Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-17 / 50. szám
ä sparthorgászat igénybe veszi kedvelőjének testét, lelkét. Sokszor kerül a horgász olyan helyzetbe, amely gyors elhatározást és cselekvést kíván, ami pedig hirtelen és alapos meggondolás nélkül szinte elképzelhetetlen. A környezet, amelyben a horgász mozog: a víz, annak nyugodt szintje vagy örvénylő sodra, az állóvíz tükrén tarkálló hínár és pompázó tündérrózsa, a sás, a nádas, a berek, a vízbedűlt fa, a vízpart és a kőhalmaz bőven nyújtanak alkalmat komoly megfigyelésekre, amelyek összeredménye a tapasztalat és a szaktudás. Még a vízpartom ácsorgó laikus néző is, akinek fogalma sincs a horgászat jelentőségéről, könnyen észreveszi a különbséget a dolgát jól ismerő horgász és egy felületes, hebehurgya, türelmetlen, szakismeretek híján bajlódó horgász között. Amikor a tapasztalt horgász a vízparthoz ér, szemlét tart a víz és környezete felett. Pillantást vet mindarra, ami összefügg a hallal. Nézi a part beomlásait, padmalyait, vizsgálja a vízbefúlt fát és a partmenti vízben fürdő bokrot (a csukaleshelyetl). Szemmel kíséri a ragadozók mozgását és rablásait, a halak ugrását és végül határoz. Már tudja, hogy mire horgásszék és hová dobja horgát. Néhány perc múlva elkészül a kívánt szereléssel, felcsalizza horgát és beveti a zsákmánytigérő helyre. Azután horgászbotja mellett állva figyeli a műzsinórt és az úszót, fenékhorgászatnál pedig a jelző (kém) mozdulatait, és türelmesen várja a harapást, miközben ügyel a horgászat tízparancsolatának igen fontos követelménye — a csend és nyugodtság — betartására. A tucathorgász (kevésbé hozzáértői) legtöbbje abban látja legfőbb teendőjét, hogy leülve kényelmesen szerelhesse horgászó szerszámát. Amikor vízbe vetette már a hibásan megfőzött kukoricával felcsalizott tompahegyű horgát, nemigen törődik a műzsinór ívhajlásával, hanem csak az úszóra bámul. A vízszinen parádézó úszó jobbra-balra hajlong, bokol a mérsékelten örvénylő szélnek, melynek elültével lehelletfinoman megrezzen, a zsinór pedig lágyan megfeszül, de hősünk azt nem veszi észre, mert arra vár, hogy halharapás esetén az úszó a víz alá merüljön. Ha ez megtörténik, bevág, de már hasztalan, mert elkésett. A ponty már rég elvetette a felkínált csalit. Az olyan horgász, amely tapasztalatokban nem szűkölködik, érti az úszó és a jelző morse-jeleit. Tudja, hogy az óvatos hal — például a ponty — bizalmatlanul kémleli a csalit. Valahogy félszájjal harap. Az úszó kissé megrezdül, de a horgász mégis bevág és rövid idő múlva már fárasztja a szabadságáért elkeseredetten küzdő halat. Külön és reményteljes kategóriába számít az a horgász, korkülönbségtől eltekintve, aki éber figyelemmel és nagy érdeklődéssel kiséri a tapasztalt horgásztárs magatartását és gyakorlati cselekményeit. Az igyekvő kezdő horgász ilyképpen — és a szakirodalom szorgalmas tanulmányozásával — igyekszik ismereteket szerezni. Az ilyen horgász nem csévéli fel orsójára a 0,40-es műzsinórt akkor, amikor könnyű villantóval TAPASZTALAT teszi a mestert szivárványos pisztrángot akar fogni. A legfeljebb 8—10 méteres dobás ritkán vezethet sikerhez. A szemfüles kezdő horgász maga is, csakhamar meggyőződik arról, hogy a kisszájú dévért neh Tehet nagy horogra feltűzött vastag csalikukacra kapni, de viszont kis horoggal is — persze, ha szerencse is társul hozzá — foghat nagyhalat. Készségét a sporthorgász mindig rendben tartja, ellenőrzi, ápolja. A hibás alkatrészeket kijavítja és pótolgatja. Az orsót gondosan védi a betolakodó sár, homok és egyéb szemét ellen ... Ragasztott bambuszbotját óvja a lakkozás megsérülése ellem. Ritka eset, hogy a jó horgász műzsinórja perecekben peregne le a peremorsó csévéjéről, vagy pedig, hogy a műzsinór az orsószerkezet tengelye köré csavarodjék. A nem tapasztalt horgásznál ez igen gyakori eset, amely ellen nem tud eléggé védekezni. Némelykor órákhosszat kínlódik a műzsinór kibogozásával. E nehéz műtétnél, ha nincs segítsége, türelmét veszti és 