Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-04 / 5. szám
Aki fűvel gyógyított (Emlékezés Madva Ferencre születésének 180-ik évfordulója alkalmából) füvekkel gyógyítani nem új,«rerű valami. A régebbi orvostudomány sokszor alkalmazta. A mai modern gyógyszeriparban a füveket feldolgozzák. A gyógyfüvek tehát korántsem múlták idejüket, hiszen az állam költséges telepeket létesít a gyógyfüvek termesztésére és gyűjtési akciókat rendez. Ezért emlékezünk meg ma is M ad v a Ferencről, aki főként füvekkel gyógyított. A falujában, Nyitrarudnón, ahol élete teljét töltötte — az autóbuszmegálló mellett nyerskőből emelt obeliszk áll, rajta két márványtábla. Az első egyszerű magyar fordításban körülbelül ez: „Madva Ferenc emlékére, akt mint római kath. pap működött 1822-től 1850-tg a rudnói plébánián, mint csodatevő orvos mind saját, mind a szlovák nemzet nevét otthon és a távoli idegenben híressé tette." A táblát 1925-ben állították fel és kissé elgondolkoztam előtte, mikor az autóbuszról le-, szálltam. Híres embere volt ha-, zónknak a rudnói plébános, de csodatevő nem volt. Madva „csodája" egyszerűen abban reflett, hogy ismerte a gyógyfüvek és más természeti adottságok gyógyerejét és azokat sikerrel alkalmazta. Szakolcán '(Skalicaj Nyugat- Szlovákiában az egykori szabad királyi városban született. 1786. szeptember 14-én. Már a fiatal korában feltűnt éles eszével, és ezért szülei, az akkori szokások szerint papnak szánták. Mint laboráns kezdett dolgozni a szakolcai irgalmasrendű barátok patikájában, itt szerezte növénytudományi ismereteinek alapjait. Spányik Tamás nyitravárosi káplán többek között ezt jegyezte fel Madváról: „Regényes fekvésű tájékon, ahol a hegység ezer gyógyfűben gazdag, ott segített beteg embertársain. Először csak a falu betegeit gyógyította, de a siker, mely működését követte, csakhamar széles vidék figyelmét vonta magára. Sok megrögzött betegséget és sebet, melyeket az orvosok éveken át nem bírtak enyhíteni, Madva egyszerű orvossággal csekély idő alatt helyre hozott. 1840 körül az egyszerű falusi pap neve már olyan bűvös erővel bírt, hogy télen-nyáron egész nap csak a betegek vizsgálatával volt eh foglalva. Gyógyításaiért sohasem fogadott el pénzt. Felkeresték morvák, csehek, sziléziaiak, osztrákok, stájerek, szlovénok, horvátok, erdélyiek, szerbek, bajorok, poroszok, lengyelek, olaszok, franciák, angolok és oroszók is. Alig volt európai nemzet, mely Rudnót ez időben meg ne látogatta volna." Spányik egyszer megkérdezte Madvát, mely legtávolabbi vidékről volt betege. A plébános megjegyezte, hogy ezt nem tudja, de épp a napokban kereste fel egy beteg Irkutszkból. Madách Imre az „Ember tragédiájának" szerzője is felkereste Madvát. Érdemes felemlíteni, hogy Madva munkásságával a budapesti orvosok is foglalkoztak. Arányi Lajos, a pesti egyetem patológiai anatómusa könyvet ts írt róla „Rudnó és lelkésze" címmel, melyet 1846-ban adott ki. Dr. Arányi 1844-ben kereste fel Rudnót és nem árulta el ki-, létét. Madva nem is kérdezte. Három nap alatt ötven rendelést figyelt meg. Dr. Arányi szerint Madvának főként a görvélyes fekélyek, konok bántalmak, nyavalyatörés, aranyér, hályog, köszvény, megrögzött bőrbajok és a süketség gyógyításában voltak a legnagyobb sikerei. Mi őrzi a rudnói „csodadoktor“ emlékét Rudnón ma? A díszes emléken kívül a népi szóhagyomány. A vének közül majd mindenki tud még valamit mondani a híres papról. A plébánián is megtalálhatók saját kezű bejegyzései. A templom mögött ott áll ma is az a két kis szobából álló ház, melyben a „csodadoktor“ betegeit fogadta. Szinnyei József jeles magyar tudós, aki szintén felkereste őt, azt jegyezte fel, hogy délután kerti lugasában fogadta a betegeket. Itt egy elviselt kék posztóval letakart fatuskó szolgált asztalul. A faluban még azt is hozzá tették, hogy