Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-23 / 29. szám
A diplomáciai látogatások sorozatában Moszkvában De Gaulle, Indira Gandhi után ezúttal Wilson angol miniszterelnököt látták vendégül, aki hivatalosan a brit ipari kiállítás megnyitására érkezett a Szovjetunió fővárosába. Angliában azonban ezt az utazást kétségen kívül a miniszterelnök belpolitikai akciójának tekintik. Nem titok ugyanis, hogy az angol kormányfőnek nagyon fő a feje az egyre súlyosbodó belpolitikai gondoktól és így hirtelen szükségesnek találta, hogy külföldi diplomáciai akcióval igyekezzen gyógyító írt találni az egyre sűrűbben jelentkező belpolitikai kórtünetek ellen, fis hogy ez a csodaszer minél hatásosabbnak tűnjön a világ előtt, pont napjaink legsúlyosabb világpolitikai kérdésében, a vietnami probléma megoldása terén igyekezett megegyezésre jutni a Szovjetunió vezetőivel, bár jól tudta, hogy Moszkvában teljesen eltérő nézetek uralkodnak e kérdés megoldásának feltételeiről. Eltekintve a miniszterek közti nézeteltérésektől, amelyeket kormányfőjük külpolitikai vonalvezetése váltott ki, Cousins miniszter lemondása és visszatérése a szakszervezeti mozgalomba is arra vall, mennyire élesek az ellentétek a brit gazdasági élet tényezői között. Ami pedig a külpolitikát illeti, a legvilágosabban és legnyiltabban a párizsi „Combat“ című lap mondott véleményt Wilson külpolitikai ambícióiról: „Amíg Londonban fenntartják szolidaritásukat az USA vietnami politikájával, Wilson nem tekinthető tárgyalóképes partnernek Moszkvában.“ A francia ellenzék aktivitása egy összeurópai biztonsági szerződés megkötését, ezt azonban a fennálló katonai csoportosulások, azaz a Varsói Egyezmény és a NATO bevonásával. Belpolitikai vonalon az egyesült ellenzéki csoport több jogot követel a parlamentnek és tiltakozásának ad kifejezést az egyszemélyi hatalom ellen, és több szociális és gazdasági reformot sürget. A fHumanité, az FKP lapja elismeréssel állapítja meg, hogy a Mitterand vezetése alatt álló politikai csoport célkitűzései nem <y>y olyan részletet tartalmaznak, amelyekkel a francia kommunisták is egyetértenek. Természetesen éppen ellenkező nézet uralkodik a jobboldali körökben, ahol már meg Is állapították, hogy a szocialista-demokrata föderáció politikája közelebb áll a kommunisták terveihez, mint a jobb közép, az úgynevezett centrum-csoport elképzeléseihez. A genfi egyezmények 12. évfordulója alkalmából a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormáms-m De Gaulle francia államelnök nem régen tett utazása kissé elvonta az európai közvélemény figyelmét Franciaország belügyeiről, pedig ott is erős politikai hullámzásnak lehetünk tanúi. E napokban a De Gaulle-ellenes baloldali irányzatú szocialista-demokrata szövetség nyilvánosságra hozta programját. E program egyik legfontosabb pontja azt követelt, hogy Franciaország is csatlakozzék a moszkvai atomcsend-egyezmény aláíróinak sorába és szüntesse be saját atom-fegyverkezését. javasolja továbbá »«j* «$♦ «J» «$♦ *** *** «5* *j* *j* «J» «j* «j««{»«j* ♦♦♦ »j* *** **• »** «3« «*• »3« »** «5* «3« *j* *j* «3» «j* «3* *** *** «3» **» **• «3* «j* **• »j* «5* A spanyol polgárháború kitörésének évfordulóján nya Hanoiban nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelenti: Az amerikai imperialisták lábbal tiporják az 1934 évi genfi egyezményeket és Hanoi, valamint Haifong bombázásával fokozzák a háború kiterjedésének veszélyét. A nyilatkozat többek közt köszönetét mond a szocialista országoknak és a többi demokratikus gondolkodású népeknek az anyagi és erkölcsi támogatásért. Az utóbbi napok folyamán a harcok Vietnamban egyre nagyobb veszteségeket okoznak az amerikaiaknak. Az USA bombázóinak ma már sokkal nagyobb gondokat okoz a VDK rakétaelháritóinak tüze. Washingtonban a kormányköröket erősen nyugtalanítja az utolsó hetek nemzetközi eseményei által kialakult helyzet. A De Gaulle okozta „földrengés“ a NATO-ban és az észak-vietnami bombázások által