Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-11 / 6. szám
Bratislava, 1987. február 11. Ära 1,— Kős XVIII. évfolyam, 8. szám. Szakmelléklet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Ki járt jobban? „Vigyék a földemet, hogyha akarják ... Engem ugyan nem látnak a szövetkezetben kínlódni.“ De sokszor hallottuk ezeket a kijelentéseket a szövetkezetek megalakításának időszakában. Igaz, voltak olyanok, akik csak hangoskodtak, de azért a falujukban maradtak, és ma is a közösben szorgoskodnak. Sokan azonban makacsul kitartottak elhatározásuk mellett, és közelebb vagy messzebb az iparban, építkezéseken vállaltak munkát. A közös megszervezése óta a legtöbb helyen már eltelt másfél évtized, és így ezekben a napokban, amikor a zárszámadó közgyűléseket tartják a szövetkezetek időszerű elgondolkozni azon, — ki járt jobban: aki elment, avagy maradt. Néhány nappal ezelőtt az életszínvonalat vizsgáló kutatóintézet egyik jelentésére lettem figyelmes. A számok azt igazolják, hogy a szövetkezetben dolgozó családoknál van a legtöbb motorkerékpár, mosógép. De száz szövetkezeti családból 14,8-nál van autó és 61-nél televízió. Azt hiszem, ha nem is mutatjuk ki statisztikailag, mindenki, aki járja a falukat látja, hogy a községek, szinte kivétel nélkül új köntösbe öltöztek, új utcasorok létesültek az elmúlt évtizedben. Az is tény, hogy sokhelyütt a legrangosabb házakat a szövetkezeti dolgozók építették. Ha a berendezéseket és a falusi emberek ünnepi ruházkodását figyeljük, ott is a szövetkezeti családok állnak az élen. De necsak az anyagi kultúrát vizsgáljuk, hanem a szellemi fejlődés tükrébe is tekintsünk egy kissé bele. Régebben a falvak többségében a papon, a jegyzőn, a pedagógusokon kívül nem volt értelmiségi. Manapság a helyzet gyökeresen megváltozott és a felsoroltakon kívül is akad jónéhány értelmiségi dolgozó. Legtöbbjük a szövetkezet funkcionáriusai közül kerül ki. A nagyüzemi gazdálkodás irányítása megkövetelte, hogy a gyakorlati tudás mellett elméletileg is jól felkészült elnökök, agronómusok, könyvelők, zootechnikusok legyenek, így sokan az életük delén ültek iskolapadokba, hogy érettségit szerezzenek, avagy elvégezzék a főiskolát. Nézzük meg, hogy a falusi gyerekek közül főleg kik tanulnak tovább. Bátran állíthatjuk, hogy a szövetkezeti családokból aránylag sokan végeznek közép- és főiskolát. A közösben dolgozó szülők, ha kell, mindent megtesznek azért, hogy gyermekeiket iskoláztassák. De ha az önkéntes művelődést vesszük tekintetbe, ott is a szövetkezeti családok járnak az élen. Ez érthető, mivel ők otthontartózkodnak, és így esténként több idejük van arra, hogy részt vegyenek a színjátszó csoportok, az ének- és zenekar munkájában és más érdeklődési körök tevékenységében. Vizsgáljuk meg azoknak a helyzetét, akik úgy döntöttek, hogy más szakaszon vállalnak munkát. Tény, hogy amíg a szövetkezetek gyermekcipőben jártak, az iparban és egyéb munkahelyen dolgozók anyagilag jobb helyzetben voltak. Csakhogy változtak az idők, s lassan, de biztosan emelkedett a szövetkezetben dolgozók jövedelme és manapság sokhelyütt nemcsak eléri, hanem jóval meghaladja az iparban dolgozók keresetét. Arról nem is beszélve, hogy a naponta utazók vagy a családtól távolélők sokkal többet költenek. De necsak a kereset szempontjából vizsgáljuk a helyzetet. Vannak más dolgok is, amelyek az otthonmaradottakat igazolják. Amíg a közösben szorgoskodók közül százan meg százan végeztek különböző fokú iskolát, addig a naponta vagy hetente utazók közül elenyészően kevesen. Ez érthető. Nemrégiben panaszkodott egy csallóközi ismerősöm, hogy 45 kilométerről utazik Bratislavába, és ehhez napi öt óra szükséges, így lényegében hajnali négykor kel, s este hétkor kerül haza a családjához. Ezért aztán nem lehet csodálkozni, hogy nincs idő továbbtanulásra és az utazástól elfáradt ember az önművelésre sem gondolhat. Aki pedig ideiglenesen a munkahely közelében lakik, azoknak azért nincs idejük a tanulásra, mert napi 12, sőt több órát is dolgoznak, hogy a hét végén jusson idő utazásra a távolélő családjuktól. Természetesen a jóformán apa nélkül nevelkedő gyerekek sok esetben elhanyagolják a tanulást, és így nem kerülhetnek középfokú iskolákba sem. De sokan az állandó távoliét miatt el is idegenednek a családtól és egyre kevesebbet törődnek a gyerekekkel, s bizony sok esetben