Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-02 / 26. szám
A kultúra és a művészet fejlesztése A CSKP XIII. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA (II. rész) A kultúra és a művészet fejlesztése megköveteli az alkotói módszer keresését, amely gyakran bonyolult és nem mentes az ellentmondásoktól. Ezt a folyamatot nem hagyhatjuk ösztönösen kibontakozni, és nem szabad türelmetlen adminisztrálással sem befolyásolnunk. A párt dokumentumaiban nemegyszer felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi feladatok pozitív megoldásának törekvését gyengítik az olyan nézetek, amelyekben komoly politikai hibák, a szocialista elvekről való opportunista lemondás, az eszmei tisztázatlanság nyilvánul meg, ami teret nyújt a negativista irányzatoknak. Ezek az irányzatok vagy tagadják, vagy csökkentik a forradalmi hagyomány jelentőségét, tagadják a tudomány, a művészet és a kultúra vívmányait, mégpedig olyan alapállásból, amely nem felel meg a marxista elmélet jelenlegi fejlődési fokának. A múlt egyoldalú, helytelen értékelésével, a dogmatizmus és a személyi kultusz maradványai elleni harc leszűkített felfogásával párhuzamosan liberallsta irányzatok nyilvánultak meg, amelyek minden bírálat nélkül átvették a burzsoá Ideológia különféle áramlatait és formáit. Nemegyszer éppen azok, akik az ötvenes években közvetlenül részesedtek a hibákban, később az SZKP XX. kongresszusa utáni érvelésükben átvették a burzsoá propagandának, a szocializmus és a kommunizmus ellen küzdő különféle doktrínák szókincsét és ezzel együtt állásfoglalását is, hogy így bizonyítsák: megváltozásuk tartós és meggyőző. Ezek a kedvezőtlen irányzatok, amelyeket a kommunistáknak a párthatározatokkal szembeni következetlensége támogatott, az oly káros konzervatív nézetek malmára hajtották a vizet. A tetszelgő radikalizmus ellenére lényegében fékezték a kultúra pozitív fejlődését. Rendkívül kidomborodó formában nyilvánultak meg az egyes kulturális folyóirataink hasábjain, ahol a téves nézetek mellett — amelyek hozzá nem értő módon, felületesen és politikai kárt okozva, kommentálták a politika, a kultúra, a gazdaság, a tudomány és általában a társadalom kérdéseit, szóhoz jutottak a gyakran kizárólag személyi, tekintélyvédelmí és csoportos érdekek. Ez megnyilvánult a művészetben is. ahol főleg a fiatal művészek munkásságában az ilyen helytelen nézeteket nemegyszer támogatta a kritika bizonyos része is. A pártnak.' a XII. kongresszus irányelveire épülő kulturális politikája kialakította a nézetek nyílt és tárgyszerű kicserélésének, a különböző művészeti eljárások szembesítésének feltételeit. Ez azért történt, hogy elmélyítsük a szocialista kultúrát és művészetet, fejlesszük a szocialista demokráciát és nem azért, hogy ajtót nyissunk a vitában előforduló minden nézettel való, bírálatot nélkülöző azonosulásnak és hogy szem elől tévesszük, sőt védjük a kulturális és társadalmi maradiság szellemétől áthatott nézeteket. Helyes, ha az őszinte demokratákkal és a haladó emberekkel, akikkel egybefűz bennünket a szocializmus közös ügye, a népek közti barátság gondolata, az imperializmus ellen, a békéért folytatott harc, kicseréljük nézeteinket, és egybehangoljuk velük álláspontunkat. Tekintetbe kell venni azonban a társadalom fejlődési fokát, a különböző társadalmi osztályok