Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-11 / 6. szám
Néhány gondolat a nagyüzemi nyúltartásről Ma a baromfitartásban két fő tipus található: az egyre javuló báztáji és a korszerű nagyüzemi tartás. A baromfi és a nyúl tartása, üzemviszonyai több vonatkozásban hasonlók, de nem azonosak. A nyúl bizonyos tekintetben aprólékosabb munkát igényel, de nagyüzemesítése megoldható. Első teendő ebben az ágazatban is a folyamatos, Jó minőségű, szemcsés gyári táp biztosítása. Ennek a tápnak olyan összetételűnek kell lennie, mely kizárólagos takarmánya a nyúlnak. Vagyis mást nem kellene etetni, csak ezt a tápot, mégpedig szárazon. A száraz táp etetése a baromfiakéhoz hasonlóan önetetőből, még a kaparóláncos etetőből is történhet. Ez tapasztalásom szerint a nyúlnál is lehetővé tette nagyobb csoport együtt tartását. A nyulakkal megpróbáltam a száraztáp etetését, nagyobb létszámú csoport egybetartását, anyák csoportos tartását, mélyalmozást, s a következőket tapasztaltam. Száraz takarmányetetés és nagy csoport 4 anyát fiaival a másik csoportban, összesen 31 nyulat helyeztem el. Ezeknek száraz keveréket adtam 4, illetve 2 önetetőből, külön még szemes abrakot (keverve zab, búza, árpa) 1—1 önetetőben. Zöldet, borsószalmát, vályúba naponta kétszer, főtt krumplit és forrázott, szárított répaszeletet abrak nélkül adtam. (Ez utóbbit csak pótlásként.) Az állomány jól fejlődik, az anyák megtűrik egymást, s könnyen pároztathatók. Pároztatás után újra csoportban élnek s ellés előtt kerülnek egyedi ketrecbe, ahol ellés után 4 hétig maradnak. A pároztatás, ellés egyedileg, a nevelés csoportosan történik. Jelentős a munkamegtakarítás. Ehhez az lenne a legkedvezőbb, ha 21 m*-es területű (7X3 m-es) épület állna rendelkezésre, amelyben 20 anya lenne elhelyezhető válaszfalakkal elkülönített boxokban. Ellés ntán a 4. héten a válaszfalakat felhúzom s a 160 nyúl egybe engedve nevelődik tovább. Az anyák csoportos tartását llés idején is a következőkben Törzskönyvezett Cseh tarka süldő nyúlok kívánom tanulmányozni. Elképzelésem van, csupán pénzkérdés, hogy megfelelő épületet készítsek. A baromfi mélyalmozása országosan bevált, véleményem szerint a nyulaknál sem lehet rossz. Követelmény, hogy száraz legyen az alom. A baromfiakéhoz hasonlóan a nagy épület látszik leggazdaságosabbnak, mélyalmos tartással, nem pedig ketreces elhelyezés. A takarmány összetételének — véleményem szerint — 3 fokozata lenne célszerű. 3 hetestől 6 hetesig indító, magas fehérjetartalommal, 6 hetestől 10 hetesig nevelő-, 10 hetestől vágásig hizlaldtáp. Az anyák, bakok, tenyésanövendékek a nevelőtápot kap* nák. Én a takarmányba szári* tott krumplit, szárított répaszeletet, karalábét és sárgára pát is tettem. Ezeket megőrülve, mint a szénalisztet kevertem a keverékbe. Az ilyen keverőket a nyulak szívesebben' ették. Ezek mennyisége nem volt nagy, mert a szárítás adottságaim miatt nehézkes volt. E néhány gondolat és gyaikorlati megfigyelés talán jelent valamit a nyúltenyésztés előbbrevitelében. Klotz László Miért fontos a nyulak itatása A leválasztott növendékekből öt csoportot alakítottam ki. 1. 80 növendék 2. 40 növendék 3. 20 növendék 4—5. 