válásra kerül a sor. Egyesek a különélésben teljesen az ital rabjaivá válnak, és alig jut a fizetésből a családnak. Félreértés ne essék. Vannak a földnek hátat fordítók között becsületes, szorgalmas munkások, akik igyekeznek megfogni a garast, amennyiben módjukban áll, a gyerekek nevelésével is törődni. Viszont tény, hogy az elvándoroltak jó része az előbb említett módon él és a sok utazás, különélés kerékkötője az anyagi és kulturális fejlődésnek. Ha az emberek lelkivilágát vizsgálnánk, akkor még hátrányosabb az idegenben dolgozók helyzete. Sokakban még ma is él a föld szeretete és bár munkahelyükön szorgalmasak, szivük mélyén azonban vágyódnak a föld után. Ki járt jobban? Bátran állíthatjuk, hogy az, aki otthon maradt. Ezt igazolják a zárszámadási közgyűlések, amelyek az elmúlt év eredményes gazdálkodásáról tesznek tanúbizonyságot. A jövő még biztatóbb, mert a tökéletesített irányítási rendszer adta lehetőségek kihasználásával a mezőgazdasági üzemek még gazdagabb életet biztosítanak a közösben dolgozóknak. A zavartalan sertéshúsellátás zálogát (Miro Vojtek felvétele) A SZNT földművelésügyi megbízottjának sajtóértekezlete Tizenöt évvel ezelőtt alakult a rimaszécsi szövetkezet. Ebben a közös gazdaságban eddig még 13 koronánál nem ért többet a munkaegység. A döntő fordulat a múlt esztendőben következett be, amikor a munkaegység értéke — a természetbenit Is beszámítva — 20,75 koronára emelkedett. Hegedűs Lajos elnök, valamint Csernák Albert és Országh Péter agrármérnök szavai szerint az elért eredmények jórészt a munkafegyelem javulásának tudhatók be. Az évi bevételi tervüket, amely felül van ötmillió koronán, túlteljesítették. A többletbevételt főleg a növénytermesztés, no meg a csibekeltető hozta. Emellett a ’termelési költségeket 35 ezer koronával csökkentették. A munkaegység ■ tervezett értékét (17 Kős) egy koronával megtoldották, vagyis 18 korona lett amellett, hogy a hiteltörlesztés jelentős volt. Az évzáró gyűlésen a sokak közül Ojj Béla traktoros 16 400, Murányi János sertésgondozó pedig 15 000 korona osztalékban részesül. Kovács Zoltán (Rimaszombat) Az eddigi legjobb év A berencsi EFSZ az elmúlt évben különösen jó eredményeket ért el az állattenyésztésben. Egy kocától 18 malacot választottak el, s a sertéseknél is 58 dekás volt a napi súlygyarapodás. A tejeladás tervét is 124 százalékra teljesítették, s így a 270 ezer liter helyett 337-et adtak el a közellátásnak. A növénytermesztésben is voltak jó eredmények. A legkiemelkedőbb a kendertermelés volt, ahol 110 mázsát értek el hektáronként. A jó gazdálkodás eredményeként a tervezett 17 korona helyett 20 korona lett egy munkaegység értéke. Emellett még 35 százalékos hányadot is kapott a tagság a beadott állatokért és felszerelésekért. Lőrinci László Dr. Koloman Botfa, a Szlovák Nemzeti Tanács földművelésügyi megbízottja hétfőn tájékoztatta a sajtó képviselőit mezőgazdaságunk időszerű problémáiról. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság irányításának tökéletesített rendszere általában kedvezően befolyásolja egységes földművesszövetkezeteink fejlődését, de ugyanakkor az állami gazdaságok helyzetében — legalább is belátható időn belül — lényegesebb váltózást nem eredményez, tehát továbbra is dotációra, állami segítségre szorulnak. Kedvezőtlen jelenségnek nevezte azt, hogy mezőgazdasági üzemeink napjainkig a tervezett cukorrépatermésnek alig ötven százalékára kötöttek szerződést. Egyben megállapította, teljesen jogos a cukorrépatermesztő gazdaságok kívánsága, hogy a cseh országrészbe szállított cukorrépa után a cukorgyárak szárított répaszeletet juttassanak. A mezőgazdasági termelés szakosításával kapcsolatban pozitív kezdeményezésnek minősítette a kooperációra épülő, tehát a nyitott állományforgós szakosítást, de egyben hangsúlyozta, hogy az érsekújvári járás példája — a nagyobb gazdasági egységek zártállományforgós szakosítása — a mezőgazdasági termelés szakosításának leghaladóbb formája, amely módszert előbb-utóbb alkalmazzák majd a többi járásokban is. Megemlítette, hogy több járásban kihasználják a tökéletesített irányítási rendszer által nyújtott lehetőségeket és üzemközi vállalkozásokat létesítenek. Azonban helytelen lenne azt képzelni, hogy ezek a vállalkozások, amelyek esetenként majd a mezőgazdasági termékfeleslegek feldolgozásával is foglalkoznak, társadalmi