Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-02 / 26. szám

EUROPA BÉKÉJE ELSŐSORBAN

Az érdeklődés középpontjában természetesen még mindig a francia államfő szovjetunióbeli látogatása áll. De Gaulle csaknem kéthetes utiprogramja folyamán az Európához számító szovjet nagyvárosokon kívül Szibériába is ellátogatott, és az AFP francia hírügynökség szerint Gagarin és Tyereskova kíséretében Bajkomirban is járt, ahol a Szovjetunió egyik tiagy rakéta-kilövő telepe épült. A párizsi sajtó nagy elismeréssel méltatja de Gaulle szibériai kirándulását és de Gaulle, valamint az egész francia nép nagy megtiszteltetését látja abban, hogy a szovjet vezetők elnöküket és szűkebb kíséretét arra az űrrepülőtérre hívták meg, ahol eddig még egyetlen nyugati személyiség sem járt. A „Combat“ biztosra is yeszi, hogy az e napokban aláírásra kerülő szovjet—francia egyezmény nagyszerű kilátásokkal kecsegtet a francia űrkutatás számára is.

De elismeréssel számol be az egész francia sajtó arról a lelkes, meleg fogadtatásról is, amellyel a szovjet emberek a francia tábornokot és kíséretét látogatásának minden állomásán fogadták. A legnagyobb feltűnést Nyikolaj Podgornij elvtárs novoszibirszki pohárköszöntője keltette, melyben az eddigi megbeszélések alapján a szovjet és francia nézetek hasonlóságát emelte ki néhány fontos problémakörben.

A politikai világszenzációnak értékelt államfői látogatás következményeképpen — Podbornij elvtárs beszéde alapján — azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy habár a két kormány elképzelése több kérdésben korántsem azonos, a szorosabb politikai kapcsolatok kiépítésének legjobb lehetőségeit tárgyalták meg a szovjet és francia vezetők. Fraciaország mindenesetre az első nyugat-európai állam, amellyel a szocialista tábor legtekintélyesebb hatalma közvetlen tanácskozások útján igyekszik megalapozni Európa teljes megbékélését és ezzel hozzájárulni a világbéke megszilárdításához.

Leningrádi tartózkodása alatt De Gaulle Koszigin miniszterelnök kíséretében a XXII. Pártkongresszusról elnevezett nagy fémmegmunkáló üzemben tett látogatást, ahol az egyiptomi Asszuán-erőmű óriás turbinái készülnek. A látogatás után Leningrád polgármestere ebédet adott a francia vendégek tiszteletére, amelyen Koszigin is részt vett. De Gaulle pohárköszöntőjében annak a reményének adott kifejezést, hogy mint a múltban, Leningrád a jövőben is a kapcsolatoknak szolgáljon Kelet és Nyugat, a Szovjetunió és Európa többi országai között. A francia elnök aztán a szovjet miniszterelnökkel Volgográdba és Kijevbe látogatott el.

NAGY IDEGESSÉG BONNBAN

A Német Szövetségi Köztársaságban érthető izgalommal figyelik a

francia elnök minden nyilatkozatát a Szovjetunióban, már csak azért is, mert tudvalevőleg de Gaulle az egyetlen nyugati államférfi, aki a fennálló német határokat, az Odera—Neisse vonalat nyíltan véglegesnek ismerte el. Tagadhatatlan azonban az is, hogy a német krédésben lényeges felfogáskülönbség látszik a szovjetek és a franciák között. Egy magasrangú, de Gaulle kíséretében lévő francia diplomata a nyugat-német újságírók kérdésére kijelentette, hogy miután Franciaország a nyugati hatalmak közül elsőnek szerez a Szovjetunióval konzultációs kapcsolatokat, meglesznek a lehetőségek arra, hogy alaposan megvitassák a német problémát is.

Ugyanakkor Bonnban élesen támadják Schöder külgyminisztert a Bonn— párizsi viszony elhidegiilése miatt. A kormánypárti képviselők egy része, többnyire Adenauer exkancellár leghűségesebb csatlósai elmarasztalják a külügyminiszter túlságosan USA- párti politikáját és nemcsak Schröder, hanem Erhard kancellár leváltását is sürgetik. A Keresztény Demokrata Párt vezetősége júliusban kénytelen foglalkozni tagjainak fegyelmezetlen viselkedésével.

FOKOZÓDÓ BOMBATÄMADÄSOK A VDK ELLEN

George Ball, az USA helyettes külügyminisztere egy TV-interjú során beismerte, hogy az amerikai légihaderő a közeljövőben fokozni akarja támadásait a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagyobb városai és fontosabb kikötni ellen. Ball hivatkozott arra, hogy a katonai személyek Johnson körül már régebben kérik erre az elnök beleegyezését.

