Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-30 / 30. szám

Egyszerű,

A közelmúltban meglátogattam a szomszéd Magyarországon, a Pestmegyében gazdálkodó besnyői Sallai Imre termelőszövetkezetet. A Tsz egy a sok közül, amelyek megtalálták az utat a belterjes gazdálkodáshoz. Különbség legfeljebb csak az lehet, hogy a besnyői közös 5243 hold földdel rendelkezik, ezért magyarországi viszonylatban a nagy szövetkezetek közé tartozik. A jő gazdálkodás eredményeit tükrözi a sok kitüntetés és oklevél, az arany- és ezüstérmek sokasága, amelyeket terményeikkel az országos mezőgazdasági kiállításon szereztek s végül a kormány által adományozott legnagyobb kitüntetést, „A Munka Vörös Zászlaját“ is kiérdemelték. Ennek tudatában a kérdések özönével kerestem, kutattam azokat a momentumokat, amelyek ily magasra emelték a szövetkezetét.

Dombóvári József mérnök a Tsz főagronőmusa a maga egyszerűségével egészséges parasztlogikával válaszolt kérdéseimre, s mutatott rá előrejutásuk útjára.

A Tsz földjét egy 28 ezer holdas grófi birtokból hasították ki. Tagjai régi cselédek és summások. Eredményeik titka a becsületes munka. A vezetőséggel és a tagokkal történő beszélgetés, majd a gazdaság megtekintése győzött meg bennünket arról, hogy ez a szövetkezet embereivel, istállóival egyszerű, de nagyszerű. A gazdasági épületek közelről sem hasonlítanak a mi palotaszerű istállóinkhoz. Szalma és nádfödeles épületek sorakoznak, talán némelyiknek sárból vert falai vannak, de ami a falak között történik, a termelést illeti, azok nagyobbak, mint amilyenek a mi korszerű istállóinkban, pavilonjainkban születnek. Többek közt példa erre, hogy a közös tavalyi tejátlaga 3000 liter körül mozgott. De ugyancsak kimagasló eredményeket mutatnak fel a malacnevelés terén, a sertés és hízómarha napi súlygyarapodása, valamint az apróbaromfi tenyésztésénél.

NÉGYMILLIÓ FORINT CSIBÉKBŐL

Kérdésemre, melyik az állattenyésztés legjövedelmezőbb ága, V 1 n c z e Bertalan mérnök, fő állattenyésztő gondolkodás nélkül a.vágócsibék mellett döntött. Nem csoda, hiszen négymillió forintot hoz évente.

A csirkenevelést átalakított régi hízómarha-istállókban és cselédlakásokban űzik. Bár az épület gépesítése megfelel a mai követelményeknek, mégsem mondható, hogy korszerű pavilonokban folyik a csibenevelés. Az aprójószágot a Bábolnai Állami Gazdaságtól vásárolják. A L o m a n elnevezésű húscsirke hibrid egyik szülőpárját a bábolnaiak, a másikat a Német Demokratikus Köztársaságban nemesítették ki.

A Tsz négy időszakban vásárolja az állatokat. Egy-egy menetben 35 ezer csirkét nevelnek tíz személy segédletével. A hibrid csirkék kilenc hetes korban kerülnek piacra, amikorra elérik az 1,46 kg-os átlagsúlyt. Egy kiló súlygyarapodáshoz 2,80—2,80 kg csibetáp szükséges, melyet a takarmánykeverő üzem biztosft számukra. Számításuk szerint Idén 140 ezer csirkét adnak a piacra. Tavaly tisztán 1 millió 300 ezer forint tiszta bevételt hozott a pecsenyecsirke a közös pénztárába. Darabonként kilenc forintra rúgott a tiszta jövedelem.

