Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-17 / 50. szám

4 Az elmúlt napokban megala­­■ • kult új nyugat-német kormány • héten kedden mutatkozott be Bonn­ban és elnöke, Kurt Georg Kiesinger, Ismertette programját. Nyilatkozatát drámai pesszimizmussal, az ország le­romlott gazdasági helyzetének ecsete­lésével kezdte és szigorú intézkedése­ket helyezett kilátásba a zilált viszo­nyok rendezésére. Már azért is, mert a szövetségi köztársaság gazdasági helyzetét a legközelebbi években is elég sötétnek látja az államháztartás szükséges fedezete hiányában. Kie­singer teljes nyíltsággal beszélt a la­kosságra váró terhekről és korláto­zásokról. Nyilatkozatának a nyugat-német kül­politikára vonatkozó részében min­denekelőtt hangsúlyozta, sőt elenged­hetetlennek tekintette az NSZK kap­csolatainak megszilárdítását Francia­­országgal, melyet a kelet-európai or­szágokhoz fűződő viszony megjavulása érdekében is igen fontosnak tart. Csak • franciákhoz fűződő kapcsolatok megjavításának hangsúlyozása után tért át a NATO-államokkal, elsősorban az USA-val fenntartott kapcsolatok taglalására, és reményét fejezte ki, hogy Nyugat-Németország továbbra is számol szövetségesei megértésével és támogatásával. Csehszlovákiával kap­csolatban Kiesinger kancellár kormá­nya nevében „elítéli Hitler politikáját, mely Csehszlovákia állami létének megsemmisülésére irányult" és ér­vénytelennek nyilvánította az erőszak által kikényszeritett müncheni egyez­ményt. Mindezek ellenére — mondotta Kiesinger — még mindig vannaik prob­lémák a két állam között. Bonn és Moszkva viszonyáról szólva a nyugat­német kancellár reményét fejezte ki, hogy bár ezt a viszonyt még mindig terheli a német egység megoldatlan problémája, a kölcsönös bizalom és a két ország közti kapcsolatok foko­zatosan javulni fognak. Az új nyugat-német kancellár ki­jelentéseit természetesen kellő óvatos­sággal fogadjuk, és mivel tudjuk, hogy kormánya csak átmenetinek, ideigle­nesnek tekinthető, nem nagyon bíz­hatunk abban, hogy különösen kül­politikai szakaszon rövidesen lényege­sebb változások következnének be Nyugat-Németországban. New Yorkban az ENSZ Blz­­tonsági Tanácsának a rhodé­­siai kérdésről folytatott vitájában az afrikai tagállamok, miután nevetsé­gesnek tartják, visszautasították az angolok által benyújtott határozati javaslatot, mert azt egyáltalában nem lehet kielégítőnek nevezni. Mint isme­retes, Wilson brit miniszterelnök és Ian Smith rhodéslai „elnök“ csődbe jutott tanácskozásai után Nagy Bri­tannia a Biztonsági Tanácshoz volt kénytelen felterjeszteni volt gyarma­tának, Rhodésiának az ügyét, mivel a gyarmatosítást politika általános el­ítélésének korszakában még London-Keserű pulykapecsenye (A VIETNAMI HÄBORÜ ÁRNYOLDALAI) A saigoni amerikai parancsnokság rövid, hadijelentései hetek, hónapok óta ezzel a mondattal végződnek: „Csapataink kisebb veszteségeket szen­vedtek." Ezt olvashatják az újságok­ban, hallhatják a rádióban az ameri­kaiak százezrei. Ez a rövid mondat hivatott megnyugtatni őket és elhitet­ni velük, hogy a vietnami háborúban csak az ellenségnek vannak komoly veszteséget. A közvélemény Ameriká­ban csak sejtheti, mi bújik meg a szokványos mondat mögött. Az elmúlt hetek egyik csütörtökén — a hálaadás napján — az amerikai családok asztalán megjelent a hagyo­mányos ünnepi pulyka. Ezt kapták a Vietnamban harcoló katonáik is. So­kuknak azonban nagyon is keserű le­hetett ez a figyelmesség. Jultus Durham dél-karolinat fiatal katona minden bizonnyal családtagi jatra gondolt és arra, hogyan mene­kült meg három nappal azelőtt a biz­tos haláltól. A Jo Drang folyó völgyé­ben harminc fegyvertársával együtt olyan helyzetbe került, amikor az em­ber leszámol már mindennel, az