Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-24 / 51. szám

Az elnök útja

A gyakorlatilag és elméletileg felkészült, negyvenes évek határán járó férfi a megnagyobbodott Királyhelmecl Állami Gazdaság fő mechanizátora lett. Ezernyi volt a gondja, hogy a legfontosabb szakaszon rendet teremtsen. Sokminden nem tetszett neki a gépek kihasználása körül. A trakto~* ■-vbantartása lett a vesszőpari- Igyszer aztán a Szabad Földen olvasott egy útijegyzetet, •rél írták, hogyan oldják meg orok karbantartását a svédorzervizekben.

gondos szakember nem tért tdre az olvasottak felett, összedugta fejet az irányítókkal, «ésőbb a Járási mechanizátoraz állami gazdaságban később------—rendszert létesítettek.

gyakorlatban azt jelenti, hogy yes gazdasági részlegeken a osok a munka befejeztével átgépüket karbantartás céljából ölt szakembereknek és kisegí, hogy azok az esti és hajnali n elvégezzék a kisebb Javítálemossák a gépet és feltankoltraktorokat.

elmúlt Időszak azt igazolja, í kezdeményezés helyes volt és lúlt évben már négy állami gazösszes farmján felállították a r-szervízt. Az is bebizonyosoíogy a traktorosok nem keres:evesebbet, mint azelőtt, mert bantartásnál eltöltött éra he- i mezőn szorgoskodhatnak. Ez munkák idején gazdasági szem- 11 is különösen jelentős. Mivel :torok alaposan rendben vannak , sokkal kevesebb a kiesés, és yorsabban végzik el a tenniit. Az alkatrészellátás is meg, s a legfontosabbak állandóan 1 vannak a szerviz-raktárban, ett a traktorokat karbantartó íők sürgős esetekben más gazdagépeket is megjavítanak, s így kell a központi műhelyből szereutazgatni az egyes gazdasági sgekre.

ajos László felvetett egy gonot, és Jövőre a terebesi Járásban sok mezőgazdasági üzemben oldneg szervízrendszerrel a traktotarbantartását.

zben stafétaváltásra került sor os szülőfalujában. Kulcsár Fea Szentesi Nemzeti Bizottság te összedugta a fejét a szövett vezetőivel, s azon töprengtek, ä javasoljanak a közös élére. Fonittak, latolgattak. Végül abban lodtak meg, hogy ha már van mezőgazdasági mérnök a falujukmiért kell annak másutt dolgoz- Autóba ültek hát és elindultak ldi után. Mivel nem találták Kihelmecen, tovább indultak. Végre

Párkányban akadtak rá.

— Gyere haza, legyél köztünk — mondta egyszerű szavakkal a HNB elnöke.

Az őszinte szavak elgondolkoztatták és egyben el is érzékenyítették Parajost. Sokáig nem szólt, csak nézte falubelijei bizakodó arcát.

— Mennék én barátaim, — szólt végre — de hát engem ide állítottak.

— Ne törődj semmivel, majd ml elintézzük — mondták bíztatóan.

És elintézték. Másnap az évzáró gyűlésen egyszerre emelkedtek magasba a bizalmat szavazó kezek.

Hogy nem csatlakoztak, legjobban az igazodja, hogy tavaly fizették a legmagasabb munkaegység értékét a szövetkezet fennállása óta. Azóta a TBC-t is likvidálták és teljesen egészséges a szarvasmarhaállomány. A pillangósok vetésterületét több mint hét százalékkal emelték. És amellett, hogy csökkent az önköltség, jelentősen emelkedett a tojáshozam. Az elért hektárhozamokért sem kell szégyenkezniük.

Az elnöknek tulajdonítható mindez?

Parajos László, a nyílt tekintetű, megnyerő arcú középkorú férfi kézzel-lábbal tiltakozna az ellen. Szerinte a tagság szorgalma, az egyetértés, a jó szervezés a fejlődés titka.

Egyetértés, Jó munka.

A HNB elnöke és Gucó Erzsébet titkárnő arról beszélnek, hogy ilyen légkörben öröm dolgozni. Nincs jelentősebb kérdés, amelyben a szövetkezet elnöke ki ne kérné a véleményüket. Ez természetesen fordítva Is így van. És ez a leglényegesebb. Ahol a vezetők nem torzsalkodnak, ott a fejlődés gyorsütemfl.

