Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-23 / 29. szám

A MÉHEKET SZERETNI KELL Alig múlt kilenc éves, amikor már ott lábatlankodott, ahol kaptárok álltak és méhek züm­mögtek. Nagyon érdekelte öt a méhek élete és minden olyan dolog, ami a méhekkel függött össze. Képes volt órákon ke­resztül figyelni szorgos munká­jukat, a pihenés nélküli jövést­­menést. Talán akkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy méhész lesz. De bármily erős volt is a vágy, a terv megvalósítására sokáig kellett várnia. Előbb ke­nyérkereset után kellett néz­nie, szakmát kellett tanulnia, hogy segítsen a családnak. Ne­hezen teltek a hetek, hónapok és az évek, s a tanulás segédi oklevelet, önálló keresetet je­lentett. Egyúttal vágyainak be­teljesülését is siettette. Kupor­gottá a koronákat, különmunkát vállalt, csakhogy minél előbb célhoz érjen. . Végre elérkezett a várva-várt nap! Alig hiszem, hogy volt ná­la boldogabb ember, amikor az első kaptár méhet magáénak mondhatta. Fiatalos lelkesedés­sel és a méhek iránti szeretet­tel végezte a munkát. A min­dennapi robot mellett felfrissü­lést jelentett számára. De nem­csak kikapcsolódást, hanem ta­pasztalatszerzést is. Mert az évek múlásával sok-sok gazdag tapasztalatot szerzett. Több évtized telt el azóta, hogy Horváth Laci bácsi igazi méhésznek mondhatta magát. Már őszbe fordult az idő felet­te. Most jól megérdemelt pihe­nőjét élvezi, illetve idejét mé­­heinek szenteli. A nyugalom békés napjaiban ez jelent szá­mára szórakozást, értékes idő­töltést. Tizenkilenc évig volt a Zselízi Állami Gazdaság méhé­sze, ahol legutóbb már 100 csa­lád méhet gondozott. Most már a saját és a gyer­mekei méheivel foglalkozik. De hasznát az állam, a dolgozók látják. A kipergetett méz javát elszállítják az átvevő központ­ba, ahonnan az külföldre, vagy belföldi fogyasztásra kerül. Szállításra kész mézeskannák katonás rendbe sorakoznak. Ötven család méh és egy ember szorgalmas munkájának ered­ményét dicsérik. Andriskin József Ruttner (Ausztria) és Lunder (Norvégia) amerikai mintára 8 literes bádog dobozt ajánl méhetetésre rakodó vagy álló­kaptárban. A doboz födelén 6 cm átmérőjű nyílást kell vág­ni és sűrű rézszitát forrasztani arra. Centiméterenként 22,8 szál van a szitában. A fészket a do­boz nyílásánál valamivel tága­sabb etetöréses deszka födi. A hideg szörppel töltött dobozt fölfordítva arra állítjuk. Fölfor­dításkor némi szörp kiloccsan belőle, tehát vagy vödör fölé tartjuk olyankor, vagy többször összehajtogatott rongyot szorí­tunk rá. Az etető éjjel-nappal a kaptárban marad. A méhek nyugodtan viselkednek. Napi fogyasztásuk kb. 1,7 liter. Az edény 4—5 nap alatt kiűrül. Néhány napos szünet követke­zik, csak a 8. napon töltjük újra. Ezzel az etetés be is feje­ződött, az edényt két hét múlva elvesszük. A szükséges szörpöt úgy kell beosztani, hogy min­den töltésre legalább két liter jusson, különben sok szörp ki­folyik az átfordításkor. Előnye ennek a módszernek, hogy nem kell az etetőt naponta töltö­getni. Különösen akkor hasznos ez, ha a méhes nincs a méhész lakóhelyén. Még egyszerűbb, ha a dobozt nem kész szörppel, hanem 4 1 vízzel és 8 kg kristálycukorral töltjük meg. A cukrot is literrel mérjük, 1 kg kristálycukor ol­­datlanul 1,2 liter, 6 kg tehát 7,2 liter. Ha a mérőedényben megjelöljük, milyen magasan kell a víznek és a cukornak lennie, a munka gyors, A be­födött doboz visszafordításakor a cukor alulra, a rácsra üllep­­szik. Az átszivárgó víz oldja, és mint szörp jut ki a mellek­hez. Megeshetik, hogy a cukor egy része fönt marad, az etető aljához tapadva. Ezt a bádog kongása elárulja. Ilyenkor meg kell egy kicsit zötyögtetni. 