Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-24 / 51. szám

Megérdemlik, hogy írjunk róluk * ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦;« <♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦> ♦> «.;♦ »> ♦♦♦ ♦♦♦ ««» •»«»♦. «$♦ ♦♦♦ •«« *1» ••• .?♦ *; A TÁGAS ELŐSZOBA arra vall, vadász a ház gazdája. Kitömött, füles fácánkakas, gácsér, s. egyéb trófea éke­síti ízlésesen elhelyezve a falakat. A látogató akaratla­nul is megáll néhány pillanatra, hogy elnézegesse a ter­mészet eme szép ajándékait, a tarka-barka ruhába öltö­zött vadaakt. Bertha János, a házigazda a kisgéresi szö­vetkezet elnöke, ilyenkor nem zavarja vendégeit, s jól­eső érzéssel könyveli el, ami szép, azt nem lehet egy tekintetre otthagyni: A nagy asztal körül ülünk, kóstolgatjuk a kisgéresi dombok aranyszínű nedűjét és beszélgetünk. Jelenről, múltról, jövőről. Bertha János életéről. A terebesi gépállomáson kezdte pályafutását, mint üzemvezető. Közben huszonhárom éves korában a Szlo­vák Nemzeti Tanács képviselőjéül választják. Hat évig töltötte be ezt a tiszteséget, majd ezt követően négy évig országgyűlést képviselő. Tíz év barátok közt is nagy idő, s akarva, nem akarva, rengeteg hasznos tapaszta­latra, előrelátásra tesz szert az ember. Bertha elvtárs nemcsak hazavitt ezekből a tapaszta­latokból, de elsősorban a falu levegőjét hozta a városba, a Nemzetgyűlésbe. Faluját, a járást, egész választó kör­zetét képviselte. Szakmai körökben is feltalálta magát, hiszen a gépállomás dolgozójaként a járás szövetkeze­teiben a termelés ütőerén tartotta a kezét. Annak idején például, amikor a kukorica négyzetes vetése jött divatba és ettől vártuk a hektárhozamok növekedését, az otthoni gyakorlati tapasztalatokra hivatkozva, megmondta véle­ményét az illetékeseknek. „Négyzetes vetésnél nem tud­juk elérni a kívánt töszámot, tehát nem is várható ma­gas hektárhozam.“ Nem kell mondanunk, a négyzetes vetés sorsa néhány év alatt megpecsételődött. A gépállomáson betöltött munkahelyét az elnöki szék­kel cserélte fel, amikor a szomszéd falu, Perbenyík egyesült a kisgéresi szövetkezettel. Később szaktudását a Nagykaposi Mezőgazdasági Technikumon gyarapította. Tapasztlatokban gazdag, szakmai hozzáértését tükrözi az egyesített szövetkezet szilárdsága, a két község dol­gozóinak jómódúsága. Bizonyíték erre az a tény, amíg 1960-ban csupán hatmillió koronára rúgott a két szövet­kezet árutermelése, addig idén már tízmillió koronával számolnak. A távlati tervek pedig azt mutatják, éven­ként egymillió koronával növekedik majd a közös bevé­tele. Ezek a rideg, de sokatmondó számok minden di­csérő szónál ékesebben beszélnek. J-s-j ARCÁN MÉLYÜLNEK a ráncok, de szája szögletéről a mosoly nem fogy ki. Az arcvonásokból, a szemek tüzé­­ből sok minden kiolvasható. Bizonyá­ra Jó családapa, s a vezetése alatt szorgoskodó fiatalok, idősebbek ked­velik az ötvenegynéhány éves embert. Palágyi János a Királyhelmeci Álla­mi Gazdaság nagy­­tárkányi és kis­­csernői részlegé­nek vezetője. Im­már harmadik éve tölti be ezt a tiszt­séget. Annak előtte öt évig a leleszi szövetkezet elnöke, majd három évig a mezőgazdasági ta­nonciskola tanító­ja. Közben elvégzi a mezőgazdasági technikumot Nagy­­kaposon. Több évtizedes gyakorlattal és el­méleti tudással felvértezve tölti tehát mai hivatását. Szükséges is a rátermettség, a józan megfontoltság az ezer hektáros részlegen. Átlagban kétszáz személy dolgozik irányítása alatt és elmondhatjuk, szép ered­ménnyel. Kalászosokból az állami gazdaság