Nem könnyű vezetőnek lenni. Sokféleképpen gondolkoznak az emberek és egyesekkel nehéz szót érteni. Ezért fontos a tagokat egyenként ismerni és érteni a nyelvükön. Az elnök legyen pedagógus és pszichológus. Lássa meg a Jót, s ne fukarkodjék a dicsérettel. Őszintén, szemtől szembe mondja meg, ha valaki a közöst szeretné megrövidíteni, s ami a legfontosabb, legyen az elnök szakember, tudjon véleményt mondani, tanácsot adni.

Nos, Parajos László, a szentesi elnök ilyen sokoldalú ember. Másfél évtizeddel ezelőtt még ö is olyan egyszerű falusi ember volt, mint más. Talán ami több volt benne, a törhetetlen akarat. Tanult és tanul, hogy többet tudjon adni magából.

Mérnök-elnök van Szentesen, akit legtöbben Lacinak hívnak. Ügy hívják mint régen, s ő is olyan faluja népéhez, mint azelőtt volt. Mindenkit szeret, becsül és ez nem marad viszonzatlanul. Tóth Dezső

A téli hideg már letarolta a határt, de a Losonci Állami Gazdaság Üveg*, házában szépen zöldell a saláta. A 40 áras üvegház 3,5 milliű skorona költséggel épült. Mttter János mérnök szerint a termőterület 80 százalékán zöldséget, 20 százalékán pedig virágot termesztenek. Évente fél millió korona tiszta bevételre számítanak. A nemrég üzembe helyezett üvegház márts hozzájárul a lakosság igényének kielégítéséhez, mert a karácsonyt piacra 15 ezer fej salátát adnak, (Bállá felv.l

Rubinték békéje

Rubint Béla munkában edzett, szikár, humoros természetű ember. Alig váltunk néhány szót, máris kiderül, hogy tzzig-vértg földszerető paraszt, és ha valamibe belefog, nem egykönnyen hátrál meg a nehézségek elöl. Ura a szavának. Ilyen a viszonya a szövetkezethez is. Amikor 1952-ben a belépést nyilatkozat alá kanyarította a nevét, tudta, hogy nem lesz könynyü a közösségi élet, de sztlárdan helytállt a megpróbáltatás éveiben Is.

Eleinte bizony a nagydaróci szövetkezetben sem volt minden fenékig tej* fel. A munkaegységekre silányon Jutott pénz, és volt olyan hónap, amikor előleget sem kaptak a tagok. A „nagy hullám“ idején tizenhét tag ki is lépett a szövetkezetből. Ogy gondolták, Jobban boldogunlnak a régi módon. Mondták is akkor sokan Rubint Bélának: „Hagyj ott csapot-papot, vedd ki a földjeidet. Nem lesz ebből a szövetkezetből semmi." ö azonban sok vívódás után a józan ész hangját követve így válaszolt nekik: „Nem lépek én ki, majd visszajöttek még ti is! Azt tartom, nem Jó kétszer kezdeni." A sok „kísértés“ után is a szövetkezetben maradt. Pedig lett volna ok az inga* dozásra.

Most, annyi év után elégedetten tekint vissza a göröngyökkel teli megtett útra. Sok-sok önfeláldozás, kitartó munka kellett ahhoz, hogy a többi szövetkezeti taggal együtt a mostani szintre emeljék a szövetkezetei. Bár még akad sok Javítanivaló a közös gazdaságban, de aki kiveszi részét a munkából, szép keresethez Jut. Rubint Béla, mint mindenes, idén már a ledolgozott munkaegységekre 13 000 koronát kapott, felesége, aki fejő, pedig 8500 koronát hozott a házhoz. Jól kiegészíti a keresetet a háztáji gazdálkodás ts. Az áldott nagyanyó pedig aprójószággal népesíti be a portát.