Közben az amerikaiak Dél-Vietnámban többi fegyveres erőinek számát is állandóan emelik. E napokban Vong Taonál 1000 ejtőernyőst szállítottak partra. Az USA-egységek száma már csaknem elérte a 300 000-t. A jelek szerint Csendes óceáni flottájuk is aktívabb szerepet játszik majd és a VDK-ban komolyan számolnak azzal, hogy fontos kikötőjüket, Haifongot blokád alá veszik az amerikaiak.

AZ AMERIKAI POLGÁRJOGI HARCOSOK

„félelem elleni menete“ a múlt hét végén Martin Luther King és James Meredith vezetésével elérte kitűzött célját, Jacksont, Mississippi állam fővárosát, A néger problémával foglalkozott az USA Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusán elhangzott fontos határozat is, mely rámutat arra, hogy a politikai és gazdasági egyenjogúságért indított mozgalom győzelmének egyik legfontosabb előfeltétele az amerikai fehér munkások és négerek együttműködése. A kongresszus megállapította, hogy a fehér fajgyűlölők terrorja fokozza a színes lakosság körében a nacionalista irányzatokat és a szeparatizmust. Az amerikoi kommunisták természetesen támogatják a néger lakosságnak a fajüldözők terrorjával szembeni önvédelmi jogát.

Miután az USA legfelsőbb bíróságának ítélete alapján érvénytelenné vált az a törvény, mely szerint az Egyesült Államokban a kommunista párt tagjait Idegen hatalom ügynökeinek tekintik, a jövőben az USA Kommunista Pártja szabadon szervezkedhet. A kongresszus küldöttei új 80- tagú Központi bizottságot választottak. A párt elnöke a néger Henry Winston lett, főtitkárnak pedig Gus Hallt választották. SM

Az európai béke ellenségei Bonnban ülnek

Antonín Novotny köztársasági elnökünk e napokban fogadta lord Thompsont, a nagy brit kiadő-vállalkozöt, aki a londoni „Sunday Times" részére kért Interjút államfőnktől.

— A nyugat-német revánspolitika a legnagyobb akadálya a keletnyugati viszonyok megbékélésének. Ezért állítjuk, hogy a béke ellenséget Bonnban székelnek — mondotta Novotny elvtárs. A továbbiak folyamán utalt arra, hogy a nyugatnémet szövetségi kormány nem hajlandó semmisnek nyilvánítani a müncheni egyezményt és élismerni mindazokat a bel- és külpolitikai következtetéseket, amelyeket a hitleri agressziónak áldozatul esett országok kormányai jogosan követelnek Bonntól. Mindent el kell követni, hogy a nyugat-németek ne kerüljenek atomfegyverek birtokába, és ezt a követelményt egy nemzetközi megállapodásban kellene rögzíteni. A német kérdésről szólva Novotn^ elvtárs kijelentette még, hogy a második világháború befejezése után egymástól elütő társadalmi rendszerrel két német állam keletkezett, ami azonban nem zárja ki azok. újraegyesülését. Köztársasági elnökünk' egyébként egy európai biztonsági konferencia összehívását javasolja, amelyen természetesen részt kellene vennie a Szovjetuniónak is mint európai államnak, amit az USA-ról nem állíthatunk.

De Gaulle elnök Szovjetunió-beit tartózkodása alatt a szovjet ás francia államférfiak több megbeszélést tartottak és sok fontos kérdésben megs állapították nézeteik azonosságát.

Államcsíny Argentínában

Pistariní hadsereg-főparancsnok június 28-án hajnalban Caro tábornok elfogatása után katonai juntát alakított és átvette a hatalmat. A puccsisták lemondásra kényszerítették Illia köztársasági elnököt, akinek értésére adták, hogy amennyiben elhagyja az országot, nem esik bántódása; elzavarták a 22 argentíniai tartomány kormányzóit, feloszlatták a kongresszust, a legfelsőbb bíróságot és a politikai pártokat, azaz egyszerűen felszámolták Argentína eddigi törvényhozási, végrehajtó hatalmát.

Argentína történetében ez már a 25-ik államcsíny, amelynek okai a hadsereg aránytalan nagyságával magyarázhatók. Az utóbbi időben ebben a nagy délamerikai országban igen sok sztrájk folyt le és erősen terebélyesedett mind a peronista, mind a baloldali szakszervezetek mozgalma, annak ellenére, hogy maga Illia elnök nem támogatta azokat. A generálisok már néhány hónappal ezelőtt ultimátumban követelték a kormánytól, hogy „likvidálják a sztrájkokat és indítsanak kíméletlen harcot a kommunista beszivárgás ellen a szakszervezetekben és a főiskolákon".