éle­tével ts. Szakasza a guerillaharcosok felkutatására indult. Az történt, ami már számtalanszor megismétlődött a szabadságharcosokkal való összetűzé­sek folyamán: az első összecsapás után a rádiótávirász és a szakaszpa­rancsnok holtan rogytak össze. A hát­véddel megszakadt minden összekötte­tés nem maradt más hátra, mint a rádió segítségével a légierőt hívni se­gítségül. A két fél azonban ekkor már farkasszemet nézett egymással. A pokol mindössze húsz percig tar­tott. — A mieink egymás után estek el — mesélt Durham. — Egytől egyig lekaszabolták őket a guerillaharcosok. Akkor egyszerre minden elcsendese­dett körülöttem, majd a Vietkong­­katonák hangját hallottam, egyre erő­sebben, egyre közelebbről. Gondoltam, mindennek vége. Arccal a sárba ve­tettem magam. A szúnyogok megroha­moztak, de mozdulatlanul kellett ma­radnom. A hangokat már egész tisztán hallottam, valaki a puskámat is fel­vette mellőlem. A Vtetkong-harcosok összeszedtek minden fegyvert és el­tűntek. Egyedül én maradtam élve. Másnap a tábori kórház ágyán hall­hattam a közleményekből és a rádió­ból az ismert mondatot: „A Jo Drang melléki harcokban egységeink kisebb veszteségeket szenvedtek ...“ Amerikában az utóbbi hónapokban egyre inkább elszaporodnak az olyan kiadványok, amelyek a vietnami ős­erdők hőseit dicsőítik, azokat, akik ott „az aljas ördögökkel" harcolnak, és nap nap után elismerést érdemlő hőstetteket hajtanak végre. Az egyik ilyen kiadvány „A zöld sapkák törté­nete" címet viselt. Ilyen sapkát visel­nek ugyanis azok az amerikai egysé­gek, amelyeket külön kiképzésben ré­szesítettek: hogyan kell embert ölni a dzsungelháborúban. Az elbeszélés egyik hőse Chris To­wer, akit Saigonban elfogtak és a Vietkong kezére akartak juttatni. To­wer azonban túljárt „a furfangos 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. december 17, ázsiaiak" eszén ts. Sikerült megszök­nie, noha szorosan egy karóhoz kötöt­ték. Egy másik hős Hunter százados, akt elveszett bátyja után kutatva Viet­namba ment és ott nem egyszer a Vtetkong-harcosok százait kényszerí­tette futásra. Gyilkosokat dicsőít ez a füzet, akik „a civilizációt védik" a vietnami falvakban és városokban. A zöld sapkák történetének illuszt­rátora megjegyzi: ezeknek az elbeszé­léseknek nincs politikát céljuk, csak kedélyes, romantikus eseményeket elevenítik meg élethűen. Mindenki előtt világos azonban, hogy a Pentagonnak olyan katonákra van szüksége, akik szemrebbenés és lelkiismeretfurdalás nélkül tudnak ölni. (M. Sz.) ban la HM benyomást költ, ha Rho­desiában az ország 6 */»-t kitevő an­gol kisebbség akar uralkodni a négy­milliós szlnesbőrfl lakosság fölött. Anglia benzin-embarge-t követolt New Yorkban Rhodásia ellen, bár mindenki tudja, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság ugyancsak fajgyűlölő kormánya min­den támogatást megad északi hason­szőrű szomszédjának, Rhodésiának. 3 Nagy feltűnést keltett az • USA-ban a tekintélyes New York Times vasárnapi vezércikke, mely az­zal a kérdéssel fordul a kormányhoz, mi a célja Vietnammal. A front jelen­legi helyzete, 400 000 amerikai katona jelenléte és a szabadságharcosok megváltozott harcmodora mind arra vall, hogy nagyon hosszú háborúról van szó. Megfelelő politikai megoldás­hoz a Fehér Ház politikai bátorságára volna szükség — Írja a lap. „A kor­mány évről évre Ígéri a győzelmet és folytatja a háborút, s ennek majd ké­sőbb fizetjük meg az árát." Az amerikaiak bombatámadásai az utolsó napokban súlyosbodtak. Nehéz gépeik ma már nemcsak Guam szige­téről, hanem a közelebbi támaszpon­tokról indulnak. Az amerikai vezérkar most hozta Nyilvánosságra repülőgépeinek vesz­teséglistáját, mely szerint a Pentagon 828 elvesztett repülőgépet és