Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-17 / 50. szám
4 Az elmúlt napokban megala■ • kult új nyugat-német kormány • héten kedden mutatkozott be Bonnban és elnöke, Kurt Georg Kiesinger, Ismertette programját. Nyilatkozatát drámai pesszimizmussal, az ország leromlott gazdasági helyzetének ecsetelésével kezdte és szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba a zilált viszonyok rendezésére. Már azért is, mert a szövetségi köztársaság gazdasági helyzetét a legközelebbi években is elég sötétnek látja az államháztartás szükséges fedezete hiányában. Kiesinger teljes nyíltsággal beszélt a lakosságra váró terhekről és korlátozásokról. Nyilatkozatának a nyugat-német külpolitikára vonatkozó részében mindenekelőtt hangsúlyozta, sőt elengedhetetlennek tekintette az NSZK kapcsolatainak megszilárdítását Franciaországgal, melyet a kelet-európai országokhoz fűződő viszony megjavulása érdekében is igen fontosnak tart. Csak • franciákhoz fűződő kapcsolatok megjavításának hangsúlyozása után tért át a NATO-államokkal, elsősorban az USA-val fenntartott kapcsolatok taglalására, és reményét fejezte ki, hogy Nyugat-Németország továbbra is számol szövetségesei megértésével és támogatásával. Csehszlovákiával kapcsolatban Kiesinger kancellár kormánya nevében „elítéli Hitler politikáját, mely Csehszlovákia állami létének megsemmisülésére irányult" és érvénytelennek nyilvánította az erőszak által kikényszeritett müncheni egyezményt. Mindezek ellenére — mondotta Kiesinger — még mindig vannaik problémák a két állam között. Bonn és Moszkva viszonyáról szólva a nyugatnémet kancellár reményét fejezte ki, hogy bár ezt a viszonyt még mindig terheli a német egység megoldatlan problémája, a kölcsönös bizalom és a két ország közti kapcsolatok fokozatosan javulni fognak. Az új nyugat-német kancellár kijelentéseit természetesen kellő óvatossággal fogadjuk, és mivel tudjuk, hogy kormánya csak átmenetinek, ideiglenesnek tekinthető, nem nagyon bízhatunk abban, hogy különösen külpolitikai szakaszon rövidesen lényegesebb változások következnének be Nyugat-Németországban. New Yorkban az ENSZ Blztonsági Tanácsának a rhodésiai kérdésről folytatott vitájában az afrikai tagállamok, miután nevetségesnek tartják, visszautasították az angolok által benyújtott határozati javaslatot, mert azt egyáltalában nem lehet kielégítőnek nevezni. Mint ismeretes, Wilson brit miniszterelnök és Ian Smith rhodéslai „elnök“ csődbe jutott tanácskozásai után Nagy Britannia a Biztonsági Tanácshoz volt kénytelen felterjeszteni volt gyarmatának, Rhodésiának az ügyét, mivel a gyarmatosítást politika általános elítélésének korszakában még London-Keserű pulykapecsenye (A VIETNAMI HÄBORÜ ÁRNYOLDALAI) A saigoni amerikai parancsnokság rövid, hadijelentései hetek, hónapok óta ezzel a mondattal végződnek: „Csapataink kisebb veszteségeket szenvedtek." Ezt olvashatják az újságokban, hallhatják a rádióban az amerikaiak százezrei. Ez a rövid mondat hivatott megnyugtatni őket és elhitetni velük, hogy a vietnami háborúban csak az ellenségnek vannak komoly veszteséget. A közvélemény Amerikában csak sejtheti, mi bújik meg a szokványos mondat mögött. Az elmúlt hetek egyik csütörtökén — a hálaadás napján — az amerikai családok asztalán megjelent a hagyományos ünnepi pulyka. Ezt kapták a Vietnamban harcoló katonáik is. Sokuknak azonban nagyon is keserű lehetett ez a figyelmesség. Jultus Durham dél-karolinat fiatal katona minden bizonnyal családtagi jatra gondolt és arra, hogyan menekült meg három nappal azelőtt a biztos haláltól. A Jo Drang folyó völgyében harminc fegyvertársával együtt olyan helyzetbe került, amikor az ember leszámol már