20 család egyszeri etetése egy órát kíván. (Rakodókaptárban egyszerűen etethetünk, átlyuggatott födélű bádogdobozzal a mézkamrából. Bizonyára úgy is beválik, ha a cukrot és a vizet a dobozban keverjük.) A MÉHEK VISELKEDÉSE NAPFOGYATKOZÁSKOR Szumbajev az 1961. február 15-1 napfogyatkozáskor megfi­gyelte a méhek viselkedését az itatón. A méhek a napfogyat­kozás közeledtekor idegesen viselkedtek. A fény csökkené­sével számuk rohamosan fo­gyott és mire a nap fél tányér­ja eltűnt, az itatón egyetlen méh sem maradt. A napfo­gyatkozás megszűnése után a méhek ismét látogatni kezdték az Hatót. JA rablás különösen nagy ■* *■ méhészetekben és a zsúfolt vándortanyákon ölt­het veszedelmes méreteket. Ezer méhcsaládon felüli ál­lományú méhészetben szer­zett ezirányú tapasztalata­imról szeretnék beszámolni a következőkben. Lényegé­ben ugyanazok az elvek ér­vényesek a nagy méhészet­re is, mint a kicsire. A kü­lönbség inkább üzemszer­vezési kérdésekben mutat­kozik. A rablást illetően legfontosabb itt is a meg­előzés. Egy alkalommal — rossz hordáskor — a méhcsalá­dok kezelése után kint ma­radt egy mézeslép, a kap­tárnak támasztva. Szokatlan erős zúgás árulta el a bajt. A Raptárak közé menve lát­szott a veszély mértéke. A kaptársorok kijárónyílásai­­val ellenkező oldalon, hol máskor szinte nem lehetett röpködő méheket látni, most kutató méhek tömege száll­­dosott. A kutatás az egész méhészetre kiterjedt, de a kint maradt keret környé­kén levő méhcsaládoknál sűrűsödött legjobban. Itt a kutatás már rablásba ment át. A nagyobb bajt a tolon­gó méheknek fél óráig tar­tó, vízzel való permetezése előzte meg. A gyors munka is fontos a rablás megelőzésében. Egy tanuló méhész szép nyugodtan és lassan néze­gette a gondjaira bízott csa­ládokat. Észre sem vette a kitett keretek körül sürgö­­lődőrablőkat. Végül csak a kijárónyílások erős szűkíté­sével és több órai permete­zéssel lehetett a kezdődő rablást megszüntetni. Ugyan­akkor a telep másik részén is dolgoztak, ott szinte sem­mi kutatás nem volt tapasz­talható. Volt olyan idő is, amikor a gyors munka sem segített. Ilyenkor a feladat végeztével a megzavart csa-Rablás ládok körül kutató méhek azonnali vízzel történő per­metezése hárította el a rab­lást. Előfordult, hogy ha­laszthatatlan ok miatt olyan munkát kellett végezni né­hány családdal, aminek elő­reláthatólag biztos rablás a következménye. Például hor­­dástalan időben a kipörge­tett keretek visszaadása. Ilyenkor néha kaptárbontás előtt vagy a munka befejez­tével frissen tépett fűvel lazán betömtük a kijárónyí­lásokat. Nem sok idő múlva a fűcsomó magától kihul­lott, vagy összeszáradva utat engedett a méheknek, miután a rablás megelőzé­sét célzó feladatát betöl­tötte. Tűző napon álló, zsú­folt kaptárban ez a módszer kockázatos, a fulladás ve­szélye miatt. Nagyszámú pároztató kap­tár betelepítésekor is köny­­nyen támad rablás. Ilyen­kor a lesepert, meggyöngí­tett családokat támadták a rablók. Ezen is mindenkor segített a kijárónyílás szű­kítése és a vízzel való per­metezés. Pároztatók felosz­latásakor a kis családocs­­kák építményét kell a mun­ka befejezése után azonnal zárt helyre tenni. Kedvezőt­len időben már kis késede­lem is nagy felzúdulást és veszélyt okozott. A már kitört rablás meg­szüntetésére csak egyszerű, gyors és hatásos, tehát jól bevált módszerek alkalma­sak. Egy szép napsütéses nyári délelőttön különös erős zúgás ütötte meg a fülemet. Rögtön a kaptárak közé mentem. Olyan rablás tört ki, amilyet a legöre­gebb méhész se látott még. Nem volt vesztegetni való idő! Pillanatok alatt két háti permetező szórta a vizet a méhekre. Szerencsére csak két-három gyenge család nem szállott szembe erélye­sen a rablókkal. Azokat gyorsan lesepertük és a ke­reteket elzártuk. A bőséges hideg víz hatására a rablás olyan gyorsan lecsillapo­dott, amilyen gyorsan kelet­kezett és amilyen félelmetes látványt nyújtott. Ezt a rab­lást. valószínűleg a hordás hirtelen megszűnése okozta, ugyanis a környék virágzó rétjét lekaszálták. Állandó figyelemmel és a késedelem nélküli, gyors beavatkozással nagy létszá­mú méhészetben is mindig sikeresen, lényegesebb ká­rosodás nélkül is le lehet küzdeni a rablást. SZABÓ TIBOR JÖZSA

Next

/
Thumbnails
Contents