Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-04 / 5. szám

Virágzó hagymák föld nélkül örvendetes és üdítő látvány, ha a tél folyamán a szobában kivirágzik és gyönyörködtet a cserépbe ültetett tulipán, nár­cisz, vagy más hagymás és gumós növény, de érdekes, sőt hi­hetetlennek tetsző, ha föld nélkül, csupán vízben, vagy ned­ves homokon, esetleg szárazon borul virágba valamelyikük. A hagymás vagy gumós növények jellemző sajátsága, hogy a megfelelő körülmények között „beérett" hagymában, vagy gu­móban annyi táplálékanyag halmozódik fel, amennyi teljesen elégséges a virág tökéletes kifejlődéséhez. A jácint egyes faj­tái, elsősorban az egyszerű virágúak például könnyen klvirá­­goztathatők csupán tiszta vízzel megtöltött, úgynevezett jácint­üvegekben. Nyirkos „talpon", virágoztatható a nárciszfélék tazetta csoportjának egyik jellegzetes fajtája, mégpedig a „Grand Emperor" nevű változat, az apró, fehér szirmú, na­rancssárga. Európában, nálunk is sokan karácsonyi, vagy új­évi nárcisz néven ismerik, de konstantinápolyi nárcisznak, vagy marseille-i tazettának is mondják. A virágoztatása köny­­nyű, mert hagymája nem kíván sem földet, sem cserepet és a benne felhalmozódott tápanyag hajtja ki szárát és fejleszti ki virágait. Korai virágoztatásához nem szükséges más, mint lapos üveg­tányér, esetleg alacsony porcellán- vagy cseréptál, néhány da­rabka faszén, szemcsés folyami homok, kavics és víz. A tányér aljára tört faszenet teszünk, erre szemcsés folyami homokat, majd kavicsot rakunk rá, körülbelül két ujjnyi vastagságban. A jól kifejlődött hagymákat — a tál nagysága szerint 3—6 darabot — szorosan egymás mellé, a kavics közé helyezzük, azután a tányérba annyi vizet öntünk, hogy az csak a homo­kot érje, a hagymákat nem. Mihelyt a hagymák gyökerei el­érik az állandó vizesen tartott homokot, a tányért, vagy ar tálat fekete papirosból készített tölcsérrel betakarjuk, hogy a sarjadó hajtások sötétben legyenek. Így takartan addig tart­juk a hagymákat meleg helyen, amíg a hajtások 10—15 cm-re emelkednek. Ekkor a tálat világos helyre, az ablak közelébe állíjtuk, s a tölcsért leszedjük róla. A halványzöld hajtások hamarosan sötétzölddé válnak és a szárak végén megjelennek a bájos virágok. Hűvösebb szobában lassabban fejlődik a nö­vény, melegebb helyiségben viszont hamarább jutunk virághoz. Ugyanígy virágoztatható a tavaszi sáfrány, a Crocus vernus is, ha a szeptemberben, októberben a kertbe ültetett hagymá­ját kiszedjük a földből és vízzel megtöltött kisebb üveg- vagy porcelánedénybe, kavics- és cserépdarabok közé rakjuk. Ez a crocus-faj közeli rokona az ősszel virágzó „igazi", vagy jóféle sáfránynak, ennek a nagymúltú és valamikor hazánkban is nagyban termesztett fűszernövénynek. Bibéjének nagy festő­erejét tekintve ma is értékes és drága, amiben nagy része van annak is, hogy félkilogramm szárított bibéhez 60 ezer virágra van szükség. A hajtatásra is alkalmas tavaszi sáfránynak nincs múltja, de van egy kedves tulajdonsága, nevezetesen: idő előtt örvendeztet meg tavasztköszöntő virágaival. Igaz, hogy a vi­rágzás csak néhány napig tart. Közben feltétlenül hűvös és világos helyen kell tartani, mert melegben virágai felnyúlnak puhák lesznek és elszíntelednek. A vízben virágoztatott crocus teljesen kimerül, mint ahogy a vízben virágoztatott jácint hagyma is egészen feléli tarta­léktápanyagait és az elvirágzás után értéktelenné válik, ellen­tétben a földdel megtöltött cserépben hajtatott jácinttal, amelynek hagymáját az elvirágzás után ki kell szedni'a cse­répből, szellős, száraz helyen pihentetni és szeptember végén kiültetni a szabadba, hogy ott kora tavasszal újból gyönyör­ködhessünk illatos