támadt USA-ellenes hangulat a szövetségesek közt arra ösztönözi az amerikaiakat, hogy még erősebben gyümölcsöztesse kapcsolatait a nyugatnémetekkel. Most, amikor Európában a hideg háború felszámolása a legjobb úton halad, az USA és az NSZK legagresszívebb körei új „Washington—Bonn tengely“ összekovácsolásán dolgoznak, hogy elmélyítsék a szakadást Nyugat és Kelet között — írja a moszkvai Izvesztyija. Bonn hajlandó minden áldozatra, hogy atomfegyvereket kapjon Amerikától. Ezzel szemben Washingtonban erősebb és hatásosabb támogatást várnak Erhardéktól délkeletázsiai politikájuk részére. Az amerikaiak a Potsdami Egyezmény szellemével szöges ellentétben segítették kiépíteni a nyugatnémet hadiipart. A szocialista államok bukaresti konferenciája az európai együttműködés érdekében új perspektívákra hívta fel Bonn figyelmét: Az amerikai imperialisták támogatása és a revánspolitika helyett igyekezzenek a nyugatnémetek mindent elkövetni Európa békéjének stabilizálásáért. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Bonnak válaszolnia kell! (Lásd a dán Bildsrupp karikatúráját!) Az Egyesült Államokban az utolsó napokban újabb súlyos faji zavargások zajlanak le. Az ország keleti és közép-nyugati nagyvárosaiban az utolsó évtizedben egyre nagyobb a négerek száma, akik a déli államokban (Georgia, Alabama, Mississippi stb.) uralkodó fajgyűlölet elől és az északi nagyvárosok nagy iparvállalatainál kínálkozó jobb kereseti lehetőségekben bízva költöztek át. SM A Az USA vezérkarának egyre nagyobb gondokat okoz a VDK erősödő légvédelme. Képünkön a Thanh-hoa tartományban rakétával lelőtt ame1 rtkat bombázó, amelynek legénysége életét vesztette. (Foto: CTK) Pillantás a nagyvilágba ■ Újabb francia atomrobbantás. A Mururoa-atollon a második atom,bombájukat robbantották a franciák. Hivatalos jelentés szerint a repülőgépről ledobott és a föld fölött csekély magasságban robbant bomba hatása sokkal erősebb volt, mint az elsőé. B De Gaulle Bonnban. A francia köztársasági elnök az Adenauerrel kötött francia—nyugatnémet barátsági szerződés értelmében egy napos konzultációs látogatást tett a Szövetségi Köztársaság fővárosában, ahol Erhard kancellárral és Lübke elnökkel, valamint Adenauer exkancellárral tárgyalt. Bonnban nagy érdeklődés nyilvánult meg de Gaulle látogatása iránt, aki a szovejtuniőbelí tárgyalásai után először hagyta el Franciaországot. ■ A chikágól tömeggyilkos ítélete előtt. Világszerte óriási megdöbbenést keltett a chikágól ápolónő-otthonban történt borzalmas gyilkosság-sorozat, amelynek 7 fiatal nő esett áldozatul. Corazon Amurao, a Fülöp-szigeti születésű fiatal ápolónő, akinek sikerült egy ágy alatt elrejtőznie a gyilkos elől, tanúvallomásában igyekezett olyan részletesen leírni a gyilkos személyét, hogy adatai alapján lerajzolhassák a körözött gyilkos arcmását. A rendőrség azonban — egy orvos segítségével — ujjlenyomatai alapján tudta letartóztatni a gyilkost, Richard Speck tengerészt. A gyilkos, miután az újságban értesült, hogy az ujjlenyomatok alapján keresik, kilátástalan helyzetében öngyilkossági kísérletet tett egy rossz hírű szállódéban, ahol a rendőrség találta meg elég súlyos állapotban. A kórházba szállítása után állapította meg az ügyeletes orvos a rendőrség által közölt tetoválás szövege alapján, hogy páciense a körözött gyilkos. Specket felgyógyulása után nem is hallgatják ki a rendőrségen, azonnal bíróság elé állítják. ■ Burgiba tunéziai elnök Nyugat- Németországban. Nyugat-európai körútja sorén Burgiba elnök Bonnban is járt, ahol Erhard kancellárral tárgyalt. Jól értesült politikai körökben a szövetségi kormány elnöke és Schröder külügyminiszter közvetísésre kérik fel a tunéziai államférfit, aki tavaly májusban a nyugatnémet—arab viszály idején nem követte a többi arab állam vezetőinek példáját és továbbra is fenntartatta kormánya kapcsolatait Bonnal. Mivel Bonnban nagy súlyt fektetnek a közelkeleti arab államok jóindulatára, Erhardék remélik, hogy