TIZENHÉT MALAC ANYAKOCÁNKÉNT

Köztudomású, hogy nálunk a tizenhárom malacelvélasztási átlagot már nagyon jónak tartjuk, amellett, hogy „modern“ anyasertés szállásaink vannak. Besnyőn zsupfedeles istállókban laknak az anyakocák, faketreces kifutókban sütkéreznek a malacok, mégis tizenhét darabot választanak el a gondozók anyánként. Őszintén szólva kissé meglepett a szám, de a főállattenyésztő ennek nem tulajdonit nagyobb jelentőséget. Szerinte a 17 malacelválasztáshoz nem szükséges semmiféle új módszer, technológia, csupán a gondosságon múlik az eredmény. Hiszen minden valamire való anyakoca nyolc-tíz, sőt tizenhárom malacot ellik egyszerre. Az évi kétszeri ellés mellett ez tizennyolc-húsz malacot jelent. Ezekután tehát a világrajött állatokra kell becsülettel ügyelni, hogy azok megmaradjanak és elválasztásra kerüljenek. A Tsz állatgondozói a volt summások és béresek szivüket adják az állatokért, éjjel-nappal vigyázzák a malacokat, s ennek köszönhető az eredmény. Természetes, hogy a dolgozók odaadását fizetésükön kívül nagyösszegű prémiummal is jutalmazza a szövetkezet.

Az évenkénti kétszeri, sőt kétévenként ötszöri malacozást azzal is elősegítik, hogy az újszülötteket kéthetes kortól tápdús keveréktakarmánnyal etetik, nem szívják le nagyon anyjukat, s emellett a szoptatós anyakoca táplálására is nagy gondot fordítanak. A főállattenyésztő megemlíti, hogy amennyiben egy-egy anyakoca tartása évenként tizenöt mázsa abraktakarmányt igényel, maximálisan ki kell használni az állat teljesítőképességét. Ennek köszönhető, hogy Besnyőn az anyasertés-állományban esakis hasas és szoptatós állatok vannak.

A sertéstartással kapcsolatban még említést érdemel, hogy a malacokat 50 kg súlyig önetetőkben, száraz darával, 70 kg súlyig kombinálva száraz darával és moslékkal, magasabb súlyban moslékkal hizlalják. Jelenleg 507 választott malaca és 1600 hízósertése van a közösnek. Amennyiben átlagosan négy mázsás súlyban 300 hízómarha is kérődzik a Tsz istállóiban, úgy

Hízók a kifutóban

de nagyszerű

nem csoda, hogy Besnyőn 129 kg húst adnak holdanként tiszta súlyban piacra.

MAGFOGÁS A HARMADIK KASZÁLÁSBÓL

A növénytermesztés terén a hagyományos növények mind megtalálhatók a szövetkezet földjein. Közülük említésre méltó a búza, kukorica, cukorrépa és az aprómag-termesztés, amelyet mintegy 300 holdon űznek. A cukorrépa terméshozamának tízéves átlaga 220 mázsa holdanként. Az aprómagvak közül legjobban fizet a hónaposretek, fejessaláta, spenót, kapor, de a lucernamag termesztésével is elégedettek, annál is inkább, mert az nem terheli a takarmánybázis megteremtését.

Ugyanis amíg a mi termelőink a lucerna második növedékét állítják be magfogásra, addig a besnyői szövetkezet majdcsak ugyanazon éghajlati és talajviszonyok között a magtermesztésre szánt 150 holdnyi területen a harmadik kaszálásból nyeri a magot. Módszerük azon alapszik, hogy a magfogásra kijelölt lucerna első növedékét a szokottnál egy héttel hamarabb kaszálják, a másodikat két héttel, fgy lényegében három héttel előbbre hozzák a harmadik kaszálás növedékének idejét, s vele a növény virágzását, illetve a mag érését. Megjegyzendő, hogy a második növedék betakarítása után, majd a későbbi időpontban a lucernaföld vízkészletét, a szükségeshez mérten öntözéssel kiegészítik. A lucerna első és második korábbi kaszálásából nem származik vesztesége a közösnek, mivel amenynyit tömegben elveszítenek, azt megnyerik a takarmány megnövekedett fehérjetartalmával.

JÖ VEZETÖGÁRDA A KÖZÖS ÉLÉN

A besnyői Tsz évi bevétele 34 millió forint, míg az egy dolgozóra eső pénzbeli jövedelem 32 ezer. A munkát állami normák szerint végzik, és körülbelül minden 100 forint bevétel után 56-ot vágnak zsebre a szövetkezet tagjai. A közösnek tehát tekintélyes összeg marad a pénztárában, amelyet a kötelező kifizetéseken és beruházásokon kívül különböző célokra fordít. Az elmúlt években például modern kultúrházat építtetett, s azóta fenntartási költségeit fedezi. Tavaly 700 ezer forintot adtak óvoda építésére és számos esetben a családi házak építésében is hathatós segítséget nyújt a rászorulóknak. Továbbá a szövetkezet idős tagjainak havi 300—400 forint nyugdíját 800-ra kiegészítik. Ezenkívül pénzügyileg segíti a sport- és más tömegszervezeteket.

A szövetkezet évi bevétele arról tanúskodik, hogy a tagok becsületes munkája mellett jó vezetögárda áll a közös élén. Hogy ez így van, erről saját szemünkkel meggyőződtünk. Az egy-két évtizedes gyakorlati tapasztalat mellett két vezető személyiség mérnöki képesítést szerzett. Jelenleg hárman járnak mérnökire, míg tizenöt személy mezőgazdasági középiskolát végzett.

Ennek tudatában a termelés évről évre történő fokozása biztosra vehető. Annaki ellbnére, hogy a gazdaság gépesítése távolról sem olyan, mint a mi szövetkezeteinké, az ésszerű gazdálkodás révén olyan eredményre tettek szert, amely hírnevet szerzett az EFSZ-nek, mi több, egyre tetézik a bőség kosarát. SÁNDOR GÁBOR

Méhekkel segítsük elő a lucerna beporzását. A második kaszálásból magnak hagyott lucerna fő vtrágzási ideje Júliusban van, ámbár a bő csapadék hatására a virágzás a szokottnál hosszabb időre húzódik. A gyakori esőzés nemcsak a virágzás hosszabbításához vezet, de gátolja annak beporzását. Ennek tudatában gondoskodni kell a lucerna poroztatásáról.

E téren elsősorban a méhek Jöhetnek számításba. Nagyon hasznos lesz számunkra, ha a méhcsaládokat közvetlen a virágzó lucernához költöztetjük, mert ezzel elősegítjük, hogv ezek a hasznos rovarok intenzívebben végezzék beporzó munkájukat. Ha a magtermesztő gazdaság nem rendelkezik méhekkel. és a takarmánynövény távol van a falutól, ügy a vezetők kérjenek segítséget a magánméhészektől, akiknél minden bizonnyal meghallgatást nyernek.

Méhek hiányában napsütéses időben mesterséges úton is elősegíthetjük a lucerna beporzását. E célból 15—20 m hosszú kötélre 10—15 cm-enként apró seprőket kötünk, amelyek szépen sorjában foglalnak helyet a kötélen. Ezután két ember úgy húzza a kifeszített kötelet a virágzó lucernán, hogy az a növény kétharmada feletti részt érintse, illetve csússzon rajta. Ezt a műveletet a virágzás alatt többször megismételjük. Az eredményt fokozhatjuk,' ha a pótbeporzást reggel a harmat felszáradása után végezzük.

Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet, hogy r növényvédelem keretében ne alkalmazzunk olyan vegyszereket, amelyek a rovarok, illetve a beporzást végző méhek halálát okozhatják. —sá—

Az ideges és rosszindulatú lovak patkolása

A baromfitrágya

jelentősége

A baromfit általában kizárólag mint tojást és húst termelő állatot értékelik. Pedig trágyája is igen értékes, csaknem háromszor annyit tartalmaz súlyegységre vonatkoztatva mind a három legfontosabb hatóanyagból: a nitrogénből, a káliumból és foszforsavból. Különösen értékes lehet a baromfitrágya a virágkertészetek számára. Egy tyúk trágyatermelése évente 50 kg-ra tehető. A minőséget figyelembe véve viszont ez az 50 kg baromfitrágya 150 kg marhatrágyával egyenértékű.

A tyúktrágya talajra juttatásának legegyszerűbb módja az, amikor a tyúkokat a legelőn tartják, esetleg véndorólaztatják. Ez a korszerű nagyüzemekben egyre szűkebb térre szorul, így a baromfitrágya kezelésének és tárolásának kérdése fokozottabb jelentőségre tesz szert. A mélyalmos tartási rendszerekben az alom az összes ürüléket felveszi. Itt bizonyos változások mennek végbe, az ürülék végül porszerű halmazállapotú lesz. A trágya azonban ebben a formájában is célszerűen felhasználható. Az egyre terjedő, nem mélyalmos rendszerű tojóházakban a trágya az ülőrudak alatt bélsárfelfogó deszkákon vagy trágyaaknákban halmozódik fel. Ajánlatos az a módszer, amikor a trágyát vékony föld vagy homokréteggel fedik le. A baromfitrágya komposztálása nem igényel különleges berendezéseket. Legjobb! minőségű komposztált baromfitrágya úgy nyerhető, hogy a baromfitrágyához 4:1 arányban szalmát és zöldtrágyát adnak. Egyre inkább terjed a trágyacsatornákbari (lagúnákban) való tárolás. A folyékony halmazállapotú trágya kezelése egyszerű, mert szivatytyúkkal emelhető ki, továbbítható és szállítható. Helyes szervezés esetén minimális emberi munka igénybe vételével megoldható a trágyázás. Ebben a formában a gyepek öntözéses trágyázására alkalmas. Meg kell említeni azt, hogy a mélyalomba kerülő trágya hatására a tojótyúkok több B12 vitaminhoz jutnak, ami a tojástermelés fokozásával jár együtt.

Abbas F.

Savanyú tej

■ AZ EV ELSŐ FELEBEN a gálám tai ]árás mezőgazdasági üzemel minU egy 12 millió liter tejet adtak a közellátás számára. Sajnos a nyárt hónapokban e mennyiségből 36 ezer liter savanyú volt. Ebből a tejüzem 21 ezernyit visszaadott, mivel nem tudta értékesíteni. Ez komoly veszteséget Jelent, különösen a vaj és egyéb tejtermék előállításánál.

A melegebb napokon az Is előfordult, hogy a tejüzem szintén savanyú tejet küld árusítás céljából a tejcsan nokokba. Ha a háziasszony ezt a tei Jet felforralja, használhatatlanná vá* lik. Az üzem vezetősége elhatározta, hogy elejét veszi a savanyú tej szállításának, ugyanakkor a mezőgazdasági üzemeknek is ügyelniük kell, hogy hütött tejet adjanak a piacra.

K. F.

A járvány fészkei és védterületek

(AZ 19B6. JÚLIUS 15 I ÁLLAPOT SZERINT)

ATKAKOR

1. Veliká nad Iplom (Vilke) községben, (losonci járási. Védterület: Jelsovce (Jelsőc), Kalonda, Panické Dravce (Panyidarócj, Trenü (Tőrincs), és Rapovce (Rap).

2. Nová Vés (losonci járás). Védterület: Maly KrtíB (Kiskiirtös), Obeckov, Olovary, Sklabiűa, Verké Straciny, Zeloyce (Zsély), Veíky Krtíí (Nagykürtös), Dőlné Plachtince és Skriavník.

3. Ceníz, Jesenské (Feled) község határában (Rimaszombati járás). Védterület: Sirkovce (Sirak), Gortva, Hodejovec, Gemerské Dechtáre, Hodejov (Várgede), Simonnvce (Simoni) és Hostice határában Malá és Velká Zetka.

4. Mikot (Cadca-i járás). Védterület: Dlhá, Turzovka, Korüa, Vysoká, Rovné, Kolárovice és Petrovice.

ENYHE KÖLTÉSROTHADÁS

1. Oravská Lesné és Oravské Veselé (Dolny Kubín-i járás). Védterület: Zákamenné, Lomná, Mutné, Novof és Beöadovo.

2. Sobrance (Szobrán c), és Horná (michalovcei járás). Védterület: Tibava, Vojnatina, Komarovce, Ostrov, Nizná Rybnica, Ruskovce, Basknvce, Chonkovce, Hliviütia, Jasenov, Remeoké Hámre, Poruba, Vyáné Remety és Verká Rybnica.

NYÚLÓS KÖLTÉSROTHADÁS

1. Zázrivá (Dőlné Kubín-i járás). Védterület: Pleáivá és Zázrivá községhez tartozó települések.

2. Chrenovec (prievidzai járás). Védterület: Malá Úausa, Velká

Úauüa, Lipník, Jalovec, Morovno, Ráztoőno, Handlová, Remeta, Hradec, Malá Lehötka és Velká Lehőtka.

3. Chlebnica (Dolny Kubín-i járás).

4. Oravské Veselé (Dolny Kubín-i járás).

További intézkedésekig, vagyis a zárlat feloldásáig tilos méheket (méhcsaládokat, rajokat és anyákat) nyúlós köitésrothadás esetén kaptárakat, lépeket és hasonló eszközöket a nevezett községek kateszteri területéről vagy területére, valamint az említett községek területein keresztül áthelyezni.

Tekintettel az atkakór, valamint a nyúlós költésrothadás elterjedésére, illetve az elterjedés veszélyére, a legszigorúbb intézkedéseket foganatosítják azok ellen, akik a fenti tilalmat megszegik.

A Csehszlovák Méhészszövetség egészségügyi bizottsága

Köztudomású, hogy a lovak a ku= tyákkal együtt az intelligencia tekintétében előkelő helyet foglalnak el háziállataink között.

Ennek ellenére több esetben elő-fordul, hogy a lő makacsságánál, vagy éppen rosszindulatánál fogva nehezen patkolható, illetőleg az ilyen állatok patkolásánál kényszereszközökhöz kell folyamodni, amilyen az orrpipa alkalmazása, vagy a gúzsbakötés, illetőleg az állat kalodában történő megfékezése, felfüggesztése.

Kevesen tudják, hogy a legmakacsabb lő Is megpatkolható a fent említett kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül, csak érteni kell a módját.

Az ilyen nyugtalan, rosszindulatú, vagy rossz bánásmóddal elvadított lovak kényszereszközök alkalmazása nélküli patkolását Balassa Konstantin magyar lószakértő már több mint egy évszázaddal ezelő't leírta. Ám édesapám anélkül, hogy erről tudott volna, nagyon sok esetien hasonló módszereket alkalmazott.

Tudjuk, hogy a lovak patkolása alkalmával a ló patkolandó lábát fel kell emelni. Ez a művelet könnyűszerrel megtehető a jóindulatú állatoknál, de annál nehezebb és körülményesebb a rúgós, harapós vagy egyéb rossz tulajdonsággal rendelkező állatoknál.

Viszont aki érti a módját, vagyis ismeri a 16 „pszichéjét“, annak sikerül a rosszindulatú vagy elvadított állatot mintegy megszugerálva olyannyira megszelídíteni, hogy — mint apám szokta mondani — „mint a kezes bárány“, úgy viselkedik.

Persze mindehhez kellő hozzáértés, rátermettség és különböző műfogások szükségesek, amelyeket mind leírni talán szükségtelen és lehetetlen is, mert minden eset más és más, vagyis

minden állattal másként kell bánni. Ezért csak nagy vonalakban Ismertetem ezeket a „műfogásokat“.

Előszöris kellő bátorsággal és határozottsággal kell a nehezen fékezhető és kezelhető állatokhoz közeledni: Állandóan beszélni kell hozzájuk, megnyugtató szavakat ismételve. Sohasem szabad durván bánni velük, de mégcsak mogorván nézni sem szabad, mivel a ló okos állat s könnyen megkülönbözteti a szelíd arcot a mogorvától. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az állat szemébe nézzünk, amikor hozzá lépünk. Az az ember; aki a kantárszárat tartja, állandóan nézzen az állat szemébe, s játsszon a kantárszárral vagy enyhén rángassa azt. Az a személy, aki a patkoláshoz fel akarja emelni a ló lábát, előszöris megnyugtató szavakat ismételve (pl. „hojla pejkó, ho-hó“) simogassa meg az állat homlokát, enyhén veregesse meg az állát, nyakát, majd simogató mozgásokat végezzen az állat hátán, a combján, de vigyázva, hogy mindig a szőre mentén, mert ellenkezőleg a megnyugtatás helyett kellemetlen ingert váltana ki az állat idegrendszerében. Ezen megelőző mozdulatok elvégzése után, erélyes mozdulattal egyik kézzel az állat farkát, a combról lecsúsztatott másik kézzel pedig az állat csűdjét kell erélyesen és bátran megfogva a lábat felemelni, miközben határozott, erélyes hangon mondjuk, hogy „lábad“, vagy ahogy apám szokta mondani az osztrák magyar közös hadseregben tanult németséggel, hogy „auf".

Mind Balassa, mind apám azt állítják, hogy nem akadt a kezükbe olyan lő, amelyet meg nem tudtak volna patkolnl kényszereszközök alkalmazása nélkül.

Mindez meg Is érthető, és teljes mértékben elhihetö, ha ismerjük a pavlovi reflex-törvényeket.

Tehát a leírtakból láthatjuk, hogy az állatoknál is többet érhetünk el szép szóval és okos bánásmóddal, mint gorombasággal, durvasággal.

Dr, Patus Sándor, Komárom