Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-04 / 5. szám

A játékvezetéshez is érteni kell (Egy fiatal futballbíró véleménye) Bár a labdarúgásban még tart a holt idény, mégis időszerűnek tarU luk, hogy foglalkozzunk falusi játékvezetőink kisebb-nagyobb gondjai­val, amelyek bizony sokszor megkeserítik tevékenységüket a zöld gye­pen. Annál ts inkább, mivel idestova lassan elröppen a tél, s újra örülhetünk vagy bosszankodhatunk kedvenc csapatunk szereplésének. Az alábbiakban közöljük sportrovatunk régi munkatársának s egyben a lé­vai járás labdarúgó játékvezetőjének, Belányi Jánosnak, falusi játékve­zetőink problémájáról szóló írását. Ha elindul a kerek bőrlabda útjá­ra, a hétfői napilapokban olvashatjuk a felsőbb osztályú labdarúgó-mérkő­zésekről szóló kommentárokat. Ezek­ből nem hiányoznak a játékvezetők bírálatai sem. Az utóbbi időben azon­ban boldog-boldogtalan szitkokat szór a játékvezetőkre. Talán annak tud­ható be az a tény is, hogy egyes Já­rásainkban annyira lecsökkent a já­tékvezetők száma, hogy nem nagyon lehet közöttük válogatni. Több köz­ségbe nem tudnak vizsgázott bírót küldeni. Az ok: féltik testi épségü­ket, nem akarnak botrányos helyze­tekbe kerülni a szurkolókkal, akik­nek kedvük szerint nagyon nehéz a mérkőzést vezetni. S ez a tény na­gyon elgondolkoztat mindenkit. Mert tény, hogy a labdarúgás az utóbbi évek folyamán elfajult, durva játékká vált. Sok helyütt a szép, szórakoztató Játék helyett csak a fontos két baj­noki pont lebeg a Játékosok és nézők szeme előtt. S ez előbb-utóbb meg­bosszulja magát. A Játékvezető lelkivilága semmivel sem különbözik a többi emberétől. A bíráskodás önkéntes foglalkozás. Minden évben 20—30 vasárnapot tölt vidéken, családjától távol. Neki a va­sárnapi pihenést a gömbölyű labda kisérése Jelenti. Hogy miért is hagyja el családját a játékvezető? A válasz nagyon egyszerű. A legtöbb kedvte­lésből. A játékvezetés legalább olyan szenvedély, mint a halászat, a vadá­szat stb. Aki azzal a tudattal lép a bírók sorába, hogy a testnevelést akarja szolgálni, az kitart hivatása mellett. A Játékvezető már általában gyermekkorában eljegyzi magát a labdarúgással. Mint aktív futballista kisebb-nagyobb egyesületeknél kerge­ti a labdát. Mások viszont sérüléseik, vagy egészségi állapotuk végett hagy­nak fel az aktív Játékkal, hogy he­lyette legalább részben teljesüljön álmuk: fütyülővei szaladgálni a játék­téren. A legnagyobb Jutalom mind­ezért, ha mindkét fél elégedett mun­kájával. Mi szükséges ahhoz, hogy egy fa­lusi Játékvezetővel elégedettek legye­nek? Első sorban a Játékvezető is spor­toló. Szabad időben legalább hetente kétszer gyakorolni kell a futást stb. Minden idény elején át kell venni a 180 oldalas labdarúgó szabályzatot. De sokat segíthet néha a TV-ben lá­tott mérkőzés is. Szombaton ajánla­tos korábban lepihenni, Jó idegekkel készülni a bajnoki mérkőzésre. Az alkohol távol áll egy Jó Játékvezető­től. Minden Játékvezetőnek bizonyos időt kell szentelnie a felszerelés kar­bantartására. Ez is nagyon fontos kö­vetelmény. Sokszor már a kezdet kez­detén megnyeri a két csapat tetszé­sét. Rövid játékvezetői pályafutásom alatt tapasztaltam, hogy mit is jelent az igényesség magammal szemben. Igazságosnak kell lenni a végtelensé­gig. A mérkőzés folyamán egy alka­lommal sem szabad kinyilvánítani a részrehajlást. A Játékvezetőnek csak a labdát kell figyelni, no meg a sza­bályokat pergetni agyában. Két évi működésem alatt egy helyen akartak megvesztegetni. Elárulom, a lévai Já­rás II. B osztályában történt, mivel a hazai csapatnak égetően kellett a két pont. A mérkőzés előtt egy tekinté­lyes vezető akart erre rábírni. Nem fogadtam el az ajánlatot. A vendégek