és rétegek közti eltéréseket, az ellentmondásokat és az ellentéteket, amelyek az ideológiában is visszatükröződnek. A marxízmus-leninizmus és az emberi megismerés és tudás minden haladó forrásából merít. Ezeket az ismereteket azonban aktív, bíráló szellemben veszi át, megtisztítva őket a tudománytalan szempontok hordalékától. A demokratikus szellemet, amely a szocialista kultúra és művészet, a szocialista kulturális politika vonzóerejének egyik alapvető vonása és feltétele, gyakran összecserélik egy egészen más jellegű, más távlatokra törő káros folyamattal, a liberalizmussal. A párt, a lenini eszmékkel összhangban,, a demokratizálásra törekszik, ami annyit jelent, hogy szervezetten bővíti az emberek hatalomban, döntésben és irányításban való részvételét. Ezzel szemben a liberalizmus, tekintet nélkül értékükre, csupán egyenjogúsítja az ellentmondásos nézeteket, törvényesíti a nézetek kötetlenségét,' és a politikai felelőtlenséget. A demokratizmus és a liberalizmus tulajdonképpen egymással szembenálló folyamat. Az igazi szocialista demokrácia tehát a liberalizmus elleni küzdelem hatékony eszköze. A nézetek kicserélése csak akkor lehet gyümölcsöző, ha minden esetben gondosan fontolóra vesszük, mikor nyilvánulnak meg ebben a szocialista és a burzsoá Ideológia osztályszembesítésének vonásai, illetve mikor nincs már antikommunlsta osztályjellege ennek a szembesítésnek. Az utóbbi esetben szocialista alapállásból indulunk ki, létrehozva ezzel az igazság fegyvertárának kívánatos feltételeit. A nézetek szembesítése azonban mindig és mindén körülmények' között megköveteli á kommunisták aktivitását, amely az alkotó marxista' gondolkodásmódra, a jól megalapozott tárgyi érvekre épül. Az elmúlt időszak konfliktusai és vitái bizonyítják, milyen jelentős szerepet visz az ideológia és a világnézet a szocialista kultúra és művészet fejlődésében. Még a múltban, tekintet nélkül a műalkotás komplex jellegére, politikai szerepére, valamint minőségére, kihangsúlyozták a művészet eszmei oldalát, addig az utóbbi időben előfordult, hogy egyesek dogmatlzmusként könyvelték el, ha a műalkotással kapcsolatban csak szóba került az ideológia, az eszmeiség vagy az etika. Nemegyszer lebecsülték, sőt tagadták a művészet megismerő és nevelő szerepét, néha kikiáltották az alkotó munkaesztétlkai * kizárólagosságát. A művészet eszmei és etikai szemszögből való értékelése azonban nem valamilyen „dogmatikus korszak“ kitalálása. A művészetben ősidőktől fogva előfordult és a történelemben mindig új köntösben jelentkezik. A művészet szempontjából elvi, pótolhatatlan jelentőségű a világnézet vagy a filozófiai rendszer. Közvetlenül meghatározza a mű tartalmát, szerkezetét és ezzel esztétikai hatását. Világnézet nélkül nem születhet egyetlenegy művészi alkotás sem, amely az életet kívánja szolgálni. Az eszmeiség, az alkotás pártossága nemcsak kulturális-politikai követelmény, hanem tudományos kategória is, sőt a róluk való lemondás egyet jelent a művészet társadalmi szerepének és általában emberi hatásának lebecsülésével. Ez a kultúrában és a művészetben utat nyit a szocializmussal öszszeSgyeztethetetlen eszmei áramlatoknak. Az elmúlt évek fejlődése, ami anynyi újat hozott a mozgalmas művészi alkotásba, újra bizonyította, hogy a művészet maga látja kárát, ha nem tesz eleget haladó