Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-23 / 29. szám

A MÉHEKET

SZERETNI KELL

Alig múlt kilenc éves, amikor már ott lábatlankodott, ahol kaptárok álltak és méhek zümmögtek. Nagyon érdekelte öt a méhek élete és minden olyan dolog, ami a méhekkel függött össze. Képes volt órákon keresztül figyelni szorgos munkájukat, a pihenés nélküli jövéstmenést. Talán akkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy méhész lesz.

De bármily erős volt is a vágy, a terv megvalósítására sokáig kellett várnia. Előbb kenyérkereset után kellett néznie, szakmát kellett tanulnia, hogy segítsen a családnak. Nehezen teltek a hetek, hónapok és az évek, s a tanulás segédi oklevelet, önálló keresetet jelentett. Egyúttal vágyainak beteljesülését is siettette. Kuporgottá a koronákat, különmunkát vállalt, csakhogy minél előbb célhoz érjen. .

Végre elérkezett a várva-várt nap! Alig hiszem, hogy volt nála boldogabb ember, amikor az első kaptár méhet magáénak mondhatta. Fiatalos lelkesedéssel és a méhek iránti szeretettel végezte a munkát. A mindennapi robot mellett felfrissülést jelentett számára. De nemcsak kikapcsolódást, hanem tapasztalatszerzést is. Mert az évek múlásával sok-sok gazdag tapasztalatot szerzett.

Több évtized telt el azóta, hogy Horváth Laci bácsi igazi méhésznek mondhatta magát. Már őszbe fordult az idő felette. Most jól megérdemelt pihenőjét élvezi, illetve idejét méheinek szenteli. A nyugalom békés napjaiban ez jelent számára szórakozást, értékes időtöltést. Tizenkilenc évig volt a Zselízi Állami Gazdaság méhésze, ahol legutóbb már 100 család méhet gondozott.

Most már a saját és a gyermekei méheivel foglalkozik. De hasznát az állam, a dolgozók látják. A kipergetett méz javát elszállítják az átvevő központba, ahonnan az külföldre, vagy belföldi fogyasztásra kerül. Szállításra kész mézeskannák katonás rendbe sorakoznak. Ötven család méh és egy ember szorgalmas munkájának eredményét dicsérik.

Andriskin József

Ruttner (Ausztria) és Lunder (Norvégia) amerikai mintára 8 literes bádog dobozt ajánl méhetetésre rakodó vagy állókaptárban. A doboz födelén 6 cm átmérőjű nyílást kell vágni és sűrű rézszitát forrasztani arra. Centiméterenként 22,8 szál van a szitában. A fészket a doboz nyílásánál valamivel tágasabb etetöréses deszka födi. A hideg szörppel töltött dobozt fölfordítva arra állítjuk. Fölfordításkor némi szörp kiloccsan

belőle, tehát vagy vödör fölé tartjuk olyankor, vagy többször összehajtogatott rongyot szorítunk rá. Az etető éjjel-nappal a kaptárban marad. A méhek nyugodtan viselkednek. Napi fogyasztásuk kb. 1,7 liter. Az edény 4—5 nap alatt kiűrül. Néhány napos szünet következik, csak a 8. napon töltjük újra. Ezzel az etetés be is fejeződött, az edényt két hét múlva elvesszük. A szükséges szörpöt úgy kell beosztani, hogy minden töltésre legalább két liter jusson, különben sok szörp kifolyik az átfordításkor. Előnye ennek a módszernek, hogy nem kell az etetőt naponta töltögetni. Különösen akkor hasznos ez, ha a méhes nincs a méhész lakóhelyén.

Még egyszerűbb, ha a dobozt nem kész szörppel, hanem 4 1 vízzel és 8 kg kristálycukorral töltjük meg. A cukrot is literrel mérjük, 1 kg kristálycukor oldatlanul 1,2 liter, 6 kg tehát 7,2 liter. Ha a mérőedényben megjelöljük, milyen magasan kell a víznek és a cukornak lennie, a munka gyors, A befödött doboz visszafordításakor a cukor alulra, a rácsra üllepszik. Az átszivárgó víz oldja, és mint szörp jut ki a mellekhez. Megeshetik, hogy a cukor egy része fönt marad, az etető aljához tapadva. Ezt a bádog kongása elárulja. Ilyenkor meg kell egy kicsit zötyögtetni. 20 család egyszeri etetése egy órát kíván.

(Rakodókaptárban egyszerűen etethetünk, átlyuggatott födélű bádogdobozzal a mézkamrából. Bizonyára úgy is beválik, ha a cukrot és a vizet a dobozban keverjük.)

