Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-11 / 6. szám

Ammóniaszag az ólban

E Jelenséget a mezőgazdasági szakemberek — sajnos — kissé természetesnek tartják és nem törődnek vele eleget. Az ammóniagáz káros hatása azonban már régebben ismert és védekezhetünk ellene.

Az ammónia-veszély különösképpen az őszi-téli hónapokban tapasztalható, amikor az ólak szellőztetését csökkenteni kell és a külső hőmérsékleti és levegő-páratartalmi viszonyok is kedvezőtlenek. Ilyenkor az egyéb kedvezőtlen körülményekkel együtt mutatkozó ammónia nemcsak az állatok termelését csökkenti, hanem fokozott érzékenységet idéz elő különböző betegségek iránt.

Az ammónia főként a húgysav baktériumok okozta lebontásakor keletkezik. Ha a ventllláció hiányos, az ammóniagőz koncentrálódik, és az elzárt környezetben, vagyis az ólban, nagyon hamar eléri az 50—100 milliomodrész koncentráltságot, vagy ennél is magasabbat.

Az ammónia nagyrészt a téli hónapokban okoz gondot, amikor a ventillációt csökkenteni kell, de probléma lehet melegebb időjáráskor Is, amikor a természetes légmozgás kicsi. Ilyen időszakban a baromfiól ajtajának kinyitásakor gyakran erős ammóniaszagot érzünk, — holott a padlásszinten az észlelt koncentráltság jóval kisebb. Ennek oka, hogy az ajtó kinyitásával gyorsabb légáramlás indul és a felsőbb, párásabb, szennyes és természetesen magasabb ammóniatartalmú levegő gyorsabban távozik el az ólból. Ez a jelenség figyelmeztet arra, hogy az ólban a légáramlást gyorsítani kell, nagyobb ventillációra van szükség. Az ammóniának az állatra és az emberre gyakorolt kedvezőtlen hatására vonatkozóan még mindig hiányosak a konkrét adatok. A gyakorlati szakemberek számára egy újabb amerikai kiadvány (West Virginia Bulletin 486T) hasznos támpontokat közöl:

^ 15 milliomodrész ammónia szaglással észlelhető;

Az ember szeme 25—35 milliomodrész koncentráltságnál kezd „égni“;

O a baromfiak szemének gyulladása, könnyezése 50 milliomodrész koncentráltságnál kezdődik;

O húscsirkék fejlődésének visszamaradása 75 milliomodrész koncentráltságig nem észlelhető ;

<0 állatonként és percenként 0,01 m3 levegőcsere az ammónia mennyiségét mindenkor elviselhető szinten tartja;

O az ammónia nem okoz veszélyt a baromfiőlban, amíg nem kellemetlen a dolgozóknak.

Más adatok az ammónia-kérdést szigorúbban bírálják. Wisconsin! (USA) tanulmányok szerint az ammónia sokkal veszélyesebb stressz-faktor, mintsem azt az említett West Virginiai kiadványban leírták. Szerintük az ammóniagáz különösképpen

a légutak megbetegedését Idézi elő. 200-as koncentráltságnál az állatok észrevehetően rosszul érzik magukat, és a tüdő szöveteinek elváltozása pár napon belül megfigyelhető. Másrészt olykor aránylag alacsony (20 milliomodrésznyi) koncentráltságnál is előfordul légzőszervi bántalom. Három napon belül pedig mind az alacsony, mind a magas koncentráltság esetében sokkal nagyobb a hajlamosság a légzőszervi megbetegedésre.

Kísérleti adatok már jóval korábban is igazolták, hogy a tojás minősége ammóniagázos tárolás esetén gyorsabban romlik.

Gyakori nézet, hogy az alom minőségének megóvása céljából az almot sűrű időben lazítani kell, így ez száraz marad, vagy éppen kiszárad. Ez a lazítás azonban mindenkor ammóniafelszabadítással jár, sőt az ammónia-képződést az alom „levegőztetése“ csak előmozdítja. Ma azért ezt a gyakorlatot mind többen elhagyják, és helyette vagy teljes egészében kicserélik az almot, ha az szükségesnek látszik, vagy a régi alomra vastagon terítik az újat. Mi ezen felül azt ajánljuk: már az állomány betelepítésekor gondolni kell arra, hogy az ól vastagon almozható lehessen. Először csupán alacsonyabb rétegű alomanyagot terítsünk ki és amíg lehet, amennyire az időjárás engedi, erősen szellőztessük az ólat. Később pedig mind újabb és újabb réteggel terítsük az almot, és így mintegy

fojtsuk le az alom ammóniagőzét.

Természetesen sokkal kevesebb az ammónia-gond azokban a mélyalmozásü ólakban télen, ahol a belső hőmérséklet fűtéssel növelhető, mert ezzel együtt az ól természetes légcseréje, s a szellőztetés lehetősége is javul. A mélyalmozás és felülalmozás azonban ilyenkor is igen hasznos.

A trágyaaknák ammóniatermelése a gyakorlatban inkább csak akkor okoz gondot, ha a trágyaaknában rossz a légjárat, és a trágya nem szárad normálisan. Sokszor a kiszáradást az itató túlfolyása is lehetetlenné teszi. A trágyaakna szagtalanítására jól bevált módszer a szuperfoszfátos kezelés. 1

Manapság a légzőszervi megbetegedések világszerte rendkívül megnövekedtek. Az új termelési eszközök, a zsúfolt ólak vajon mennyire játszanak ebben szerepet? Igaz ugyanis, hogy a zsúfoltság és a zárvatartás lehetőségét a jobb technikai megoldások, a motoros ventillátorok, termosztátok, fűtőberendezések tették lehetővé és javították a tartási körülményeket — de mindenkor és mindenhol betartják, be tudják-e tartani az ezekkel járó technológiai feltételeket? Sok helyen csak egy részét valósítják meg az egyébként jó technológiának. Számos helyen csak kopirozzák a technológiát, és észre sem veszik, amikor lényeges momentumokat figyelmen kívül hagynak.

Az „eredmény" többek között a magas ammóniaszint. Az — ha maga nem is betegít közvetlenül — utat enged másoknak, olyan megbetegítő organizmusoknak, melyek közül a legtöbb ott van az ólban, csak az alkalmat várja. Várady Barna

jó ha tudják a tenyésztők...

A ludak tojáshozama és a tojástermelési ciklus között szoros kapcsolat van. Ez irányban folytatott külföldi kísérletekből megállapították, hogy minél hosszabb a ludak tojúciklusa, azaz minél több tojást tojnak megszakítás nélkül egyhuzamban, annál nagyobb az évi tojástermelés. így a másnaponkénti tojó ludak átlagos tojáshozama 11,7 tojás, míg a 7 és több tojást egymásután tojó Indáké pedig 36,4 tojás volt. Az egyes tojások megtojása közötti idő a nappalok hosszúságának növekedésével arányosan csökken, így márciusban 36, áprilisban 34,8, májusban 30 és júniusban pedig már csak 35,3 óra telt el két tojás megtojása között. A kísérleteknél kitűnt az is, hogy a tojóidény előrehaladtával csökkent a lúdtojások súlya. A fentieket a ludak tenyészkiválasztásánál érdemes figyelembe venni. P. t.

2

Két millió tojás terven felül

A Lévai Baromfi Üzem járásunk azon üzemei közé tartozik, amely határidőn belül teljesíti évi feladatait. Az elmúlt évben sem volt másképp, hiszen december 17-én 100 °/o-on felül telje-1 sítette a kollektíva az évi termelési tervet. A két és félmillió tojás helyett egy millióval többet küldtek a piacra. Baromfihúst is hat vagonnal szállítottak többet, mint amennyit a terv előírt. Külföldre a tervezett 3800 kg libamáj helyett 4600 kg-ot küldtek, s év végén még további 600 kg libamáj szállításához készülődtek.

A lévai baromfitenyésztők áruit főleg a nyugati államokba exportálják (Nyugat- Németország, Ausztria, Franciaország).

— Nem adtunk volna teljes képet a baromfi üzemről, ha nem említettük volna meg a kiskéri részleg kacsafarmját. Ez a lévai üzemegység leggazdaságosabb

részlege. 1800 db fajtiszta kacsát tartanak, továbbtenyésztési célokra. Ezekről a kacsákról példásan gondoskodik Sándor Ilona és Harmady Margit. Két évvel ezelőtt a kacsák 113 db tojást tojtak, de tavaly ezt a számot túllépték. Az innen származó tojások a keltetőbe kerülnek. A szövetkezetek és állami gazdaságok szívesen vásárolják a kiskacsákat továbbtenyésztésí célokra. Tavaly 80 ezer darabot adtak el a lévai járásban. A kiskéri kacsafarm kitűnő természeti adottságokkal rendelkezik, a két gondozónő felváltva dolgozik, két műszakban.

Belányi János

A ktskéri kacsafarni