Argentína nagykövetei Moszkvában,- Washingtonban és az Amerikai Államok Szövetségében tiltakozásuk jeléül benyújtották lemondásukat. Az Egyesült Államok az ország új uraival egyelőre, amint ez szokásos, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat.

Árdrágulás Ausztriában

Az élelmiszerárak állandó emelkedése már hetek óta erősen nyutalanítja az osztrák közvéleményt. Végre többszöri tiltakozó gyűlések, sőt figyelmeztető sztrájkok és a bécsi parlamentben lezajló éles viták nyomására az osztrák kormány által kinevezett árbizottság néhány intézkedést

hozott az árpolitika stabilizációja érdekében. Ijesztően emelkedett pl. a hús ára. Nyugat-Ausztria néhány városában a borjúhús kilója, már 100 silling. Az új intézkedések alapján két hónapra teljesen megszűnik a sertéshús és vadhús kivitele és korlátozzák a szarvasmarha-kivitelt is.

Francia atomfegyver kísérletek

A legutolsó jelentések szerint e napokban kerül sor a Mururoa lagúnán a franciák legközelebbi atombomba kísérletére. Párizsi lapjelentések szerint a Tahiti szigetcsoport fővárosából Papetéből június 27-én utoljára figyelmeztették a tengeri járművek és repülő vállalatok vezetőit, hogy kerüljék a már bejelentett övezetet. A kísérleteket a tervek szerint szeptember elejéig folytatják.

A délkelet-ázsiai katonai szövetség külügyminisztereinek és katonai szakértőinek canberrai (Ausztrália) konferenciáján Stewart brit külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya még nem tekinti véglegesnek a malajziai-indonéz viszony konszolidációját és ezért továbbra is Délkelet- Ázsiában maradnak az angol egységek.

Rusk amerikai külügyminiszter a vietnami problémáról beszélt és nyomatékosan hangsúlyozta a kommunizmus elterjedése elleni harc szükségességét a világnak ezen a részén és Dél-Vietnam „megvédését“.

ÜJ NAGYKÖVET PÁRIZSBAN

Dr. Vilém Pithart, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új párizsi nagykövete kedden délután megérkezett a francia fővárosba. Václav Pleskot eddigi nagykövetet más funkcióval bízta meg a kormány.

Akit nem lehet megvesztegetni

Cabot-Lodge, az Egyesült Államok dél-vietnami nagykövete álcázott kommunistának nevezi Thich (a Tisztelendő) Tri Quangot, az ellenzéki budhisták vezetőjét. Johnson és hivei pedig ugyancsak dühöngenek, valahányszor ennek a dél-vietnami szerzetesnek a nevét hallják. Jól tudják ugyan, hogy Tri Quang sem kommunista, sem pedig a „Vietkong ügynöke“, de tisztában vannak azzal is, hogy a budhista vezér befolyása a Ky-kormányzat által ellenőrzött területeken minden más politikai személyiségénél erősebb, s egyetlen szavára a fiatal férfiak és nők tízezrei vonulnak ki az utcákra, hogy felvegyék a harcot a Washingtonból irányított kormánycsapatok és maguk az amerikaiak ellen. De meggyőződtek már a Pentagonban arról is, — és ez különösen bosszantja őket — hogy Tri Quang annyi más távolkeleti politikussal ellentétben nem vesztegethető meg és egyáltalában nem imponál neki az USA katonai hatalma.

Ki ez a pap, akinek oroszlánrésze volt Diem elnök megbuktatásában és akiről ma már tudjuk, hogy mindent elkövet az amerikaiak által pénzelt bábkormányok és politikusok uralma ellen.

Thich Tri Quangot éhségsztrájkjának 16. napja után a saigoni kórházba szállították. Képünkön fiatal dél-vietnami fiúcska itallal látja el a legyengült budhista vezetőt.

Még aránylag fiatal, szép szál erős» férfi, sűrű szemöldöke alatt szúró szemekkel és kemény állóval, egész tagbaszakadt megjelenésével egy nehezen dolgozó paraszt benyomását kelti. Tíz évvel ezelőtt választották be a budhisták dél-vietnami vezetőségébe és tevékenységét rögtön azzal kezdte, hogy megreformálta a budhista mozgalmat. Néhány száz főnyi fiatal szerzetessel, akik tűzbe mennének érte, azt hirdeti, a budhizmusnak nem szabad lemondani a világról, a hívők ne legyenek közömbösek az élet mindennapjával szemben, foglalkozniuk kell politikai és szociális problémák megoldásával, mert a szociális vívmányok sokkal fontosabbak a nép számára, mint a kolostorok.

