Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-04 / 5. szám
Tapasztalataink,aermIs!thÄEben Minden télen láthat juk, hogy az utak mentén, a gyümölcsösökben és a kertekben permetezik a gyümölcsfákat. Az egészséges, ízletes és vitamindüs gyümölcstermés elérése meg követeli a kártevők elleni hatékony és következetes harcot. A téli permetezésről a lévai járásban a Köröské nyi Gép- és Traktorállomás öt központjának 70 dolgozója gondoskodik. A központok Virág, Felsőszemeréden, Zselízen, Kálnán és Köröskényen vannak. Bujdák Lajos növény védelmi technikus szavai szerint a védelmi csoportok a lévai járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban január 15-ig 11110 db fát permeteztek. A terv szerint a tél folyamán még kb. 40— 50 ezer fát permeteznek. zöldség A lévai járás szövetkezetei a tökéletesített irányítással komolyan foglalkoznak. Ennek érdekében távlati terveket dolgoztak ki. Különösen ki kell emelnünk azokat a szövetkezeteket, amelyek az év minden Időszakában állandó bevételre számítanak. Az üvegházak kiépítésével és a járási Termeiétélen is si Igazgatóság közreműködésével előnyös szerződéseket kötöttek a felvásárlókkal, január hónapban a fegyvernek! EFSZ 6 ezer karalábét adott be, míg az első negyedévben virágért 50 ezer korona bevétellel számol a szövetkezet. Az üvegház építése tehát kifizetődik. Podluzsány községben január első felében 3 ezer fejessalátát adtak be. Az első negyedévben a podluzsányi szövetkezet üvegházából 30 ezer fejes-salátát, 20 ezer karalábét és 3 ezer csomó retket adnak a fogyasztóknak. Ez a néhány szám arra enged következtetni, hogy szövetkezeteink a magas befektetés ellenére arra törekszenek, hogy a tagok számára az év minden évszakában munkát, a közösnek pedig jövedelmet biztosítsanak. A gyümölcs, virág, zöldség pedig keresett cikk nemcsak nálunk, de külföldön Is. Belányi János A krisána tartományban hagyománnyá vált a korai zöldségfélék, főként a paradicsom termesztése. Ha az időjárási viszonyok nem is kedveznek az állandó zöldségtermesztésre, az üvegházi termesztés jórészt megoldja a zöldségtermesztés igen fontos problémáját. Tartományunkban két eljárást alkalmazunk: ± fűtetlen növényházakat (szolár típusúakat], ^ fűtött üvegházakat. Az első megoldást főként a paradicsomtermesztésnél használjuk, így tavasszal a szabadban termesztetteknél 3—4 héttel hamarabb tudjuk a piacra vinni, míg ősszel körülbelül 6—8 héttel tudjuk meghosszabbítani a paradicsom-szezont (az üvegházak megvédik a termést a korai dértől). A megszokott üvegházak esetében évente két-két termőciklusunk van, s ezzel pótoljuk a paradicsomot azokban a hónapokban, amikor a szabadban már nem lehet termeszteni. A két fenti módszer hatékonyan kiegészíti egymást, s így a kinti időjárási viszonyok (fagy, jégeső, stb.) ellenére is zavartalanul termelhetünk az üvegházakban. A szolár típusú növényházakat fa-pannókból építettük s az üveget polietilén fóliákkal helyettesítettük. Az így készített falakat — a holland típusú növényházakhoz hasonlóan — fa, cső vagy vas tartóoszlopokra szereltük. 1966-ban 20 hektárnyi területet foglaltak el a szolár típusú növényházak a Krisána tartományi termelőszövetkezetekben. Az 1966-os év számunkra kísérleti jelleggel bírt, s levontuk a megfelelő következtetéseket. Megállapítottuk, hogy: 1. a polietilén fólia nem tud ellenállni egy évnél tovább az erős nap-hatásnak, már az első termelési ciklus végefelé is megrepedezik s olykor foltozni kell; 2. nem szükséges 0,25 mm vastagságú polietilént használni, mert ugyanaz a hatás érhető el 0,15 mm vastag polietilénnel is, ami 17 000 lej megtakarítást jelent hektáronként; 3. a fűtetlen üvegházakat védeni kell a kártevők ellen, s szigorúan be kell tartani a növényegészségügyi óvintézkedést; 4. bizonyos tökéletesítésekkel, az építőanyag ésszerűbb felhasználásával jelentős megtakarításokat lehet eszközölni. Ki kell emelnünk, hogy a fűtetlen, fapannókból és polietilén fóliákból készült paradlcsomtermesztési növényházak két nagy problémát oldottak meg: egyrészt jelentős mennyiségű paradicsommal tudtuk ellátni a piacot az úgynevezett holtidényben, másrészt pedig érezhetően nőtt termelőszövetkezeteink bevétele. A simándi termelőszövetkezet hathektáros növényházai az 1966-os év két termőciklusában több mint 2 500 000 lejt jövedelmeztek, míg