keretein belül az egyes ud­varok közül ők értek el legjobb ered­ményeket. Kukoricából pedig egy 40 hektáros dűlőn 100 mázsás termést takarítottak be hektáronként. Palágyi elvtársnak nem volt könnyű a dolga, amikor a részleg élére ke­rült. Ugyanis a nagytárkányi rész mint gyengén gazdálkodó szövetkezet került az állami gazdaság kezelésébe. A szövetkezet tagjainak nemcsak új munkaviszonyhoz kellett szokniuk, de szilárdabb erkölcsi normákkal álltak szemben. Több ízben megesett, hogy egyik másik dolgozónak „enyves“ volt a keze. Erről a rossz szokásról nagyon nehezen mondtak le az em­berek. Ha tetten érték őket, azzal védekeztek, hogy megszokták a szö­vetkezetben. Igaz, a szövetkezet éve­ken keresztül csak előleget fizetett, míg most az elvégzett munka ellen­értéke minden hónapban a dolgozók zsebébe vándorol. Ezen kívül kerti földet is juttattak számukra, hogy ne legyen panaszuk. A jó gondoskodás­nak köszönhető, hogy nem küszködik munkaerőhiánnyal az állami gazda­ság. Az „enyves" kéz mellett egy másik szokás is bosszantotta a gazdaság vezetőjét. Mégpedig az, hogy az idő­sebb parasztemberek szájából sokszor elhangzott a régi időkre emlékeztető „intéző úr“ megszólítás. Palágyi elv­társ ilyenkor hátraböki kalapját s azt mondja: „András bátyám miért nem szólít méltóságos, vagy kegyelmes úr­nak, az talán jobban illene rangom­hoz“. Három év nem nagy idő, de ezalatt megszerették az emberek. A jó vi­szony elmélyült közöttük, mely az eredményes munka feltétele. Bár Pa­lágyi elvtárs falujából, Leleszről nap mint nap 17 kilométert utazik mun­kahelyére s hat gyerek apja, mégis szakít időt a hozzátartozó munkások nevelésére, kívánalmaik teljesítésére és nem utolsó sorban arra, hogy a rábízott vagyon évről-évre nagyobb jövedelmet hozzon. —sá— Példás tanító SOK TÜRELMET igénylő munka a tanítás. Főleg nehéz, ha idegen nyelveket sajátítanak el a tanulók. A tanár sokszor együtt izzad az osztállyal, különösen, ha öreg diákok ülnek a padokban. Mert ilyen is van a Nagy­kaposi Mezőgazdasági Iskolában. A szövetkezetek, állami gazdaságok felelős vezetői, akik a múltban nem végez­hették el iskoláikat, idősebb korban tanulásra adják fejüket. Nem kell sokat bizonygatni, hogy ilyenkor már nehezebben fog az ész, fordul a nyelv az idegen szóra. Az is köztudomású hogy a mezőgazdasági iskolában ál­talában gyengébb az átlag, tehát csodát ezektől sem várhatunk. így hát elég a gondja-baja Kertész Pálnak, aki immár kilenc éve nyel­veket tanít az említett iskolában. A hírek szerint szigorú és megköveteli a magáét Erre szükség is mutatkozik. Ellenben az is igaz, aki négy éven keresztül tanulja például a szlovák nyelvet Kapuson, utána nyugodtan be­ülhet a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola padjaiba. Erre azután büszke lehet a tanító. A szigorúságnak tehát végeredményben jó következményei van­nak. Kertész elvtárs nemcsak a katedrán állja meg a helyét, de a közéletben sem hallgatja el észrevételeit. Az elmúlt években nemcsak személyesen, de a sajtón keresztül javaslatokat tett a városszépítési munkákra, amelye­ket időközben meg is valósítottak. Fő alapelve, hogy szépítés, kertelés nélkül mondjuk meg az igazat. Kertész Pál munkáját megbecsülés övezi. Tiszteletben tartják nemcsak diákjai, de a város polgárai, valamint a helyi nemzeti bizottság vezetői is. Munkáját értékelve megkapta a Példás Tanító kitüntetést és a hozzájáró pénzjutalmat. (-sr-J Irodából traktorra i ÖTVENKILENC ÉVES, szikár arcú, határozott typusú ember Fodor Sándor, a csoltői