Burgiba segítségével rendezni tudják majd ezekkel az országokkal diplomáciai viszonyukat. ■ A világűr békés kihasználása. Genfben befejeződött az általános vita az ENSZ-nek a világűr békés kihasználásával foglalkozó albizottságában. Csehszlovákia, Kanada, Lengyelország, az EAK, Brazília és más államok küldöttei a Szovjetunió és az Egyesült Államok által benyújtott javaslatokhoz szóltak hozzá. Morozov sífovjet küldött szerint a Szovjetunió szívesen csatlakozik a küldöttségek többsége által elfogadott javaslathoz. Ezt a kijelentést Goldberg amerikai küldött örömmel nyugtázta és kijelentette. hogy az USA Is hajlandó megfontolni a Szovjetunió és a többi ország javaslatait. ■ A GEMINI-10 sikere. J. Young és M. Collins űrrepülőknek sikerült összekapcsolni Gemini 10 rakétájukat az előzőleg kilőtt Agena-10 rakétával. A két műbolygó súlya összesen 6375 kg és először sikerült az űrrepülés történetében egy űrrepülőnek, hogy egy másik műbolygó motorjának segítségével változtasson irányt az űrben. A két amerikai különben 765 kilométerrel magassági világcsúcsot ért el. 5 Éppen harminc éve, hogy ú] fejezet kezdődött a szabad| ságharcosok történetében: 1936 júliusában kitört a spanyol s polgárháború. Ez az esemény azonban még három évtized I múltával sem merült a feledés homályába — írja a buda- I pesti „Magyarország“. — Szinte a fülünkbe cseng a jelszó, 5 amelyet Dolores Ibárruri, a legendás hírű La Passionaria | adott ki a fasiszták támogatta ellenforradalmárok támadása idején: No pasaran! Nem törnek át! I Gondolatban előttünk vannak a hősi harc spanyol mártírjai és a nemzetközi brigád vértanúi, akikre kegyelettel * emlékezünk. Büszkeséggel elevenítjük fel a kommunisták | vezette népi erők győzelmes csatáit, amelyek némelyike N magyar névhez is fűződik. Szorongással emlékezünk, hogy I a két évig és nyolc hónapig tartó szabadságharc a túlerő- I vei szemben végül is elbukott. De mi teszi frissé az emlékezetet? Napjaink valósága, az, hogy a spanyol nép ma is | harcban áll Franco gyűlöletes uralmával, és a cél, melyért s a szabadságharcosok egykor életüket áldozták, most is lel| kesíti a spanyol nép legjobbjait: a szabad, demokratikus és i haladó Spanyolország megteremtése. Hasonló tüntetésben már régen nem volt része Madrid népének. Egy Illegális politikai párt és egy illegális szakszervezet tömegtüntetésre hívta a munkaügyi minisztérium elé a polgárságot A munkásmozgalom aktivitásáról tudomást szerzett a rendőrség is és alaposan felkészült. Mégis ezrek jöttek ell Madridban, annak az országnak fővárosában, ahol a dolgozók milliói még mindig a fasiszták járma alatt nyög, óriási demonstráció zajlott le. És bár a rendőrségnek sikerült a tüntető tömegeket szétzavarnia, arra azonban már képtelen volt, hogy kiküszöbölje a példa óriási hatását a népre — ahogy sohasem is volt képes gátat vetni a kommunista pártnak a munkástömegek iránti befolyásának. A kommunista pártnak ez a mozgóg SZABAD FÖLDMŰVES sító és szervező ereje egyre érezhetőben mutatkozik meg napjainkban, annak ellenére, hogy stkerett a legbonyolultabb körülmények közt éri el. Azonban nemcsak a munkásosztály mozgalma élénkült meg Spanyolországban, megmozdultak a Jakosság más rétegei is. A fent említett nagy tüntetésen részt vett a spanyol kultúrának és művészetnek 50 kimagasló egyénisége is és közvetlenül a madridi tüntetés után Barcelonában a Szent Sír Rend 50 szerzetese éles hangú tiltakozásnak adott kifejezést a Madridban tapasztalt rendőrterror ellen. Most, a polgárháború kitörésének 30-ik' évfordulója alkalmából Spanyolország Kommunista Pártja felhívásában rámutat arra, hogy napjainkban politikai változások polgárháború nélkül is elérhetők, azonban nem nélkülözhetők a tömegek akciói, s erre a célra mozgósítani kell az egész nép harci készségét. A spanyol kommunisták ezért találkozást javasolnak minden párttal, szervezettel, csoportosulással és személyiséggel, mindazokkal, akik demokratikus politikai szabadságot és a