Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-17 / 50. szám

Jótanácsok a hal tisztításához és felbontásához Karácsony közeleg. Ilyenkor a háziasszonyok legtöbb- 1a halat vásárol. Ám olyan eset is előfordul, hogy az efféle dolgokban fáratlan feleség lemond a halvételről, mondván, mit piszkoskodjon vele. Viszont a legtöbb esetben azért folyamodik ehhez a döntéshez, mert nem ismeri a hal tisztításának, felbontásának módját. Az alábbiakban tehát azoknak az asszonyoknak, újdonsült feleségeknek Igyekszünk a segítségére sietni, akik bár elkészítenék a halételt, de a tisztítás-felbontás ismere­teit nélkülözik. VIZEINKBEN élő halainkat tisztítás szempontjából két részre osztjuk: a pikkelyesek és pikkely nélküliek csoport­jára. A keszegfélék apró pikkelyeit a legegyszerűbb módon úgy tá­volíthatjuk el, hogy a farok­­résznél leszorítva a kés élével visszafelé kaparjuk a pikkelye­ket. Mivel a pontynak sokkal nagyobb a pikkelye a keszeg­féléknél, ezt nyfizásszerűen egy darabban levehetjük az alábbi módon: A HALAT ELŐSZŰR szárazra töröljük, majd a farokrésznél keskeny hosszá késsel az első pikkelysor alá nyúlunk, és a bőrös „tasakrészt" átvágjuk anélkül, hogy a tulajdonkép­peni bőrt megsértenénk. Min­dig a fej felé haladva, óvato­san vezetjük a kés élés. A fel­ső gerincrésztől a hasúszóig, majd a fej részén a szilvány nyílásokig lefejtjük a pikke­lyeket, amelyeket ezután akár egyben levehetünk. Felbontás előtt a halat több vízben átmossuk. Különös gon­dot kell fordítani a szájüreg és a szilvány alapos kiöblíté­sére. Ezután a halat ismét szá­razra töröljük, többször nem szabad megmosni. A PIKKELT NÉLKÜLI halakat többféle módon tisztíthatjuk. A harcsát és törpeharcsát bőven behintjük sóval és leg­kevesebb negyed órát hagyjuk állná. Utána jól átmosva késsel tisztítjuk. Egyszerűbb a halat egy pillanatra forró vízbe már­tani, de ezzel vigyázni kell, mert könnyen lejön a bőre is, ami gusztustalanná teszi a húst. A HAL FELBONTÁSA. A fő­zést megelőző műveletek leg­kényesebbje. A felsértett be­lekből kifolyó bélsár ugyanis nemcsak beszennyezi a húst, de az elfakasztott epe kellemetlen, keserű ízt is hagyhat maga után. Sajnos, kevés háziasszony tudja, hogy a hal belsőrésze éppen olyan értékes, mint a ba­romfié. Az ehető belsőrészek letisztítva a halászlé, halpapri­kás, halpörkölt vagy halleves ízesebb falatját képezhetik. A bontás a következőképpen történik: A SZÁRAZRA TÖRÖLT HALAT oldalt fektetjük és éles késsel a torkánál akkora nyílást vá­gunk, hogy bal kezünk középső és mutatóujja beférjen. Ezzel a két újunkkal lenyomjak a bele­ket, és jobb kezünkkel a kés élét úgy vezetjük a huggyónyí­­lás felé, hogy a belsőrészeket meg ne sértse. A hasüreg fel­vágása után a huggyónyilást kö­rülvágva a bélvégződést felsza­badítjuk. A hasfalról óvatosan leválasztjuk a belsőrészt ikrá­val és úszóhólyaggal együtt úgy, hogy kezünket mindig a hasfalon tartva, ismét a torok­részig jutunk. Ezután a nyelő­csövet átvágva az egész belső­részt könnyen kiemelhetjük, és letisztítás céljából