Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-24 / 51. szám
Magyarországi tapasztalat_______________ A Jánoshalmi Tsz-közi vállalkozás Mint Ismeretes, a szomszédos Magyar Népköztársaság mezőgazdaságában a kollektív gazdálkodás kibontakozása termelőszövetkezeti csoportok létesítésével kezdődött. Ezek a szervezeti és gazdasági egységek a nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztésének első szakaszában életképeseknek bizonyultak. De akkor, amikor napirendre került a termelés korszerűsítésének kérdése, amely a tszcs-ék erejét meghaladó beruházásokat követelt, ezek az aránylag kis gazdasági egységek a korszerű technikára épülő szocialista nagyüzemi termelés fejlődésének kerékkötőivé váltak. Ezért a tszcs-ék pár éves létezése után megindult azok egyesítésének, vagyis a termelőszövetkezetek létesítésének folyamata. A cél az volt, hogy a tszcs tagok önkéntes hozzájárulásával egy községben csak egy termelőszövetkezet létesüljön. Ezt a törekvést általában siker koronázta. Persze, még mindig vannak olyan községek, ahol bár a kis területen gazdálkodó tszcs-ék egyesültek, de nem egyetlen, hanem több termelőszövetkezetet létesítettek. Ezek közé Csövesrendszerü takarmányadagoló a Jánoshalmi Tsz-közi Vállalkozás ser* téshizlaldájában, amit a vállalkozás szakemberéi külső segítség Igénybevétele nélkül készítettek, a községek közé tartozik Jánoshalma is. Ebben a nagy községben Jelenleg öt termelőszövetkezet létezik: a Petőfi, a Jókai, a Haladás, az ŰJ alkotmány és a Kossuth. Bár ezeknek a tsz-eknek mindegyike ragaszkodik önállóságához, mégis rádöbbentek arra, hogy külön-külön képtelenk megbirkózni a nagyobb beruházásokat igénylő gazdaságfejlesztési feladatokkal. Ezért elhatározták, hogy önállóságuk megtartása mellett — a nagyobb beruházásokkal Járó termelési ágazatok megteremtése céljából — tsz-közi vállalkozást létesítenek. Az említett öt termelőszövetkezet közös vállalkozása 1962-ben alakult abból a célból, hogy mentesítse a társtulajdonos tsz-eket a sertéstenyésztéssel és hizlalással Járó gondoktól, illetve, hogy a vállalkozás keretén belül egy korszerű sertéshizlaldát létesítsenek. A tsz-közi vállalkozás, mint a társtulajdonos termelőszövetkezetek közös tulajdona, önálló gazdasági egységet alkot. Működését igazgatótanács irányítja, amelyben a tsz-ek 3—3 taggal képviseltetik magukat. A sertéshizlalda létesítéséhez szükséges beruházási eszközöket és az övi takarmányszükségletet a tsz-ek olyan arányban bocsájtják a vállalkozás rendelkezésére, ahogyan gazdaságuk mezőgazdasági területe az egész község gazdálkodásra alkalmas földjeinek területéhez aránylik. így tehát a Jókai tsz 27, a Petőfi 23, a Haladás 21, az Oj alkotmány 17, a Kossuth pedig 12 %-ban Járul hozzá a beruházási építkezésekhez és az évi takarmányszükséglethez. A vállalkozás életképességéről tanúskodik, hogy a társtulajdonos termelőszövetkezetek ma eigy olyan korszerű sertéshizlaldát mondhatnak magukénak, amely évente 6000 hízósertést értékesít, s amely például a múlt évben 800 ezer forint tiszta jövedelmet hozott a szövetkezetnek, mely összegen a beruházások arányában osztozkodtak. A kezdeti sikerek arra ösztönözték a társtulajdonos termelőszövetkezeteket, hogy a tsz-közi vállalkozás működési körét — a sertéshizlalda mellett — más termelési