Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-10 / 49. szám
Miért maradtak üresek a mézeskannák ? Egyöntetű megállapítás szerint ez az esztendő a méhészeknek nagyon mostoha volt, talán a legrosszabb az utolsó két évtizedben: majdnem mindenütt üresek maradtak a mézeskannák. Az időjárás a mezőgazdaságnak annyira kedvezett, hogy mindenütt rekordtermést takarítottak be, a méhészek azonban csalódtak reményeikben: a sok eső akadályozta a méhek munkáját. Tavasszal nagyon jók voltak a kilátások. A méhek általában jól teleltek és kevés kivétellel erős családok gyűjtötték a virágport a gyümölcsfákról. Derekas munkát is végeztek, és nyilván nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az idén az alma kivételével valamennyi gyümölcsféleség az átlagnál nagyobb termést adott. Az akácvirágzás vagy tíz nappal előbb kezdődött, mint más években, volt is elegendő nektár a virágokban, de olyan hűvös, esős volt az időjárás, hogy a méhek mézgyűjtő munkája mindössze 3—4 napra zsugorodott össze. Még a legerősebb családoknál sem jutott a pörgetőbe 5—10 kg méznél több. A hárs az idén nem mézelt i«, nem volt a virágjában elegendő nektár. Pergetés ebből a virágból nem is volt, s a méhek csak annyit gyűjthettek össze, amennyiből megéltek a napraforgóig. A napraforgó az utóbbi években az akác után a legfontosabb méhlegelő a Vajdaságban, ágyannyira, hogy az ország más tájairól is mintegy 30—40 ezer család mehet hoztak ide a méhészek, hogy kihasználják a százezernyi hektáron virító iparnövény nektárkincsét. A napraforgónak az a sajátossága, hogy ha virágzás közben nagyobb eső éri, napokra megszűnik a virágokban a nektárképződés. Az idén azután bőségesen kapott esőt a napraforgó, virágzás közben több ízben is, és ezért a méhek csak részben teljesíthették feladatukat: a megporzást elvégezték, de a mézből csak nagyon keveset gyűjthettek. Kivétel csak Bánát déli része, ahol kevés volt az eső és több a méz. A tartomány más vidékein még az is előfordult, hogy a napraforgóra telepitett méheket cukorral kellett táplálni, hogy éhen ne haljanak. Az a körülmény, hogy az akác. a hárs és a napraforgó, amely más években megtöltötte a mézeskannákat, az idén még annyi mézet sem eredményezett, hogy fedezte volna a méhészkedés költségeit, kérdésessé tette a családok betelepítését. A kisméhészek általában cukorral biztosították a méhek télirevaióját. A nagy méhész e-A PÄROZTATÖ ÁLLOMÁSOK ÉRTÉKE (SCHWEIZERISCHE BIENEN ZEITUNG, SVÁJC) — Kobel, a svájci német méhészegyesület tenyésztő munkájának Irányítója megvallja, hogy a pároztató állomások legnagyobb része nem éri el az Idegen herék kizárását. Az állomások biztosságának vizsgálatára Kobel három módot ajánl: 1. Pároztatók felállítása herék nélkül. Ha a párzás elmarad, annak a bizonyítéka, hogy az állomás minden más családtól elég messze van. A módszer hibája, hogy olyankor, amikor helyben nincs here, az anyák a rendesnél távolabb repülhetnek. 