szövetkezet traktorosa. Már gyermekkora óta megszokta, amit rábíznak, lehető­leg hiba nélkül, lelkiismeretesen végrehajtja. A szövet­kezetben szellemi és fizikai munkát is végzett. Könyvel­­getett az irodában, de amikor új, fiatal munkaerő jött, kiment dolgozni a határba. Aztán amikor nem bírtak a munkával, újra visszahívták. Becsülettel dolgozott a késő esti órákig, hogy a szövetkezet nyilvántartása rendes mederbe kerüljön. Négy évvel ezelőtt véglegesen traktorra ült. Amikor a gépekről esik szó, felderül az arca. A gép régi szerelme. Gye­rekkorában is lakatosinasnak készült, de valamilyen okból nem sikerült. Most nagyon örült, hogy elvégezhette a traktorvezető tanfolyamot és fel­ülhetett a Major típusú gépre. Erre a traktorra sokan panaszkodtak, de ő megmutatta, hogy minden géppel lehet dolgozni, ha gondját viselik. Érezni kell a géppel, akkor nem eshet rajta nagyobb hiba. Amikor traktorra ül, első dolga megvizsgálni, van-e elég olaj a tartályban. A reggeli rövid kar­bantartás nélkül egy lépést sem megy a gépen. Szeretik őt a növényter­mesztésben dolgozók is, mert jó minőségű munkát végez. Amikor például megkezdték a burgonya ásását, valami ok miatt pár napig nem dolgozha­tott a burgonvaásó géppel. A másik traktoros alig került néhányat, máris elromlott a gép. Ö hiba nélkül dolgozott a gépen. Törődik a rá bízott gép­pel, de ugyanakkor saját egészségével is. Most Super traktoron jár, de ülését úgy megjavítgatta, hogy talán még a személygépkocsi ülése sem kényelmesebb. A csoltői szövetkezetesek bizony jól dolgoznak. A vetést október 10, a mélyszántást november 9-én fejezték be, a kukoricát pedig már október 20-án letörték. A növénytermesztéssel összefüggő munkákat tehát idejében és szakszerűen végzik. Viszont a növénytermesztés eredményei megmutat­koznak az állattenyésztésben is. Ezen a szakaszon a szövetkezet lényege­sen túlteljesíti szerződéses eladási tervét. Húsból például 87 mázsával töb­bet adtak el a tervezettnél, tejből pedig több mint 46 ezer liter jutott ter­ven felül. Bár tojáseladási szerződést nem kötött a szövetkezet, a tagok mégis 7311 darobt adtak el. A szemes termények eladási tervét is túl­teljesítették. Fodor Sándor jól érzi magát a csoltói szövetkezetben, és a többi trak­torossal együtt jó munkával járult hozzá a nem mindennapi gazdasági ered­mények eléréséhez. Megállta a helyét az irodában, és nem hozott szégyent a traktoros szakmára sem. (bállá) ByO ICSKI SAROLTA már kilenc éve * * dolgozik a licei szövetkezet irodájában. Majdnem egy évtized alatt a szorgalmas fiatalasszony szin­te végeláthatatlan számoszlopot jegy­zett már a könyvelési lapokra. Első percre úgy tűnik, hogy talán egy­hangú is ez a munka. De mikor erről beszélgetünk vele, nyugodt mosollyal közli, hogy szereti szakmáját és ha az életet újra kezdené, megint ezt a pályát választaná. A szövetkezet vezetősége most a munkaegységek nyilvántartását bízta a pontosan dolgozó fiatalasszonyra. Az éleseszű könyvelőnő ezen keresz­tül is látja, hogy milyen ütemben fej­lődik szövetkezetük. Hogy minden évben előbbre lépnek, azt néhány számadattal érzékelteti. Amíg 1963- ban 17 korona volt egy munkaegység értéke, a múlt évben már elérte a 20 koronát. Igaz, idén 1090 munkaegy­séggel többet merítettek ki a terve­zettnél, de a pénzügyi tervet is túl­teljesítették, tehát elég pénz jut a munkaegységekre. Bár mostanában a pénzügyi mérleg úgy mutat, hogy nem lesz meg ta­lán teljesen a 20 korona, de az év vége még megle­petéseket hozhat. Micskinének kü­lönösen