szakaszokra is kiterjesszék. Kapóra jött számukra az a kormányhatározat, amely a terméktelen homokos talajok intenzív kihasználását szolgálja, nagyterjedelmű szőlő és gyümölcsfa-telepítések által. S ami még nagyon lényeges: a telepítésekhez szükséges beruházási eszközöket előnyös feltételek mellett az állam kölcsönzi a kezdeményező termelőszövetkezeteknek. A Jánosházi termelőszövetkezetek' bizony ügyesen kihasználták az adott lehetőségeket. Persze nem külön-külön láttak hozzá a telepítéshez, hanem a szőlő és gyümölcsös telepítésére alkalmas területeket átadták a tsz-közi vállalkozásnak, amely napjainkig Í300 kb szőlőt és 630 kh gyümölcsöst telepített, mely pár év múlva busás Jövedelmet hoz a társtulajdonos szövetkezeteknek. A tsz-közi vállalkozásnak önálló brigádja is van, amely elsősorban is a vállalkozási és a szövetkezetek építkezésén dolgozik, de ugyanakkor évente huszonöt családi házat is felépít s Így gyarapítja a tsz-közi vállalkozás tiszta jövedelmét. Bucsi Gábor, a tsz-közi vállalkozás igazgatója a Jövőbeni terveikről is beszélt. Elmondta, hogy a szőlő feldolgozására, kezelésére és palackozására korszerű üzemrészleget létesítenek, és saját erejükből megoldják majd a gyümölcs és zöldségtermésük nagy részének konzerválását, tehát tartósítását és értékesítését is. A látottak és a jövőbeni tervek alapján csak arra a következtetésre Juthat az ember, hogy a tsz-közi vállalkozás létrehozása hasznosnak bizonyult és az öt termelőszövetkezet fejlődésének motorját képezi. Tanulságként megállapíthatjuk ezt: igaz, hogy a mi adottságaink mások, mint amilyenekkel Jánoshalmán találkoztunk. Nálunk falvanként nem több, csak egy-egy szövetkezet van. Az is igaz, hogy a mi szövetkezeteink már átlépték a fejlődésnek azt a szakaszát, amely a nagyüzemi termelés alapjainak lerakását, gazdasági épületek, sertéshizlaldák stb. építését építését ölelt fel. De ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a szövetkezeteink megalakulásának idején létesített különböző építményeink, köztük a sertéshizlaldáink is erkölcsileg elöregedtek, és nem felelnek meg — főleg gazdaságosság szempontjából nem — a követelményeknek. Tény, hogy a Jövő a korszerű technikai eszközökkel felszerelt nagyhizlaldáké. Igenám, csakhogy az ilyen nagyhizlaldák létesítése olyan nagyméretű beruházásokat igényel, amilyenekkel szövetkezeteink — elsősorban is a kisebbek — nem tudnak megbirkózni. Ebben az esetben csak egy megoldás lehetséges: létre kell hozni a szövetkezetek üzemközi vállalkozását. PATHÖ KÁROLY (A felvételeket Kölcsényi Zoltán készítette.) EgV fiatal ország PM* termelése y I y ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ❖ ❖ ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ❖»} A mezőgazdasági szakköröket világ* szerte már hosszabb ideje foglalkoztatják az izráeli tejtermelés meglepő sikerei. E téma jelentőségét mindenekelőtt fokozza az a körülmény is, hogy ebben a kis országban a még mindig nomádéletet folytató beduinok és az ott élő arabok apró birka- és kecskenyájain kívül egyáltalán nem láthatók legelésző marhacsordák. Az Izráeli ktbbucok és mosavok (egyéni gazdák alkotta települések, amelyekben közös gépparkokkal és a termékek kollektív értékesítésével gazdálkodnak) — nem legeltethetik teheneiket, mert legelőik nincsenek. A