetkezet agronómusa elárulta a kiváló cukorrépa-eredmény fortélyait. Elmondta, hogy a répaterület minden hektárjára 450 mázsa jól érett istállótrágyát és 265 kg tiszta hatóanyagú ipari trágyát adtak. A foszfort és a káliumot vetés előtt dolgozták a talajba. A nitrogénadag 50 %-át a vetés előtti kultivátorozással dolgozták be, hátralevő részét pedig a répa kikelése után két ízben szórták a növényre s ezt követően júniusban hektáronként 2000 liter hígított trágyalével öntözték a sorközöket. Így a tervezett 456 ezer korona bevétel helyében 708 561 koronát vételeztek be. Ezen kívül fuvarokért és időprémiumokért további 37 586 koronát kaptak. Vizsgáljuk meg, hogy a cukorrépa hektáronkénti 334 mázsás terméshozama esetén mit eredményez a termelőnek. Melléktermékként marad a gazdaságnak 300 mázsa répakoronája, továbbá kap a cukorgyártól 200 mázsa nyersszeletet és 1,7 mázsa melaszt. Ez a takarmánymennyiség 53 zabegységnek megfelelő takarmányegység, ami nem kevesebb, mint 12 ezer liter tej termelését teszi lehetővé kb. 30 ezer korona értékben. Magáért a répáért (25 Kős q/ha) 8350 koronát kap a termelő. Így a cukorrépa közvetlen és közvetett hektáronkénti pénzügyi eredménye nem kevesebb, mint 38 350 korona, ami már nagyon tekintélyes összeg! A betakarítás új technológiája tekintetében újra a cseh- és morvaországi kerületek értek el helyezést. E téren a legjobb az opavai járás volt, ahol a cukorrépának 72,5 százalékát (2217 hektárt) gépekkel takarították be. Az sem véletlen, hogy kiértékelésnél az országos 12 helyezésből 7 helyezést ennek a járásnak kombájnosai vitték el. Jozef Poétulka elvtárs az opavai gépállomás dolgozója pl. a rábízott betakarítószerkezettel 105, Walter Demel az oldfiáovi szövetkezet dolgozója pedig 100 hektárt takarított be gépével. Az új technológia második helyezettje a prostejovi járás lett gépegységenkénti 60,5 hektáros teljesítményével, de az országos egyéni versenyben csak egyetlen versenyző, Jozef Dostál, a kralicei szövetkezet dolgozója állta meg a sarat 92 hektáros teljesítményével. A szlovákiai szövetkezetek e téren említésre érdemes eredményt nem értek el, mert Szlovákiában elegendő dolgozó van, akiknek alkalmaztatása nem egy szövetkezet vezetője számára elég gondot okoz. Ezért nem törekednek a gépi betakarításra, bár a munkaerővel küzdő szlovákiai gazdaságokban sem ártana a betakarítógépek nagyobb arányú alkalmazása. Ha megvizsgáljuk a cukorrépa betakarítása új technológiájának három esztendei eredményeit, azt láthatjuk, hogy az egy gépegységre eső betakarítási terület egyre növekedett. Például 1964-ben az ország mezőgazdasági üzemeiben 28 894 hektáron, azaz az összterület 13,1 %-án végeztek gépi betakarítást, ami gépegységenként 15,2 hektáros teljesítmény. Tavaly pedig (1966) 53186 hektáron, illetve az összterület 24 %-án, vagyis gépegységenként 23,1 hektáron végeztek gépi betakarítást, ami az előbbinek majdnem a duplája. Az adatokból nyilvánvaló, hogy az új technológia a cukorrépa betakarításánál is tért hódított. Fontos, hogy a répatermesztésben élenjáró szlovákiai járások is mérlegeljék az új technológia bevezetésének lehetőségeit. HOKSZA ISTVÁN A vízkő lerakodásáról EGYIK IGEN FONTOS feladatunk az erőgép, illetve a mezőgazdaságban használatos mohtorok szakszprü karbantartása és kezelése. Az üzemi hőfok, azaz a motor 75—90 Celzius fokon való tartásához nemcsak a gép kímélését érjük el, hanem egyben nagyban hozzájárulunk gazdaságunk önköltségének csökkentéséhez. A vízkőlerakódás következtében csökken a hfitőcsövek és a hengerfal hnelvezető-képsssége, s ak kor a motor a megengedettnél magasabb hőmérsékletű lesz. Ha ezt nem vesszük észre — a henger falak rossz hőátadóképessége kö vetkeztében — megszorul a du gattyú, berágődik vagy csapágyolvadás áll fenn. Nagyobbmérető a vízkőlerakódás, ha a hűtőrendszerbe keményvizet töltünk. Megelőzhetjük a nagyobbméretfi vízkőlerakódást, ha lágyvizet (pl. esővizet) használunk. Ha a rendelkezésinkre álló kfi'víz kemény, lágyítani kell. Lágyítást mosósző dával is végezhetünk. Ilyenkor másfél literre 1 gr szódát adunk. A folyadékot azonban csak szűrés után öntsük a hűtőbe. A hűtővizek ; vakori cserélése különféle összetételű vizeknél eltérő módon befolyásolja a vízkőlerakódást. A vízkő eltávolításának módjai: ^ 1 kg mosószódát 10 liter vízben feloldunk, ezt az oldatot forrásig melegítjük és 24 órán át a 1 ütőben tartjuk. Az eljárást többször isméteüük, majd az oldat lef-esztése után a hűtőt tiszta vízzel öblítjük. £ 10 liter vízbe 750— 800 gramm maró nátront és 150 gramm petróleumot keverünk. Az oldatot a hűtőrendszerbe töltjük, egy éjszakán ét benne hagyjuk, majd reggelt a motort 10—15 percen át járatjuk, I ! ezután az oldatot leeresztjük, i A hűtőrendszert jól öblítsük át, hogy az esetleges visszamaradó savak káros hatását elkerüljük. A 6 százalékos tejsav-keveréket is alkalmazhatunk. E folyadékot 30—40 C fokra melegítjük, amelylyel a hűtőt teljesen megtöltjük. A folyadék eltávolítása után a hűtőt többször öblítsük ki. Ha a javasolt módszerek nem vezetnének eredményre, akkor sóssavas oldattal is próbálkozhatunk. Ilyen esetben 10 liter vízhez Vi—liter sósavat adunk. (Figyelem! A sósavat öntsük a vízbe, ne pedig fordítva!!!) A vízkő oldását gázképződés jelzi. Megszűnése után az oldatot eresszük le, 10 százalékos szódanldattal közömbösítsük, s a hűtőt két órán keresztül folyóvízzel öblítsük. A sóssavas eljárást — bár a vízkövet jól oldja — lehetőleg kerüljük, mert a sav a hűtő anyagát is megrongálja. Verebes Lajos, Nyitra Ki hogyan látja? Több öntudatra lenne szükség! állítja JOZEF GROSKO mérnök, a Kelet-szlovákiai Kerületi Termelési Igazgatóság dolgozója „Kerületünkben a szövetkezetek és az állami gazdaságok a társadalmi szükséglet fedezésére, a központi készlet feltöltésére lényegesen kevesebb kenyérgabonát ajánlottak fel eladásra, mint a múlt éVben. A szerződésben megerősített és lekötött termékek értéke az eddigi felmérések szerint 36 millió koronával kevesebb, mint 1965-ben vagy tavaly volt. Ez nem Is lenne nagy baj, ha a hiányzó termékek helyett több állati eredetű termékre kötöttek volna szerződést, de nem így történt, Az állati termékek mennyisége maradt a régiben. Kenyérgabonából 1967-re nem is terveztünk többet, mint a múlt évben. Csupán burgonyából szeretnénk a kereslte szerint 30 000 tonnával többet felvásárolni, húsokból 5, tejből 6, tojásból pedig 3 százalékkal kellene növelni a termelést. Erre meg is vannak a feltételek. Több mezőgazdasági üzem vezetője — főleg a nagymihályl járásban, Eperjesen és Bártfán — nem értik meg az idők szavát, s lényegesen kevesebb kenyérgabonára kötött szerződést, mint kellett volna. De ugyanez vonatkozik az említett járásokban az állati termékekre is. A kerület legnagyobb mezőgazdasági járásában, a nagymihályiban, nem reálisak a megkötött szerződések, mert a hiányzó kenyérgabonának 60 százalékával éppen ott maradtak hátrálékban. Persze, az új helybet irányelvei szerint senkit nem lehet kényszeríteni, de a mezőgazdasági üzemek vezetői azt is figyelembe vehetnék, hogy a 100 koronára eső különbözeti árpótlékot csak azoknak a gazdaságoknak fieztik ki, amelyek termékeikre előzőleg szerződést kötöttek a felvásároló szervezetekkel. Ez az előny azokra a termékekre, amelyekre nem kötöttek szerződést, nem vonatkozik. Makacsságuknak maguk látják majd a kárát. Ezért célszerű lenne, ha a mezőgazdasági üzemekben a megkötött szerződéseket módosítanák, és az említettek szerint kiegészítenék a termelési és a pénzügyi terveket (Béres József, Kassa) SOKAT VARUNK AZ ÜJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERTŐL mondja KORŐÁK JOZEF, az Ipolysági Állami Gazdaság igazgatója „Az új rendszer az állami gazdaságnak már abban is sokat segít, hogy a piacra kerülő húsért és növényi termékekért, azaz a piaci termelés túlteljesítéséért különbözeti árpótlékot kapunk. Ennek alapján kötöttük meg szerződéseinket is az egyes felvásárló szervezetekkel. Lépéseket tettünk a gazdaságosság terén is. A növénytermesztésben csökkentettük a növények számát, illetve azokat a növényfajtákat választottuk ki, amelyek körülményeink mellett a legjobban megfelelnek. A jövőben búzát, árpát, dohányt és cukorrépát termelünk. Az állattenyésztés terén szintén korlátoztuk, csökkentettük az egyes állatfajtákat. Tejtermelésre és