akkor csil­lan fel a szeme, amikor a licei asz­­szonyok munkatel­jesítményéről ér­deklődünk. Ezen a téren nem kell szégyenkezniük. Még csoportvezető­jük is nő, mégpedig Voltér Józsefné személyében. Általában a nők 180— 200 munkaegységet dolgoznak le évente, de a fejőnők 420 munkaegy­séget is elérnek. A fiatalasszony a munkaegységek könyvelése mellett felfigyel a terme­lési eredményekre is. Pontosan tudja például, hogy a zab 44,3 mázsás hek­tárhozamot adott, a kukorica pedig 70 mázsát. Ez bizony nagyon szép eredmény a dombos földekkel ren­delkező szövetkezetben. A munkában tehát megállja a he­lyét Micskiné, de vajon milyen a csa­ládi élete, hogyan teljesültek álmai? Kiegyensúlyozott egyénisége, nyílt tekintete elárulja, hogy elégedett éle­tével. Munkahelyére nem panaszko­dik, családját nagyon szereti. Férje traktoros a Jelsavai Állami Gazdaság­ban. Fizetését az utolsó fillérig haza adja, kerüli a kocsmát és az italozást. A harmonikus családi életet egy szép kisgyerek tetőzi be. Ha a fiatalasz­­szony munkába megy, édesanyja vi­gyáz a kisgyerekre, aki kora reggel és az esti órákban mint fejő dolgozik a szövetkezetben. A vágyairól csak annyit mond, hogy eddig teljesültek. Rendes családi élet, jó munkahely és ami a fő, a ko­ronát élére tudják rakni, ami abból is látszik, hogy nemrég egy MB 1000-es személyautót vettek. Persze, álmukat tovább szövögetik, mert a mostanitól még egy szebb, új családi házat akar­nak építeni. A Micski család elége­detten, boldogan várja a békás kará­csonyt. (bállá) VÁLENT LÁSZLÓ a CSEMADOK ri­maszombati járási titkárságáról ke­rült a Sajószárnyai Helyi Nemzeti Bizottság élére, közben egy évig Zá­­dorban is titkárkodott. Falujába már tapasztalattal tért haza. A társadalmi munka nem volt új számára, hisz mint CSEMADOK funkcionárius sokat f0oia]Vn-n»t a falu és város kulturá­lis, társadalmi problémáival. De amint maga mondja, otthon nem volt köny­­nyű a helyzet. Most, az év végén, amikor vissza­pillant az elmúlt évek dolgos hétköz­napjaira, eszébe jutnak a kezdeti ne­hézségek. A Sajószárnyai Helyi Nemzeti Bi­zottság egyik nagy hibája volt az­előtt, hogy a faluszépítésre szánt összeget több esetben nem tudták ki­használni. Ezért többször a járási nemzeti bizottság költségvetésébe kellett visszafizetni a pénzt. Az utób­bi időben ezen a téren gyökeres vál­tozás történt. Lényegesen fokozódott a lakosság aktivitása. A falu gyors fejlődését az is mutatja, hogy 90 új házba költöztek be a boldog csalá­dok. De a polgárok nemcsak saját udvarukkal, lakásukkal törődnek. Egyre többen kapcsolódnak be a tár­sadalmi munkába. A helyi nemzeti bizottság elnöke elmondja, hogy rend­behoztak 2 km utat, a járdaépítési munkák értéke pedig meghaladja a 200 ezer koronát. Különösen az alvégi és a Vasút utcai-i lakók tettek ki magukért. Németh Júlia és Milián István sokat segített a szervezésben. A járdaépítési munkákba bekapcso­lódtak a cigány származású dolgozók Is. Ikri Zoltánná, a Nőszövetség tagja maga is példát mutatott a munkában és a többieket is beszervezte. A sajó­szárnyai cigányok szeretik a szépet. A két Ikri testvér építette a legszebb házat. Ikri József és Russzó Jenő, a helyi nemzeti bizottság képviselői, szintén aktívak és sokat tesznek a község fejlesztéséért. Nem könnyű ebben a faluban a munka. Válent elvtárs, aki már régen bekapcsolódott a mozgalmi életbe és azt tartja, akkor szép, változatos az élet, ha tele van nehézségekkel. Ha sikerül megoldani egy-egy problémát, elégedetten nyugtázza az eredményt. Aztán