Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-17 / 50. szám
TÉLIKABÁT ALA Hideg téli napokon ]61 használ - hatjuk a vastagabb Követből készült, egyenes vonalé, kényelmes ruhát. Anyaga lehet vastagabb ruhaszövet vagy puha kabát»«övét. Természetesen legmelegebb a tiszta gyapjúból készült ruha. A fazont ügyesen kell megválasztani, mert a vastagabb szüvet egyenes szabásvonalat és kevés dissftéet igényel. Képünkön divatos nyakmegoldású, csinos, egybeszabott ruhát láthatnak olvasóink. Az egyszeri ruhát nagyon szépen diszitl az elitB színű anyagbúi készült széles állégallér, a ruha elején látható hoszszú pánt, a kézelő és a zsebhajtóka. -pj-Mozgalmas karácsony — Ünnepi hangulat csak az olyan családban uralkodik, ahol gyermekkacajtól visszhangzik karácsonykor a ház — mondogatják helyesen a felnőttek. Valamikor régen, amikor még elemi Iskolás kisfiú voltam, többnyire felette „tarkán" zajlott le nálunk karácsony estéje. Az események halmozásához és a hangulatkeltéshez lényegesen hozzájárult Zoli barátom és osztálytársam, aki mint úgynevezett „kosztos diák" lakott nálunk éveken keresztül. Zoli olyan pocsékul tanult, hogy büntetésből apja még a karácsonyi szünidőre sem vitte haza Galántára. Köztem és Zoli között tehát nemes verseny bontakozott ki csintalanságok kiagyalásában. Rendszerint Zoli került ki győztesként a versenyből. A karácsonyfa díszítése közben állandóan fütyülnünk kellett, hogy ne tudjunk édességet majszolni. Zsebünket azonban suttyomban sikerült „vastartalékkal“ megtömnünk. Ajándékosztás előtt velem és húgommal elénekeltették a Csendes éj karácsonyi dalt. Mivel húgom botfülű volt, Iszonyú hamisan énekelt. Ez annyira csiklandozta fülemet, hogy kénytelen voltam neki egy közepes horderejű nyaklevest leborítani. Ettől csuklóit egyet a lelkemadta, és még hamisabban kornyikált — sűrű szipogások közepette. Zoli pedig úgy röhögött, mint a fakutya, aminek éppen belépő apám vetett véget egy mesterien Irányzott pofonnal. Bánatában pajtásom egy zsebéből előkotort csokoládé-angyalt gyömöszölt sunyi ábrázattal szájába. De mire kifogta apámtól a második számú pofont, az angyal egyszeribe kiröppent a száján. Senki sem panaszkodhatott tehát, hogy unatkozott volna a „nyitány“ alatt. Málcsl néni. édesanyám húga, aki közben hallevest főzött a konyhában és apró gombócokat pötyögtetett belé, műsorváltozást Indítványozott: együk meg előbb a vacsorát, az ajándékosztás nem szalad el. Újítási javaslatát viharos lelkesedéssel fogadtuk, mert már a szemünk kopogott az éhségtől. A halban rengeteg volt a szálka, a kisgömböcök tömörgumlvá szilárdultak. Zoli az egyiket el akarta vágni kanalával, mire a rugalmas jószág gyönyörű íveléssel apám levesébe huppant, lefröcskölve annak ünneplő ruháját. Zoli ugyanakkor kifogta a harmadik pofont, és mivel elröhögtem magam, nekem is lekent egyet. Málcsl néni elsírta magát gombócainak keménység! fokozata fölött és klvlharzott a konyhába. Keservében hozzálátott a felszeletelt dlős kalács illetéktelen dézsmálásához, amelynek rom* Jalt anyámnak csak az utolsó pillanatban sikerült megmentenie a hivatott fogyasztók számára. Ettől a két testvér békés együttélése rohamos hanyatlásnak Indult. Ilyen viharos előzmények után aránylag békés légkörben zajlott le az ajándékosztás. Legjobban Zoli örült az ajándéknak. Apja mégis megszánta és az utolsó napon küldött számára egy rúgóra járó, babbal tölthető gyerekpuskát. Kishúgom boldogan rendezgette babakocsiját, én a lóversenyjátékkal bíbelődtem. Szüleim Is meghatottan mustrálgatták a kölcsönösen vásárolt apróságokat, csak Málcsl néni durcáskodott