rendelkezésükre álló mezőgazdasági földterülettel nagyon takarékosan kell bánniuk Földközi-tengeri utam során alkalmam volt beszélgetést folytatni az izráeli iparügyi minisztérium tejipari szakelőadójával, az ország egyik legfontosabb tejfeldolgozó üzemének Igazgatójával, de meggyőződhettem személyesen is az ottani szarvasmarhatenyésztés magas színvonaláról. Az ország 2 600 000 lakosára 72 000 tehén jut. Az évi tehenenkéntt tejátlag 4960 liter — tehát kb. annyi, mint a zsíros legelőkben annyira gazdag Dániában vagy Hollandiában. Az izráeli tehénállomány egyharmada törzskönyvezett, s ennek a fejést átlaga 5500 liter tehenenként. Milyen tehénfajtával érhették el ezt a magas eredményt? A tenyésztők eleinte természetesen a közel-keleten elterjedt Szíriái fekete fajtával kísérleteztek, majd az ötvenes évek elején ezt a fajtát fekete-fehér keletfríz egyedekkel keresztezték. Az eredmények igen biztatók voltak, de 4 SZABAO FÖLDMŰVES 1966. december 24. az új generáció nehezen bírta a meleg éghajlatot, Erre azután néhány okos szakembernek az a gondolata támadt, hogy az állományt rendszeresen frissítsék fel az USA déli államaiban meghonosodott fríz egyedek utódjaival, s ez a módszer azóta is nagyszerűen bevált. Minden évben Texas*. ból hoznak be bikákat. Salamon király egykori történelmi nevezetességű erődje, Megidó romjaitól néhány kilométerre az ún. fezreélt síkságon Hajogev („Parasztok") községben igénybe vehettem Földes László, borsodmegyet születésű, magyar mezőgazdasági főiskolát végzett gazda vendégszeretetét. Ott láthattam, hogyan néz ki a sokat dicsért izráeli tejgazdaság. Az igen célszerűen berendezett, de nem nagy mezőgazdasági telepen 13 fejőstehenet, két eladó fiatal bikát, négy kisborjút számoltam meg. Földes gazda büszkén mutatta Lida nevű, naponta 40 litert adó tehenét. Ennek az Istállónak laktációs átlaga tehenenként 6600 liter. Az egész gazdaság teljesen gépesített, másképpen Földes László és ugyancsak magyarországi felesége nem is bírnák a munkát, gyermekük ugyanis nincs, és naponta csak 4—5 órára kap segítséget valamelyik falubeli fiatal munkája révén. Azonkívül funkciót is betölt a község vezetésében. A szálas takarmányt Földes László a háza mögött elterülő 30 dunam (3 hektár) kiterjedésű földterületén termeli. Az állatok egészségügyi állapotát nagyon rendszeresen és aránylag gyakran ellenőrzik, igen nagy súlyt fektetnek a lelkiismeretes és pontos fehérjedús etetésre. A községben a gazdák közössége a gépállomás mellett jól szervezett és a modern tudományok legutolsó vívmányai alapján működő — rádióizotópokkal Is dolgozó — takarmánykeverő üzemet tart fenn, amely az istállótulajdonos pontos feljegyzését és az állatorvos utasításai alapján gondoskodik a tehenek akadálytalan ellátásáról. A tehenek mozgási lehetősége aránylag elég nagy, állandóan mozoghatnak a jászol és a kifutó között, mely utóbbit alacsony, karámszerü kerítés övezi. A gazda a gondosan szárított szálastakarmányt e kerítésen kívül szórja a tehenek elé, nehogy az kárbaveszszen. Sokáig gondot okozott Izráelben az a körülmény, hogy bár tejhozamban elérték a legjobb európai szintet, a tej zsírtartalmával azonban mintegy fél—háromnegyed százalékkal lemaradtak a dániai átlag mögött. Ma már ez sem probléma. Ha a gazda azt tapasztalja, hogy a