Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-23 / 29. szám
Augusztusi figyelmeztető RÉGI TANULSÁG számunkra, hogy a méhek élete teljesen összefügg a természetadta életkörülményekkel, nem egyezik a naptári évvel. Minden méhészesztendő augusztusban kezdődik és a jövő év július havában végződik. Idejekorán tett megfelelő intézkedésekkel a jövő esztendő sikerének alapjait rakjuk le. HA VAN KÉSŰI HORDÁS, akkor ezt ki kell használni. Legértékesebb növényeink egyike a napraforgó. A méhek ennek nektárját és virágporát szívesen gyűjtik. A virágzás sokszor a későbbi vetéshez mérten augusztusban kezdődik. Igaz, hogy a méhészek nem szeretik a napraforgót, mert a napraforgóról gyűjtő méhek szőrözete hamar lekopik. Sok méhész arról számolt be, hogy sok méh elpusztul hordásnál. A megfigyelések arra mutatnak, hogy a napraforgó virágzatában képződő ragadós anyag szőrzetükre ragad, a szárnyaikra is. Akadályozza a méheket a repülésben. Mindennek dacára a napraforgó látogatása nagyon értékes a mézhozam szempontjából. Sok helyen virágzik a svédhere. Ezt a méhek nagyon szívesen látogatják. Sokszor a földművesek ezt a herét vetik csalogatónak a vöröshere közé, mivel a svédherét látogató méhek a vöröshere virágjait is látogatják és biztosítják a magtermést. A MÉHÉSZEK NAGY FELADATA a fokozatos serkentő etetés, mellyel folytatja a múlt havi petézést fenntartó etetést, továbbá a mézűrök eltávolítása, valamint a költőterek áttekintése és utolsó rendezése után lassan megkezdi a család etetését. Augusztus 20-tól kezdődőleg lassan feletethetjük a családokat, utolsó petézésre serkentjük az anyát, hogy szeptember elején beadhassuk az utolsó cukorszörp adagokat. Így kap a család idejekorán tartalékot, amelyet feldolgozhat. A méhész is minden családnak annyi tartalékot adhat, hogy azzal kibírja a jövő év májusáig. A családokat cukorsziruppal 2 : 3 arányban etetjük. Ez ismételten a legjobbnak bizonyult. Vannak erre táblázataink is, de én egyszerűen úgy számolok, hogy 1 liter ilyen eleség egy kiló téli eleséget jelent. Téves az a hiedelem, hogy addig kell etetni, amíg a méhek hordják az eleséget. Számolnunk kell azzal, hogy egy rendes család 9—12 kg tartalékot kíván. Emellett kb. 2 kg cukorral többet kell számítani, ha a júliusi és augusztus eleji fenntartó etetést is alkalmaztuk, mert a folytatólagos etetés a fiasltás javára is megy. E hónapban sok helyen visszahozzuk családjainkat az erdei vándorlásból. Ha csak harmatméz volt a hozam, feltétlenül ki kell ezt a mézet pörgetni. Ez nem ajánlatos téli tartaléknak. A család jó mézet vagy cukrot kap. A MÉHEK ZSÍRTESTJEINEK téli tartalékához bőséges virágporhozam szükséges. Sok helyen nincsen már virágpor, sokat szenvednek az erdőből viszszatért méhek is. Itt segíteni kell. Mint virágporpótlót eredményesen használjuk a szójalisztet, vagy a „TEBI“ élesztőport, amelyet a száraz cukoreleségbe keverten, vagy a cukor—méz pépbe keverve adjuk a szörpös etetés után 2—3 nappal, vagy'a serkentő etetés közben. MOST VAN AZ UTOLSÖ IDEJE annak, hogy eltávolítsuk az építtetőkereteket, a herekereteket és az esetleg meghagyott anyarácsot. Családjainkat áttekintjük. Ha nincsen tevékeny fiatal anyjuk, ez az utolsó hónap arra, hogy anyaváltással, fiatal anyával menjünk a telelőbe. Most már nagyon figyelmesek legyünk az anya váltásnál, mert a család minden idegen méhre figyel. A fiatal anyát a legegyszerűbb az építkező csomóba beadni. Ajánlatos e tekintetben figyelemmel átolvasni az erre vonatkozó figyelmeztetéseket, szakkönyvek utasításait, és felhasználni a saját tapasztalatainkat is. E HÓNAPBAN a reggelek már hűvösek. Ezt a körülményt arra használjuk fel, hogy megállapítsuk, mennyi keretet föd a család. A méhekkel takart lépek mellé mindkét oldalon választó kereteket teszünk, és megvan a téli fészek terjedelme. Csak ennyit ajánlatos meghagyni az utolsó feletetés előtt, így azokra a keretekre kerül a téli tartalék, ahol a család csomója telel és a telelés eredményes lesz. Dr. NOVACKY K. A méhcsaládok telelésre való előkészítése tulajdonképpen nyáron már az első akáckor kezdődik, a fészekrész kialakításával, az öreg és hibás lépek pótlásával. A túlzottan mézzel meghordott mülépeket kipörgetem, s újra a fészekbe adom vissza, hogy az anya petét rakjon beléjük. Az első és a második akácon el tudom érni azt, hogy a családok ősszel új, sárgásbarna lépeken mennek telelőbe. A második akác után az erősen virágporos és födött mézes kereteket megjelölöm, a fedetleneket a fészek szomszédságába két oldalra helyezem, további hordás befogadása céljából. Mérsékelt hordáskor sikerül Is ezeket megtölteni. Ha ez elmarad, akkor