Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-16 / 28. szám
V _ _ _______________________ ___ _______________ I A Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetségének Megjavul a gereznafelvásárlás A Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetsége Központi Bizottságának plenáris ülésén Prágában, ez év június 25—26-án jóváhagyták a KARA szakágazati vállalattal kötött megállapodást. Ennek értelmében ez a cég a nyúlgereznákat, továbbá a kecske-, a bárány-, a nutria-, a nyérc- és az ezüstrőka- vagy kékrókagereznákat, a CSKSZ helyi és járási szervezeteivel, illetve szakbizottságaival együttműködésben fogja július 1-től megoldani. A KARA cég Prágában, Brnóban és Bratislavában kialakított területi üzemeiben megszervezi tenyésztőink részére a prémesál la ttenyésátési szaktanácsadást. Ezenkívül ez a cég néhány saját prémesállat tenyészetet létesít, amelyből kiváló tenyészanyaggal látja majd el az érdeklődőket. A felvásárlást az egyes községekben és városokban a bizalmiak közreműködésével valósítja meg a cég. Ezzel az intézkedéssel a házinyúlgerezna, a nemesprémű állatok gereznája stb. a termelőtől közvetlenül a feldolgozó vállalat kezébe kerül. Most már csak a tenyésztőktől függ, hogyan használják majd ki ezt a kínálkozó új lehetőséget, amely meggyorsítja a gerezna útját. Nemzetközi kinológiai szimpózium Brno-ban Ez év július 1-én rendezték meg a Brnói Kiállítások N. V. mozitermében a Nemzetközi Kinológiai Szimpóziumot, amelyen hazai, osztrák és német szakemberek tartottak színvonalas előadásokat. A felszólalók gyakorlati és elméleti genetikai kérdésekkel, örökléstani problémákkal, az ebtenyésztésben előforduló egyes alaki és más hibákkal, az időjárás és az éghajlat hatásával a kutya viselkedésére, az eb teljesítmény-változásának okaival, a pásztorkutyák felhasználásával a gyakorlatban stb. foglalkoztak. A jelenlevők azután résztvettek a Nemzetközi Ebkiállítás hivatalos megnyitásán, amely június 2—3-án zajlott le. Fokozzuk a tojásfelvásárlást! Szinte hihetetlen, mégis valóság, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben túlságosan lemaradtunk a közellátás céljait szolgáló tojásfelvásárlásban. Ezért kérjük a CSKSZ összes helyi és járási szervezeteit, azok tagjait és funkcionáriusait, hogy aktívan kapcsolódjanak be a felvásárlás gyors lebonyolításának szervezési munkájába. Az ezzel kapcsolatos részletes útbaigazítást a járási bizottságok már megkapták. Melyik járás lesz a legerősebb? Kisálattenyésztöink tábora ez óv elejétől március végéig 6000 új taggal szaporodott. Olyan járásaink is vannak, melyekben szövetségünk tagjainak száma meghaladja a 2000-et. Első helyen jelenleg a tőketerebesi járás áll több mint kétezer taggal. Közvetlenül utána következik a dunaszePÖahelyi járás, amely már szintén átlépte a 2000-es határt, s szintúgy a mikuláái járás. Néhány további járás (a lévai, a trnavai, ec nyitrai és a trencséni) közeledik a fenti számhoz. Vajon melyik I járás lesz a taglétszám tekintetében a legerősebb? Hogyan teljesítsük a kongresszusi határozatokat? Ezzel a kérdéssel foglalkozott a CSKSZ KB-a plenáris ülése Prágában június 26-án. Szövetségünk III. kongresszusának határozataival tagjaink megismerkedhettek a kiadott körözvé-iy, valamint a szaksajtó útján. Most a helyi és járási szervezetek bizottságain a sor, hogy ezeket a határozatokat életrehívják, olymódon, hogy megvalósításuk késedelem nélkül megkezdődjön. Felvetették már a kérdést, hogy helyi szervezetük miképpen látott hozzá a CSKSZ III. Országos Kongresszusa határozatainak teljesítéséhez? Feleletüket lapunk hasábjain szívesen nyilvánosságra hozzuk. -1st-A kritizáltak A Szabad Földműves „Kisállattenyésztés“ című szakmellékletének folyó évi első számában „A kisállattenyésztők büntetése Tornán“ címmel kritizáltam ezen szervezet helyi vezetőségének állítólag a járási vezetőség által támogatott helytelen eljárását. Ugyanazon szám „A Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetségének Közleményei“ rovatában