társadalmi küldetésének. Ilyen esetben a kísérletezés csak leplezi az alkotó belső ürességet és tehetetlenséget, kizárólag formális a jellege. A művészetnek saját érdekében nem szabad szem elől tévesztenie a társadalom gerincét képező dolgozó ember életét. Kultúránk és művészetünk elmélyülő differenciálódása nemcsak a szocialista alkotó tevékenység belső tagozódásának folyamata, hanem egyben ideológiai kérdés is. Szervesen egybekapcsolődik a szocialista és a kapitalista világ gondolatainak éles összecsapásával és engesztelhetetlen harcával, a konzervatív és az opportunista befolyások határozott leküzdésével, társadalmunk további szocialista fejlődésének törekvésével. A kultúra és a művészet elmélyülő differenciálódásának alapvető mércéje és jegye tehát a szocializmus közvetlen, nyílt és becsületes támogatása. A műalkotás esztétikai és társadalompolitikai oldala szorosan összefügg. A kultúra és a művészet munkása alkotásával és állásfoglalásával is politikai, közéleti tevékenységet gyakorol. Tevékenysége és fellépése ezért alá van rendelve a politikai ismérveknek, a politikai értékelésnek. Ezekbe^ a kérdésekben az utolsó szó a pártot és szerveit illeti meg, amelyek a dolgozók előtt felelnek társadalmunk szocialista fejlődéséért. Egy szövetkezeti klub tevékenysége Átkopogott a fiúk asztalához. Valamit mondott nekik, majd magához vette a kis fekete táskát és visszakopogott Ferkóhoz. — Mit iszunk? — kérdezte most már Ferkó vidáman és felszabadultan. — Eddig konyakot ittam... Kávét is kérek... Meg egy nagypohár szódát. Nemsokára előttük aranylott a konyak. A lány mosolyogva emelte fel a poharát és Ferkóéhoz koccintotta. — Szervusz! Ferkó meglepődött kissé. — Mondtam, hogy játékos természetű vagyokl — mondta a lány nevetne. — Szervusz, Ferike! — Halk koccanás után fenékig ürültek a poharak, majd a lány kézfogásra nyújtotta a kezét, csókra a száját. — Szervusz, Ferike! — Szervusz, Katinka! — De elkomolyodtál! Hát nem egyszerűbb ez így? — De Igen, egyszerűbb ... Sokáig hallgattak. Méregették egymást, össze-össze mosolyogtak, közben táncollak dúdolgattak, elfogyasztottak még néhány pohárka konyakot ... határozottan jól érezték magukat. Futottak a percek, ritkultak e vendégek. — Mi is elmehetnénk, nem gondolod? — kérdezte a lány kissé bizonytalanul forgó nyelvvel. — Mehetünk. Szállingózott a hó. Egymásba karolva andalogtak a havas hajnalban. Éles szél fújt a Duna felől. Magasra hajtották kabátgallérjukat. — Tegnap még azt sem tudtam, hogy a világon vagy — mondta Fér kó és megszorította a lány karját. — Nagy tragédia történt hogy megismertél? — Ellenkezőleg. Kuncogott a lány, — Sok nő volt már az életedben? — Nem, ellenkezőleg. — Elhigyjem? — Nem szoktam hazudni. — Hiszek neked ... Érdekes: te olyan fiú vagy, hogy hinni kell neked ... Hál nem érdekes? ... Rém becsületes lehetsz ... Tudod milyen érdekes ez, ha valaki olyan rém becsületes? — Miért érdekes? — Nem tudom megmondani... Csak ügy érzem... Messzi laksz? — Eléggé. — Hol? — Kint a munkásszálláson. — Egyedül egy szobában? — Nvolcan vagyunk. — Kár... Egyik számunkban már hírt adtunk arról, hogy Paláston a szövetkezet és a HNB támogatásával megalakult a szövetkezeti klub. Akkor csupán az állt módunkban, hogy röviden ismertessük a klub megalakításának előzményeit, felvázoljuk munkatervét és