Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-11 / 6. szám
ÉRDEKESSÉGEK A legtöbbet kukorékoló kakas Amerikában egy mezőgazdasági kiállításon a „legtöbbet kukorékoló kakas" megtisztelő büszke címet az a lótorkú kakas nyerte, tamely ik f élóra alatt 117a iszer kukorékolt. Muzsikával a több tojásért Angliában, Ausztráliában ■és az Egyesült Államokban i a nagy tojóházakban az állandóan bezárt tojótyúkok irészére naponta többször is ía jelfüggesztett hangszóróikon zenét közvetítenek. A 1tapasztalatok szerint a zene ia tyúkok figyelmét leköti és í megnyugtatja őket. Így a jzenével befolyásolják a tojástermelést és ezért gazdasági jelentősége van. Egy•egy „műsor" másfél óráig tart és magnó szalagról fátsszák. '(Megjegyzés: a twist vagy csárdás zenéjére biztosan gyorsabbban tolnak.) TOJÁS LITERRE Egy amerikai cég zárt tejes üvegekben hozza forgalomba a feltört tojást. Az üveg szája olyan nagy, hogy a tojás sárgája és fehérje egészben könnyen kifér rajta. A cég szerint a folyékony tojásnak az az előnye, hogy a hűtőszekré| nyékben könnyen eltartható. Tyúkok mesterséges megtermékenyítése Jugoszláviában egyes nagyobb baromfitelepeken mesterségesen termékenyítik \meg a tojótyúkokat. Egy munkaerő óránként 250 tyúikot ondoz be. Egy kakas \napi spermája 10 tyúknak elegendő. Ezzel a módszerrel hetenként egyszer termékenyítik a tojókat. Kevesebb kakas következtében sok takarmányt takarítanak meg. Termékenységi arány 90—95 %-os. P. L. MÉG EGYSZER A GALAMBOKRÓL HOGY TÉVEDÉS ne essék, mindjárt az elején hozzáteszem, a nagyvárosok örökké éhes galambhadáról van szó. Arról, hogy az ilyen galambok középületeket, műemlékeket tesznek tönkre piszkukkal, s mivel folyton csak az eleség után lesnek, és arra minden kockázat nélkül lecsapnak, gyakran okoznak komoly közúti baleseteket, ha járműveknek ütköznek. A jármű ilyenkor elcsúszik rajtuk, ha pedig a szélvédő ablaknak ütköznek, a sofőr több esetben elveszti lélekjelenlétét, aminek megint közlekedési baleset az eredménye. Különösen veszélyesek a galambok a motorosokra. Ha egy 50—60 km-es sebességgel haladó motoros üt el egy galambot a felső testével, halálos kimenetelű balesetet is okozhat. Igen, de mit tegyenek a galambjaikról híres nagyvárosokban, mint például Rómában vagy Moszkvában? És itt kapnak erőre a kóbor galambok hívei, akik nagy igyekezettel és hévvel apellálnak a „jó érzésre“, és gyakran hivatkoznak arra, hogy a galamb a legbékésebb, legkedvesebb állat. Picasso is a fehér galambot választotta a béke jelképéül. De ezek között egy vérbeli galambász sem található. Galambász társaim ugyanis a szakvélemény tekintélyével igazolhatnák, hogy a galamb is csak olyan állat, mint a többi. Néha egy-egy hím galamb élet-halál harcot vív riválisával. Mindenesetre a kérdés megoldásával több helyen és többféleképpen próbálkoztak. Rómában például a város bizonyos pontjain engedélyezték a galambok etetését s ezeken az utcákon, tereken lezárták a közúti forgalmat. Ezzel ugyan csökkent a galambok által okozott közúti balesetek száma, da nem a várt mértékben. Ugyanis a portyázó galambok másutt is kutattak eleség után, arról nem is szólva, hogy az említett utasítást sem tartották be mindenütt, s főleg nem tartották be a külföldi turisták. Az etetésre engedélyezett helyeken viszont annyira elszaporodott a galambpiszok, hogy külön munkaerőket alkalmaztak az elcsúfított épületek, szobrok és egyéb műemlékek nem kis veszéllyel és költséggel járó megtisztogatására. Ennél viszont sokkal tanulságosabban jártak el Moszkvában. Bármennyire is furcsán hangzik, Moszkvában szakemberekből álló bizottság alakult a kérdés megoldására. Az illetékes bizottság alapos felmérő munkájának eredményeképpen született meg az egyértelmű megállapítás, hogy a gazdátlan — hangsúlyozom: gazdátlan — s majdnem kivétel nélkül korcs galambok a már fent említett és több