Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-23 / 29. szám

Augusztusi figyelmeztető RÉGI TANULSÁG számunkra, hogy a méhek élete teljesen összefügg a természetadta élet­­körülményekkel, nem egyezik a naptári évvel. Minden méhész­­esztendő augusztusban kezdő­dik és a jövő év július havában végződik. Idejekorán tett meg­felelő intézkedésekkel a jövő esztendő sikerének alapjait rak­juk le. HA VAN KÉSŰI HORDÁS, ak­kor ezt ki kell használni. Leg­értékesebb növényeink egyike a napraforgó. A méhek ennek nektárját és virágporát szívesen gyűjtik. A virágzás sokszor a későbbi vetéshez mérten au­gusztusban kezdődik. Igaz, hogy a méhészek nem szeretik a nap­raforgót, mert a napraforgóról gyűjtő méhek szőrözete hamar lekopik. Sok méhész arról szá­molt be, hogy sok méh elpusz­tul hordásnál. A megfigyelések arra mutatnak, hogy a napra­forgó virágzatában képződő ra­gadós anyag szőrzetükre ragad, a szárnyaikra is. Akadályozza a méheket a repülésben. Mind­ennek dacára a napraforgó lá­togatása nagyon értékes a méz­hozam szempontjából. Sok helyen virágzik a svéd­here. Ezt a méhek nagyon szí­vesen látogatják. Sokszor a földművesek ezt a herét vetik csalogatónak a vöröshere közé, mivel a svédherét látogató mé­hek a vöröshere virágjait is lá­togatják és biztosítják a mag­termést. A MÉHÉSZEK NAGY FELADA­TA a fokozatos serkentő etetés, mellyel folytatja a múlt havi petézést fenntartó etetést, to­vábbá a mézűrök eltávolítása, valamint a költőterek áttekinté­se és utolsó rendezése után las­san megkezdi a család etetését. Augusztus 20-tól kezdődőleg lassan feletethetjük a családo­kat, utolsó petézésre serkent­jük az anyát, hogy szeptember elején beadhassuk az utolsó cukorszörp adagokat. Így kap a család idejekorán tartalékot, amelyet feldolgozhat. A méhész is minden családnak annyi tar­talékot adhat, hogy azzal ki­bírja a jövő év májusáig. A csa­ládokat cukorsziruppal 2 : 3 arányban etetjük. Ez ismételten a legjobbnak bizonyult. Vannak erre táblázataink is, de én egy­szerűen úgy számolok, hogy 1 liter ilyen eleség egy kiló téli eleséget jelent. Téves az a hiedelem, hogy addig kell etetni, amíg a méhek hordják az eleséget. Számol­nunk kell azzal, hogy egy ren­des család 9—12 kg tartalékot kíván. Emellett kb. 2 kg cukor­ral többet kell számítani, ha a júliusi és augusztus eleji fenn­tartó etetést is alkalmaztuk, mert a folytatólagos etetés a fiasltás javára is megy. E hó­napban sok helyen visszahozzuk családjainkat az erdei vándor­lásból. Ha csak harmatméz volt a hozam, feltétlenül ki kell ezt a mézet pörgetni. Ez nem aján­latos téli tartaléknak. A család jó mézet vagy cukrot kap. A MÉHEK ZSÍRTESTJEINEK téli tartalékához bőséges virág­porhozam szükséges. Sok he­lyen nincsen már virágpor, so­kat szenvednek az erdőből visz­­szatért méhek is. Itt segíteni kell. Mint virágporpótlót ered­ményesen használjuk a szója­­lisztet, vagy a „TEBI“ élesztő­­port, amelyet a száraz cukor­­eleségbe keverten, vagy a cu­kor—méz pépbe keverve adjuk a szörpös etetés után 2—3 nap­pal, vagy'a serkentő etetés köz­ben. MOST VAN AZ UTOLSÖ IDEJE annak, hogy eltávolítsuk az építtetőkereteket, a herekerete­ket