dióhéjban szóljunk arról, hogyan szórakoznak a palásti fiatalok. A megalakítás óta már majdnem félév telt el és ez alatt az idő alatt a klub a község kultúréletének irányítójává vált. A szövetkezet és a HNB vezetői elismeréssel beszéltek a klub eddigi tevékenységéről és dicsérték annak vezetőjét, Oroszlány Józsefet. Öt kértük meg, beszéljen a klub munkájáról. — A Nemzetközi Gyermeknap alkalmával a helybeli iskolákkal karöltve felejthetetlen napot szerveztünk gyermekeink számára. Mindkét iskola tanulói színvonalas műsorral léptek fel a szabadtéri színpadon. Június 18—19-én egy 32 tagú csoport vett részt a Járási dal- és táncünnepélyen Zselízen. A szövetkezet jó dolgozói számára jutalom-kirándulást szerveztünk Ipolyságra, ott a MATESZ előadásában 40-en tekintették meg a Lőcsei fehér asszony c. színdarabot. Terveztünk egy szabadtéri előadást is, melyre azonban a sürgős mezőgazdasági munkálatok miatt sajnos nem került sor. Szerveztünk egy háromnapos balatoni kirándulást kb. 50 részvevővel a tűzoltó csoport számára, amely tapasztalatcsere céljából meglátogat egy magyarországi tfjzoltó csoportot, megtekinti Budapest kulturális s történelmi emlékeit. A másik kirándulást Gombaszegre tervezzük az Országos dal- és táncünnepély idején. Erre 75 jelentkezőnk van. (Folytatjuk) Boldis Miklós Romain ROLLAND emlékezete Szinte hihetetlen, hogy egy évszázad múlt már el Romain Rolland, a nagy francia humanista és regényíró születése óta. Hiszen lelki szemeink előtt még annyira élnek az alakok, akiket teremtett, olyan maiak még mindig írásai, mondásai és leveleiben írt kijelentései, nézetei. Talán azzal magyarázható ez, hogy Rolland mindenben az embert kereste és látta, és eszményei mindig mélységesen az emberiben gyökereztek. Az ő Jean Christoph-ja, Colas Breugnonja, de az európai zenetörténelemmel kapcsolatos munkái (Beethoven) is örökre az emberi kultúra legnagyobb értékű kincseinek számítanak. Romain Rolland, akinek kezéből a toll 1944-ben hullott ki örökre, már évekkel azelőtt felismerte a vész közeledtét és aggodalmát félreérthetetlenül kifejezésre is juttatta, amiről számos dokumentáció maradt fenn. A genfi német konzul 1933. április 19-én ünnepélyes hangú levelében arról értesítette a nagy írót, hogy Németország a Goethe-éremmel szándékszik őt kitüntetni és felhatalmazása van arra, hogy a kitüntetést személyesen adja át neki. Rolland azonnal levelet írt a konzulnak: „Igen tisztelt Konzul úri Megkaptam április 19-én kelt levelét, amelyben arról értesít, hogy Hlndenburg Birodalmi Elnök úr engerri a Goetheérem adományozásával tisztel meg. E megtiszteltetés jelentőségét mélységesen átérzem, s épp ezért nagyon nehezemre esik közölnöm Önnel, hogy a jelenlegi körülmények közt a kitüntetést nem jogadhatom el. Talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy ez a visszautasítás egyáltalában nem irányul a tiszteletreméltó Birodalmi Elnök úr személye ellen és persze az Ön hazája ellen sem. Ifjúkorom óta csodáltam, szerettem .