győztek. Az igényességből és igazsá­gos bíráskodásból csak tekintélyszer­zés származhat. A Játékvezető bár­hová elmehet, nincs lelkiismeret­­furdalása. Az a Játékvezető, aki egész héten izgalommal várja a kiküldő levelet, az nem gondolkodik, mindenhol meg­jelenik. És talán ezen a téren szer­zett rossz hírnevet sok bíró. Egysze­rűen látva, hogy fontos mérkőzést bíztak rá, nem Jelenik meg. Javasla­tot tettem a sportszakosztályon, hogy az ilyen Játékvezetőt büntessék meg. De mit tehet a labdarúgó-szakosztály, ha kevés a játékvezető! A lévai Já­rásban azokat a játékvezetőket, akik rendszeresen megjelennek a sport­pályákon, előnyben részesítik. Talán ezért került csak egy lnzultálásra sor az elmúlt évben. A kiküldött Játékve­­vető jelenléte önbizalmat, kedvet ad a vendégeknek. Mit várunk a felsőbb szervektől? A Játékvezetőknek nagyobb megbe> csülést. Ismeretes dolog, hogy a sport­egyesületek közül alig akad 3—4 he­lyen bekerített pálya. A Játékvezetőt védeni kell az alkohol hatása alatt álló, szenvedélyes szurkolóktól. Igaz, a Játékvezetőnek mindkét fülére sü­ketnek kell lenni, azért fizet a szur­koló, hogy kitombolja magát. De arra senkinek sincs Joga, hogy irányítsa, esetleg megfenyegesse. Minden köz­ségben körültekintőbben kell kiválo­gatni a rendezőket. Olyan rendezők­re, akik csak csapatuk győzelmét akarják látni, semmi szükség nincs. A rosszindulatú embereket gátolni kell, csirájában elfojtani minden sportszerűtlenséget. Az évzáró taggyűléseinken a HNB vezetői is tehetnek Javaslatokat. A Já­rási sportbizottságoknak szigorúbban kell büntetni azokat az egyesületeket, ahol a mérkőzések sportszerűtlen kö­rülmények között zajlanak le. B. J. r ÖRÖKORSZÁG, 1910. Alekszandr Dobrics, a fényes jövő előtt álló bolgár díjbirkózó az erős embe­rek nyugodt álmát aludta szállásán. De egyszerre csak különös neszre éb­redt és — Kara Ahmed állott előtte, az anatóliai származású, veretlen bir­kózóbajnok, a török szultán büszke­sége. — Ha a holnapi mérkőzésen két vállra fektetsz — dörmögte fenyegető hangon — a győzelmedet hirdető gongütés egyúttal halálodat jelenti, te tetves bolgárt — Ezzel el ts tűnt az éjszaka leple alatt. Evekkel később a jóindulatú bolgár bevallotta barátainak, hogy az éjsza­kot „jelenés" ugyan nem rémítette halálra, de megmaradt utána a keserű szájíz. Ennek ellenére frissen ébredt, és megjelent az Ildaz Kjosk nevű kas­tély arénájának porondján. A néző-Ürülök, hogy itt vagyok, s igyekszem mindent elfelejteni... FELGYÜTTOTTA A STADIONT A FELHÁBORODOTT KÖZÖNSÉG Óriási zűrzavar keletkezett a calcuttai Eden Garden stadionban az Antilla—India crickett-mérkő­­zésen. A hatvanezer nézőt befo­gadó stadion területére legalább nyolcvanezer ember hatolt be, és miután a lelátókon már nem volt hely, sokan a pálya szélét száll­ták meg. Amikor a rendőrség erre könnyfakasztó bombákkal próbált rendet tenni, a tömeg annyira fel­bőszült, hogy amit csak lehetett, jelgyújtott. A VILÁGBAJNOKSÁG ÖTA szinte egyfolytában csak a „nagy vlszavá­­gásra" készülő sizök még Portillónál is nagyobb vereséget szenvedtek a havas lejtők mind fényesebben tün­döklő csillagától, Jean Claude Killy­­tői. Az elmúlt hetekben, a „Lauberhorn­­rennen" néven Ismert, hagyományos versenyen kezdődött. Ktlly ragyogó mesterhármassal, a lesiklásban és a műlesiklásban, majd ezek alapján az összetettben aratott győzelemmel uta­sította maga mögé vetélytársait. Az elmúlt húsz esztendőben a sívilág egyetlen nagyságának. Ändert Molte­­rernek sikerült csak ez a mesterhár­mas. Ám Killynek még ez nem volt elég... Nemsokkal később már osztrák föl­dön, a visszavágásra még éhesebb osztrák sízökre saját hazájában mért újabb vereséget, újabb mesterhárma­sával. A