választ is adott a bírálatra, megállapítva annak jogosságát, s egyben reményét fejezte ki annak, hogy az aprólékosan szövegezett utasítás szerint a tornai helyi szervezet a sérelmeket orvosolja, s folyó év március 31-ig intézi a jogtalanul kizárt tagok ügyét, azok visszavetélével. De mi történt azóta: Mivel a bírálat és a CSKSZ válaszának megérkezése után a helyi vezetőség semmilyen intézkedést nem tett a kizárt tagokkali kapcsolat felvételére, egy vasárnap személyesen felkerestem a helyi szervezet elnökét. Feszélyezett találkozás volt, de minden eredmény nélkül. Az elnök arra hivatkozott, hogy az előírások a helyi szervezet titkáránál vannak — aki jelenleg nincs idehaza — s így ő közelebbit nem tud a dologgal kapcsolatban mondani. Különben is a járási vezetőség nekik adott teljes igazat, s panaszkodhatnak a kizárt tagok ott, ahol akarnak, úgy sem lesz igazuk. Mégis sikerült legalább \ annyiban megegyeznünk, hogy de hallgatnak az elkövetkező hét csütörtöki napjának estéjén VíS-kor találkozunk a helyi könyvtárban, s ott megpróbáljuk a dolgokat közmegelégedésre elrendezni. Ígérte, hogy a vezetőség másik két tagját —/a titkárral együtt — szintén meghívja. Kértem őt, ha esetleg valamit késnék, várjanak, ugyanis a napi munkából az este %7 kor érkező vonattal {övök haza, s az esetleg késhet is. Még aznap este sörözés közben találkoztam a szervezet helyi titkárával. Ügy vettem ki a szavából, hogy a vezetőség, és ő is, sértve érzik magukat. Fölényeskedő megjegyzése legalább is azt árulta el, amikor megjegyezte: — Mi nem fogunk a tagok után járni a tagbélyegekkel, abraktakarmánnyal — annak adtuk hát, aki eljött érte és kifizette. Különben is akartam válaszolni a bírálatra, de aztán gondoltam, hogy fölösleges vele az időt tölteni. Da azért ő is megígérte, hogy csütörtökön este ott lesz. Itt kívánkozik papírra az elnök megjegyéze is, aki szintén hasonlóan nyilatkozott a tagokkali kapcsolatról a délelőtt folyamán, amikor megjegyezte, hogy ő végeredményben nyugdíjas, nem kényszerítheti őt senki, hogy funkciót vállaljon, s ha sokat fogják babrálni, lemond. A véletlen úgy hozta, hogy csütörtökön csak öt perc késéssel, tehát fél nyolc után 5 perccel voltam a megbeszélt helyen. Csak a könyvtársnőt találtam ott, aki azt mondta, hogy pont most mentek el az általam keresettek, de nem mondtak neki semmit, hogy visszajönnek-e. Vártam 20 percet eredménytelenül. Egy másik, későbbi napra megbeszélt találkozásra már egy negyedórával előbb mentem haragudnak el. A könyvtárosnőtől kaptam az üzenetet, hogy az elnök a szülők szövetségének gyűlésére ment, a titkár nincs idehaza, elutazott, s így megbeszélés nem lesz. Végeredményben tehát bebizonyosodott, hogy igaza lett az elnöknek. A „kizártak“ mehetnek ahová akarnak panaszra, úgy sem lesz igazuk. Mert a helyzet szerint nincs igazuk! Az 1965-ös tagsági bélyegüket annak ellenére, hogy azt kifieztték, a mai napig nem kapták meg — s ugyancsak nem kapták meg az 1985-ös év negyedik negyedévére járó abraktakarmányt. Hogy is kapták volna meg, hiszen annakidején elosztották azoknak, akiknek éppen volt fölösleges pénzük és azt kifizették, jól jött nekik , a szemestakarmány hivatalos ároni A „kizártak“ így lassan már beletörődtek a sorsukba. Azon a véleményen vannak — hogy nem éri meg a dolog további feszegetése azt, hogy azután valakik „keresztül nézzenek" rajtuk, s haragost szerezzenek. Figyelembe Véve a helyzetet — talán igazuk is van — mert mindannyian tovább foglalkoznak a kisállattenyésztéssel állami támogatás és segítség nélkül. Elviselik azt a hátrányt azokkal szemben, akik nem értik meg a rendeletek igazi lényegét, ami azt célozza, hogy a funkciósok önzetlen társadalmi munkájuk révén igyekezzenek szervezetük minden tagját megnyerni és segíteni minél jobb eredmények elérésére, — ugyanakkor bővíteni a tagságot, nem félve az ebből adódó többletmunkától. Es erre az önzetlenségre igazán nem lehet kényszeríteni senkit. Ezt vállalni kell, minden mellébeszélés nélkül. Nagy Olivér