és ünnepeltem annak a Németországnak nagy alkotóit, művészetét, dicsőséges múltját, mely részemre nem csupán Goethe, Beethoven, Kant vagy Schoppenhauer Németországa — hogy csak a legnagyobbakat említsem, hanem sok millió emberé is, akik évszázadokon keresztül példás kitartással és nemeslelkűséggel küzdöttek Európa legszentebb eszméiért. Amt azonban ma történik Németországban, az a világ felháborodását és mélységes megdöbbenésemet váltotta ki. Önnek is tudnia kell már, hogy felháborodásomat nyilvános tiltakozások folyamán is kifejezésre juttattam. Lehetetlen tehát számom-w -vv -*y --7. -a. Kelet-Szlovákia egyik leglátogatottabb és legszebb idegenforgalmi gócpontja a betléri kastély, melyet a múltban elhanyagoltsága miatt sok bírálat ért. Most a kastélyt korszerűsítik. Megjavítják a világítást; állandó jellegű idegenvezető szolgálatot létesítenek, a nagykiterjedésű parkot felfrissítik, a kies fekvésű tavon pedig lehetőséget nyújtanak a csónakázásra. —4— A Kelet-Szlovákiai Múzeum és a Műemlékvédő Hivatal dolgozói befejezték a Kelet-Szlovákiában található értékes egyházi kincsek és rituális FRANS MASEREEL: VILÁGŰR ra, hogy tiszteletadást fogadjak el attól a kormánytól, mely ezt a politikát eszmei programjául tűzte ki és ahhoz is tartja magát...“ Amikor Romáin Rolland-nak tudomására jutott, hogy Berlinben a nácik könyveket égetnek el, ezeket írta: „A Hitler-jasizmus első cselekedet teinek egyike könyvek elégetése volt. A mi feladatunk, a könyvek terjeszt tésel A könyv a nép kezében a legerősebb fegyver a szellemi és anyagi szabadságért vívott küzdelme során. A könyv a múlt harcosainak tapasztalatait és tetterejét közvetíti szát munkra. Mtnden nagy írott mű nagy harcot igényelt, amíg győzelmet arathatott a tévedések, a butaság, az igazságtalanság és a vétkek fölött...“ A világbékét veszélyeztetettnek érző Rolland magatartása néhány németországi lapot arra provokált, hogy félig sajnálkozó, de amellett támadó hangon írjanak a nagy szerzőről. Rolland naplójában erről a következőket találjuk: A „Kölnische Zeitung“ mély szomorúsággal válaszolt támadásaimra és kísérletet tesz hivatkozni egykori, Németországhoz fűződő vonzalmaimra. Levelet írtam nekik: Valóban igaz, hogy szeretem Né-i metországot és mindig védtem a külföldön megnyilvánuló meg nem értéssel szemben. Az a Németország azonban, amelyet én szeretek, mely szellemi táplálékot nyújtott nekem, annak az országnak nagy világpolgáraié, azoké, akik más népek boldogságát és balsorsát a magukénak érzik, azoké, akik a fajok és az eszmék egységéért dolgoztuk. De ezt a Németországot mai urai. a horogkereszt képviselőt a sárba tapossák, megerőszakolják. Politikájukkal, viselkedésükkel nemcsak az emberi szellemet, de saját nemzetüket is meggyalázzák. Népüket megfosztják ereje javától. És e nép barátai külföldön elfordulnak tőle. A jövő majd — de sajnos, akkor már késő lesz — felvilágosítja eqyszer Önöket borzalmas tévedésükről. Ami engem illet, biztosíthatom Önöket, én kitartok Németország iránti vonzalmam melleit, az igazi Németország mellett és munkámat életem végéig folytatni akarom — de nem egy nemzet önzéséért, hanem a népek testvériességéért. Az állam még nem a haza. Csak akik előnyöket élveznek „hazaszeretetükből", azok keverik össze a két fogalmat..." SOMLÓ MIKLÓS-3, tárgyak összeírását. Ezek rövidesen egy fedél alá kerülnek a létesítendő egyházi emlékek múzeumában. A kassai Dómban állandó jellegű kiállítást rendeztek a ’ rendkívül becses egyházi kincsekből. —♦— Az eseményekben gazdag kassal színházi évad utolsó ősbemutatójaként színrekerült Vite2slav Nezval „Manón Lescaut" című darabja. SZABAD FÖLDMŰVES "J 1966. július 2.