mindennel, az életével ts. Szakasza a guerillaharcosok felkutatására indult. Az történt, ami már számtalanszor megismétlődött a szabadságharcosokkal való összetűzések folyamán: az első összecsapás után a rádiótávirász és a szakaszparancsnok holtan rogytak össze. A hátvéddel megszakadt minden összeköttetés nem maradt más hátra, mint a rádió segítségével a légierőt hívni segítségül. A két fél azonban ekkor már farkasszemet nézett egymással. A pokol mindössze húsz percig tartott. — A mieink egymás után estek el — mesélt Durham. — Egytől egyig lekaszabolták őket a guerillaharcosok. Akkor egyszerre minden elcsendesedett körülöttem, majd a Vietkongkatonák hangját hallottam, egyre erősebben, egyre közelebbről. Gondoltam, mindennek vége. Arccal a sárba vetettem magam. A szúnyogok megrohamoztak, de mozdulatlanul kellett maradnom. A hangokat már egész tisztán hallottam, valaki a puskámat is felvette mellőlem. A Vtetkong-harcosok összeszedtek minden fegyvert és eltűntek. Egyedül én maradtam élve. Másnap a tábori kórház ágyán hallhattam a közleményekből és a rádióból az ismert mondatot: „A Jo Drang melléki harcokban egységeink kisebb veszteségeket szenvedtek ...“ Amerikában az utóbbi hónapokban egyre inkább elszaporodnak az olyan kiadványok, amelyek a vietnami őserdők hőseit dicsőítik, azokat, akik ott „az aljas ördögökkel" harcolnak, és nap nap után elismerést érdemlő hőstetteket hajtanak végre. Az egyik ilyen kiadvány „A zöld sapkák története" címet viselt. Ilyen sapkát viselnek ugyanis azok az amerikai egységek, amelyeket külön kiképzésben részesítettek: hogyan kell embert ölni a dzsungelháborúban. Az elbeszélés egyik hőse Chris Tower, akit Saigonban elfogtak és a Vietkong kezére akartak juttatni. Tower azonban túljárt „a furfangos 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. december 17, ázsiaiak" eszén ts. Sikerült megszöknie, noha szorosan egy karóhoz kötötték. Egy másik hős Hunter százados, akt elveszett bátyja után kutatva Vietnamba ment és ott nem egyszer a Vtetkong-harcosok százait kényszerítette futásra. Gyilkosokat dicsőít ez a füzet, akik „a civilizációt védik" a vietnami falvakban és városokban. A zöld sapkák történetének illusztrátora megjegyzi: ezeknek az elbeszéléseknek nincs politikát céljuk, csak kedélyes, romantikus eseményeket elevenítik meg élethűen. Mindenki előtt világos azonban, hogy a Pentagonnak olyan katonákra van szüksége, akik szemrebbenés és lelkiismeretfurdalás nélkül tudnak ölni. (M. Sz.) ban la HM benyomást költ, ha Rhodesiában az ország 6 */»-t kitevő angol kisebbség akar uralkodni a négymilliós szlnesbőrfl lakosság fölött. Anglia benzin-embarge-t követolt New Yorkban Rhodásia ellen, bár mindenki tudja, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság ugyancsak fajgyűlölő kormánya minden támogatást megad északi hasonszőrű szomszédjának, Rhodésiának. 3 Nagy feltűnést keltett az • USA-ban a tekintélyes New York Times vasárnapi vezércikke, mely azzal a kérdéssel fordul a kormányhoz, mi a célja Vietnammal. A front jelenlegi helyzete, 400 000 amerikai katona jelenléte és a szabadságharcosok megváltozott harcmodora mind arra vall, hogy nagyon hosszú háborúról van szó. Megfelelő politikai megoldáshoz a Fehér Ház politikai bátorságára volna szükség — Írja a lap. „A kormány évről évre Ígéri a győzelmet és folytatja a háborút, s ennek majd később fizetjük meg az árát." Az amerikaiak bombatámadásai az utolsó napokban súlyosbodtak. Nehéz gépeik ma már nemcsak Guam szigetéről, hanem a közelebbi támaszpontokról indulnak. Az amerikai vezérkar most hozta Nyilvánosságra repülőgépeinek veszteséglistáját, mely szerint a Pentagon 828 elvesztett repülőgépet és