15—20 métert lenyisszant a sokszor vadonatúj zsinórból. A tapasztalt horgász előre látja a kellemetlen összegubancolódás lehetőségét és kitér útjából. A tapasztalt horgász hálói és zsákjai mindig munkaképesek. Alkalmasak az élő zsákmány kiemelésére és megőrzésére. A tucathorgásznál pedig gyakran megesik, hogy az elszákolt hal, amely természetesen rosszul érzi magát börtönében, diadalmasan elillan, ha észreveszi, hogy a szák rothadt fala enged ... Van eset, hogy a víz egész horgász-mezőnye hallja a kettétört bambusz reccsenését abban a pillanatban, amikor a horogra került hal megkezdi küzdelmét a. gyilkos horog ellen, pedig a hal nem is volt óriási, csak pár centivel nagyobb á méretesnél. Itt is gondatlan kezelés volt a botkatasztrófa oka. Sok szót ejthetnék még erről a témáról, de egyelőre ennyivel is meg kell elégednünk. Sapienti satl — tartja a latin közmondás. Ez magyarul annyit jelent: Okosnak nem kell többet mondanil S- ^ A türelem zsákmányt terem! NEMRÉGIBEN felkerestem kedvenc horgászóhelyemet: a holt Vág egy csendes szakaszát Keszegfalunál. Többéves megfigyeléseim alapfán Indultam szerencsét próbálni. Ugyanis a hűvös őszi napokon a csuka — a beteg halak doktora — Igen falánk. Lerakodtam. Ott, ahol tündérrózsáktól díszlett az enyhezöld állóvíz. Itt menten csalihal fogásához láttam. Sikerült Is rövid idő alatt 8—10 veresszárnyú koncért fognom, a kisebbekből. Ez a legfőbb csuka-csalétkek egyike. Most már nem volt más hátra, csukázóimat szereltem föl, hogy mihamarabb vízbe kerüljenek. Miként is néz kt egy-egy csukázóm? Nem a régimódi. Csúszó úszót használok. Nem rögzítem. Így a másfél méternyi élőkének a végére tűzött csalthal könnyen bedobható akár ötven méternyire is anélkül, hogy a kettöshorogról a kishal leesne. A vízbeesés pillanatában a damit a finom láncocska végére erősített horgon levő halcsalival oly mélyre csúszik a vízben, amennyire a felül fixre állított úszó azt engedi. Nincs ts így semmi baj. Csukázóim egyike belendült vagy 35 méterre egy tündérrózsa mellé, s az úszóm máris felezte: a horog végén elevenen lubickol a veresszárnyú... Félig sem készültem el a másik csukázó felszerelésével, észrevettem, hogy az előbb még billegető, úszó eltűnt. Ez komolyabb példány — gondoltam. Rögvest rohantam a horoghoz. Néhány percet még vártam. A damil enyhén megfeszült, s alaposan bevágtam. De a nagy csuka helyett csak az üres horgot húztam ki. Majd hanyatt estem a csodálkozástól. Végtelenül sajnáltam a kínálkozó zsákmányt. Kisvártatva megnyugodtam. Ojabb csalifeltűzés ... újabb csalódás. Megint úgy jártam, mint az elsővel, csak az üres horgot emeltem ki a vízből. Harmadszor is bedobtam. Ismét kapás. Az előbbi esetekből tanulva nem vágtam be mindjárt. Helyette a zsinór irányába kémleltem kíváncsian. Egyszer csak észrevettem a tündérrózsa levelei alatt egy hosszúkás, szürkészöld, csíkos testet. Szájában keresztben fehérlett az tmént feltüzött, s bedobott kishalam. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ml lesz most... Csukám jó hosszú ideig nyugtalanul úszkált ide-oda, majd elrejtőzött a levelek közé. Nyolc-tíz perc múlva eltűnt tühegyes fogazatú, nagy szájában a keszeg. Mint aki jól végezte dolgát, ismét portyáznl Indult. Nem számítva arra, hogy a kettőshorog a szájában van. Nyui godtan bevágtam. Erős rántás jelezte, hogy csukám a horogra akadt. Jött a vágtázás, rohangálás . -.. Mindenáron a bokrok közé igyekezett. Ho-hóI, Ide nem mész, mert még belekeveredsz, s azt se mondod, jónapot. Me* nekülési szándékát keresztül* húztam. Az iramot, a távolságot mindjobban csökkentettem. Vé* gül kirántottam a parti fűre. Zsákmányom három és fél kilós volt. Tanulság: nem ló, ha az ember a kapás után mindjárt bevágja a horgot, mert a kishal a csukaszájban marad, s a ho? rog pedig üresen repül a meglepett horgász lába elé. Tehát, a kapkodás, idegeskedés csak ront a helyzeten. A türelem? Zsákmányt terem! HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom VADASZ 7 414 MM ASZ 7