külön edény­be helyezzük. A halat még akkor sem sza­bad a felbontás után többször megmosni, ha sütni akarjuk. A hasüregben maradt vért te­nyerünkbe kikaparhatjuk és a halászléhez vagy halleveshez használhatjuk fel. Nagyobb, élő ponty vérét úgy vesszük, hogy fejbevágás után a huggyótól 3—4 centire, közvetlenül a gerincoszlop alatt egy késsel beleszórunk a halba. Ezután a halat két kézbe fogva egy edény fölött meggörbítjük úgy, hogy a szúrt nyílás a görbület legmélyebb pontján legyen. Ily módon a vér utolsó cseppig ki­folyik. A BELSŐRÉSZT úgy tisztit­jük, hogy először elválasztjuk az ikrát vagy a tejet és a hó­lyagot. Utána a májat kezdjük fejteni, amíg rátalálunk az epére, amit eltávolítunk. Most az epe alatt a bélcsatornát bal kezünkbe fogjuk, míg jobb kéz­zel folyton húzva a máj leválik róla. Ez a főtt halételnek nagy­szerű ízt ad. A belsőrészből te­hát az epén kívül a belet dob­juk ki. H. K. • •• HALÁSZLÉ. A halászlé egyik legízletesebb halételünk. Még olyanok is nagy számban ked­velik, akik különben a hal hú­sát nem eszik meg. Minél tőbh fajta halból ké­szül, annál jobb. Ponty, dévér és balin nélkül igazi, jó halász­lét nem lehet főzni. Legjobb, ha személyenként egy kiló ha­lat számítunk, kevesebb is le­het, de akkor nem olyan ízle­tes. Csukát ne tegyünk bele, süllőt pedig azért ne, mert semmi ízt nem ad. A hallét ízletessé teszi még a márna, kárász és a compó is. A halászlébe szánt halakat tisztítás után (boncolás előtt) alaposan megmossuk. A pon­tyot és harcsát kétujjnyi szele­tekre vágjuk, fejüket pedig hosszában bemetsszük, hogy a velő kifőhessen belőle. A többi kisebb halat sűrűn beirdaljuk. A belsőrészeket (máj, bélzsír, szív, hólyag, ikra, tej) külön tálba tesszük. Körülbelül három és fél, négy kilő halhoz 5 nagy fej vörös­hagymát, két darab cseresznye­­paprikát, 5—6 zöldpaprikát, feltéve, ha van, 4—5 darab kö­zepes burgonyát, 2—3 darab érett paradicsomot (ha Ilyen nincs, főleg télidőben, egy evő­kanálnyi paradicsompüré is megteszi!). A hagymát ne vágjuk nagyon vékony szeletekre. A paprikát, cseresznyepaprikát és burgo­nyát négy részre vágjuk. A tisztára mosott bogrács fe-6 VADÁSZ * HALÁSZ nekén elszórjuk a hagyma fe­lét, a zöldpaprika és a burgo­nya felével együtt. Rárakjuk a fejeket és farkokat, majd meg­szórjuk a maradék hagymával, burgonyával és zöldpaprikával. Erre rakjuk a halszeleteket és a belsőrészt. A paradicsomokat kézzel összenyomva rácsurgat­juk és annyi vízzel öntjük fel, hogy a halszeleteket ellepje. A bográcsot úgy helyezzük a tűz fölé, hogy az edény fülét mindig meg tudjuk fogni, tehát a lángok ne érjenek a bogrács széle fölé. Amikor a halié forr­ni kezd, megsózzuk és meg­­paprikázzük. Sóból elég két evőkanálnyi, paprikából szemé­lyenként egy dekát számítsunk. A paprikával vigyázni kell, mert ha nem elsőrendű minősé­gű, méregerős lesz tőle a halié és leszáll a bogrács aljára, mint a téglapor, ha pedig nem friss, keserű ízt ad az ételnek. Az erősséget nem az őrölt pap­rikával, hanem kis cseresznye­paprikával biztosítjuk. A