újra neki a munkának. Az új évben is nagy fába vágják fejszéjü­ket. Mintegy 640 ezer korona költség­gel rendbe akarják hozni az utakat. Ebből a lakosság 250 ezer korona értékű társadalmi munkát vállal. Gon­dolnak a falu parkosítására is, mert mintegy 1000 fát ültetnek ki. Mindkét kezük tele lesz munkával, de a helyi nemzeti bizottság elnöke és a lakos­ság is szívesen dolgozik, mert az eredmény az ő életüket gazdagítja. (b-a) A közösség érdekében sendesen üldögél a sarokban. Körülötte traktorosok. Munka után felhajtanak egy pohár bort, az­tán indul ki-ki az útjára. Ö is menne, de megszólítjuk. Mondjon valamit ma­gáról, munkájáról. Vállat von. Mit mondhatna. Egyik nap jön a másik után, s ö végzi mun­káját. Hogy milyen eredménnyel? Azt mások döntsék el. Az elnök, a szö­vetkezet tagjai. Fetykó Ferenc, a kisgéresi szövet­kezet agronómusa szerény ember lát­szatát kelti. Jóformán munkájának él. Abból pedig nincs hiány. Nyáron hajnal négykor talpon van, és motorkerékpár hátán lovagol falu­jából, Perbenyíkről Kisgéresre. Itt az egyesített szövetkezet központja. Az előző esti munkaelosztás szerint kap­ják a parancsot a traktorosok, a kise­gítők. Napközben a határt járja, lót­­fut egyik munkahelyről a másikra. Délután ellenőrzés, estére munkael­osztás, majd a traktorosok teljesít­ményének elismerése következik. Más­nap ,,kezdődik minden elölről. A tavasz és ősz ugyanolyan szoros mint a nyár. Csupán télen van léleg­zetvételnyi idő, de most is minden napnak megvan a maga tennivalója. Nem fárad bele a sok futkosásba?. Két község határának se széle, se hossza. Szeretik a szövetkezet tagjai? Meg­becsülik munkatársai? Fetykó elvtárs sok emberrel dol­gozik. Nemcsak a három csoportveze­tő tartozik keze alá, de több mint harminc traktoros és a hozzájuk be­osztott munkaerők. Este, munka vé-AZ AGRONÓMUS geztével nyugodt szívvel aláírja az elvégzett munkáról szóló kimutatást, mert napközben már a helyszínen terepszemlét tartott. A hibák fölött nem néz el, azzal a közösséget káro­sítaná. A földön született. Tíz gyermek közül a legifjabb. Apja hét hektárt mondott magáénak. Azzal léptek a szövetkezetbe. S a tíz közül épp ..Benjámint“ szemelték ki továbbta­nulásra. 1952-ben mesteriskolába küld­ték Leleszre. Hazajövet segédköny­velő lett Perbenyíken. A két szövet­kezet egyesítése előtt újra beült az iskola padjaiba. Nagykaposon elvé­gezte a mezőgazdasági technikumot és 1962-től az egyesített szövetkezet agronómusa. Bertha János, a szövetkezet elnöke egy mondatba sűríti az agronómusra vonatkozó véleményét. „Ha sok ilyen ember lenne, mint Fetykó, nyugodtan aludhatnánk." Marad ideje a ház körüli munkára, a család nevelésére? Itt-ott ellop az Idejéből, de nagyon kevés az, amit otthon tölt. Jóformán csak aludni tér haza. Rendszerint elő­ző este az asszony elkészíti a más­­napra szóló elemózsiát. Tavasszal sza­lonnát, nyáron csibe- és kacsahúst, s ezt ott fogyasztja, ahol a dél éri. Este három gyerek várja. Egy fiú és két lány. Velük az asszony foglal­kozik, aki emellett a háztartási mun­kát végzi. A fiú, a legidősebb, nem esett messze apjától, mert ö is a me­zőgazdaságot választja élethivatásul. Lám, Fetykó elvtárs nem sokat tar­tózkodik odahaza, a föld és faluja iránti szeretete mégis átragad család­jára. Ezek után az elnökkel egyetem­ben, mi is azt állítjuk, sok Fetykóra tenne szüksége mezőgazdaságunknak. f-sá-J O 'Ű o o s s 'S CG n £4 C/5 O C/5 SZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. december 24.

Next

/
Thumbnails
Contents