híres Hnhnenkammenrennen mindhárom számát (lesiklást, műle­siklást és az összetett versenyt) meg­nyerte. A sísport történetének eddtg ÜT VILÁGCSÚCS Női gyorskorcsolyázó világcsúcs 3000 m-en. A Davosban rendezett nemzetközi női gyorskorcsolyázó ver­senyen Stien Kaiser holland bajnoknő 3000 m-es távon világcsúcsot állított fel, 5:04,8 mp-es idővel. A régit (3:05,9) a szovjet Szkoblikova tar­totta. ^ QsZABAD FÖLDMŰVES 1967. feburár 4. talán csak Toni Sailer négyes olim­piát sikeréhez hasonló győzelmét arattaI A televízió jóvoltából egy-egy pil­lanatra mi is láthattuk a fiatal va­rázslót. Varázslónak tűnt, ahogy óriás sebessége ellenére is szinte tökéletes biztonsággal kígyózott a „stangllk", a mülesiklópálya kapui között. Hát még a lesiklásban, ahol a pálya egye­nes részein, botjait hóna alá szorítva, 100 kilométeres sebességgel szágul­dott a cél, a győzelem felé ... Boldogan, Michel Árpin hátán fo­gadta a gratulációkat. — Ezeknek a győzelmeknek, meg­mondom őszintén, jobban örülök mint a Porttllóban elnyert világbajnokság­nak — kezdte szerényen. — Hiszen annak Idején Chilét sikereimet rend­kívüli körülmények között, véletlenül elért eredményeknek tulajdonították... Mindezekhez Honoré Bonnet, a szi­gorú kapitány, a francia sísport egyre nagyobb sikereinek kovácsa elégedet­ten mosolygott. Mosolyoghatott, hi­szen néhány évvel ezelőtt, a legutóbbi téli olimpia előtti időszakban a közös felkészülést, az együttes edzőtáboro­zásokat, az egymás segítését hirdető terveiért a sísport Napóleonjaként emlegették. Ám a Sí-Napóleont elgon­dolásainak megvalósításával a fran­cia sísport egyszeriben megelőzte a világot. Portillo 24 érméből tizenhatot hoztak haza Bonnet tanítványai, s most versenyt verseny után nyer­nekI A francia sísport sikereitől vissz­hangoznak a meredek lejtők, Jean Claude Killyt csodálják. vwwwwwwv^^vwvwwvwwvwwww K0“ A GÓL ÖRÖK ÍIUHÁSZ GYULA UTÁN SZABADON 1 Az évek Jönnek, mennek, elsuhannak, A dolgok rendje ez volt, s mindig ez, Csak egy maradt, mi szivünket vidítva Szokott útján a háló felé fel-fel tünedez. Váltakozik az élet rendje, Oj és új nevek, csapatok tűnnek fel és el, Csak egy állandó: a szeletes bőr barnás színe A szürke napokba örömöt lehel. Hány csapat választ védekező taktikát, Sok néző ezért joggal hőbörög, De ő nem csalt meg, hű maradt mihozzánk, A gól volt, van, lesz — a gól örök! Amikor a díj birkózó kardot rántott téren az utolsó jegy ts elkelt, fényűző páholyában maga a szultán irányította a selejtező mérkőzés menetét. A 180 cm magas, 98 kilót nyomó Dobrics szembekerült a 2 méter magas, 120 kilós ellenfelével. A görög-római bir­kózás szabályát szerinti mérkőzés alig tartott néhány percig. A török néző­közönség felhördült, amikor a „tetves bolgár" szinte a porondra cövekelte a többszörös világbajnok anatóliait. Elhangzott a gongütés. Ekkor azonban a maga nemében páratlan dolog történt: alig emelke­dett fel Dobrics, hogy a szultán előtt meghajoljon, alig zúgott fel a taps­vihar, Kara Ahmed felugrott és árriok­­futó módjára a testőrkatonák felé ro­hant. Kirántotta hüvelyéből az egyik katona kardját és vérbe borult szem­mel, eszelősen Dobricsnak rontott. Ám a higgadt bolgár sem vesztette el lé­lekjelenlétét. Felkapta a döntőbíró székét, kivédte vele a kardcsapáso­kat, majd borzalmas ütést mért Orv­­támadója karjára. A gyilkos fegyver széles ívben kirepült a dühöngő ember kezéből, a szék ripttyára törött. A megalázott ex-világbajnokot elvezet­ték a szultán katonái, Dobrics pedig értékes övét kapott ajándékba, ame­lyet három kilós aranylemezek díszí­tettek. Alekszandr Dobrics többek között legyőzte Hamburgban Vahturov orosz bajnokot. Vereséget csupán 11. Sándor cár idejében