Hát így élnek Nagydarócon Rubinték. A mindennapi szorgalmas munka után szép pénz jön havonta a házhoz. Jut elég a megélhetésre és a három gyerek nevelésére is. Az ötéves Róbert és a tizenegyéves Aliz ottjártunkkor repeső örömmel mesélgette, mit hozott a Mikulás. A karácsonyi ajándék akkor még titok volt. De a család álmai teljesülnek. A nagyobbik fiú Rozsnyón égzi be az egészségügyi iskolát, tanult ember lesz. Eveken keresztül élére állították a garast és addig-addtg rakosgatták össze a koronákat, hogy megrendelhették az MB—1000-es személyautót. Minden nap várják. Lehet, hogy még az óév örvendezteti meg őket, vagy talán az újév hoz-a a meglepetést.

Lassan letelik az idő. Rubint Bélát is hívja a kötelesség, vissza kell mennie a gazdasági udvarra. Mi is búcsút veszünk a ház lakóitól. Olyan család tagjaival beszélgettünk, akik kiegyensúlyozott életet élnek. Az élettől nem Párnak meglepetéseket, hanem kitartó munkával érik el céljukat. Vála* mikor is jól gazdálkodtak földjeiken és most a közösben sem csalódtak. A sok kezdett nehézség után lassan megbékélnek a szövetkezetben és a többi taggal együtt örömmel látják, hogy a közös előtt még felfelé ívelő út áll. A soká-sok dolgos hétköznap után a Rubint család elégedetten, meg= érdemelten várja a béke ünnepét, a hópelyhes karácsonyt.

BÁLLÁ JÓZSEF

Libádi krónika

Évről évre gazdagodik a falu. Ezt az új házak egész sora is igazolja.

Pirostetős házaival úgy húzódik meg a párkányi dombok övezte kerek völgykatlanban, mint a béke és megelégedés ízes rozskenyere. Minden oka megvan erre, mert a szövetkezeti

jy ARÁCSONY HETÉBEN rászántam magam, hogy -**- ajándékot vásároljak enyéimnek. Ferenc barátom is hozzám szegődött, mondván, szüksége lenne ruhára. Legalább segítek szemrevaló öltönyt választani. Utunk a Dunaj áruházba vezetett. Ott kapható a legdivatosabb holmt. A földszinten hosszú sor áll a felvonó előtt. Aki siet, ne várjon rá. Menjünk gyalog az ötödik emeletre. Ferenc diktálja az iramot. Elfogta a vásárlási láz. A fogasokon kész és jéllgkész ruhák garmadája. Barátom félrelök egynéhány vevőt, mert útjában vannak, s egyenként gusztálja az öltönyöket. Húzogatja, tologatja egyiket a másik után. Vagy félórai keresgélés után felkiált:

— Megvanl — S örömében csettint egyet nyelvével.

Akaratlanul mellé somfordálok. En is megbámulom a magában csíkos kamgarn szövetet és titokban irigylem barátom sikerét. Egy ideig nem veszi le tekintetét a kincsről, majd amikor szeme belefárad, mint mérges kígyó, felszisszen:

— Hol itt a kiszolgálás? Hát kutyának sem nézik a vetőket?

Tekintetét körülhordozza a pultok előtt szorgoskodó kékköpenyes lányokon, akik azt sem tudják, hol a fejük. Hogy mentsem a helyzetet, gyorsan leakasztom az öltönyt és rásegítem a kabátot.

Akárcsak a Stúr utcai divatszalonban szabta volna rá a mester, olyan remekül áll a kabát. A tükör előtt terem, illeg-billeg, akár a pávakakas. Vagy húsz perc újra oda a próbálgatással. Barátom tündöklő arcáról látom, vevő a ruhára. Nincs más hátra, jöjjön az elárusító és számlázza a portékát. Ferenc nagy nagy igyekezetében már az igazgatót emlegeti, panaszt emel a hanyag kiszól*

gálásért. Ojra szépítek. A közelben álló fiatalasszony fülébe duruzsolom a varázsigét:

— Bogárkám, számlázza az öltönyt.

Kedves mosollyal simít a kabáton, majd a címke után nyúl.

— Az ári Meg sem néztük az árat — dadogja barátom és kidülledt szemekkel mered az elárusU tőnő kezében levő címkére.

Elárusítók „kedvence"

— Ezerháromszázötven — mondja készségesen a nő, majd elvonul, hogy írja a számlát.

Feri arca egyszeriben megváltozik. Hamuszürkévé válik. Szótlanul leveti a kabátot s tőle szokatlan gyorsasággal eltűnik a helyiségből. Csak az utcán adja tudtomra, nem szánt ennyi pénzt ruhára. Utóvégre télre megfelel egy zakó, s hozzá egy nadrág. Ezt hét—nyolcszáz koronából betakarja.