helikoptert vall be Vietnam fölött. Ez a számadat azonban nem vonatkozik azokra a gépekre, amelyeket a szabadságharcosok a repülőtereken pusztítottak el, vagy amelyek műszaki hiba folytán zuhantak le. A Spanyolországban december 14-én kellett megtartani a népszavazást, melynek az volt a célja, hogy Franco „demokratikus eszközökkel“ kényszerítse a spanyol népre alkotmányreformját. Az új alkotmánytervezet két személyre osztja az államfői és a kormányelnöki funkciót, azonkívül Franco biztosítani óhajtja, hagy halála után újra királyi családból származó személy foglalja el Spanyolország trónját (Franco lánya az utolsó uralkodó Bourbon család egyik tagjának a felesége). A spanyol ellenzék a választás bojkottjára szólította fel a népet és valóban demokratikus reformokat követel. Bár Francoék valószínűleg megszerzik a szükséges többséget, az országban egyre erőteljesebb a diktatúra elleni mozgalom és várható, hogy a fasiszta kormányzat kénytelen lesz engedményeket tenni. C A múlt hét végén fejeződtek • be az Arab Liga védelmi tanácsának kairói tárgyalásai, amelyről azonban nem hozták nyilvánosságra a döntéseket. Mint ismeretes, az arab államok katonai képviselői Kairóban „Utolsó ítéletnek" nevezhetnénk ezt a felvételt, amely az amerikaiak támadásának egyik mozzanatát mutatja be Quang tartományban, a demilttarizált övezet határán. Az USA hírmagyarázói mintegy ezer ember veszteségéről és 20 elpusztított repülőgépükről számoltak be. az izráeli haderőnek november 13-án Jordániában végrehajtott retorziós akciója nyomán ültek össze, hogy közös védelmi tervet dolgozzanak ki Izráel ellen. Az ún. Palesztinái Felszabadító Szervezet elnöke Suketri, az EAK és Szíria által támogatva erélyesen követelte, hogy szervezett csapatait engedjék Jordánia területére. A jordániai vezérkari főnök azonban ezt a javaslatot elutasította. Végül is kompromisszumos megoldás született, mely szerint a következő két hónapon belül Jordánia iraki és szaúd-arábiai egységekkel erősiti meg védelmét. A hírek szerint Izráel kormánya felszólította a Szovjetuniót, az USA-t, Nagy- Britanntát és Franciaországot, hogy a négy nagyhatalom közös bizottsága a helyszínen tanulmányozza az izráeli —arab viszály okait és hozzon döntésit a békés rendezés érdekében. A közel-keleti helyzet válságának egyik utolsó állomását jelenleg Szíriában találjuk, ahol a kormány lezárta az Iraq Petroleum Company Szírián átvezető olajvezetékét és megtiltotta a tankhajók rakodását, miután az angol—amerikai—francia tőkecsoportból álló olajtársaság nem volt hajlandó kiegyenlíteni mintegy kilenc millió dollárt kitevő tartozását. Az IPC most bejelentette, hogy leállítja üzemeit Irakban. SM Q Megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának őszi ülésszaka. A napirenden az 1967. évi népgazdasági terv, az elmúlt év költségvetésének teljesítése és a jövő évi költségvetés szerepel. Az SZKP Politikai Bizottsága és a kormány megtárgyalta és jóváhagyta a népgazdasági tervet és a költségvetést. Q Malinovszkij marsall Egyiptomba utazik. A Szovjetunió hadügyminisztere egy hivatalos katonai küldöttség élén januárban az EAK-ba utazik és ezzel viszonozza Amer marsallnak, az Egyesült Arab Köztársaság helyettes katonai főparancsnokának szovjetunióbeli látogatását. © A „Heraklion" görög hajó pusztulásának hatása alatt a görög kormány elrendelte a hajók rendkívüli technikai ellenőrzését és bizottságot Jelölt ki a partmenti forgalmat lebonyolító hajók korszerűsítésének tanulmányozására. O Ülésezik a KGST állandó mezőgazdasági bizottsága. Bulgáriában a Szófia melletti Borovcén megkezdődött a KG§T mezőgazdasági bizottságának 22. ülése, amely a jövő évi .munkatervvel