más ok miatt (terjesztői a különböző emberi és állati betegségeknek stb.) nagyon is kártékonyak, ezért a szovjet nagyvárosokat mentesíteni kell tőlük. Ezt követően Moszkva, Leningrad, Kijev és más szovjet nagyvárosok korahajnali járókelői néha érdekes jelenet szemtanúi lehettek. Az ilyenkor még különben is gyér forgalmú utcán lezárják a forgalmat, és az úttestre két speciálisan kiképezett teherkocsi hajt be. Az egyik elől halad és magot szór az útra, melyre az éhes galambok nagy csapatban gyűlnek össze. De máris Jön a másik, — zárt szekrényű teherkocsi, melynek orrészét tölcsér alakúra képezték s ezen keresztül egy nagy teljesítményű szivattyúval a kocsi szekrényébe szívja az érkező potyásokat. A néző csodálhatja, milyen szellemesen és szaporán fogdossák össze a város csúfítóit, hogy azután az étkezdékbe finom inyencfalatok készüljenek belőlük. Ugyanakkor, hogy galamblátványosságban se legyen hiány, határozottan szabályozták a nagyvárosi galambtenyészetet, melynek értelmében a nagy bérházak padlásain engedély alapján1 tenyészthetők galambok. Természetesen megfelelő módon: kellő etetéssel, a higiéniai és járványmegelöző előírások betartásával, s csakis tiszta fajtájú galambok. Engedélyt pedig bárki kap, aki kötelezi magát a tenyésztési szabályok betartására. A tapasztalat azt bizonyította, hogy ezek a galambok alig veszélyeztetik a forgalmat, — mert rendszeresen kapják az élelmet, tehát nem koldulnak az úttesten. Nem piszkítanak mindenütt, mert többnyire „otthon“ tartózkodnak, és időnkénti kecses, sokszor bravúros röptűkkel csak szórakoztatnak. jellemző, hogy az intézkedés helyességét a galambászok ismerték fel a legelsők között, és éppen ők voltak azok, akik nagy igyekezettel gyakorlatilag is segítettek a városrendezési szempontból nem utolsó rendű elképzelés megvalósítását. Petách József >V\AA/%/V\AAAAAAAA/WA/VWWWWV\/WWWWWWWWWW „Csirkegyár" épült Rozsnyó mellett Nem tudom ki hogyan van vele, dd én nagyon’ szeretem hallgatni a sárgapelyhes kiscsirkék csipegését, mert a régimódi kotlós keltetéssel a tavasz hírnökei közé tartoztak. Talán ezért éreztem magam olyan jól a Rozsnyó melletti Brezina dombon épölt csirkekeltető üzemben, bár az itt csipegö pelyhes jószágok ezrei nem a kotlós alól kerültek ki. Ezt a modern berendezésű, új üzemet az Eperjesi Mezőgazdasági Építészet dolgozói építették Masaryk elvtárs vezetésével, kb. 13 millió beruházási költséggel, és december másik felében átadták rendeltetésének. Az új üzem vezetője Rehák János elvtárs', aki munkájával már jő hírt szerzett a Szepesiégen, hiszen az általa vezetett neveldékben a tyúkok évi átlagos tojáshozama 191,8 darab volt. Itt találjuk a kerület legidősebb keltető mesterét, Palicska Györgyöt Iglóról, aki ezt a mesterséget egy negyedévszázada végzi. Továbbá tanítványát Mankó Rózsikét és a többieket, hiszen ez az új üzem száz női kéznek adott munkát Rozsnyón. Az üzem Rozsnyó mellett 19 hektáros területen épült, és Szlovákiában a legnagyobbak közé tartozik. Két háromemeletes épületből és több földszintes istállóból áll. Az egyikben vannak a tojótermek a fajtatiszta tojótyúkok részére (fehér leghorn), a másikban pedig a csirkenevelde, vagyis 30 ezer csirke részére a gyorshizlaló. Itt találjuk továbbá a csirkekeltetőt, amely évente 1 millió 406 ezer csirkét keltet. Az üzem szíve a két törzsterem. Itt 1560 válogatott tojót helyeztek el, külön rekeszek-Az egyik tojópavilon ben. Részlegenként 12 tyúk és 1 fajkakas van. Elhelyezéskor minden tyúk számot kapott, és ezt a számot kapják a tojások s a kikelt csirkék is. Így a genetikusok pontosan ellenőrizhetik a kereszteződés eredményeit. Továbbtenyésztésre a szövetkezetekbe csak a legnemesebb fajták kerülnek. Az új baromfinemesítő állomás legfőbb feladata a baromfitenyésztés föllendítése nemcsak a rozsnyói járásban, da Kelet-Szlovákiában is. GRENDA JÄNOS 8