ellenőrzés nélkül működhetnek. A termelésük tervszerűségének és a termékeik minőségi színvonala emelkedésének céljából alá lesznek rendelve az állami termékfeldolgozó üzemek területi szakigazgatóságának. A bratislavai járásban működő zöldség- és gyümölcsértékesítő üzemközi vállalkozás címére megjegyezte, hogy hálás lenne, ha építene zöldség és gyümölcstároló raktárakat, hogy a téli időszakban friss áruval kedveskedhetne városunk dolgozóinak s termékeit magasabb áron értékesíthetné. Az állattenyésztési termelésben alkalmazott korszerű technológia — gépesített nagyhizlaldák stb. — elterjesztésével kapcsolatban kijelentette, hogy elsősorban ott kell ilyen nagy beruházásokat kívánó komplexumokat létesíteni, ahol a munkaerőhiány következtében erre szükség mutatkozik. Ahol nincs munkaerőhiány — esetleg még felesleg is mutatkozik — ott nem lenne ésszerű az új technológiát erőszakolni. Végeredményben az állattenyésztési termelés hasznosságának színvonalét elsősorban a minőségi takarmánytermelés szabályozza. Ezért a jelenlegi időszakban egyik legfontosabb feladat a nagy tápértékű ipari takarmánykeverékek gyártásának gyors fejlesztése. Arra a kérdésre, hogy felülvizsgálják-e azoknak a mezőgazdasági üzemeknek helyzetét, amelyek kérvényezték besorolásuk módosítását, illetve az előirányzott földadók csökkentését — a megbízott elvtárs igenlő választ adott. Azt mondta, hogy még az év első felében kivizsgálják a panaszokat és a helytelennek minősített besoroláson módosítanak. A felülvizsgálások azonban nemcsak adócsökkentést, hanem esetenként adóemelkedést is eredményezhetnek. A továbiakban beszélt a vezetődolgozók szakmai elmélyültségének fontosságáról, a járási termelési igazgatóságok mellett létesülő tanácsadószervek küldetéséről, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal gyakorlati irányító munkájáról és a napjainkban létesült Mezőgazdasági Dolgozók Klubjának a feladatairól. p. k. Bővül a jogkör Rövidesen sörre kerül s mezőgazdasági üzemek képviselőtestülete taglalnak megválasztása Manapság sok szó esik a mezőgazdaság Irányításának újszerűségeiről. Tény, hogy ezzel párhuzamosan az irányítás demokratizálódására is feltétlenül szükség van. Éppen ezért járásainkban a szövetkezetek és az állami gazdaságok konferenciáján megválasztják a mezőgazdasági üzemek képviselőinek testületét. Ezzel kapcsolatosan TIBOR BOHDANOVSKY elvtárs, az SZNT mezőgazdasági megbízottjának helyettese az alábbiakban néhány kérdésre válaszolt. ■ Miért szükséges a járási termelési igazgatóságok mellett a mezőgazdasági üzemek képviselő-testületének megválasztása? — Mezőgazdasági termelésünk arányos fejlődése, azaz szövetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozóinak aktivitása, kezdeményezőkészsége nem csupán az új ökonómiai rendszertől válik függővé. A jobb eredmények eléréséhez az is szükséges, hogy elmélyítsük a szervezés demokratikus formáit, s a termelőket mindjobban bevonjuk az Irányításba. Itt elsősorban egy-egy járás mezőgazdasági üzemeit érintő kérdésekre gondolok. Ezért készülnek járásainkban jelenleg a mezőgazdasági üzemek képviselő-testületeinek választására. ■ Milyen jogokkal rendelkeznek majd, s milyen kérdésekben lesz döntési joguk? — A mezőgazdasági üzemek képviselőinek testületé új szerv lesz mezőgazdaságunkban. Az állami gazdaságok és a szövetkezetek képviselői első ízben tárgyalnak majd döntő joggal a járások mezőgazdaságát érintő komoly dolgokról. Ez mindkét fél számára jelentős esemény. A képviselőtestület feladata lesz, hogy közös nevezőre hozza az egyéni és a társadalmi érdekeket, demokratikus munkamódszereivel összekötő kapocs legyen a termelési igazgatóság és az üzemek közt. Hivatása lesz, hogy a járás mezőgazdasági termelésének alapvető kérdéseiben, mint például a konszolidációs hitelek nyújtásánál és a stabilizációs juttatások odaítélésénél, segédkezzen. Itt elsősorban arról van szó, hogy felülvizsgálja a konszolidációs juttatások célszerűségét, hogy azok milyen mértékben befolyásolják a gyenge szövetkezetek gazdasági felemelkedését. Ezekben a kérdésekben döntő szava lesz a mezőgazdasági üzemek képviselő-testületének. Külön-külön jóváhagyja továbbá a stabilizációs juttatásokat a járás rendelkezésére álló eszközök ter(edelmében. Ezenkívül tárgyalja és jóváhagyja a célszerű segélyek (Folytatás az 5. oldalon] Megtört a jég Rimaszécsen