polgári jogok rendszerét kívánják Spanyolországnak. A polgárháború kitörésének 30. évfordulóján meg kell teremteni a lehetőséget arra nézve, hogy ezeknek az erőknek a teljes kibékülése kifejezésre jusson. A spanyol kommunisták javaslatukat nemcsak a munkásosztályra gyakorolt befolyásukra és a munkások harci készségére támaszkodva tehették meg. Kiindulhattak abból is, hogy a spanyol nép túlnyomó többsége demokráciára vágyik és el akarja kerülni egy újabb polgárháború kitörését. A madridi munkások egy 11 pontból álló programot akartak benyújtani a munkaügyi miniszternek. Ennek a programnak első pontjaként a sztrájkolás jogát követelik, továbbá szabad szakszervezetek szervezését és választását, amelyek teljesen függetlenek lennének a kormánytól és a dolgozók érdekeit képviselhetnék. Ezek tehát már politikai követelések, amelyeknek megvalósulása az első lépés lenne a spanyol demokrácia felé vezető úton. A munkások egyszersmind a bérminimumok meghatározásáért is tüntettek Madridban, a katasztrofálisan alacsony életszínvonal növelése érdekében. Amennyiben az elmúlt évek folyamán az asztúriai bányászok munkabeszüntetéseit elsősorban ökonómiai követelmények idézték elő, a mai munkásmozgalmi akciók mögött már a spanyol munkásosztály egyre izmosodó politikai öntudata nyilvánul meg. így tehát joggal állapíthatjuk meg, hogy a kommunista párt a nemzetközi fasizmus elleni harcának 30. évfordulóját becsülettel és sikeres tevékenységének tudatában ünnepelheti meg. (SM) Csendélet az egyetemen AT emrég rájöttek, hogy egy csoport, amely a Mtchigani Egyetemen a vietnami helyzet tanulmányozásával foglalkozott, a Cl A kém, szervezet által pénzelt akció álcázására szolgált. Bizonyítékot nyert, hogy az 1955-től 1959-ig működő tanulmányi csoport befolyására szervezték és támogatták Ngo Dien Diem kormányát Dél-Vietnamban. Az egyetem vezetősége be is ismerte együttműködését a CIA-val, sőt azt is, hogy e szervezet ügynökei az egyetemi városkában tartózkodnak, cáfolta viszont a „Ramparts" c. lap állítását, mely szerint a főiskolán ezáltal nehézségek támadtak volna. Az ügy főiskolás körökben élénk nyugtalanságot okozott, mert senki sem volt már biztos abban, tulajdonképpen még ki a diák és ki CIA- ügynök. A múltkor a politikai tudományok professzora a ramblingi műszaki egyetemen berendelte magához egyik hallgatóját és megkérdezte tőle: „Mister Green! Nem tudom mit gondoljak magáról. Írásbeli munkája helyett egy ív üres papirost nyújtott be!" — De professzor úr! Még sohasem hallott sztmpatéttkus tintáról? — Szimpatétikus tintáról?! — Kiürült a töltőtollam, s ezért egy másikat vettem a kezembe. Kérem, tegye azt a papirost vízfürdőbe és azonnal olvasható lesz az írás rajta. — Green, megfigyeltem, hogy az előadások alatt sohasem készít magának jegyzeteket. Ezt mivel magyarázza? — Egyszerű ez, Professzor úr kérem. Figyelje meg, Professzor úr a nyakkendőtűmet, amely a valóságban egy kombinált rádióleadó és vevő, rákapcsolva a szobámban elrejtett magnóra. Nekem az előadásokat csak magnószalagra kell felvennem. Azonkívül a szimpatétikus tintát is megspórolhatom magamnak. — Ez rendkívül érdekes, sőt zseniális, Green barátom. De a legutolsó írásbeli alatt megfigyeltem, amint egy miniatűr kamerával fényképezi kollégái munkáit. — Az igaz. Miért ne fényképeztem volna? A gyakorlás mindig kifizetődik egyszer . .. — Szóval kedves Green, én magát elbuktatom! — A kormány problémát miatt nem akar engem átengedni? — Dehogy, a CIA miatt. — A professzor úr előhúzott a zsebéből egy ClA-igazolványt. — En a maga följebbvalója vagyok és itt az egyetemen én felelek az akciókért. Es meg kell Önnek mondanom, hogy nagy marhaságot csinált! — En? Miért? — Egyszerű az ügy. Az a diáklány, akivel találkozni szokott, mindent feljegyzett. — Micsoda? — Vegye csak kissé szemügyre azt a jelvényt, amit magának aján-. dékozott, ott a gomblyukában ... — Te jó Isten! Az ember ma már senkiben sem bízhat...! Art Buchwald 1966. július 23.