tejfeldolgozóba küldendő tej nem elég zsíros, a takarmányba gyapotmagot őröltét és a megkövetelt 3,4 %-os minimális zsírtartalom máris rövidesen kimutatható. Az izráeli gazdák 1965-ben 310 millió liter tejet produkáltak, ebből 280 millió litert szállítottak be a feldolgozó üzemekbe. Az ország annyira intenzív' tejtermelése nemcsak népgazdasági, de népegészségi szempontból is nagyon fontos. Az utóbbi évtizedben különösen az észak-afrikai országokból (Marokkó, Algír, Tunisz), valamint az Ázsiából bevándorolt zsidók nagy része nem ismerte a tej egészségügyi jelentőségét és az óriási többségű legszegényebb népréteg gyermekeit meg kellett tanítani a tej és a tejtermékek állandó fogyasztására. Az országban ma több kisebb műhely mellett két teljesen modern felszerelésű, nagy tejfeldolgozó üzem működik, ahol minteyg harminc különféle ízű és zsírtartalmú sajtot, hatféle tejet és jónéhány túrókészítményt állítanak elő, amelyek minősége vetekedik a legjobb európai st-n-t- ’inl. Somié Miklós A hizlaldába való be- és kilépéskor a fertőtlenítés kötelező. Szarvasmarha-hizlalás karbidos kukoricaszilázzsal Az Annekovoi Állami Törzstenyésztő Gazdaságban 40 darab 15 hónapos bikát 127 napig hizlaltak. Az állatok különböző formában adagolt karbamiddal — mint részleges fehérjepótló anyaggal — kiegészített kukoricaszilázst kaptak. A Besztuzsevi fajtájú növendékbikákat öt csoportba osztották. Az első csoportot kiegyenlített, biológiailag teljes értkű takarmányadaggal, a második csoportot kristályos karbamidot tartalmazó takarmányadaggal (a karbamidot az abrakba keverve adták), a harmadik csoportot szemcsézett karbamidot tartalmazó adaggal (a karbamidot szintén abrakba keverve adták), a negyedik csoportot kristályos karbamidot tartalmazó adaggal (a karbamidot oldat formájában — 1 kg karbamidot 2—3 liter vízben feloldva — a szilázsra locsolták), az ötödik (kontroll) csoportot a fehérje-ellátás szempontjából nem teljes értékű takarmányadaggal hizlalták. A karbamidot az állatok teljes fehérjeszükségletének 30 százalékig terjedő mennyiségben adagolták. Mindegyik csoport alaptakarmány-adagja teljes-viaszérésben betakarított kukoricaszllázsból, árpadarából és tavaszi búzaszalmából állt. Azok az állatok, amelyeket fehérjekiegészítésként szemcsézett és kristályos karbamiddal etettek, a takarmányt éppen olyan szívesen fogyasztották, mint az olajpogácsát. Az egy takarmányegységre ( =0,6 kg keményítőérték) vonatkoztatva a legnagyobb mennyiségű emészthető fehérjét azok az állatok fogyasztották, amelyek fehérje-kiegészítésül olajpogácsát és karbamidot kaptak. Ezekben a csoportokban egy takarmányegységre 95—102 gramm fehérje, 7,5— 7,7 gramm mész és 3,7—4,3 gramm foszfor jutott. A takarmányadagban a kontroli-csoport növendékbikái kaptak a legkevesebb fehérjét {1 takarmányegységre 67 grammot). A hizlalás ideje alatt a legnagyobb súlygyarapodást az első, második és negyedik kísérleti csoportban tapasztalták. Az egyedenkénti összes súlygyarapodás ezekben a csoportokban — az említett sorrendben — a teljes hizlalási idő alatt: 87, 83, 86 és 76 kg volt. A legkisebb átlagos napi súlygyarapodást a kontroli-csoport bikái érték el. A kísérletből megállapítható, hogy a fehérjehiányos takarmányadagnak kiegészítése 66 gramm karbamiddal, a növendékbikák átlagos