8—8 növendék egy-egy csoportban. A nyulak száraz keveréket kaptak önetetőből. Az önetető 30 literes tyúketető volt. Húsz nyúlra egy etető jutott. A 8-as csoportok kívülről tölthető fémvályúból kapták a takarmányt. A csoportokban egyazon fajtájú nyulak voltak. Víz állandóan előttük volt. Ezenkívül szénát és zöldet is kaptak. A csoportok fejlődésében nem volt különbség. A 80-as létszámú csoport súlya átlagban azonos volt a kisebb csoportokéval, tehát a nagy létszám nem hatott károsan. A következőkben 51 nyulat tartottam 3 héten keresztül egy csoportba, kizárólag száraz keveréken, alomként borsószalmát használtam. Zöldet, szénát nem kaptak 3 hétig, csak a száraz keveréket. Ilyen kísérletek drágák, ezért 3 hét után a kizárólagos abraketetést abbahagytam és zöldet etettem az értékesítésig. A nyulak fejlődése 3 héten keresztül Igen jó volt. A nyulak csoportos tartása 8 anyát fiaival az egyik csoportban, összesen 65 nyulat, SZAMOS TENYÉSZTŐ az év folyamán nem ad ivóvizet nyúljainak. Többen azt állítják, a vizet helyettesíti nyáron a fű, télen pedig a gumósnövények, melyek 80—90 százalék vizet tartalmaznak. Ogy gondolom, egyesek nem is meggyőződésből, de a kényelem kedvéért nem adnak a nyúlnak ivóvizet. Ezt bizony helytelenül cselekszik. Azok a nyulak, amelyek naponta friss ivóvízhez jutnak gyorsan nőnek, mozgékonyak, egészségesek, mert a víz elősegíti a helyes emésztést és további étvágyra gerjeszt. Továbbá az itatás befolyással van a szoptatós anyáknál a tejképződésre, ezen keresztül a nyúlfiak növekedésére. Elengedhetetlen tehát a szoptatós anyák, de a vemhes állatok itatása is. Az a felfogás, amely szerint a nyúlnak nincs szüksége vízre ha zöldet eszik, helytelen, mert a növény nem pótolja az ivóvizet, viszont az ivóvíz sem pótolja a növényben levő nedvességet. Ugyanis az ivóvíz a gyomron keresztül a belekben felszívódik, tehát azonnal a szervezet rendelkezésére áll, viszont a növényi víz csak oly ütemben szívódik fel, amilyen mértékben az emésztés folyamán a beleken áthalad a zöldtakarmány. Ugyancsak nem pótolja az ivóvizet a zsírlebontásból keletkező víz sem, legfeljebb 15—17 százaléknyi ivóvizet kell számítanunk akkor is, ha az állat bőven jut növényi vízhez. Ha vizes a fű, minden aggodalom nélkül etethetjük, de raktározni nem szabad, mert ha megdohosodik, az állat pusztulását okozhatja. Az itatás után ne adjunk a nyúlnak répát, répa- és káposztalevelet, mert emésztési zavar állhat fönn, mely bélsárlágyuláshoz vezethet. Nyáron, zöldtakarmány etetésének idején naponta egyszer itassuk a nyulakat, mégpedig reggel, etetés előtt, de soha etetés után. Télen kétszer adjunk vizet az állatoknak, reggel és este. Megjegyzendő, ha este abrakkeveréket kapnak a nyulak, etetés után itassunk, mert ha előtte jutnak az állatok a vízhez, a bélsárlágyulás szintén bekövetkezhet. Ha mégis ezt észlelnénk, ne az itatásban keressük a hibát, de az abrak adagolásában vagy a helytelen itatásban. Ilyenkor kevés állati- vagy faszénport keverjünk a takarmányba. A faszénpor állandóan legyen kéznél, mert a lágy bélsárú állatot azonnal faszénporos takarmánykeverékre kell fognunk. A faszénpor adagolását azonban ne vigyük túlzásba, mert ez is káros lehet. A hideg vízzel történő itatás következménye gyomorhurut is lehet, ezért a hideg vízhez öntsünk egy kevés meleg vizet, de ne csináljuk túl langyosra. Hogy milyen hatása van as itatásnak a nyúl egészségére, növekedésére, arról győződjön meg a tenyésztő saját maga. Elválasztáskor rakjuk két csoportba az állatokat s egyiket itassuk, a másiknak ne adjunk ivóvizet. Egyforma eleség adagolása után néhány hét múlva mérjük le mindkét csoport súlyát, melyből könnyen megállapíthatjuk, illetve meggyőződhetünk arról, mit jelent a nyulak itatása. Nem árt, ha tudjuk, hogy a hústermelő állat ha csupán növényi vízzel oltsa szomjúságát, romlik húsának íze és zamatja. Éppen ezért ajánlatos, hogy levágás előtt egy két héttel ne etessük a nyulakat zöldtakarmánnyal. B á s 11 Gyula, Stupava 7