a madarasi egyhektáros növényház 266 000 lej jövedelmet hozott egyetlen ciklus alatt. S a jő példákat tovább sorolhatnánk. A fűtött üvegházas paradicsomtermesztés módszere a szentannai „Viata Nouá“ termelőszövetkezetből indult el. Itt eleinte egy, később kettő és a közeljövőben négy hektáron fognak melegházi zöldségféléket termeszteni. A szentannaiak pozitív példája, jelentős jövedelem-növekedésük, ami hatékonyan befolyásolta a munkaegység értékét is, arra késztette a többi szövetkezetét, hogy vegyék át e jó módszert. Ma tartományunkban ilyen üvegház működik a Körös rajoni Fazekasvarsánd, a Szalonta rajoni Madaras és a Bélényes rajoni Fenes községekben. Terveink szerint 1967 végére Krisána tartományban 14 termelőszövetkezetben lesznek üvegházak, 57 hektár területen. Az eddigi növényházas paradicsomtermesztési eredmények bizonyítják, hogy az üvegházi zöldségtermesztés Igen Jelentős jövedelemforrás szocialista mezőgazdasági egységeink számára. Meg kell ^említenünk, ha a simándi termelőszövetkezet két héttel hamarabb ültette volna ki a paradicsompalántákat, s ha nagyobb figyelmet szenteltek volna a II. termőciklusra, hektáronként 550—600 000 lej jövedelmet valósítottak volna meg. Ez igen lényeges dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a hektáronkénti befektetés nem haladja meg a 250 000 lejt. Itt van tehát annak a lehetősége, hogy a befektetett összeg ugyanabban az évben megtérüljön és jelentős jövedelemtöbbletet is hozzon. A simándi termelőszövetkezet kommunistáinak közgyűlésén kielemzve az eddigi eredményeket, elhatározták, hogy 1967-re 20 hektárra bővítik a szolár típusú üvegházakat, távlati tervük szerint pedig 40—50 hektárra. Bátor elhatározás ez, de nem kételkedünk abban, hogy sikeresen meg is valósítják. E termelőszövetkezetekben rendezett tapasztalatcserék hatására 1967-ben az ilyen körülmények között termelt paradicsom területe 120 hektárra növekedik rajonunkban, 1970-ben pedig 370 hektárra. A fűtött üvegházak már évek óta használatosak, tehát Ismertebbek is. Használatuk jobb piacellátást és a munkaegység értékének növekedését eredményezi. Giurgin Emilian mérnök, a Krisán tartományi mezőgazdasági tanács alelnöke, Románia Néhány szó a szilváról Szlovákia gyümölcsfáinak 57 százaléka szilvafa. Besztercei szilvából jó terméskor annyi van, hogy nem tudjuk eladni. Még rosszabb a helyzet az agenszilvánál, amelynek gyümölcse vizes, nincs elég cukortartalma és aszalásra sem alkalmas. A besztercei szilva előnye, hogy alanyul szolgál más nemesebb szilvafajták számára. Ellenben a nyári nagy szilvák közül a legjobbak alig találhatók kertjeinkben. Egy közös jó tulajdonságuk, hogy július első felében érnek, mikor a cseresznye már fogytán van s más gyümölcs alig akad, kivéve néhány értéktelen korai körtét. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a nagyszemű szilvák mind asztali-dessert-gyümölcsök, befőzésre, dzsemek készítésére alkalmasak, kifizetődik termesztésük. Ez alkalommal csak néhány fajta szilvára hívom fel a figyelmet. A fehér szilvák közül megemlítem a tövises fehér szilvát, mely a hidegebb éghajlaton él, Trencsén vonalától északra. Kicsi fa, bőtermő, gyümölcse tojásdad, későn érik, de helyettesíti a kajszit. Frissen is jóízű gyümölcs, ám lekvárja nehezen különböztethető meg a kajszilekvártól. Egy másik fajta szilva a marmara, még nagyobb megbecsülést érdemel, főleg azokon a területeken, ahol a kajszi nem hoz elsőrendű termést. Ezt a szilvát leginkább Ipolyság—Korpona—Kékkő vidékén ismerik. Három fajtása ismeretes: 1. Tojásdad, erősen piros, magbaváló, puha húsú, belülről enyhén sárga. Csak féléretten szállítható. Családi kertben éretten szedendő. Kitűnő ízű. Befőzésre túl puha. 2. Kerekded, baracknagyságú, fele bíborpiros, fele kékes. Belül aranysárga színű, nagyszerű ízű, csemegeszilva. Az első világháború előtt a besztercei szilva árának ötszörösét adták érte a piacon. Nagyszerűen hasad két felerészre. Héja elég vékony, gyümölcse lédús. Egyszóval, minden előnye megvan, hogy nagyban termeljük. 3. Az előbbitől sötétebb színű, felszíne kissé szöszös, akárcsak az őszibaracké. Hátránya, hogy a molyok igen támadják. Mindhárom gyümölcsfajta előnye, hogy a monilia nem támadja. A betegség elleni ellenállóképessége már magában indokolja nagybani termesztését. GONDA PÉTER