bográcsot főzés közben a fülénél fogva megcsavarjuk, megrázzuk, így a lé ellentétes irányban keveredik és a só, va­lamint a paprika elvegyül ben­ne. Keverni nem szabad, mert összetörjük a húst. A forrás kezdetétől számítva 45—50 perc elég a főzéshez, mert különben a hús szétfő, elpuhul, fűrész­­porszerűvé válik, ízét teljesen elveszti. A legjobb tálalási mód a ha­lat együtt tálalni a lével. Együk kenyérrel. Néhol kifőtt tésztát adnak mellé, de az sokat el­vesz a zamatából. Lábasban soha nem lehet olyan jóízű halászlét főzni, mint szabad tűzön, bográcsban. HALPÖRKŰLT. Mivel a sűrű szaftját burgonyával és kenyér­rel esszük, lehetőleg szálkát­­lan halból főzzük. Tehát a leg­­job a kecsege, harcsa, törpe­harcsa, nagyobb ponty és csuka. A halat ugyanúgy mint a ha­lászlénél, előkészítjük. Hozzá­valók is ugyanazok — burgo­nya kivételével. A hagymát bő zsírban pu­hára pároljuk a szeletekre vá­gott zöldpaprikával és paradi­csommal. Rászórjuk az őrölt­paprikát (személyenként egy dekát!) és jól összekeverve rá­helyezzük a halszeleteket és a belsőrészt. Körülbelül egy deci vizet öntünk hozzá, még egy­szer összekeverjük és lassú tű­zön egy órán át főzzük. Több­ször nem szabad megkeverni, csak a lábast rázogatni, hogy le ne égjen. Főzés közben tet­szés szerint lehet sózni. A pör­költ mellé sós vízben főtt bur­gonyát tálaljunk. RÁCOS PONTY. Fagyos zsír­ral bekent zománcos tepsi aljá­ra párolt hagymát és pirított füstölt szalonnát szórunk. A félig megfőtt burgonyát lehá­mozzuk és nem túl vékony sze­letekre vágjuk. A megtisztított halat hosszában a fejével együtt kettészeljük. A zöldpap­rikát és paradicsomot karikára vágjuk. A burgonyát elrendez­zük a hagymán és ráhelyezzük a két pontydarabot. A burgonya közé szórjuk a belsőrészt, a pontyra pedig a zöldpaprikát és paradicsomot. Egy kiló pontyra egy kiló burgonyát, legalább tíz darab zöldpaprikát és 4—5 paradicsomot számí­tunk. Elrendezés közben sóz­zuk, és tetszés szerint, pár szem köménymaggal, borssal és őröltpaprikával ízesítjük. Előmelegített sütőbe téve, közepes lángnál sütjük mintegy fél óráig, utána tejföllel jól meglocsoljuk. Ezután rövidebb időközönként saját levével ön­tözve, jól átsütjük. SZARDELLÄS CSUKA. Tisztí­tás és mosás után a csukát nem túl sűrűn beirdaljuk és besózva állni hagyjuk, hogy a só jól átjárja. Ezután a halat kívül-belül bekenjük szardella pasztával, és a hasüregét telerakjuk félig főtt, karikákra vágott burgo­nyával. Köménymagot szórunk rá és kis vajat teszünk a bur­gonya közé, majd a hasüreget cérnával összevarrjuk. Kivajazott, zománcos tepsibe helyezzük és mindkét oldalát pirosra sütjük, miközben állan­dóan, sűrű tejföllel öntözget­­jük. FOKHAGYMÁS BALINSÜLT. Erre a célra legalkalmasabb a kilós, másfélkílós bálin. Tisztí­tás után beirdaljuk, kívül-belül besőzzuk. Ha a só átjárta mind­két oldalát, bedörzsöljük fok­hagymával és alaposan bezsí­rozzuk. Zománcos tepsiben süt­jük. Közben saját levével ön­tözzük, amíg két oldala szép piros lesz. Halétel receptek

Next

/
Thumbnails
Contents