és a tagállamok mezőgazdasági eredményeinek kölcsönös tájékoztatásával foglalkozik. A szovjet-francia együttműködés kedvező távlatai ALEXEJ K0SZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke — mint ismeretes, De Gaulle francia elnök vendégeként 9 napos látogatást tett Franciaországban, ahonnan a múlt hét végén tért haza küldöttségével. Látogatása során több ízben tárgyalt a francia államfővel, akivel az ősi Rambouillet-kastélyban közös szovjet—francia nyilatkozatot Irt alá. Még mielőtt ennek lényegét és jelentőségét kidomborítanánk, helyén volna feleleveníteni a Koszigin által lebonyolított GAZDAG ÜTI PROGRAM egyik-másik kiemelkedő mozzanatát és a kormányszinten folytatott tárgyalások előzményeit is. A szovjet kormányfő küldöttségével ellátogatott Párizs városházába, ahol Pompidou francia miniszterelnök jelenlétében ünnepélyes fogadtatásban volt része. Ez alkalomból elmondott beszédében a mai nemzetközi helyzettel foglalkozott. Majd megtekintette Párizs világhírű egyetemét, a Sorbonne-t, melynek rektora, Roche felelevenítette a hagyományos szovjet— francia egyetemi kapcsolatokat és méltatta jelenlegi fejlődésüket. Nagy érdeklődés előzte meg a francia külpolitikai hírmagyarázók egyesületének Koszigin tiszteletére adott ebédjéhez kapcsolódó tájékoztatást, amelynek folyamán a Szovjetunió miniszterelnöke számos újságíró kérdésére válaszolt. Kijelentette többek közt, hogy kormánya egy, az európai biztonságról tárgyaló nemzetközi értekezlet híve. Leszögezte továbbá, hogy Nyugat- Németország a nemzetközi feszültség enyhítéséhez azzal járulhatna hozzá, ha realisztikusan a két német állam valóságából indulna ki, amin semmiféle külső erő nem változtathat. Ugyanakkor Koszigin kedvezően értékelte a francia kormány elhatározását, hogy kilép az Észak-atlanti tömbből. Ugyancsak méltatta a barátság és a kölcsönös megértés légkörét, amelyben a kormányküldöttek és más magas állású személyiségek tanácskoztak. Főleg utalt de Gaulle elnökkel folytatott megbeszéléseire, aki tudvalevőleg államfőnek kijáró megtiszteltetéssel fogadta a szovjet kormányküldöttség vezetőjét. Koszigin három napos körútja során legelőbb Toulouse-ba repült, s ott a lakosság, köztük a főiskolai ifjúság nem kevésbé lelkes fogadtatásban részesítette, mint Párizsban. Az egyetem megtekintése után Koszigin a küldöttséggel felkereste az ottani városházát, majd meglátogatta a Sud- Aviation hatalmas üzemét, ahol a francia—angol együttműködés útján létrejövő szuperszonikus „Concorde“-repülőgépen dolgoznak. Grenoble-ban a szovjet delegáció a város szélén fekvő atomerö-kutatási központot kereste fel; ellátogatott a magánkézen levő Air Liquide társaság kutató intézetébe is, amely a rendkívül alacsony hőfokoknál cseppfolyósított gázok tulajdonságait kutatja és azt tanulmányozza, hogyan használhatók ki ezek a fizikában, az űrkutatásban, az élelmiszeriparban stb. Koszigin vidéki körútja Lyonban fejeződött be, ahol megtekintette a közelben fekvő Feyzin-i nagy kőolajflnomltót, továbbá több más nagyüzemet és visszarepült Párizsba. Onnan rövid megszakítással Ramboulllet-be utazott a francia államfővel folytatott tárgyalások befejezésére, melyekhez a már régebbi EREDMÉNYES EGYÜTTMŰKÖDÉS kedvező kilátásokat biztosított. Ez az együttműködés mind gazdasági, mind kulturá’1» és műszaki térem. fokozatosan bontakozik ki. Már 1964-ben öt esztendőre szóló kereskedelmi egyezmény jött létre a két ország közt, amely árucseréjük összterjedelmét 7 milliárd új frankban állapítja meg. Ez év júniusában do Gaulle köztársasági elnök moszkvai útjával hatékonyan elősegítette a közeledést. Állásfoglalásával hangsúlyozottan juttatta kifejezésre, hogy a