Egy úttest választ el a Kamzíktól. Néhány perc és benyitunk a férfiszalonba. Tátong az ürességtől. Egyszerre két elárusító kérdi óhajunkat.

— Nadrág kellene és kabát.

A pultra kerül vagy tíz nadrág. Utána újabb tíz. Előveszik a mérőszalagot és mérik a nagyrabecsült vevő derékbőségét. Végre próbára is sor kerül. Barátom elvonul a fülkébe. Néhány perc múlva az elárusító a függöny mögül kérdi:

— Jó lesz kérem?

Dörmögés a válasz. Múlnak a. percek, mialatt

a zárás ideje Is elérkezik. A pénztáros is zárná a kasszát, de a nadrág sorsa bizonytalan. Az elárusítónők türelmetlenül topognak a fülke előtt, lesik, mikor mozdul a függöny.

Na végre! En is megkönnyebbülök, amikor látom Feri fejét a nyílásban. Széles mosoly ül arcán és rámszól, nézzem meg, hogy áll a nadrág.

— Rád szabták, Ferikém — mondom félig komolyan, félig dühösen. — A szabó sem varrná különbül.

Helyeslőén elvigyorodik. Magára hagyom, vetkőzzön nyugodtan. Kibújok a függöny mögül. Négy elárusítóval találom magam szemben. Mindmegannyinak kérdőjel a teknitete. Bólintok. Írhatják a számlát.

Végre a pult előtt áll az én kedves barátom. Egyik kezével a nadrágja zsebét kotorja, mint aki aprópénzt keres. Tekintete jobbra-balra siklik. Ogy látom utánam kutat, de én már tisztes távolból figyelem az eseményeket. Az egyik elárusító a nadrágot csomagolja, a másik a számlát hozza és mutatja, hol a pénztár.

Barátom az ajtó felé indul. Amikor a kirakat üvegén keresztül meglát, ujjával int, menjek oda. Hátamon a hideg futkos. Inkább fogorvoshoz, mint Ferihez.

— Van nálad pénz? — kérdi suttogva.

— Van, Ferikém! Hatvan fillér villamosra.

Arca újra hamuszürke lesz, majd az elárusítóhoz

fordulva parancsoló hangon kijelenti.

— Tegyék félre a csomagot. Holnap reggel kifizetem. Kilenc óra tájt, vagy tíz után. Tegyék ...

— Este hatkor fizessen az úr! —- rikoltja el magát az elárusítónő, s úgy tstenigazában a sarokba vágja a csomagot.

SÁNDOR GÁBOR

tagok derekas munkája révén akad aprítanivaló a tejbe. A múlt év végén például a cukorrépatermelésben országos viszonylatban elért 660 mázsa csúcstermésükkel kapcsolatban kerültek a libádiak az újságba. Meg is érdemelték, hiszen a cukorrépa mázsájának kitermelési költsége mindössze 7,43 koronát tett ki.

Ez év elején pedig úgy került a járás krónikájába, hogy a libádi szövetkezethez a bélai, a sárkányi és a gyivai is csatlakozott. Egybehangolták a termelés Irányát, hogy a szakosítás fokozatos megvalósításával gazdaságosabbá tegyék a termelést.

Az EGYETÉRTÉS szövetkezet alig egy év leforgásával jól vizsgázott. Az új közösben sokkal tökéletesebb a gépek kihasználása, valamint a munkaszervezés.

Felmerül a kérdés, vajon a libádi csúcseredmény — amit 1965-ben cukorrépából elértek — hogyan közelítették meg az idén az új közös gazdaság többi üzemrészlegén? Meg kell adni, az idei átlageredmény cukorrépából ugyancsak jónak bizonyult: hektáronként 524 mázsát takarítottak be. Tehát a nagyszerű kezdet után jó folytatás következett. A többi termelési szakasz eredménye is arra enged következtetni, hogy a szövetkezet gazdái bizakodással néznek az első közös elszámolás elé, de ugyanígy latolgatják a jövő kibontakozásának esélyeit is. G. J., Érsekújvár.

SZABAD FÖLDMŰVES J

1966. december 24.