az őszi etetéskor telnek meg. A nagy Boczonádi 24 keretes kaptárak egy részébe, amelyekben jól záródó választófal van, tartalékcsaládot hagyok. Ezt akácvirágzás alatt egészen kölyökcsaládig mérséklem. Akác után, amikor már termékeny, fiatal anyáim vannak, az anyáknak legalább felét idei jó anyával leváltom. A jól záródó deszka nélküli kaptárakban 2—4 keret fiasítást a kaptár egyik végébe, melléje még egykét üres keretet, utána egy anyarácsot teszek. Ez a rész kapja az új termékeny anyát kirágós zárkában. Az idén sikerrel anyásítottam így fedett bölcsővel is. A bölcső az eddig használt kijárónyíláshoz került, míg a termékeny anyás rész a kaptár másik végében új kijárónyílást kapott. Ezzel a módszerrel elérem, hogy egy vagy mindkét anya mindenkor idei fiatal. Az anyarácsos választófal előnye, hogy a méhek összejárnak, közös mézkamrát használnak, s még akkor is van helye a méznek, ha a kölyökcsalád megerősödve fiasítással töltené meg a lépeket. Előnye még, hogy az idejében elrendezett fészekkel a telelés is könnyebb, a felesleges keretek kivételével a családok egymás mellé kerülve telelnek; egymást melegítik, közös telelőfürtöt alakítanak ki, mert közöttük csupán egy anyarácsos keret van. A két anya biztosítja a népesség gyarapítását is. A második akác után mérsékelt hordást adó közeli legelőre vándorolok. Ez elősegíti a családok fejlődését, egyben mérsékelt építést is végezhetnek. Használom az építtető keretet is. Ha a hordás elmarad, akkor kristálycukorral etetek. Ezzel a módszerrel a családok nem esnek vissza a fejlődésben. Ha a méhek telelésre alkalmatlan mézet gyűjtenek, akkor azt kipörgetem, s ha nincs természetes hordás, akkor szeptember 25-ig nagy adagokban nyújtott cukorral pótolom. Ha a bő téli élelem már megvan, a családokat mérsékelt etetésre fogom, hogy a fiasítást a lehető legkésőbbre kitoljam. így elérem, hogy a családok nagy számú, dajkálást már nem végző fiatal méhekkel mennek telelőbe. A fészket végérvényesen a telelés előtt rendezem. Csak anynyi keretet hagyok a fészekben, amennyit sűrűn takarnak a méhek, a többi a feneket el nem érő választófal mögé kerül. A családok kiegyenlítését a nyár folyamán is végzem. Az őszi esetleges etetést mindig etetővályúból, sziruppal végzem 1:1 arányú oldattal. Bévárdy István Legyünk elővigyázatosak! Augusztusi munkánktól függ, hogy milyenek lesznek családjaink a következő évi akácvirágzásra. Ezért nagyon fontos a telelés gondos és körültekintő előkészítése. Ha az akác után valóban csak a „fölösleg‘‘-et szedjük el, akkor a júniusi—júliusi esőzések után sok helyen a rétek sarjú virágzása és a gazdasági növények, esetleg az erdei vágások mézelése elég ahhoz, hogy a Hasítás ne csökkenjen, s így a családok jó népesen várják a tisztesfű kialakulását. Ha augusztusban az anya bőven petézik, legalább 6—7 kereten, akkor a család jól felkészül a telelésre és a tavaszi fejlődésre is. A jó telelés, a családok népessége attól függ, hogy mennyi Hasításuk van augusztusban. Ezek szerint a méhész legfontosabb tennivalója most az anya petézésének előmozdítása. Ha hordás van, akkor a fészek bőítésével, tűzdeléssel igyekszünk az anyának helyet adni a petézésre. A rakodó kaptárakban a fészekből az összes nyitott fiasítást felrakom a mézkamrába és a helyébe olyan lépeket teszek, amelyekből néhány nemzedék ugyan már kikelt, de még nem öregek. A fekvő kaptárakban a fészekből kétoldalt rakom szét a nyitott fiasítást. és helyébe rakom az üres szép lépeket. Augusztus első hetében, ha némi hordás van, a legtöbb családnál találunk 7—8 keretnyi fiasítást, amelyből 3—4 kereten van nyitott. A mézkamrába átrakott Hasítás augusztus végére, vagy csak szeptember elejére fog kikelni. A tűzdeléssel beadott üres lépeket az anya közben bepetézi, — ugyanúgy a fedett Hasításból kikelő új nemzedék helyét is. Ezzel az eljárással elérem, hogy augusztus végén legalább 7—8 keret Hasítás van a családnál, s a népesség is kielégítő. Ha július végén és augusztus első felében kedvező az időjárás, akkor a családok népessége mellett biztosítva van a mézkészlet is. Ha fölösleget is gyűjtenek a méheink, akkor óvatosan pörgessünk, mert a hordás egyik napról a másikra hirtelen megszűnhet. Hordástalan időben feltétlenül etessünk úgy. hogy a készlet legalább 6—7 kg legyen. A legyengült családokat nem érdemes, de nem is szabad betelelni. Betelelhető az a család, melynek annyi népe van, hogy a hűvösebb időben is, amikor már összehúzódik, 8—7 léputcát tölt meg. Az ennél gyengébb családokat feltétlenül egyesítsük. Ez alól csak a tartalékanyák elhelyezésére szolgáló családok lehetnek kivételek. II L.) It'MII 4-4 5