vietnami probléma békés rendezése az 1954. évi genfi egyezmények betartását követeli meg. A francia államfő ugyanakkor erőteljesen kiállt amellett, hogy feltétlenül tartózkodni kell a nemzetek belügyetbe való beavatkozástól is. De Gaulle szovjetunióbeli utazása kétségtelenül új szakaszt nyitott a két ország kapcsolataiban, ami főként a gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés fejlesztésében jelentkezik. Ismeretes, hogy már néhány héttel később Debré, a francia gazdasági és pénzügyek minisztere látogatott el a Szovjetunióba, hogy partnereivel az ún. nagybizottság munkaprogramját készítse elő. Ennek célja az árucsere-egyezmény végrehajtásának ellenőrzése, a gazdasági kapcsolatok további fejlesztése, valamint a tudományos és műszaki együttműködés biztosítása. Ezen a téren máris sok minden történt. Létre jött a francia SÉGAM-rendszerű színes televízióról, valamint az atomenergia békés célokra szolgáló felhasználásáról szóló megállapodás, programon van tudósküldöttségek cseréje, szimpóziumok szervezése, szovjet és francia filmhetek megrendezése, diákcserék stb. Ám, amint erről a Koszigin látogatása után közzétett nyilatkozat tanúskodik, a Párizsban folytatott szovjet—francia tárgyalások további fontos időszakot jeleznek A SZOROSABB KAPCSOLATOK, a megegyezés és barátság fejlesztése terén. Mint a nyilatkozatban kifejezésre jut, az európai országok közötti kapcsolatok fejlesztésének kikerülhetetlen feltétele a nemzetközi feszültség enyhítése. Franciaország és a Szovjetunió együttműködésének elmélyítését követendő példának állítja a többi országok elé. Mindkét kormány újból elítéli a Vietnamban lezajló intervenciót, amely a szomszédos államokat is veszélyezteti és ugyancsak akadályozza a nemzetközi feszültség enyhítését. A tárgyaló felek megegyeztek abban is, miként biztosítsák a tényleges nukleáris leszerelést, mely nemcsak az atomfegyverek terjesztésének meghiúsítását szavatolná, hanem azok gyártásának eltiltását és a készletek megsemmisítését is. Nemzetközi problémák megoldása általában nem tartozik éppen a könnyű feladatok közé. Különösen akkor, ha azok megközelítése különböző társadalmi rendszereket képviselő államok szemszögéből történik. Csak a naiv lelkek vagy álszentek sopánkodhatnak afelett, ha külpolitikai vonatkozásban a párizsi szovjet—francia tanácskozások nem produkáltak világrengető szenzációkat, hogy számos tekintetben szívós, módszeres útkeresésre lesz szükség, hogy ahol csak némi reális lehetőség is áll fenn, közelebb kerüljenek egymáshoz az álláspontok, vagy éppenséggel megegyezés szülessen. A tárgyalások nem kis pozitívuma, hogy további tág teret nyit további konzultációknak, sőt sok tekintetben — főleg a gazdasági és műszaki együttműködés elmélyítésére irányuló további lépések egyengetik az utat. Így már a két kormány a kereskedelem, a tudomány és technika szakaszán hosszútávú együttműködés terveit dolgoztatja ki és az eddiginél nagyobb mértékben kívánja a kooperációt a színes televízió fejlesztése terén is. Támogatásban részesül majd a két ország vállalatainak Ipari és műszaki együttműködését célzó fejlesztés. Megállapodás jött létre egy szovjet—francia kereskedelmi kamara létesítéséről; konzuláris egyezményt is aláírták. Folytatódnak a hajózásra vonatkozó kétoldali megállapodásra irányuló tárgyalások stb. Joggal várható, hogy Brezsnyev elvtársnak, a SZKP főtitkárának és Podgornij szovjet államfőnek Franciaországba tervezett útja, Pompidou francia miniszterelnöknek kilátásba helyezett látogatása a Szovjetunióba még további haladást jelent a két állam kapcsolatainak elmélyítése és így a nemzetek békéé együttélését szolgáló politika terén. Szirt
