Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-17 / 50. szám

Nyári emlék Vén Jegenyefa tövében, a futó záporeső zuhogó cseppfeinek egyhangú ütemére önkéntelenül kikapcsolódtam gondolataim, érzéseim világából, és beledermedtem a nagy mtndenségbe. Csak akkor ocsúdtam fel ebből az tgen-igen természetes álla-­­pótból, mikor a nyugvó nap az elkotródó felhőkre vetítette színek játékából szőtt győzelmi jelvényét, a szivárványt. A Kis Kárpátok ölében fekvő bikszárdl terület egyik mel­­fékvölgyébe fordultam be. Ennek egy része Irdatlan sűrűség volt a benne tartózkodó titokzatos, legendás hírű őzbakkal. Óvatos volt a végtelenségig az öreg bak. Csak sötét éjszakákon hagyta el biztonságot nyújtó rejtekét. Nem igen láthatta azt senki, és csupán erős nyoma, ritkán hallatott mély, riasztó hangja keltették hírét. Kiadós eső után az özek el szokták hagyni a sűrűt. Erre alapítottam tervemet s végigböngésztem a völgyet. A bak nem mutatkozott. Mire a hegygerinc alá értem, a fák közé már beosont az éj­szaka szálláscsinálója, az esti homály. Itt egy erős ágroppanás állított meg. A rá következő nesz arra vallott, hogy vaddisznó turkál a nedves avarban. Egyszerre a hatalmas szálfák közötti sötét háttérben, kiélezett alakban tűnt fel a látomás. Egy ha­talmas, fehér vadkan. Hiába pislogtam, csak nem akart meg­­szürkülnl. Ámulatomban elfelejtettem lőni. Az igazat megvall­va, nem Is mertem. Hátha eltévedt szelíd sertés lenne. Elkép­zeltem a vadászok hahotáját. Pedig az alakja tipikus vadkanra vallott. Mintha kővé meredve, állva szundikált volna. Ez pedig a figyelő agaras figurája. Végül a „látomás“ eltndult s ekkor megcsapta orromat a sörtevad jellegzetes, átható szaga. Kapásból odalöttem s a disznókísértet összerogyott. A lövés után ismét kétségeim támadtak. Hátha képzeletem látszott velem, s ennek lettem áldozata. A homály veszedelme­sen sűrűsödött, a kíváncsiság is sarkalt, így hát elindultam zsákmányom felé. Alig tettem néhány lépést, fogcslkorgatás és agyarak félelmetes csattogása változtatta örömmé kétsé­geimet. Félretéve minden elővigyázatosságot, szenvedélyemtől elragadtatva a feltápászkodnl igyekvő kant két lépésről fül­­tövön lőttem. Az agy sérülésével fáró görcsök erre méternyi magasra dobálták a rugdalódzó, hatalmas testet, majd lelas­sult a mozgás s a kinyújtott lábakon végigfutott az idegek utolsó rezdülése. A kimúlás biztos jele. Csak másnap tudtam meg, hogy elég könnyelműen visel­kedtem. Első golyóm a hátgerinc egyik nyúlványát törte le anélkül, hogy a velőt megsértette volna. Ilyen találat megbé­nítja a vadat, de csak bizonytalan időre s megtörténhetik, hogy vadkan esetében a könnyelmű vadász marad a porondon. A falusi kocsmába egy közelben lakó irtványos fuvarozta be a teljesen fehér, ezüstérmes agyarú, 165 kilogrammos kant. Megkezdődött a virrasztás. A tor. , A hajnal a kan elejtésének a helyén talált. Délig amúgyis vadásztársam autójára kellett várakoznom, így hát sikeremen felbuzdulva a titokzatos őzbak útjatt szerettem volna kereszt tezni. Ez a hajnal azonban viharosabban kezdődött, mint az esti futóeső. Villámcsapásos, mennydörgéses zivatarral. Szokásom szerint egy jó magas fát választottam ki villámhárítónak. nek egyik ágára golyósfegyveremet akasztottam, jómagam pedig tisztes távolban egy mogyoróbokor alatt kuksoltam. Ko­misz égiháború volt az, de amikor már majdnem ígérgetni kezdtem, hogy megjavulok, hirtelen alábbhagyott. Az utolsó erősebb dörgés már talpon talált. S íme, csodák csodája, egy percen belül találkoztam a híres, nagy bakkaL A földet szaglászva közeledett felém. Ahal Ez nyomot keres. Itt az üzekedés kezdeteI Portyára indult a vén betyár, karcsú, szűz sutáknak édes réme. Minél közelebb jött azonban, annál jobban biggyent le a szájam széle. A nagytestű bak már vissza-i rakott tucat-agancsot hordott. Ez volt hát az a híres, melynek rejtett életmódja feltüzelte az erdőjárók fantáziáját, amely au tán kapitális aganccsal koronázta az öblös hangú remete fejét. behangolton a csalódástól és a vaddisznótor keserű utóízével a számban, alig tíz lépésnyiről lőttem rá a bakra. S megesett a második vadászcsoda. Az őzbak meg sem állt, meg sem ug-i rótt, de még