Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-04 / 5. szám

III. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1967. FEBRUÁR A NEMES SZŐLŐ termés­szabályozása jelentős mér­tékben a helyes metszésétől és a vezetés módjától függ. Azon­ban a metszéssel nem csak a szőlő növekedésére és termés­­mennyiségére gyakorolunk ha­tást, hanem annak minőségére Is. Továbbá segítségével a sző­lőtőkét a kívánt módon alakít­hatjuk, szabályozhatjuk felesle­ges termékenységét, támogat­hatjuk jó fejlődését ős a fürtök beérését. A metszés végzésének Idejét az időjárás határozza meg. Rendszerint februárban kezdhe­tő és március elején fejezhető leányka, a rajnai rizllng stb. Ennél a metszési módnál sza­bály szerinti tőkefiatalítást, ter­mőcsap szintleszállítást vég­zünk. Szálvesszőre, 5—7 rügyre vág­juk vissza az alacsony vezetékű fejmüvelésű, bujanövekedésö tőkéket. Először a tőkén az egyéves hajtásokat kétrügyes csapra metsszük vissza, a gyen­géket egyrügyesre, majd a leg­magasabban elhelyezkedő ter­mővesszőn (amely tavalyi két­rügyes ugarcsapból alakult) termőcsapot vágunk. Egyúttal az alsó hajtást egy két rügyes ugarcsapra vágjuk vissza, mely Szőlőmetszés be a metszés. Először az öre­gebb, magasabb tőkékről met­szünk, mert ezek a fagyra nem túlságosan érzékenyek. Az ala­csonyabb vezetékeken és a fia­tal bakokon csak akkor kezd­jük a metszést, amikor már ki lehet rajtuk nyitni a födést. Szőlőmetszéshez éles metsző­ollót kell használni. Az öreg csonkokat kertészfürésszel vág­juk le. A vágási felületek legye­nek simák és a metszés 1,5—2 cm távolságban kezdődjön a szem felett, s ettől ferdén ha­ladjon. A METSZÉS MÖDJAI Sima metszést csak a vad­­alanyra oltott tőkén alkalma­zunk. Ezt 1—2 cm-es csapokra metsszük. Rövid csapra, 1—2 rügyre metszést a fiatal szőlőn (oltvá­nyon) a harmadik évig, vala­mint a gyenge fejlődésű fajtá­kon, alacsony vezeték esetén alkalmazunk. Két szemre vég­zett csaprametszést hajtunk végre az öreg kordonokon, más vezetési módoknál, a félig bu­ján növő fajtáknál és a buján növő, de öreg elgyengült tőké­ken, amelyek fiatalabb korban termőrügyet magasabban fej­lesztenek. A gyenge és a nem termő hajtásokat egy szemre metsszük vissza. Termővessző (szálvesz­­sző) a múlt évi egy vagy két szemre metszett ugarcsapról fejlődik. Nem termő vessző öreg cseren póthajtásból alakul. Három-ötrügyes hosszücsapra metszést buja növésű fajtáknál végzünk, amelyek termőrügyet a felsőbb szemekből fejleszte­nek. Ilyen például a fehér és a vörös tramín, a burgundi, a a következő év tartaléka lesz. Ha a hajtások nem fagytak meg, a termővesszőt újból visz­­szavágjuk. Félhosszú, 7—10 rügyes ter­mővesszőt hagyunk a fejműve­lésnél és a magasvezetékű tő­keművelési módoknál, mint ami­lyen a kordonművelés. Egy haj­tást meghagyunk, amely szál­vesszőnek marad, a többi haj­tást pedig kétrügyes csapra metsszük vissza. Félhosszú met­szést végzünk a kordonkarok meghosszabbításakor Is és más művelési módoknál az öregebb, legyengült, buja növekedésű fajták tőkéin. Hosszú, 10 vagy ennél is többrügyü termővesszőt met­szünk a buja növekedésű faj­táknál, amelyek jól elviselik a hosszú metszést, és csak hosszú termővesszőn adnak jó eredményt (tramín, rajnai riz­­ling, burgundi, leányka stb.). Ezeken a szőlőfajtákon hosz­­szú, 3—5 rügyes csapra kell metszeni, csupán a gyenge vesz­­szőket ős a terméketlen vesszőt metsszük vissza egy rügyre. A hosszú metszés azért szükséges, mert ezek a fajták a magasab­ban elhelyezkedő rügyekben alakítanak fürtkezdeményt. Ha ezeket a szőlőfajtákat fejmfive­­lésre fogjuk, a termőkarokat a második évben metsszük, ha pedig a tőkék elég erősek úgy ismét termő szálvesszőre vág­juk. TÖKEFIATALÍTÁS Nehogy a hosszücsapra met­széssel túlságosan meghosszab­bodjon a fás bakrősz, a feunfl­­velés, a termőkaros kordonmű­­velés vagy más hasonló veze­tékes művelési mód esetén sző­lőmetszéskor általános elv a tőkeifjítás. Leggyakrabban az előző évi ugarcsapból nőtt, ma­gasan elhelyezkedő termőhajtá­sok szintjének csökkentéséről van szó. A bakművelésű tőkék egy-egy bakját vágjuk vissza a mélyebben kinevelt biztosítóig. Ha a kordonok vagy más ha­sonló művelési módok esetén a termőkar 5—6 éves, termé­kenységét elveszíti, ezért a ne­gyedik évben a hajlatban a régi szálvessző mellett hajtást ha­gyunk, amelyet a következő év­ben egyrügyes csapra metsszük vissza, majd a második évben 2—3 rügyes csapra, s az öreg letermett szálvesszőt levágjuk, vagyis a termőszálat megfiata­lítjuk. Az öregebb tőkéket, ami­kor elgyengülnek, úgy fiatalít­juk meg, hogy a kordonkaro­kat, a palmettákat vagy más alakú öreg termőszálakat körül­belül egyharmadával, sőt a felé­vel megkurtítjuk, mégpedig úgy, hogy a kar végén elég erős termőszál legyen, amelyet hosszabb, erőssége és a szőlő fajtája szerint 6—10 rüggyel rendelkező termővesszővé ala­kítjuk. A kordonkarok fiatalí­tását rendszerint nagy termés után végezzük, amikor a tőke gyenge. Ilyenkor rövldebb csap­ra és termővesszőre metsszünk. Rügyfakadás előtt a szőlőt 4 %-os Polybarít oldattal per­metezzük a szőlőtőke okozta levélfodrosság ellen. Krampi Stefan 2. szám A TARTALOMBÓL: ^ Téli szőlőoltás Köbölkúton 4» Kiültetéstől a lugas­karok neveléséig ^ Nemes fajtákat — korszerű módszerekkel 4 A gyümölcsfák főbb betegségei és kártevői 4 Alma-Ata — az ALMÁK ATYJA 4 Fagykár a szőlőben 4 Februári teendők ^ Tapasztalataink az üvegházi termesz­tésben ^ Néhány szó a szilváról ^ Virágzó hagymák föld nélkül 4 A kaktusz gondozása télen 4 Aki füvei gyógyított 4 Gondoskodjunk a cinkékről Csaprametszés {Kucsera sz. faw.j

Next

/
Thumbnails
Contents