virágaiban Jácintüvegben vagy pedig nedves mohával vagy fűrészporral megtöltött csészében virágoztathatók az őszi kikerics, a Col­chicum autumnale kellőképpen előkészített hagymái is. Föld nélkül, nyirkos fűrészporban virágoztatható a cyclamen két, mégpedig kis-ázsiai és kaukázusi származású faia, amelyek tavaszi ciklámen néven ismeretesek. Ezek gumóin 15—20 ki­csiny piros virág is fejlődhetik Elvirágzás után a gumót cse­répbe kell ültetni és mérsékelten öntözni mindaddig, míg le­veleit kifejleszti és táperőt szed magába a következő évi virág­záshoz. (N. —N. M.) A pletyka Az általánosan ismert és " * kedvelt szobanövényeink közé tartozik a pletyka. Közép­­\merikából, Mexikóból szárma­zik. Az egyszikűek családjába tartozó növénynemzetség. Gyors növekedésük miatt kapták a pletyka nevet. Csüngő hajtá­saikkal a szobában, mint ám­polna növények jó díszítő ha­tásúak. Azonban nemcsak a szobánkat díszíthetjük e növé­nyekkel. jól beváltak erkély- és ablakládában is, félárnyékos helyeken. A virágkedvelők vi­rágállványain leggyakrabban két fajtájuk látható. Az egyik a Tradescantia al­­biflóra, melynek fénylő zöld levelei elliptikusak, csúcsban végződnek és a szár két olda­lán váltakozva fejlődnek. A le­velek és a szár erősen nedvdús. A másik fajtája a Tradescan­tia zebrina, mely hasonló az előbbihez, de sokkal díszesebb. Levelei szélesen, ezüstösen csí­kozottak. A levél alsó oldala pedig bíborszínű. Gondozás szempontjából elég igénytelen növény. Télen külö­nösen hűvös helyen mérsékel­ten öntözzük, nyáron bővebben. A túlmelegben levelei sárgul­nak és így elpusztulnak. A szo­bában a közepes hőmérsékletet kedveli A pletykát jól felhasználhat­juk fali dísznek. Hajtásvégeit falra akasztható üvegtartóba helyezzük. Az üvegtartóba tisz­ta vizet öntünk, s ebbe állít­juk a hajtásokat. A hajtások meggyökeresednek ér fejlődés­nek indulnak. Ügyelni kell, hogy világos napfényes helyre függesszük, fgy szép ámpolna növény nevelhető belőlük. Ez­által a falat sem rontjuk. Ha az üvegtartóban elhasználódott a víz, utána kell tölteni. Az üveg virágtartókat házilag is el lehet készíteni, elhasználódott villanyégőkből. LŰRINCZ L. (Berencs) r, A kaktusz gondozása télen Télen sok otthonban a kaktusz az egyetlen dísznö­vény. Főleg azért, mert nem követel különösebb ápolást, és nem túlságosan érzékeny. A fagyok jelentkezésével a kaktuszt is csukott helyre kell vinni, szobába, folyosó­ra vagy kamrába, ahol a hő­mérséklet nem süllyed 6 fok alá. A kaktusznak nem felel meg a fűtött szoba, mert akkor télen Is folytatja a növekedést, s a fiatal nö­vényrészek deformálódnak, sárgászöld színűek. Mivel sok fényre van szüksége, igyekezzünk az ablak köze­lében úgy elhelyezni, hogy j jttr s jmr x s jmr s jbf az alacsonyabb fajta köze- <í lebb, a magasabb pedig tá- | volabb legyen tőle. 3 Télen, amikor a hőmérsék- | let alacsony, életműködése a 3 minimumra csökken, csak | látszólagos életet folytat. 3 Vigyázni kell, hogy csak ke- | vés vizet kapjon, mert ellen- S kező esetben elrothad. ^ A magas növésű kaktusz, * mint az agáve, szükség ese­­tén a pincében is áttelelhet, ^ ha ügyelünk a szellőztetésre ! és arra, hogy a hőmérséklet r ne sülyedjen 4 fok alá. Eb- S ben az esetben ne locsoljuk, I mert a pince levegőjének 'j elegendő páratartalma van. |t (V. E.) 3 K r s s *mr * jmr * j—r * <mr s jmr *] „Aki a virágot szereti rossz ember nem le“ — tartja a közmondás. URBAN Sándor oroszkai lakos valóban közkedvelt a faluban. Vagy 20- féle kaktuszfaltával kísérletezik, gondozza nagy szeretettel, hoz* záértéssel. Aki háztáján meg■> fordul, elnézegeti Urbán elvtárs gyűjteményét. (Kép és szöveg: Belányi Jánosi'

Next

/
Thumbnails
Contents