A MÉHEK VISELKEDÉSE NAPFOGYATKOZÁSKOR

Szumbajev az 1961. február 15-1 napfogyatkozáskor megfigyelte a méhek viselkedését az itatón. A méhek a napfogyatkozás közeledtekor idegesen viselkedtek. A fény csökkenésével számuk rohamosan fogyott és mire a nap fél tányérja eltűnt, az itatón egyetlen méh sem maradt. A napfogyatkozás megszűnése után a méhek ismét látogatni kezdték az Hatót.

JA rablás különösen nagy ■* *■ méhészetekben és a zsúfolt vándortanyákon ölthet veszedelmes méreteket. Ezer méhcsaládon felüli állományú méhészetben szerzett ezirányú tapasztalataimról szeretnék beszámolni a következőkben. Lényegében ugyanazok az elvek érvényesek a nagy méhészetre is, mint a kicsire. A különbség inkább üzemszervezési kérdésekben mutatkozik. A rablást illetően legfontosabb itt is a megelőzés.

Egy alkalommal — rossz hordáskor — a méhcsaládok kezelése után kint maradt egy mézeslép, a kaptárnak támasztva. Szokatlan erős zúgás árulta el a bajt. A Raptárak közé menve látszott a veszély mértéke. A kaptársorok kijárónyílásaival ellenkező oldalon, hol máskor szinte nem lehetett röpködő méheket látni, most kutató méhek tömege szálldosott. A kutatás az egész méhészetre kiterjedt, de a kint maradt keret környékén levő méhcsaládoknál sűrűsödött legjobban. Itt a kutatás már rablásba ment át. A nagyobb bajt a tolongó méheknek fél óráig tartó, vízzel való permetezése előzte meg.

A gyors munka is fontos a rablás megelőzésében. Egy tanuló méhész szép nyugodtan és lassan nézegette a gondjaira bízott családokat. Észre sem vette a kitett keretek körül sürgölődőrablőkat. Végül csak a

kijárónyílások erős szűkítésével és több órai permetezéssel lehetett a kezdődő rablást megszüntetni. Ugyanakkor a telep másik részén is dolgoztak, ott szinte semmi kutatás nem volt tapasztalható. Volt olyan idő is, amikor a gyors munka sem segített. Ilyenkor a feladat végeztével a megzavart csa-Rablás

ládok körül kutató méhek azonnali vízzel történő permetezése hárította el a rablást. Előfordult, hogy halaszthatatlan ok miatt olyan munkát kellett végezni néhány családdal, aminek előreláthatólag biztos rablás a következménye. Például hordástalan időben a kipörgetett keretek visszaadása. Ilyenkor néha kaptárbontás előtt vagy a munka befejeztével frissen tépett fűvel lazán betömtük a kijárónyílásokat. Nem sok idő múlva a fűcsomó magától kihullott, vagy összeszáradva utat engedett a méheknek, miután a rablás megelőzését célzó feladatát betöltötte. Tűző napon álló, zsúfolt kaptárban ez a módszer kockázatos, a fulladás veszélye miatt.

Nagyszámú pároztató kaptár betelepítésekor is könynyen támad rablás. Ilyenkor a lesepert, meggyöngített családokat támadták a

rablók. Ezen is mindenkor segített a kijárónyílás szűkítése és a vízzel való permetezés. Pároztatók feloszlatásakor a kis családocskák építményét kell a munka befejezése után azonnal zárt helyre tenni. Kedvezőtlen időben már kis késedelem is nagy felzúdulást és veszélyt okozott.

A már kitört rablás megszüntetésére csak egyszerű, gyors és hatásos, tehát jól bevált módszerek alkalmasak. Egy szép napsütéses nyári délelőttön különös erős zúgás ütötte meg a fülemet. Rögtön a kaptárak közé mentem. Olyan rablás tört ki, amilyet a legöregebb méhész se látott még. Nem volt vesztegetni való idő! Pillanatok alatt két háti permetező szórta a vizet a méhekre. Szerencsére csak két-három gyenge család nem szállott szembe erélyesen a rablókkal. Azokat gyorsan lesepertük és a kereteket elzártuk. A bőséges hideg víz hatására a rablás olyan gyorsan lecsillapodott, amilyen gyorsan keletkezett és amilyen félelmetes látványt nyújtott. Ezt a rablást. valószínűleg a hordás hirtelen megszűnése okozta, ugyanis a környék virágzó rétjét lekaszálták.

Állandó figyelemmel és a késedelem nélküli, gyors beavatkozással nagy létszámú méhészetben is mindig sikeresen, lényegesebb károsodás nélkül is le lehet küzdeni a rablást.

SZABÓ TIBOR JÖZSA