helikop­tert vall be Vietnam fölött. Ez a számadat azonban nem vonatkozik azokra a gépekre, amelyeket a sza­badságharcosok a repülőtereken pusz­títottak el, vagy amelyek műszaki hi­ba folytán zuhantak le. A Spanyolországban december 14-én kellett megtartani a nép­szavazást, melynek az volt a célja, hogy Franco „demokratikus eszközök­kel“ kényszerítse a spanyol népre al­kotmányreformját. Az új alkotmány­­tervezet két személyre osztja az ál­lamfői és a kormányelnöki funkciót, azonkívül Franco biztosítani óhajtja, hagy halála után újra királyi család­ból származó személy foglalja el Spa­nyolország trónját (Franco lánya az utolsó uralkodó Bourbon család egyik tagjának a felesége). A spanyol ellenzék a választás boj­kottjára szólította fel a népet és való­ban demokratikus reformokat követel. Bár Francoék valószínűleg megszer­zik a szükséges többséget, az ország­ban egyre erőteljesebb a diktatúra el­leni mozgalom és várható, hogy a fa­siszta kormányzat kénytelen lesz en­gedményeket tenni. C A múlt hét végén fejeződtek • be az Arab Liga védelmi taná­csának kairói tárgyalásai, amelyről azonban nem hozták nyilvánosságra a döntéseket. Mint ismeretes, az arab államok katonai képviselői Kairóban „Utolsó ítéletnek" nevezhetnénk ezt a felvételt, amely az amerikaiak tá­madásának egyik mozzanatát mutatja be Quang tartományban, a de­­milttarizált övezet határán. Az USA hírmagyarázói mintegy ezer ember veszteségéről és 20 elpusztított repülőgépükről számoltak be. az izráeli haderőnek november 13-án Jordániában végrehajtott retorziós ak­ciója nyomán ültek össze, hogy közös védelmi tervet dolgozzanak ki Izráel ellen. Az ún. Palesztinái Felszabadító Szervezet elnöke Suketri, az EAK és Szíria által támogatva erélyesen köve­telte, hogy szervezett csapatait enged­jék Jordánia területére. A jordániai vezérkari főnök azonban ezt a javas­latot elutasította. Végül is kompro­misszumos megoldás született, mely szerint a következő két hónapon be­lül Jordánia iraki és szaúd-arábiai egységekkel erősiti meg védelmét. A hírek szerint Izráel kormánya felszó­lította a Szovjetuniót, az USA-t, Nagy- Britanntát és Franciaországot, hogy a négy nagyhatalom közös bizottsága a helyszínen tanulmányozza az izráeli —arab viszály okait és hozzon dön­tésit a békés rendezés érdekében. A közel-keleti helyzet válságának egyik utolsó állomását jelenleg Szí­riában találjuk, ahol a kormány le­zárta az Iraq Petroleum Company Szí­rián átvezető olajvezetékét és megtil­totta a tankhajók rakodását, miután az angol—amerikai—francia tőkecso­portból álló olajtársaság nem volt hajlandó kiegyenlíteni mintegy kilenc millió dollárt kitevő tartozását. Az IPC most bejelentette, hogy leállítja üzemeit Irakban. SM Q Megkezdődött a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának őszi ülésszaka. A napirenden az 1967. évi népgazda­sági terv, az elmúlt év költségveté­sének teljesítése és a jövő évi költ­ségvetés szerepel. Az SZKP Politikai Bizottsága és a kormány megtárgyal­ta és jóváhagyta a népgazdasági ter­vet és a költségvetést. Q Malinovszkij marsall Egyiptomba utazik. A Szovjetunió hadügyminisz­tere egy hivatalos katonai küldöttség élén januárban az EAK-ba utazik és ezzel viszonozza Amer marsallnak, az Egyesült Arab Köztársaság helyettes katonai főparancsnokának szovjet­unióbeli látogatását. © A „Heraklion" görög hajó pusz­tulásának hatása alatt a görög kor­mány elrendelte a hajók rendkívüli technikai ellenőrzését és bizottságot Jelölt ki a partmenti forgalmat lebo­nyolító hajók korszerűsítésének tanul­mányozására. O Ülésezik a KGST állandó mező­­gazdasági bizottsága. Bulgáriában a Szófia melletti Borovcén megkezdő­dött a KG§T mezőgazdasági bizottsá­gának 22. ülése, amely a jövő