rendületlenül a konyhában, ahogyan egy töretlen jellemhez Illik. A diós kalács elkobzása után a mákos patkóra szakosította magát, amelyet ugyancsak anyám váratlan közbelépése mentett meg a végpusztulástól. Málcsi néni ezen annyira megsértődött, hogy mély fájdalmában halálmegvetéssel felhörpintette az apám teájába tartogatott rumkészletet, amitől azán ászellemült ábrázattal elbőbiskolt. A karácsonyi műsor utolsó számában megint Zoli barátom remekelt. Miután az almárium mögötti fedezékbe vonult, a karácsonyfa gyertyáit vette célba paszulyos flintájával. Kezdeti sikereit azonban csírájában elfojtotta apám, aki áttörve a barikádot „kiemelte“ a lesipuskást, majd mindnyájunkat ágyba parancsolt. Ilyen ünnepélyes külsőségek és hangulatos közjátékok közepette zajlott le nálunk karácsony estéje, amikor még Ifjú valék és bohő. Kozlc* Ede jDORZAS, MOCSKOS, ápolatlan ktsjtú állít meg az utcán. Látszik rajta, régen látott szappant az arca. Ruházata rongyos, elhanyagolt, lábal elnyűtt kapcába göngyölve, ormótlan, nagy cipőkben lépked. Kezelt kékre csípte a hideg Oszt szél. Egész testé* ben remeg, fázik. — Tessék virágot venni — mondja vékony hangján, s már nyújtja H a kis csokrot. Megsajnáltam a fiúcskát. Bestédbe elegyedtem vele. — Hogy hívnak, flam? — kérdet* tem. — Janinak. — Hány éves vagy? — Nyolc. — Szüleid vannak? — Igen. — Apád hol dolgottk? — Most a kikötőben. Egy helyen sem marad soká. Néha hónapokig semmit sem csinál, csak Iszik. Nem sokat tórOdtk velünk. Az anyám sokat bánkódik, küszködik, robotol. Mosni jár. — Testvéreid vannak? — Négyen vagyunk. Apám engem, a legidősebbet küld Ilyen munkába, mert hiszen a családunknak sók kell, és a pálinka sem maradhat el. — Iskolába jársz? — Két évig jártam, de szüleim most nem engednek, azt mondták, odahaza kell maradnom, vigyázzak a kisebbekre. Anyám nem viheti Okét magával mosni. Otthon segítek, meg hát Ilyen ruhában nem is járhatok Iskolába. Jöttek hozzánk a nemzeti bizottság* TÓI, az apámat megszidták, miért nem járok rendesen Iskolába, ö megígérte, de most megint nem enged el. Elhatároztam, hogy másnap felkeresem fanlka lakását, megismerkedem közelebbről a család körülményeivel. A barokk-szerű házba nem léphettem be, ajtaja zárva volt. A szakadt, fehérnek egyáltalán nem mondható függönnyel „díszített" ablakon betekintve négy szurtos, hiányosan felöltöztetett kisgyereket láttam. Felts* merhetetlenségtg elnyűtt bábákkal játszottak a konyha padlóján. A szó* bábán ágyak helyett ' fa-prtccsek voltak, szalmazsákkal, lepedő és pár* nahuzat nélkül, — pokrócokkal taka* ráztak. Bekopogtattam... Janika holléte után érdeklődtem. Vé* kony gyerekhang válaszolt: — Janika nincs otthon, valahol kint Játszik. Mt be vagyunk zárva. Janika keresésére Indultam. Nem messze suhancok füstölgő csoportját pillantottam meg. Egy 13—14 év körűit fiút közrefogva vígan cigarettáztak. Nem mentem a közelükbe, figyeltem viselkedésüket. A legidősebb a dohányzás titkaira tanltgatta a kisebbeket. Miként kell a füstöt mélyen tüdőre szívni, orron át eregetni. A kicsinyek versenyeztek, amelyik jól csinálta, azt „tanítójuk" megdicsérte, fanika szintén közöttük „slukkolt". Közelebb lépve megszólítottam a fiút és félrehívtam, fanika meglepetten, tágra meredt szemekkel nézett rám. — Mtért dohányzol? — kérdeztem. — Láttam a többiektől, megtanítottak rá. Ez a nagy fiú olyan szép füstkarikákat tud eregetni. Kissé megdorgáltam Janikát, ecsetelve előtte a dohányzás káros hatását. Janika Intő szavaimat némán hallgatta, nem tudom, oktatásomnak lesz-e foganatja. — Futballozni nem jársz? — fontam tovább a szót. — A közeli