sertéshizlalásra szakosítunk. A tehénállományt sajátnevelésű állatokkal töltjük fel. A hizlalásra szánt malacok 50 százalékát saját nevelésből pótoljuk, a többit a szomszédos szövetkezetekben szerződés alapján vásároljuk meg. Dolgozóinkat a tervek teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért különböző prémiumokkal jutalmazzuk (a tejnél a zsírtartalmat is figyelembe vesszük). Az állati termékekből például idén 788 koronával magasabb "bevétellel számolnak, mint a múlt esztendőben. A növénytermesztés és állattenyésztés összbevétele a tavalyihoz viszonyítva, egy millió koronával lesz magasabb ebben az állami gazdaságban. (Belányi János, Déménd) LASSÚK CSAK, HOGYAN VÉLEKEDIK Dobos Imre, a leleszi szövetkezet elnöke és P a p p Imre agronómus „Azt kell mondanunk, hogy az új irányítás szükségszerű volt és a szövetkezetek fellendítését szolgálja majd. jobb lett volna, ha kissé hamarább kerül rá sor. Ml a tökéletesített irányítás rendszerében először is a szövetkezeti dolgozók átnevelését tűztük ki, továbbá bizonyos funkcióváltozásokat eszközlünk, amennyiben az új rendszer megköveteli, hogy a vezetőhelyeket a csoportvezetőktől kezdve szakképzett és kezdeményező, szervezőképes emberek töltsék be.“ „Az említettek mellett már idén bizonyos változásokat viszünk a termelésbe — folytatja az agronómus. Előszöris beszüntetjük az olyan árutermelést, amely szövetkezetünk számára nem kifizetődő. A jövőben olyan termékekkel foglalkozunk, amelyek nálunk is gazdaságosak és kevés munkaerőt Igényelnek, ugyanis, ma még erre is gondolni kell. Az említettek érdekében tavasszal több kalászost vetünk. Ezenkívül az évelőtakarmányokra Is jobban rátérünk, mint eddig. Az állattenyésztésben a fejőstehenekre és a hízómarhára építünk. Az utóbbi érdekében fokozatosan szélesítjük a legelőterületet. A jelenlegi 200 hektárt 507 hektárra növeljük. Más oldalon megkezdtük a malacneveléssel való foglalkozást Is, mert jó pénzbevétel forrása. Idén igénybe veszünk több olyan szolgáltatást, amelyet a traktorállomás nyújt számunkra. Ugyanis kiderült, hogy számos munka saját erőből való elvégzése nem kifizetődő a szövetkezetnek. Nézetünk szerint az új irányítási rendszerben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a gépek kihasználására. A gépek iránti nagyobb felelősség és gondosság emelésével csökkenteni kívánjuk az emberi munkát. Az említetteken kívül a termelés minden ágazatában érvényre jutattjuk a premizálást, persze nem a munkahelyen eltöltött órákért, hanem a termelésben elért eredményekért fizetünk prémiumot.“ (Kertész Pál, Nagykapos) MARADJON MINDEN A RÉGIBEN? A mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszerében a termelés és az értékesítés új kapcsolatában jelentősen megnövekedett a terményforgalmi és ellátó vlálalatok feladata. Ha ezen túlmenően számításba vesszük azokat a szolgáltatásokat is, amelyeket a mezőgazdaság megsegítésére a jövőben bevezetnek, akkor elmondhatjuk, hogy ez a vállalat nemcsak szükséges, hanem egyben hasznos segítőtárs is. De vajon ugyanilyen kedvezően vélekedhetünk-e a mezőgazdaság adminisztratív irányítása kezdetén a kelleténél nagyobb mértékben fölburjánzott szervekről, melyek gyakran egymás munkáját is keresztezték? Ezek közül már sokat felszámoltak, vagy feladatuk megváltozott, de az éberség nem árt. Különösen most kellene tiszta vizet tölteni a pohárba, s megállapítani, hogy az egyes közvetítők létjogosultsága felett nem múltak-e el az esztendők. Ha a mérce ezt mutatja, akkor az új gazdasági szemlélet sazbatosabb érvényesülése érdekében bátor kézzel lássunk hozzá ezek felszámolásához, változtassuk meg munkaprogramjukat, illetve korlátozzuk olyan mértékben, hogy ezentúl mint a mezőgazdasági termelés fontos és főleg gyakorlati függvényeként támogassák népgazdaságunk fellendítését. A küszöbön álló események Időszakában, amikor az ú] irányítási rendszer az előnyök mellett az ösztönzők maximumát kimerítő társadalmi és anyagi igényeket is jelent a mezőgazdasági egységeknek, annak a nézetnek kell adnunk helyet, hogy a közvetítőszervek házatáján Ilyen szemrevételezés bizony nem is lenne időszerűtlen. (Gábris József, Érsekújvár)