Ez a reformált vallási mozgalom egyhamar erős visszhangra talált a fiatalok között. Tri Quang persze — ahogy vallása előírja — mindenkihez szól, de mindenekelőtt a fiatal nemzedék tagjai azok, akik leggyorsabban ha'jlanak szavára: iskolás gyerekek, diákok, cserkészek és az igen sok fiatal szerzetes; nemcsak fiúk és férfiak, hanem fiatal nők is. Az amerikai tudósítók elszörnyülködve számoltak be arról, hogy Da Nang és Hűé pagodáiban, amelyekben a Kyellenes harcra készültek fel, fiatal lányok üres palackokból csinálták a „Molotov-koktélokat“ és a fiúkkal együtt teljesítenek őrszolgálatot az utcákon. „Ez Thich Tri Quang iskolája“ — jegyezte meg egy újságíró.

A budhisták harcos vezetője, mint annyi más dél-vietnami lakos, északról származik. Pierre Darcourt a párizsi t,T Express" munkatársa a budhisták' magatartásáról és Vietnam politikai esélyeiről folytatott beszélgetést Tri Quanggal. Kérdésére, mi a kifogása a Ky-kormány ellen, a szerzetes nyugodt hangon válaszolt: „Ez a kormány csupán egy direktóriuma a tábornokoknak, akiket egyáltalában nem érdekel, mit kíván a nép. Vietnamot lángtenger veszi körül. A háború mindenütt jelen van, a levegőben, a földön, a tengerparton és egész országunk egy nagy kaszárnya!“

— Azt mondják Önről, valamikor aktív kommunista volt és hogy a bátyja fontos kormányfunkciót tölt be Eszak-Vietnamban, — érdeklődött a francia újságíró.

— Harcoltam és most is harcolok, hogy megszabadítsam hazámat a háborútól és az idegenektől. Nem tagadom, hogy a bátyámnak tényleg fontos állása van északon, de már húsz éve nem láttam őt. Egyébként kinek nincs egy Vietkong-testvére nálunk? A legfontosabb az, hogy helyreállítsuk végre a békét és kibéküljünk északi testvéreinkkel. Ha valahol egy vietkongot ölnek meg, számunkra ő is csak egy halott vietnami.

— Nem riasztja vissza az a tudat, hogy Önben látják azt a politikát tényezőt, aki a Vietkong részére előkészíti a hatalom átvételét?

— Budha Krisztus előtt 563 évvel született, a Vietkong pedig csak húsz éve létezik.

— Mivel magyarázza a tüntetők amerika-ellenes magatartását?

— Az amerikaiak állítólag azért vannak itt, hogy megvédjék Dél-Vietnamot, ezzel szemben ők olyan háborút viselnek nálunk, mely globális stratégiai elgondolásuknak van alárendelve. Ez a háború az amerikaiak és a kínaiak ügye és ennek Vietnam

Issza meg a levét. A mi igyekezetünk egy nép kétségbeesett kísérlete arra nézve, hogy saját maga vegye kezébe sorsának irányítását. Mert mi vietnamiak — sajnos — a jelenlegi körülmények közöt nem dönthetünk háborúról vagy békéről. És éppen az ilyen életbe vágóan fontos kérdésekről akarunk magunk dönteni.

* * *

A tiszteletre méltó szerzetes — állapítja meg Darcourt, nem fél a Vietkong marxista konkurenciájától. Az ő véleménye szerint csa két politikai erő létezik majd Dél-Vietnamban, a Nemzeti Felszabadító Front és a budhisták. Részükre már csak egy politikai párt megalakítása szükséges és Tri Quang bízik benne, hogy a két erőfaktor együttműködése lehetővé válik, anélkül, hogy az egyik a másikat uralná.

# # *

Ez a beszélgetés abban az időben folyt le, amikor Ky tábornok Tri Quangék nyomására „demokratikus választások“ megtartására tett ígéretet, melynek révén Dél-Vietnam igazságos, demokratikus kormányt alakíthatnának. Időközben Ky tábornok erőszakos katonai akciókkal igyekszik lefegyverezni a budhista mozgalmat és egyelőre sikerült is neki Cabot Lodge és az USA-tábornokok hozzájárulásával látszólag konszolidálni a belpolitikai helyzetet. Thich Tri Quang maga éhségsztrájkba kezdett és a kormány — nehogy vértanú-halált szenvedjen, kórházba szállíttatta.

Bármilyen sors is vár rá, ha ki is tudják kapcsolni a politikai tevékenységből, a mozgalma ma már olyan erős, hogy a vietnami fejlemények nehezen képzelhetők el nélküle.

E. Priesternek a Volksstimmeben megjelent írása nyomán

—SM—