telepen fociztunk. Egy napon Jöttek a nagyobb fiúk, elkergettek bennünket, most azok játszanak ott, minket nem engednek. De most már sietek is haza, megnézem testvéreimet, talán éhesek, adok ne* kik valamit enni. — Ezzel elfutott. Szomorú az Ilyen kisgyermek élete. Hozzászokik a lödörgéshez, csavargáshoz, semmittevéshez. Pedig erre nem lenne szükség, fanlka szülét jelentős neveltetési díjat kapnak, gyermekeiket rendesen öltöztethetnék, iskolába járhatnának, tiszta, egészséges körülmények között élhetnének. Az odahaza látott példa természetesen átragad a Barátsági Milyen szép csengése ven ennek a szónak! Bármilyen nyelven is halljuk, jé érzést jelent. Az igazi barát önzetlen, segítőkész. Gyakran szövődik barátság addig egymást soha nem látott emberek közt, néha egy egész életre. A csallóközi gyerekek is szereztek ilyen barátokat az elmúlt évben. Amikor tavaly ősszel ismeretlen tájak felé kényszerültek az árvíz garázdálkodása miatt, fájó szívvel vettek búcsút a megszokott, számukra oly kedves környezettől. Aztán egy évig az erdős, hegyes vidék nyújtott nekik nemcsak menedéket, hanem meleg, szerető otthont Is. Sok barátság szövődött a magyar és szlovák lányok, fiúk között egyaránt. Egy ilyen őszinte barátság történetét szeretném elmondani ... Mire az autóbusz megérkezett a gyerekekkel a trencséni járásba, Erzsi könnyei is felszáradtak. Még fájt a búcsúzás emléke, még kisértett az otthonmaradottak aggódó tekintete, de az őszi táj varázsa már ámulatba ejtette, csilingelő kacagással melen-CSONTOS VILMOS: gette a szivét. Körös-körül erdők, nem messze hatalmas tó, melynek tükörsima vizén huneutkodva csillant meg a vénasszonyok nyarát búcsúztató napsugár. A té vizén csónakok ringatóztak, s hirtelen az otthoni tájat, Barátságfa a régi, szelíd Dunát látta maga előtt. Akaratlanul is felcsillant benne a remény sugara: „Talán jó lesz itt isi?“ Azután jöttek a dolgos hétköznapok, a tanulás. Az iskolában ismerkedett meg Anyicskéval is, aki hamarosan vedégül látta őt otthonukban. A kedves fogadtatás kitörölhetetlen emlékként él benne ma is. A ház előtt Anyicskáéknál gyönyörű ezüstfenyők sorakoztak a kiskertben. „Ez annyi idős, mint én!“ — mondta mosolyogva Ancsi, s egy karcsú fenyőre mutatott. „Édesapám minden gyereke születése emlékére ültetett egy-egy fácskát. Velünk együtt nőnek a fék Hová búitól, napsugár! Hová bújtál, napsugár? — Felhő kötényébe. Hát te, kertem virága? —. Ablak üvegére. Felhő, a nap sugarát mikor adod vissza? — Majd ha a kis hóvirág szép szemét rám nyitja. Jégvirág, mikor leszel újra kert virága? — Majd ha dalos madár száll a zöld eperfára. la.* A két lény elgondolkozva simogatta a tűlevelű fa ágacskáit. Ki tudja mire gondoltak ... Talán barátságukra, amely itt pecsételődött meg a fenyőfa mellett. Telt-mólt az idő, a fájó sebek lassan behegedtek. Letelt a tanév, újra búcsúzni kellett. Kicsit fájt elhagyni az új barátokat, a már megszokott környezetet. Ezért is váltak el mindannyian e szóval: „A viszontlátásra!“ Aztán hazatértek a gyerekek, mert a szülőföld varázsa olyan csodálatos, hogy mágnesként vonzza vissza a távolba korült gyermekeit. Visszatértek a vén Duna mellé, megbocsátva neki hűtlenségét. A nyáron a két barátnő együtt fürdött a megszelídült Duna hullámaiban. A levelek azóta is sűrűn jönnek-mennek. Karácsony előtt két héttel csomagot hozott a posta Erzsinek. A feladó Anyicska volt. A hosszú csomagról lekerült a papír és Erzsi a meghatottságtól szólni sem tudott. Csak bámulta a gyönyörű ezüstfenyőt... Anyicska fáját. Nagyon szorongatta valami a torkát. Most értette meg, csak Így tudta felfogni valójában ezt a sokat hallott két szót: barátság, szeretet. Igen, karácsony a szeretet If ’. CiCaJ, ny&v°gj már szimbóluma. Aztán a megeredt könny- annyit! Mindjárt adok neked egy kis csepp lassan végigpergett az arcén, teleoskétl (N. N. felvétele.) s elcsukló hangon csak annyit suttogott: Köszönöm, Anyicska!... Kurucz Lujza • © • VÍZSZINTES: í. Lakásrész. 