csak meg sem rezzent, hanem nyugodtan bakta tott tovább. A lövés dörejét égzengésnek vélte. Én meg sóbálvánnyá válva, meg se kíséreltem újabb lövéssel jóvátenni súlyos kudarcomat. NICOMNI SÁNDOR ünnepi receptek FÁCÁN ASZPIKBAN Anyaghányad: 1 db fácán, 1 dl fehér bor, 2 db babérlevél, 1 evőkanál ecet, 1 db citrom, 1 kg borjúcsont vagy vaddisznó lábszárcsont, 2 dkg só. A megtisztított, megmosott fácánt négyfelé vágva fazékba tesszük. Vizet öntünk rá — mintha húslevest főznénk be­lőle — és beleteszünk 1 dl fe­hér bort, 2 babérlevelet, pár szem borsot és szeletekbe vá­gott fél citromot, valamint sót. Amikor felforrt, eltávolítjuk a habját, evőkanálnyi ételeszen­­cet teszünk hozzá és puhára főzzük a fácánt. Utána a húst kiszedjük, a levébe pedig bor­júcsontot teszünk, vagy a vad­disznólábszár inas részét. Lassú tűzön további 3 óráig főzzük. Amikor kellően elfőtte a levét, dupla vászondarabon átszűrjük és tálbarakott — időközben ki­csontozott — fácán húsára öntjük, jégszekrényben megfa­gyasztjuk. Citromszeletekkel tá­laljuk. VADNYÜL pástétom Anyaghányad: 40 dkg nyúl­hús, 40 dkg vaddisznóból, 30 dkg füstölt sonka, 2 db zsemle, 3 dl tej, 6 db tojássárgája, S dl tejföl, 3 dkg só, 20 dkg sárga­répa, 20 dkg petrezselyem. A vadnyúl súlyának megfele­lő mennyiségű vaddisznóhúst egy fazékba téve, 'Vízzel fel­öntve, sárgarépával, petrezse­lyemgyökérrel, kellően sózva, egészen puhára főzzük. Ha megfőtt, kiszedjük belőle a csontdarabokat, 30 dkg füstölt sonkát, 2 db tejben áztatott zsemlét hozzáadva apró lyukú húsdarálón kétszer, esetleg há­romszor átdaráljuk. Utána sót, 8 db tojássárgáját, fél dkg tö­rött borsot és fél liter tejfölt keverve hozzá, vékony sonka­szeletekkel kibélelt formába tesszük. Tetejét Is befedjük vé­kony sonkaszelettel és lassú tűznél a sütőben sütjük. ERDEI FATÁNYÉROS Anyaghányad: 30 dkg szarvas­­borjú comb, 30 dkg ki csont» ■ott vaddisznó karaj, 30 dkg szarvas vesepecsenye, 25 dkg ■sir, 10 dkg füstölt szalonna, 3 dkg só, 1 g törött bors, 30 dkg burgonya, 20 dkg cékla, 20 dk savanyú uborka. A szarvas-vesepecsenyéből — melyet néhány napra hűvös helyre állítunk — szokásos megtisztítás után ujjnyi vastag szeleteket vágunk. Kés nyelével vagy kéz éllel megveregetjük és törött borssal bedörzsölve félretesszük. A vaddisznó ki­csontozott gerincéből az inas rész eltávolítása után ujjnyi vastag szeleteket vágunk és az itt leírt módon a szarvas vese­­pecsenyéhez hasonlóan előké­szítünk. Szarvasborjú combjá­nak dió részéből — ha a vad fiatal — fél ujjnyi vastag sze­leteket vágunk, húsverő kala­páccsal kiverjük, sóval, törött borssal bedörzsöljük és lisztbe bepanlrozva elkészítjük. Az ét­kezés előtt közvetlenül az el­készített húsokat sütés közben sózva, forró zsírban, vas serpe­nyőben hirtelen kisütjük. Egy fatányérra párolt rizst, metélt alakúra vágott, zsírban kisü­tött burgonyát, céklát, savanyú uborkát téve, ráhelyezzük a frissen kisült hússzeleteket. Te­tejére egy bevagdalt pirosra sütött szalonnaszeletet helye­zünk. VADDISZNÖHÜS-PUDING Anyaghányad: 1 kg csont nélküli vaddisznóhús, 20 dkg vaj, 1 1 tej, 10 db tojássárgája, 5 g törött bors, 3 dkg só, 10 dkg liszt. 1 kg csont nélküli vaddisznó­húst tepsiben — sóval bedör­zsölve — világos pirosra sü­tünk. Utána húsdarálón leda­ráljuk és míg meleg, 10 dkg olvasztott vajat keverünk hozzá. Egy edényben 10 dkg vajon vi­lágos rántást készítünk, egy liternyi tejjel feleresztjük és addig keverjük, míg teljesen sima nem lesz. Ezután hozzá­adjuk a darált húst és 10 db tojássárgáját, kb. fa dkg-nyt törött borsot, kellő mennyiségű sót. A tojásfehérjét felverjük habnak és óvatosan azt is hoz­zákeverjük. A pudingformát ol­vasztott vajjal kikenjük és for­ró gőzön, fedő alatt pároljuk. Ha a pudingforma kis méretű, 45—50 perces párolás elegendő. Barna mártással tálaljuk. SZARVASPECSENYE SVÁJCI MŰDRA Anyaghányad: 1 kg szarvas­­vesepecsenye, 2 g törött bors, 2 dkg só, 5 dkg liszt, 10 dkg vaj. A szarvas-vesepecsenyét há­rom napra páclébe tesszük. Utána másfél ujjnyi szeleteket vágunk belőle. Sóval, borssal és kevés liszttel megszórjuk, vas-serpenyőben hevített kevés vajban hirtelen mindkét olda­lát kisütjük. 3

Next

/
Thumbnails
Contents