és az esetleg meghagyott anyarácsot. Családjainkat átte­kintjük. Ha nincsen tevékeny fiatal anyjuk, ez az utolsó hó­nap arra, hogy anyaváltással, fiatal anyával menjünk a tele­lőbe. Most már nagyon figyel­mesek legyünk az anya váltás­nál, mert a család minden ide­gen méhre figyel. A fiatal anyát a legegyszerűbb az építkező csomóba beadni. Ajánlatos e tekintetben figyelemmel átol­vasni az erre vonatkozó figyel­meztetéseket, szakkönyvek uta­sításait, és felhasználni a saját tapasztalatainkat is. E HÓNAPBAN a reggelek már hűvösek. Ezt a körülményt arra használjuk fel, hogy megálla­pítsuk, mennyi keretet föd a család. A méhekkel takart lé­pek mellé mindkét oldalon vá­lasztó kereteket teszünk, és megvan a téli fészek terjedel­me. Csak ennyit ajánlatos meg­hagyni az utolsó feletetés előtt, így azokra a keretekre kerül a téli tartalék, ahol a család csomója telel és a telelés ered­ményes lesz. Dr. NOVACKY K. A méhcsaládok telelésre való előkészítése tulajdonképpen nyáron már az első akáckor kezdődik, a fé­szekrész kialakításával, az öreg és hibás lépek pótlásával. A túlzottan mézzel meghordott mülépeket kipörgetem, s újra a fészekbe adom vissza, hogy az anya petét rakjon beléjük. Az első és a második akácon el tudom érni azt, hogy a csalá­dok ősszel új, sárgásbarna lé­­peken mennek telelőbe. A második akác után az erő­sen virágporos és födött mézes kereteket megjelölöm, a fedet­leneket a fészek szomszédságá­ba két oldalra helyezem, továb­bi hordás befogadása céljából. Mérsékelt hordáskor sikerül Is ezeket megtölteni. Ha ez elma­rad, akkor az őszi etetéskor telnek meg. A nagy Boczonádi 24 keretes kaptárak egy részébe, amelyek­ben jól záródó választófal van, tartalékcsaládot hagyok. Ezt akácvirágzás alatt egészen kö­­lyökcsaládig mérséklem. Akác után, amikor már termékeny, fiatal anyáim vannak, az anyák­nak legalább felét idei jó anyá­val leváltom. A jól záródó desz­ka nélküli kaptárakban 2—4 keret fiasítást a kaptár egyik végébe, melléje még egykét üres keretet, utána egy anya­rácsot teszek. Ez a rész kapja az új termékeny anyát kirágós zárkában. Az idén sikerrel anyá­­sítottam így fedett bölcsővel is. A bölcső az eddig használt ki­járónyíláshoz került, míg a ter­mékeny anyás rész a kaptár másik végében új kijárónyílást kapott. Ezzel a módszerrel elérem, hogy egy vagy mindkét anya mindenkor idei fiatal. Az anya­rácsos választófal előnye, hogy a méhek összejárnak, közös mézkamrát használnak, s még akkor is van helye a méznek, ha a kölyökcsalád megerősödve fiasítással töltené meg a lépe­­ket. Előnye még, hogy az ide­jében elrendezett fészekkel a telelés is könnyebb, a felesle­ges keretek kivételével a csalá­dok egymás mellé kerülve te­lelnek; egymást melegítik, kö­zös telelőfürtöt alakítanak ki, mert közöttük csupán egy anyarácsos keret van. A két anya biztosítja a népesség gya­rapítását is. A második akác után mérsé­kelt hordást adó közeli legelőre vándorolok. Ez elősegíti a csa­ládok fejlődését, egyben mérsé­kelt építést is végezhetnek. Használom az építtető keretet is. Ha a hordás elmarad, akkor kristálycukorral etetek. Ezzel a módszerrel a családok nem esnek vissza