Madva szívesen rendelt a falutól nem messze fekvő Dolinka völgyben is, ahol kis faházikója volt és kertje, melyben gyógyfüveket termelt. A pisztrángos Rokoska patak előtti rét volt a „rendelő", ahol a betegek vártak. A nép sok anekdotát is megőrzött Madva működésével kapcsolatban. Egyszer egy előkelő tisztviselő hintót küldött Rúdnóra, hogy a híres felcser keresse fel őt. Madva azt mondta a kocsisnak: — Mondja meg a méltóságos úrnak, hogy éppoly messze van tőlem, mint én tőle. Ö semmit sem mulaszt, én azonban sokat, mert itt ezer ember vár tanácsomra. A rudnói emlékezés szerint Madva koldusszegényen halt meg a szomszédos Szucsány községben, ahová nyugalomba vonult. Mártonvölgyt László Gondoskodjunk a cinkékről Köztudomású, hogy a kertészek hű segítőtársai a rovarpusztításukról híres cinkék. Kora tavasztól őszig, tehát majdnem egész éven ét rovarokkal táplálkoznak. Napi eledelük megközelíti saját testük súlyát. Egy cinkepár és kétszeri szaporulatának évi rovartápláléka legkevesebb 30—50 kg. Csupán egyetlen nap folyamán a cinkemama kb. 500-szor tér csőrében a zsákmánnyal fiókáihoz. Ha meggondoljuk, hogy a gyümölcsösünkben megtelepedett egyetlen cinkepár évi szaporulata 30—40 termőgyümölcsfát mentesei a rovarkártevőktől, segítségük szinte felmérhetetlen. E hasznos madarak évi táplálékának 82 %-a rovarból áll, melyeknek nagy része káros az erdőre és gyümölcsfáinkra. Saját érdekünk tehát, hogy védjük és etessük őket, mert erre a zord időben rászorulnak. A téli etetés záloga a jó áttelelésnek, majd az ebből adódó szaporulatnak. Köztudomású ugyanis, hogy nagy hidegben a cinke csak egy napot bír ki éhesen. A madár koplalását még tetézi, hogy a meggondolatlan gyermekek csúzlival, légpuskával üldözik a ház közelében röpködő kedves madarat. Pedig jóleső látvány, hogyan falatoznak a nekik nyújtott eleségbőL A cinkék számára legalkalmasab élelem a sertésvágásból eredő hnlladékok, szalonna bőr stb. Ennek hiányában napraforgót, tökmagot vagy egyéb olajosmagvakat, ocsút adjunk nekik. A kenyérmorzsa etetése a madár pusztulásához vezethet, mert bélrendszere nem alkalmas a felemésztésére. A nálunk telelő falták közül a szénctnke a leghasznosabb. Tavaszelőn, amikor megcsordul az eresz, elsőként halljuk kedves hangját. Cserepes Béla sál kigyógyította a betegséget. Munkáját már az első évben siker koronázta. A másfél-hektáros területen 108 q szőlő termett, 1965-ben 126 mázsa, míg 1986-ban 120 mázsát takarítottak be. A tavalyi szőlőtermés általában nem volt a legjobb. A kassai járásban alig érte el a 14— 15 mázsás átlagot hektáronként. Ezek után nem nevezhetjük véletlennek Idrányi elvtárs 80 mázsás hektárhozamát. Hároméves eredménye garanciát nyújt ahhoz, hogy idén is gazdag termése lesz. Idrányi elvtárs szőlő- és gyümölcstermesztési, de borkezelési tapasztalatait készséggel átadja másoknak is. A látogatóknak szívesen ad szaktanácsot. Andreas Sándor Nem véletlen A Nagyidai Állami Gazdaság * a szőlőtermesztést nem tekintette rentábilisnek. Körülbelül másfél hektáron termesztették és 1963-ig 8—12 mázsa szőlőnél többet nem tudtak e területről betakarítani. Érthető tehát, hogy véglegesen le akartak mondani termesztéséről, de 1964-ben váratlan fordulat következett be. 6 A Nagyidai Állami Gazdaság f szolgálatába lépett Idrányi Ti- a bor (felvételünkön), aki vállal- t ta a gyümölcs- és szőlőtermesz- i tés vezetését. Idrányi elvtárs 1 1963-ig a Kassai járási Nemzeti I Bizottság mezőgazdasági ügyosztályán dolgozott. Tapasztalt 1 szakember szemével vizsgálta a új rezidenciáját. Legnagyobb i gondot a szőlészetre fordított, I mely teljes pusztulással tényé- I getett. Ak'rcsak orvos a bete- r généi, azonnal megállapította c a pusztulás diagnózisát. Vegy- a elemezte a talajt, szakszerű r metszéssel, minőségi gondozással és helyes tápanvauellátás- n