napi súlygyarapodását 125 grammal növelte. Az alaptakarmány az állatok emészthető fehérjeszükségletének csak 67 százalékát fedezte. A fehérjehiányt a kísérleti csoportban olajpogácsa és karbamid pótolta, amelyekből a tényleges fogyasztás 28, illetve 35 grammot ért el takarmányegységenként. A naponta 66 gramm karbamid adagolásának hatására a súlygyarapodás nőtt, illetve a növényi fehérjetakarmányok (olajpogácsa) etetésekor elért súlygyarapodás nem csökkent, az egységnyi súlygyarapodásra jutó takarmányfogyasztás viszont 16—2,21 százalékkal csökkent az ötödik csoporthoz viszonyítva. Egy kg megetetett karbamid a második csoportban 1,5 kg, a harmadikban 1,9 kg, a negyedikben pedig 0,61 kg — élősúlyban kifejezett — többlet hústermelést eredményezett. Az ellenőrző vágás adatai szerint az összesen kitermelt csontos hús és faggyú 161,4—177,5 kg-ot tett ki, ami a vágás előtti élősúly 52,7—54,3 százalékának felel meg. A karbamid kiegészítésében részesült növendékbikák csoportja a kontroll csoporthoz viszonyítva egyedenként átlagosan 7—14 kg csontos hússal és 2,1—3 kg hasüri faggyúval termelt többet. A levágott bikák kicsontozása során kitűnt, hogy az összes tiszta hús a levágott állat súlyának százalékában kifejezve az első csoportban 78,3 százalékot, a másodikban 78,9 százalékot, a harmadikban 77,8 százalékot, a negyedikben 76,4 százalékot, az ötödik csoportban pedig 74 százalékot tett ki. Kísérleti csoportok bikáinak húsa a vegyi összetétel tekintetében némileg nagyobb fehérje és kisebb zsírtartalmával tűnt ki. Egy mázsa súlygyarapodás legalacsonyabb önköltségét az első és harmadik csoport bikái esetében állapították meg, amelyek takarmányadagjukban fehérje-kiegészítésként szemcsézett karbamidot és olajpogácsát kaptak. Ezzel szemben egy mázsa súlygyarapodás önköltsége a kontroll csoportban volt a legnagyobb, amelynek egyedi, fehérjehiányos takarmányadagot adtak. A kísérlet adataiból a következők állapíthatók meg: növendékbikáknak kukoricaszilázzsal történt hizlalásakor a takarmányadagban megkívánt fehérjetartalomnak 33—35 százaléka karbamiddal fedezhető. Szemcsézett és kristályos karbamidnak a fehérjetartalom tekintetében nem kiegyenlített takarmányadagokhoz napi 66 grammos mennyiség adagolása elősegíti a növendékbikák élősúlyának növekedését. Javítja a hústermelést és a hús minőségét, továbbá hozzájárul az egységnyi termékre jutó takarmányfelhasználás csökkentéséhez, azokkal a bikákkal szemben, amelyek kiegészítés nélküli takarmányt kapnak. Ilymódon a szemcsézett karbamiddal dúsított takarmány etetése 18—22,8 százalékos súlygyarapodás-többletet, 10 százalékot elérő hús- és faggyútöbbletet, a hústermelés bruttó kalóriaértékének 11,8, 20,7 százalékos növekedését, valamint az 1 kg súlygyarapodásra jutó takarmányfogyasztás 16—18 százalékos csökkentését eredményezte. A karbamidot és az olajpogácsát tartalmazó takarmányadagokat fogyasztó állatok súlygyarapodása és húsminősége egyedenként alig különböző. A karbamid a növendékbikák hizlalása során növeli a súlygyarapodást és a húskitermelést, nem csökkenti a vágási százalékot, s olcsóbb és jobb minőségű hús előállítását teszi lehetővé. BOHITOV G. I. A DDA—100 m öntözőberendezéssel a tavaszi búzát öntözik a Győzelem Záloga kolhozban, iszaratovi körzeti. Fényképezte: Sz. Capa