2. A földet műveli. 3. Szervezet része. 4. Végnélküli szünet. 5. Pesti fiatalok köszönése (az utolsó betű fölösleges). — A vízszintes sorokban írt szavak mind sz-betűvel kezdődnek. Ha helyesen töltitek ki a vízszintes sorokat, a vastagabb átlóban egy ismert szlovákiai város és strandfürdő nevét kapjátok, amely Bratislava környékén keresendő. Beküldendő a város neve. P. R. A Szabad Földműves 48. számában közölt klsrejtvény megfejtése: Véra Cáslavská — Emil Zátopek. Könyvjutalma'' kaptak: Béres Mihály, Lelesz és Gacsay Éva, Alsó Lánc. Atlörejtvény gyermekekre ts. Sokszor fiatalkorú bűnözőkké válnak. Es ha ezek a gye* rekek egyszer letérnek a helyes út* ról, később nehezen lehet újra vissza* teríteni őket. fí. T. „82 EVES NYUGDÍJAS" jeligére. A felsorolt tünetek és gyógykezelése alapján úgy vélem, hogy dülmirigy (szaknyelven prosztata) megnagyobbodásról lehet szó. A prosztata a férfi ivarszerveihez tartozó mirigy. A húgyvezeték egy része a prosztatán keresztül megy át és itt kis kiemelkedés van a húgycsőben, az ún. nemi dudor. Ezen jut át a herékből az ondó a húgycsőbe és Itt keveredik el a prosztata váladékával, amely szintén a húgycsőben választódik ki. A prosztata váladékának serkentő hatása van az ondősejtekre, amelyek e hatás alatt megélénkülnek, mozgásba jutnak és ezáltal fokozzák a női petesejt megtermékenyítésének valószínűségét. Idősebb korban, de néha már az ötvenes években is a prosztata mirigyszövete megdnzzadhat, a prosztata megnagyobbodik, nyomása által szűkíti a húgycső átmérőjét és vizelési nehézségeket okoz. A vizelet sugara kevésbé erőteljes, később a beteg már nem is vizel sugárban, hanem merőlegesen folyik ki a húgycsőből. A betegnek gyakran kell vizelnie és éjszaka is gyakran vizelési ingerre ébred. A betegség előrehaladt állapotában már egyáltalában nem tud vizelni, annak ellenére, hogy húgyhólyagja tele van és az ingere nagyon erős. Ehhez járulhat még csipkedő, szűrő érzés a húgycsőben és az altestben. Székrekedési zavarok is jelentkezhetnek. Tudni kell még azt is, hogy ehhez a betegséghez még makacs hőlyaggyulladás is járulhat. Bár még pontosan nem ismerjük a prosztata megnagyobbodásának tényleges okait, annyi bizonyos, hogy a huzamosabb helytelen életmód és esetleg fiatalkorbeli nemi kicsapongások nagyban hozzájárulhatnak a betegséghez. Főleg a testi mozgás hiánya, a túltáplálkozás és rendszertelen életmód következtében különböző zavarok állhatnak be a szervezetbe, és ezek a hormonegyensúly bomlasztásával együtt a prosztata megnagyobbodását is okozhatják. Mint már említettük, az első tünetek a vizelési nehézségek. Ezért fontos, hogy a beteg már ilyenkor felkeresse orvosát és tanácsot kérjen. A betegség különféle gyógyszerekkel kezelhető, de nagyon fontos az étrend betartása is. Nem szabad alkoholos italokat, erős feketekávét inni, kerülni kell csípős, erősen fűszerezett ételek fogyasztását. Nagyon fontos emellett a rendszeres életmód. A prosztata megnagyobbodása elég gyakran műtéti beavatkozást is igényel, amely folyamén a megnagyobbodott mirigyet kifejtik kötőszöveti tökjéből és ezáltal, valamint további kezeléssel a vizelési panaszokat megszüntetik. A műtét indokolt esetben csaknem mindig végleges gyógyulást hoz. Dr. Manigatti István