a fejlődésben. Ha a méhek telelésre alkal­matlan mézet gyűjtenek, akkor azt kipörgetem, s ha nincs ter­mészetes hordás, akkor szep­tember 25-ig nagy adagokban nyújtott cukorral pótolom. Ha a bő téli élelem már megvan, a családokat mérsékelt etetésre fogom, hogy a fiasítást a lehető legkésőbbre kitoljam. így el­érem, hogy a családok nagy számú, dajkálást már nem végző fiatal méhekkel mennek telelő­be. A fészket végérvényesen a telelés előtt rendezem. Csak any­­nyi keretet hagyok a fészek­ben, amennyit sűrűn takarnak a méhek, a többi a feneket el nem érő választófal mögé ke­rül. A családok kiegyenlítését a nyár folyamán is végzem. Az őszi esetleges etetést mindig etetővályúból, sziruppal végzem 1:1 arányú oldattal. Bévárdy István Legyünk elővigyázatosak! Augusztusi munkánktól függ, hogy milyenek lesznek család­jaink a következő évi akácvi­rágzásra. Ezért nagyon fontos a telelés gondos és körültekin­tő előkészítése. Ha az akác után valóban csak a „fölösleg‘‘-et szedjük el, akkor a júniusi—júliusi esőzések után sok helyen a rétek sarjú virág­zása és a gazdasági növények, esetleg az erdei vágások méze­lése elég ahhoz, hogy a Hasí­tás ne csökkenjen, s így a csa­ládok jó népesen várják a tisz­tesfű kialakulását. Ha augusz­tusban az anya bőven petézik, legalább 6—7 kereten, akkor a család jól felkészül a telelés­re és a tavaszi fejlődésre is. A jó telelés, a családok népes­sége attól függ, hogy mennyi Hasításuk van augusztusban. Ezek szerint a méhész legfon­tosabb tennivalója most az anya petézésének előmozdítása. Ha hordás van, akkor a fészek bő­­ítésével, tűzdeléssel igyekszünk az anyának helyet adni a peté­zésre. A rakodó kaptárakban a fészekből az összes nyitott fiasítást felrakom a mézkamrá­ba és a helyébe olyan lépeket teszek, amelyekből néhány nem­zedék ugyan már kikelt, de még nem öregek. A fekvő kaptárak­ban a fészekből kétoldalt ra­kom szét a nyitott fiasítást. és helyébe rakom az üres szép lépeket. Augusztus első heté­ben, ha némi hordás van, a leg­több családnál találunk 7—8 keretnyi fiasítást, amelyből 3—4 kereten van nyitott. A méz­kamrába átrakott Hasítás au­gusztus végére, vagy csak szep­tember elejére fog kikelni. A tűzdeléssel beadott üres lépeket az anya közben bepetézi, — ugyanúgy a fedett Hasításból kikelő új nemzedék helyét is. Ezzel az eljárással elérem, hogy augusztus végén legalább 7—8 keret Hasítás van a családnál, s a népesség is kielégítő. Ha július végén és augusztus első felében kedvező az időjá­rás, akkor a családok népes­sége mellett biztosítva van a mézkészlet is. Ha fölösleget is gyűjtenek a méheink, akkor óvatosan pörgessünk, mert a hordás egyik napról a másikra hirtelen megszűnhet. Hordástalan időben feltétle­nül etessünk úgy. hogy a kész­let legalább 6—7 kg legyen. A legyengült családokat nem ér­demes, de nem is szabad be­telelni. Betelelhető az a család, melynek annyi népe van, hogy a hűvösebb időben is, amikor már összehúzódik, 8—7 léputcát tölt meg. Az ennél gyengébb családokat feltétlenül egyesít­sük. Ez alól csak a tartalék­anyák elhelyezésére szolgáló családok lehetnek kivételek. II L.) It'MII 4-4 5

Next

/
Thumbnails
Contents