szenvedett Pétervárott Iván Makszimovics Poddubníj-tól. Be­járta jóformán a fél világot, győzel­met győzelemre halmozott. Kényezte­tett színésznők kedvenceként, a játék­­barlangok állandó vendégeként ismer­ték Monte Carlóban és Palm Beach­­ben éppúgy, mint a Riviera és a pá­rizsi mulatók félhomályában. Végül beleszeretett a tönk szélén álló, Ros­­sieri nevű olasz cirkusz 'műlovarnőjé­be, Mártába. Óriást vagyonával újból talpra állította a vállalatot. De ami­kor Bejrútban egy megriadt ló halálra rúgott egy a porondra tévedt nézőt, a feldühödött közönség szétverte a cirkusz berendezését, legyilkolta az állatállományt. Ezt a „vérveszteséget" Ez voltam én, az erős, ember, a hős, mellemen a perzsa sah ajándékával a briliáns nappal, derekamon a szul­tán övével s rajta három kiló arany­nyal. Én, az erős ember, aki előtt reszkettek a csillagok a világ bár­mely arénájában... már Dobrics sem tudta kiheverni, jóU lehet sorra eladogatta vagyont érő értéktárgyait. Egyedül Márta tartott ki mellette, amikor 1938-ban Bejrút­ban birkózó-iskolát nyitott és rendez­te anyagi viszonyait. Alekszandr Dobrics végül Is hátat fordított a rivaldafénynek és a po­rondnak. — Elvégre bolgár vagyok — mondotta — Bulgária a hazám.., Mégis ott a legszebb az őszt lombhuU lás. Így az aggastyánná töpörödött egykori világbajnok ismét bolgár föl­dön tölti élte alkonyát. Feljegyezte: K. E. VÍZSZINTES: 1. Rakás. 5. Kritizál. 10. Idom. 11. .... Andrej, szlovák színész (1966-ban meghalt). 12. Bői-, bői- angolul. 13. Magol közepe. 14. ......... Tamás, ma­gyar színész. 15. Végnélkül Ítél. 16. Indulatszó. 17. Be­fed. 18..............her­ceg, Borodin ope­rája. 19. Lever be­tűi felcserélve. 20. Lap a francia kár­tyában. 21. Soha — németül. 23. Ok­mánya. 25. Nem egészen naiv. 26. A szerelmi költé­szet múzsája az ókori görög mito­lógiában. 28. Szlo­vák normák. 30. Ál­lam Ázsiában. 31. Pénzjegy. 32. Név­elő. 33. V. S. Y. 34. Folyadék tartály. 35. K-betűvel az elején: szőlőtő támasztéka. 36. Azonos a vízszintes 32-el. 37. A biblia szerint: égből hullott eledel. 38. Állam Közel- Keleten. 39. Hanga. 40. Felesben — olaszul. 41. Mindenség — németül. 43.........ok, Móricz Zsigmond 1930-ban megjelent regénye. 45. Buzdító szócs­ka. 46. Nagyon (a zenében). 48. Be­mutató darab. 51. Szláv férfinév. 52. .. Eulenspiegel. 53. Növény. 54. Ko­runk hatalmas energiaforrása. 55. Kétes! FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 5. és 9. sorban. 2. Moszat. 3. Laoszi néptörzs. 4. A csehszlovák repülőgépek nem­zetközi ismertető Jele. 5. A függőle­ges 1. folytatása. 6. Azonos a víz­szintes 18-al. 7. R. Ä. R. 8. Terület­­egység. 9. A függőleges 5. folytatása. 11. T-betű pótlásával: éjjeli őr. 12. Vissza: a fénykép. 14. Idegen férfi­név. 15. Ilyen per is van. 17. Szemé­lyes névmás. 18. Papírra vet. 19. Ha­jadon. 20. Színes. 22. A szem szivár­ványhártyája. (lat.). 24. Ezer kilo­gramm. 27. Tantál vegyjele. 29. Motor eleje. 31. Bánknóta. 32. Mezőgazda­­sági munkás. 34. Város Egyiptomban. 35. Nyári színpad (tbsz.), ékezetpót­lással. 37. Mária mássalhangzói. 38. Imre Mátyás. 39. Gondoskodik. 40. A. N. N. 42. Igavonó állat. 44. Olaj — angplul. 47. Ékezettel: visszaönt! 49. Egyesület hozzátartozója. 50. Famun­kás. Belküldendő a függ. 1., 5. és 9. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK A Szabad Földműves 2. számában közölt keresztrejtvény helyes meg­fejtése: „Aki felmászott a létrán, csak magasabbra került, de nem lett nagyobb." Könyvjutalomban részesülnek: Berta Sándorné, Kürt, Jakab József, Csáb, Laczkó Tibor, Királyrév, Szirmai Katalin, Kassa és Varga Imre, Ipolyság. KILLYROt beszél a sívilág

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents