Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-30 / 30. szám

A fejő-házaspár

így Ismerik Fazekasékat az egész

Járásban. Sokat beszélnek róluk és gyakran példaképnek állítják őket. Ja] azoknak, akik nem hiszik el, hogy a mi viszonyaink között egy tehéntől évente 2500 liter tejnél többet is el lehet érni. Mert Jön a lassan már Jelszóvá vált mondat; nézd meg a Fazekasékatl ök 3730 litert érnek el átlagosan 20 tehéntől. Vitatkozás nélkül el kell ismerni — ez nagyon szép eredmény. Ha nem ismerjük a körülményeket, talán még kételkedünk is e magas szám hitelességében. De Így meg kell hagyni, a Fazekas házaspár a tehéngondozás és a fejés mestere.

öt éve fejnek. 1981-ben a Szovjetaniőból kapták az üszőket. Gyula ott volt az átvevésnél, s ekkor határozta el, — ezektől az üszőktől pár év múlva rekordfejést ér el. Így is történt. Hozzáértéssel, odaadással gondozta az üszőket, nevelte a Jövendőbeli teheneket. Aztán, amikor eljött az idő, feleségével együtt elvállalta A húsz tehén gondozását.

A férj és feleség megosztotta a munkát. A nehezebbjét a férj vállalta, a könnyebbik része az asszonynak jutott

Reggel fél négy órakor már kelnek. Pedig de Jó lenne még egy kicsit ágyban maradnil... Dehát hív a kötelesség, menni kell. A gyerekekkel a nagymama törődik, ö csak hálni jár Fazekasékhoz, hogy korán reggel a gyerekek ne maradjanak egyedül.

Minden nap ugyanabban az időben kezdik a munkát. Ezt a pontosságot már az állatok is megszokták. Az ajtónyitásra szinte egyszerre állnak fel a tehenek; Jelezve, újra megvlrredt

A Jól előkészített takarmány etetése után a „fürdés“ következik. Ez azt Jelenti, hogy meleg vízzel, kefével alaposan megmossák a teheneket. Egy napot sem hagynak ki, mert csak így tudják rendesen tisztán tartani az állatokat. A tisztítás után Jön a fejés. Nem mintha félnének a fejőgéptől, csak nincs hozzá bizalmuk. A szomszéd istállóban próbálkoztak vele, pár hét múlva azonban elromlott a gép, s még a mai napig is ]avltatlanul áll. Ilyen tapasztalatok mellett bizony hallani sem akarnak a fejőgépről... Pedig naponta 180— 200 liter tejet kézzel kifejni, nem csekélység. Erős kezek, s nem utolsósorban gyakorlat kell hozzá.

Ha az utcán találkozom Fazekasnéval, talán el sem hiszem, hogy ez a törékeny, fiatal asszonyka ilyen fárasztó, nehéz munkára is képes. De itt, az istállóban egészen más gondolatokat ébreszt. Fehér köpenyében olyan biztosan forog a tehenek között, mint otthon a konyhában.

Terézia Jóformán gyermekkorától ismeri a fejés „tudományát“. Fiatal lányka volt még, amikor a csehországi gazdaságban édesanyjának segített a fejésben. Amikor férjhez ment; a család, a gyerekek annyi munkával látták el, hogy a fejésre már nem jutott ideje. Am a gyerekekkel együtt nőttek a kiadások is. Meg aztán a régi, hosszú falusi ház kezdett nem megfelelő lennL Szép, magas, új lakásról álmodoztak. Ennek építéséhez pedig pénz kell, rengeteg pénz. Terézia ezért újból munkába állt. Férjével egy külön istállóban gondozták a teheneket, borjúkat.

Tudják miért dolgoznak — Így az eredmény nem is marad el. A nyári hónapokban megkeresik a 3500—4000

koronát. Télen valamivé: kevesebbet kapnak, de egy ipari munkás fizetésével az la vetélkedhet. Ehhez persze még hozzájön az úgynevezett „tejprémium“, ami »zintén szép öszszeget Jelent.

így lassacskán összegyűlt a pénz a házra. Az állami gazdaságtól telket kaptak, s idén elkezdik az építkezést.

Ha eddig sok volt a munkájuk, ezután még több lesz. Fazekasné nem állhat meg egy percre sem. A háromszori etetés, fejés sok időt igényel. Ami pedig a huszonnégy órából marad, annak csak egy parányi töredékét fordíthatja pihenésre, szórakozásra. Mert a három gyerekkel bizony sok a munka. Különösen akkor, ha az egyiket iskolába kell előkészíteni, a másikat öltöztetni, a harmadiknál pelenkát cserélni. Még jó, hogy egyáltalán győzi...

Mikor beszélhetünk itt szórakozásról? Rádiót takarítás közben hallgat. A televíziót Is csak „hallgatja“, mert közben a fia nadrágját kell megvarrni, harisnyát stoppolni. Egyedüli szórakozás, önművelés: az újságolvasás. Tájékozódott akar lenni, ezért a napi újságolvasásra, ha nehezen is, mindig talál egy kis időt.

A Tornai Állami Gazdaság vezetői elismeréssel beszélnek a Fazekas házaspárról. Büszkék arra, hogy az ő gazdaságukban találni meg a kassai Járás legjobb fejőit. Tavaly ők ketten 16 600 litert fejtek terven felül. Sokhelyütt az egész gazdaság nem teljesítette túl ennyivel a tervet.

A kiváló eredmény fenntartására a jövőben is remény van. Hiszen Fazekas Gyula további tíz évre kötött szerződést az állami gazdasággal. A fejőházaspár kiváló munkájáról tehát az elkövetkező években is hallunk majd.

Hrtan Sarolta

A papradnoi völgyzárógát. (Bővebb magyarázat a Vadász és Halász szakmelléklet Tanulmányút, sok tanulsággal című cikkében.)

A bumeráng visszaüt

A TAVALYI ÄRVlZ nem kímél-] i te meg Izsán sem az útjába (• kerülő épületeket. így többek kö-(» [zött falunk egyik élelmiszer üz-,> [lete is a szennyes ár martalékai1 [lett. Mikor újra megindult az, élet, i [ ,a faluban levő egy üzlet nem tud-1J ita a lakosság igényeit maradék-1 italanul kielégíteni. Sokszor félnapi] ils eltelt a sorban állással. Szük-^ iség volt a gyors segítségre. A Jed-(( Inota Járási vezetősége mozgóbolti,

I „A mozgóboltosok" ij

[beállításával igyekezett megszün-]»

[ tetni a hiányosságokat. Azóta he-(i tenként kétszer, kedden és pén-,» teken „berobog“ az üzlet, s az,' asszonyok kedvükre vásárolhat-1 [ [nak. Ha felhangzik az autó du-, idáJa, pillanatok alatt megjeleni inek a vásárlók, gyerekek, felnőt-1 >tek egyaránt. Ismerősként üdvöz-i( (lik már a Szántó-házaspárt, ők',

• mindig készségesen elégítik ki a1, •vásárlók igényelt. „Üzletünkben“1, •mindenfélét lehet kapni: kenyér, , •liszt, hentesárú, papírféle, cíga-]» •retta stb. ,»

1 Szántó Gizellától, a bolt veze-,t 'tőjétől érdeklődöm a bevétel felől., •

1 — Négy-ötezer korona átlag a, • [napi bevétel — feleli. — Havi tér-,* vünk 70—80 ezer korona. Legjobb,' volt eddig a június hónap, amikor,] 145 ezer koronát árultunk. •

, Persze ennek számukra is meg-i. ,volt az eredménye, mert 1800— >1900 korona fizetést kaptak fe-< >

• Jenként, az említett hónapra. Fér-»,

• Je a sofőr a „mozgóbolton“, de1,

• sokat segít az eladásnál, az áru',

• átvételénél és elrendezésénél is. ,

• Igaz, néha napi tíz-tizenkét órát i •is dolgoznak, de megéri. Nem né-(* •zik az időt, igyekeznek a vásár-, • 'lók igényeit kielégíteni. Decem-,» 'berben jó munkájuk elismerése-',* 'ként 400 és 500 korona Jutalmat,' .kaptak. •

. Szántó Ferenc és felesége nap-i [nap után járják a számukra ki-l] ,jelölt falvakat, településeket. Ke-i, íveset tartózkodhatnak komáromi, 1 »lakásukban, ezért négyéves kis-1, '(fiukat is a gútai nagymama gond-', '•Jaira bízták. Tudják, milyen sokat', • Jelent az embereknek, ha gyorsan], (*és kedvük szerint vásárolhatnak. • (•Ezért nem is sajnálnak semmi fá-]> ,'radságot. Szorgalmas munkájukért, • ,'valóban minden dicséretet meg-,1 ,'érdemelnek. ,'

i' Szerény javaslatom: a Jednota,'

• [vezetőségének címére. A nyári,

• melegben nagyon Jó lenne, ha ai • ,mozgőboltban levő Jégszekrényi ' ,minél előbb üzemképessé válna, i '•Ügy gondolom, üzemeltetése nem*

',is kerülne sokba és egy kis ügy-' '»szeretettel használhatóvá tehet-' [inék. Ezt a kérdést minél előbb] [•meg kellene oldani, mert így még • a „dísz“ szerepét sem tölti be a i»kocsiban, nem pedig a hasznos-, i'ságát. Bizonyára azért építették,

, »be, hogy használják is. Ez pedig, i 'fontos volna minél előbbi ,

,' Kurucz Nándorné,,

i [ Izsa i

Ötösikrek Chvaikovicén

Telefoncsengetés zavarta meg a járomiéi állatorvosi szolgálat helyiségének csendjét. A hívó fél a chvalkovicei Exnak Partizán Efsz volt és sürgős állatorvosi segítséget kért a tehénistállóba egy elléshez. A gondozónő elmondta, hogy a tehén már bárom borjút hozott a világra, de úgy gondolja, hogy ezeket továbbiak követik még. Amikor a szolgálatos technikus mindezt a tudtomra adta, az első pillanatban azt hittem, áprilisi tréfát űz velem. Az ellés azonban ellés, nem foghattam fel tréfának, hát a helyszínre siettem. Ám megérkezésemig az újabb két ellés is lefolyt, a tehén már pihent.

Az öt ellés a következőképpen ment végbe: A 384—19805-ös számú, ötéves és 1963. szeptember 19-én az Ulk 39-es bikával befolyatott tehén utóljára 1985. június 17-én borjazott. Mostani borjazása előtt rendkívüli étvágya volt, bár az utolsó hónapban nehézkessé vált a felkelése és feltűnt gondozóinak a hatalmas hasa.

Az első borjú, mintegy 15 kg-os, június 27-én reggel 8 óra 30 perckor látta meg a napvilágot. A második borjú halva született, a harmadik megint élő volt. A következő kettő, mire megérkeztem, már a világon volt, csak nem adott életjelt magáról. Az anyaméhben ugyanis elöntötte őket a magzatvíz. A borjak súlya egyébként, csakúgy mint az első esetében 15—15 kg volt.

A borjak összsúlya számításaink szerint megközelítőleg 65 kg-ot tett ki. Nemük különböző volt. Az anya egészségi állapota kifogástalan volt csakúgy, mint az étvágya. A reggel született és életbenmaradt borjak — üsző és bika — egészségi állapota is jó volt. Az esetről azért számoltam be, mert nem mindennapos esemény az ilyesmi és a szakirodalom is csak nagyon kevés hasonló jelenségről tud.

JIRI TICHY, állatorvos,

Jároméi

EMELETES EPÜLET, számos ajtaján böngészem a neveket, keresem a szövetkezet elnökének irodáját. Az egyik ajtón megakad tekintetem ... „Bogár Menyhért alelnök" olvasom a névjegyen. Hm... Itt az alelnöknek is van Irodája? — gondolom, miközben kopogtatok, s máris szemben találom magam a bent ülővel.

Nem, nem csalt a jelirat. Az alelnöknek saját irodája van. De nem is akármilyen. Ö maga alaposan kihuzakodva feszít székén, mintha a nagy dologidőben nem lenne rá szükség, hogy egy-egy órára szétnézzen a határban.

Bemutatkozom...

Kis ideig szótlanul bámul, majd ki-1 böki:

— Ide olyan ember jöjjön újságot írni, aki megkülönböztett a búzát a burgonyától. Máskülönben nem vagyok hajlandó nyilatkozni.

Becs szóra, ismerem a búzát, a burgonyát. Nyugodt lelkiismerettel beszélhet. Elsőként szeretném tudni, hány hektár földön gazdálkodik a szövetkezet.

— Kérem, ezt hasból nem mondhatom, mert akkor valótlanságot ír

az újságba.

— Mennyi trágya jut a szántóra évenként? Ügy hírlik, akad olyan tábla is, amely húsz év óta nem látott Istállótrágyát.

— Szamársági Minden évben trágyázunk, uram,

— Igen, de szervetlen trágyával,

— Hát az nem mindegy?

— S mondja, Bogár úr, ha úgy tét* szik, alelnök elvtárs: mi az oka, hogy szövetkezetük a leggyengébb a járási ban?

Hebegés-habogás, majd kinyögi:

— A munkaerő ... ntncs munkaerőI

— Hány tagja van a közösnek?

— Hát fejből, hasból nem tudom,

de itt a havi fizetési lista, arról pom tosan leolvashatom. Íme: kétszázi

nyolcvan személy.

— Ne haragudjon, nem lehet pa» nasz a munkaerőre.

— Ha azt mondom nincs, akkor ntncs. Nézzük csak meg a kimutai tást: száz dolgozik az állattenyésztési ben, nyolcvan a gépeknél, húsz a cseh lengő tag, huszonöt a mellékterme lésben, s ki marad hátra? ... Néhány öregasszony, vénember.

— S a vezetőség? Hány ember trá* nyitja ezt a „szörnyű nagy“ mezői gazdasági kombinátot?

Félretolja maga elől a kimutatást és elnéz a fejem fölött. Öt ujjúval beletúr gondosan fésült hajába és sU rontúlt hangon suttogja:

— Harminchaton. Nem többen, nem kevesebben.

Tágra nyitott szemmel csodálkoi zom. Érdekest Ezt a számot papír nélkül tudja Bogár Menyhért, a szövetkezet alelnöke. <-sói

jeniu Egy csallóközi földmunkás útja a Kossuth díjig

Kisbéri villaszerű bábának verandáján ülünk kettesben Hodek József elvtárssal, a Tsz nyugdíjállományú Kossuth díjas elnökével, a magyar országgyűlés tagjával. Az asztalon szakkönyvek, kimutatások és levelek. Vagy két tucatra valót hozott belőlük ma is a póstás. Választópolgárai kérik ügyes-bajos dolgaikban képviselőjük segítségét, de van a levelek között külföldről érkezett is, ezeket sem lehet válasz nélkül hagyni, hiszen tanácsot kérnek bennük a baráti országok egyes szövetkezeti vezetői. Hodek József nevét tehát nemcsak Magyarországon ismerik Jól, hanem sokfelé határon túl is, mindenütt, ahol a parasztság a szocialista mezőgazdálkodás formáját választotta. Hiszen a kisbéri Tsz-nek — amelyet errefelé „Hodek-szövetkezet" névvel illetnek — van mivel dicsekednie. Eredményei nagyszerű igazolását adják a közös gazdálkodás előnyeinek.

Először a csallóközi árvízre terelődik a szó. Ez érhető, Hodek Józsefet nagyon is érdeklik a hazai dolgok, s ha csak teheti, ét-átjön a Duna balpartjára, hogy együtt gyönyörködjön a pusztulás nyomait eltüntető építkezésben.

— Hát hogyne izgulnék, törődnék, csodálnám az ottani munkák menetét, hisz bölcsőmet a Csallóközben ringatták, Komárom határában, az őrsújfalusi Darányi-birtok egyik cselédlakásában. Tizenhármán voltunk testvérek, ezek közül tizet nevelt fel édesanyám s az élő nyolc közül csak én vagyok egyedül ideát. A tavalyi tragédia lelkileg engem is ugyanúgy megrázott, mint azokat, akik ott élnek Csallóközben. Valamikor vándoriparosként bejártam az egész vidéket, talán nincs is olyan falu Dunaszerdahelytől Komáromig, melyben ne dolgoztam volna. A tragédia nemcsak az egyéneket érintette, hanem az egész csehszlovák gazdasági életet, de a csodálatos összefogás, mely az árvizet követte, mégis csak újjá, szebbé változtatja szűkebb pátriámat. Tudom, saját szememmel láttam: az újjáépítés munkájához az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaság egy emberként állt oda.

A Csallóközt érintő kérdések után Hodek József, szövetkezeti munkásságának tapasztalatairól beszél, arról, hogy milyen szerteágazó munka hárul az elnökre, hisz ágas-bogas dolog egy szövetkezetét vezetni, s tagokat munkájukban Irányítani.

— Tizenhat évig voltam ennek a szövetkezetnek elnöke, méghozzá egyfolytában. Ez idő alatt majdmindig az ország élenjáró szövetkezetei közé tartoztunk, ami nem kis dolog, mert a birtok a Bakony szélén terül el, magát Kisbért Bakony kapujának mondják, s bizony földjeink gyengék, rossz, homokos, agyaggal váltakozó szeszélyes földterületek. De hát — mondja —, mindenkinek ott kell Jól gazdálkodnia ahová a sors vetette.

Aziránt érdeklődöm, miben látja a közös gazdálkodás legfontosabb követelményeit, egy kicsit elgondolkozik, de máris megkapom szabatos fogalmazásban, ahogy mondja, „elméletét“.

— A szövetkezeti munkáról volt és van egy elméletem. Éspedig a szövetkezeti versenyt három tényezőhöz kötöm: 1. a tagoknak minél többet osztani, 2. saját erőből minél többet beruházni, 3. minél több árut adni a népgazdaságnak. Itt mindig ezt a három szempontot tartottuk alapvető követelménynek. Nagy figyelmet szenteltünk a beruházásra, igyekeztünk sokat osztani a tagoknak és természetesen minden esztendőben sok árut adtunk a népgazdaságnak. Azon voltunk, hogy e három tényezőt mindig egyensúlyban tartsuk, ez pedig nem kis dolog. Mert, ha a szövetkezet sokat osztott és figyelmét elkerülte a beruházás fontossága, nagyot hibázott, egyszerűen szétosztotta jövőjét.

Előkerülnek a pontos Jegyzetek, az adattár, s ebből azonnal megkapom a szükséges bizonyítékot is. E szerint a kisbéri szövetkezet saját erőből 14 millió forint beruházást hajtott végre. Nagy összeg ez, különösképpen, ha tudjuk, hogy ez a magyarországi szövetkezet 100 hektárral indult s csak a legutolsó időben növekedett meg területe 1200 hektárra. A tizenhat esztendő alatt tizenegyszer nyerték el a Minisztertanács Vörös Zászlaját, Hodek József, az elnök érdemei elismeréséül megkapta a Kossuth dijat és nem egy tag részesült magas állami kitüntetésben. Persze, a Vörös Zászló anyagi Javakkal is járt és a szövetkezet nem kevesebb mint kétmillió forint •'liaml jutalmazásban részesült az idők folyamán.

— És mi kellett ahhoz — teszem fel a kérdést —, hogy a szövetkezet a Hodek-féle hármas követelménynek meg la tudjon felelni?

Elsősorban, hogy a vezetőség és a tagság minden térre kiterjedő gondossággal végezze munkáját — állapítja meg Józsi bácsi. — A gondosságot ebben az esetben úgy értelmezem — folytatja fejtegetését —, hogy bizonyos esetekben még a felettes hatóságok utasításait is alaposan meg •kell fontolni. Elnökségem során nem egy esetben nagy csatákat vívtunk a központi hivatalok ökonőmusaival; És bizony sokszor mondtam be nekik a sakkot, sőt nem egy esetben meg is mattoltam őket. Egyszer azt tanácsolták, vizsgáljam felül, mi okozza a szövetkezet egyik termelési szakaszán a ráfizetést, igyekezzek azt kiküszöbölni, amennyiben pedig nem sikerül, szüntessük be a ráfizetéses üzemágat. Egyik tudományos intézetünk ugyanis kimutatta, a tehenészetünk ráfizetéses, de ezzel egyidejűleg elismerte, hogy a tejfeldolgozó üzemünk, ahol sajtot, vajat és egyebet termelünk, nagy hasznot hoz. Tehenészetünk mérlegét nem tudtuk aktívvá tenni s az előbb említett tanács alapján fel kellett volna számolnunk a ráfizetéses üzemágat, tehát a tehenészetünket s továbbfejleszteni a másik üzemágat, tehát a tejfeldolgozót. Hogy miért is mondtam el ezt a példát? Érthetői A szövetkezeti elnöknek mindenre kiterjedő gondossággal kell végeznie munkáját. Hát igen, ha a felettes hatóság javaslatát követem, akkor a tejfeldolgozónk számára honnan vettem volna a tejet, ha a ráfizetéses tehenészetünket felszámoltuk volna. A régi világban a parasztember házatáján a tehéngondozás és a termékek hasznosítása az asszony dolga volt. Hő végén a férfi összeült az asszonnyal és megtanácskozták, mit is fizetett a tehén, persze az asszony ilyenkor a férjének nemcsak a tejből eredő pénzről számolt el, de azzal is, amit túróból, tejfölből, vajból vett be. Szóval egy kalapba kell tenni az egészet, mert egyik a másik nélkül nem létezhetik. Mi is így kalkuláltunk s a tehenészet véleményünk szerint nem volt ráfizetéses. Hasonló a sertésnevelés kérdése is. Az anyakoca és a malacnevelés sok esetben ráfizetéses, de a hizlalás haszonnal Jár! Tehát ezt is egy kalap alá kell venni I Mert, honnan vegyem a malacokat, ha majd hizlaláshoz akarok látni, és ez említett helytelenül magyarázott ok miatt felszámolom az anyakoca és a malacnevelésti (Folytatjuk.)

NEM MINDENNAPOS ESEMÉNY