évi .munkatervvel és a tagállamok mező­­gazdasági eredményeinek kölcsönös tájékoztatásával foglalkozik. A szovjet-francia együttműködés kedvező távlatai ALEXEJ K0SZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke — mint ismeretes, De Gaulle francia elnök vendégeként 9 napos látogatást tett Franciaországban, ahonnan a múlt hét végén tért haza küldöttségével. Látogatása során több ízben tárgyalt a francia államfővel, akivel az ősi Rambouillet-kastélyban közös szovjet—francia nyilatkozatot Irt alá. Még mielőtt ennek lényegét és jelentőségét kidomborítanánk, helyén volna fel­eleveníteni a Koszigin által lebonyolított GAZDAG ÜTI PROGRAM egyik-másik kiemelkedő mozzanatát és a kormányszinten folytatott tárgya­lások előzményeit is. A szovjet kormányfő küldöttségével ellátogatott Párizs városházába, ahol Pompidou francia miniszterelnök jelenlétében ünnepélyes fogadtatásban volt része. Ez alkalomból elmondott beszédében a mai nemzetközi hely­zettel foglalkozott. Majd megtekintette Párizs világhírű egyetemét, a Sor­­bonne-t, melynek rektora, Roche felelevenítette a hagyományos szovjet— francia egyetemi kapcsolatokat és méltatta jelenlegi fejlődésüket. Nagy érdeklődés előzte meg a francia külpolitikai hírmagyarázók egyesületének Koszigin tiszteletére adott ebédjéhez kapcsolódó tájékoztatást, amelynek folyamán a Szovjetunió miniszterelnöke számos újságíró kérdésére vála­szolt. Kijelentette többek közt, hogy kormánya egy, az európai biztonság­ról tárgyaló nemzetközi értekezlet híve. Leszögezte továbbá, hogy Nyugat- Németország a nemzetközi feszültség enyhítéséhez azzal járulhatna hozzá, ha realisztikusan a két német állam valóságából indulna ki, amin semmi­féle külső erő nem változtathat. Ugyanakkor Koszigin kedvezően értékelte a francia kormány elhatározását, hogy kilép az Észak-atlanti tömbből. Ugyancsak méltatta a barátság és a kölcsönös megértés légkörét, amelyben a kormányküldöttek és más magas állású személyiségek tanácskoztak. Fő­leg utalt de Gaulle elnökkel folytatott megbeszéléseire, aki tudvalevőleg államfőnek kijáró megtiszteltetéssel fogadta a szovjet kormányküldöttség vezetőjét. Koszigin három napos körútja során legelőbb Toulouse-ba repült, s ott a lakosság, köztük a főiskolai ifjúság nem kevésbé lelkes fogadtatásban részesítette, mint Párizsban. Az egyetem megtekintése után Koszigin a küldöttséggel felkereste az ottani városházát, majd meglátogatta a Sud- Aviation hatalmas üzemét, ahol a francia—angol együttműködés útján létre­jövő szuperszonikus „Concorde“-repülőgépen dolgoznak. Grenoble-ban a szovjet delegáció a város szélén fekvő atomerö-kutatási központot kereste fel; ellátogatott a magánkézen levő Air Liquide társaság kutató intézetébe is, amely a rendkívül alacsony hőfokoknál cseppfolyósított gázok tulajdon­ságait kutatja és azt tanulmányozza, hogyan használhatók ki ezek a fiziká­ban, az űrkutatásban, az élelmiszeriparban stb. Koszigin vidéki körútja Lyonban fejeződött be, ahol megtekintette a közelben fekvő Feyzin-i nagy kőolajflnomltót, továbbá több más nagyüzemet és visszarepült Párizsba. Onnan rövid megszakítással Ramboulllet-be utazott a francia államfővel folytatott tárgyalások befejezésére, melyekhez a már régebbi EREDMÉNYES EGYÜTTMŰKÖDÉS kedvező kilátásokat biztosított. Ez az együttműködés mind gazdasági, mind kulturá’1» és műszaki térem. fokozatosan bontakozik ki. Már 1964-ben öt esztendőre szóló kereskedelmi egyezmény jött létre a két ország közt, amely árucseréjük összterjedelmét 7 milliárd új frankban állapítja meg. Ez év júniusában do Gaulle köztársasági elnök moszkvai útjával hatéko­nyan elősegítette a közeledést. Állásfoglalásával hangsúlyozottan juttatta kifejezésre, hogy a vietnami probléma békés rendezése az 1954. évi genfi egyezmények betartását követeli meg. A francia államfő ugyanakkor erő­teljesen kiállt amellett, hogy feltétlenül tartózkodni kell a nemzetek bel­­ügyetbe való beavatkozástól is. De Gaulle szovjetunióbeli utazása kétség­telenül új szakaszt nyitott a két ország kapcsolataiban, ami főként a gaz­dasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés fejlesztésében jelentkezik. Ismeretes, hogy már néhány héttel később Debré, a francia gazdasági és pénzügyek minisztere látogatott el a Szovjetunióba, hogy partnereivel az ún. nagybizottság munkaprogramját készítse elő. Ennek célja az áru­csere-egyezmény végrehajtásának ellenőrzése, a gazdasági kapcsolatok további fejlesztése, valamint a tudományos és műszaki együttműködés biztosítása. Ezen a téren máris sok minden történt. Létre jött a francia SÉGAM-rendszerű színes televízióról, valamint az atomenergia békés célok­ra szolgáló felhasználásáról szóló megállapodás, programon van tudós­küldöttségek cseréje, szimpóziumok szervezése, szovjet és francia film­hetek megrendezése, diákcserék stb. Ám, amint erről a Koszigin látogatása után közzétett nyilatkozat tanúskodik, a Párizsban folytatott szovjet—fran­cia tárgyalások további fontos időszakot jeleznek A SZOROSABB KAPCSOLATOK, a megegyezés és barátság fejlesztése terén. Mint a nyilatkozatban kifeje­zésre jut, az európai országok közötti kapcsolatok fejlesztésének kikerül­hetetlen feltétele a nemzetközi feszültség enyhítése. Franciaország és a Szovjetunió együttműködésének elmélyítését követendő példának állítja a többi országok elé. Mindkét kormány újból elítéli a Vietnamban lezajló intervenciót, amely a szomszédos államokat is veszélyezteti és ugyancsak akadályozza a nemzetközi feszültség enyhítését. A tárgyaló felek meg­egyeztek abban is, miként biztosítsák a tényleges nukleáris leszerelést, mely nemcsak az atomfegyverek terjesztésének meghiúsítását szavatolná, hanem azok gyártásának eltiltását és a készletek megsemmisítését is. Nemzetközi problémák megoldása általában nem tartozik éppen a könnyű feladatok közé. Különösen akkor, ha azok megközelítése különböző társa­dalmi rendszereket képviselő államok szemszögéből történik. Csak a naiv lelkek vagy álszentek sopánkodhatnak afelett, ha külpoli­tikai vonatkozásban a párizsi szovjet—francia tanácskozások nem produ­káltak világrengető szenzációkat, hogy számos tekintetben szívós, mód­szeres útkeresésre lesz szükség, hogy ahol csak némi reális lehetőség is áll fenn, közelebb kerüljenek egymáshoz az álláspontok, vagy éppenséggel megegyezés szülessen. A tárgyalások nem kis pozitívuma, hogy további tág teret nyit további konzultációknak, sőt sok tekintetben — főleg a gaz­dasági és műszaki együttműködés elmélyítésére irányuló további lépések egyengetik az utat. Így már a két kormány a kereskedelem, a tudomány és technika szakaszán hosszútávú együttműködés terveit dolgoztatja ki és az eddiginél nagyobb mértékben kívánja a kooperációt a színes televízió fej­lesztése terén is. Támogatásban részesül majd a két ország vállalatainak Ipari és műszaki együttműködését célzó fejlesztés. Megállapodás jött létre egy szovjet—francia kereskedelmi kamara létesítéséről; konzuláris egyez­ményt is aláírták. Folytatódnak a hajózásra vonatkozó kétoldali megálla­podásra irányuló tárgyalások stb. Joggal várható, hogy Brezsnyev elvtársnak, a SZKP főtitkárának és Pod­­gornij szovjet államfőnek Franciaországba tervezett útja, Pompidou francia miniszterelnöknek kilátásba helyezett látogatása a Szovjetunióba még to­vábbi haladást jelent a két állam kapcsolatainak elmélyítése és így a nem­zetek békéé együttélését szolgáló politika terén. Szirt

Next

/
Thumbnails
Contents