2. Az állomáson „kordován" jellegű anyákat és herés családot helyeznek el. A „kordován“ elnevezés a páncél különleges barna színére vonatkozik. Ez a szín másféle méhvel való ke-, resztezéskor az első nemzedékben nem jelentkezik. Ha tehát az tlyen telepen az anyák ivadéka nem „kordován", ebből idei gen here beavatkozására lehet következtetni. — 3. Ilyen különleges méh kevés helyen van. Legtöbbször más sajátosságot kell választani vizsgálatra a szárnyjelző számot, másképp szárnyindexet. A krajnai méh szárnyjelzője 2-nél nan gyobb, a Svájcban eredetileg elterjedté 2-nél kisebb. Kereszt tezés után az első nemzedék elveszti krajnai jellegét. Kobel a harmadik módon két pároztató állomás megbízhatóságát vizst gálta. Az egyik 2,8 km-re, a másik 4,2 km-re volt a legközelebbi idegen méhcsaládtól, hegyes-völgyes helyen. Mindkettőt ben idegen herével való párzást is meg lehetett állapítani, tehát az állomások nem voltak elég biztosak. A MÉHEK KIŰZÉSE A MÉZKAMRABÓL Faluba Zoltán Kedves méhészbarátunkat, a „Méhészet“ munkatársát és a Leányfalusi Állami Telep vezetőjét a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat igazgatósága Budapesten a Társulat 125. évfordulója alkalmából az lskolánkívüli ismeretterjesztés terén kifejtett munkásságáért „Kiváló Népművelő“ címmel tűntette ki és 3000 forinttal jutalmazta. Faluba Zoltán komáromi származású. Régi szaktanítónk, aki nálunk végezte az előírt kurzusokat. Mindig a köz szolgálatában állt. Segítette és segíti a méhészeket sokéves tapasztalatainak átadásával. Figyelemre méltó, hogy Faluba méhésztárs felügyelete és munkája mellett az általa vezetett telepen idén kb. 3700 anyát neveltek. Kedves, barátságos modora, szerénysége révén sok barátra talált. A „Méhészet" című szaklap egyik legszorgalmasabb írója. Cikkeiben a méhészet minden ágával foglalkozik. Praktikus, saját tapasztalatain alapuló sorai tanácsot, felvilágosítást nyújtanak. Könyvel ugyancsak a praktikus méhész szaval. „Méz és viasz“ kiskönyve a méz és viasz termelésének fokozásáról szól. 1950-ben: „A méhészet jelentősége a mezőgazdaságban“, 1951-ben: „Üzemi méhészet“, majd 1959-ben a „Gyakorlati méhész könyve“ útmutatóul szolgál nemcsak a kezdő, de Idősebb méhészgenerációnak is. Fordításai: Chalifman— Gubin: A méhek és a termés, majd A. Schönfeld: A mézelőméh anatómiája, morfológiája és fiziológiája hézagpótlóként szerepeltek a magyarországi méhészek számára. További munkásságához jó egészséget, kitartást és sok sikert kívánunk. (nk.) tek azonban elvándoroltak Boszniába, ahol sikerült olyan bő termést elérni, hogy biztosította a méhek téli szükségletét. Sajnos, ebből sem igen jutott pörgetésre. Mindent összevetve az idei méhészévben a Vajdaság mintegy százezernyi méhcsaládja alig adhat 10—15 vagon méztöbbletet a piac számára, holott közepes években mintegy 80 vagon, jó években pedig 90—100 vagon mézet is felvásároltak tartományunkban, beleértve azt a mézet is, amelyet más vidékekről idevándorolt méhészek adtak itt el az akác és a napraforgó virágzása után. A méhészek az időjárást okolják azért, hogy az idei méhészkedés nem hozott hasznot, sok helyütt még a kiadások sem térültek meg. A mézelési időszakban májustól szeptemberig ugyanis nem kevesebb mint 72 esős, hűvös nap volt. Az öreg méhészek mindamellett nem veszítették el kedvüket. ök 5—10 év pergetési átlagával mérik a méhészkedés eredményességét, és már azt is' eredménynek tartják, hogy a mostoha év ellenére sikerült átmenteni az állományt jövőre. Azt a körülményt sem hallgatják el, hogy noha az idén a méhészeknek nem volt hasznuk a méhészkedésből, a mezőgazdaságnak nagy hasznot hozott a méhek megporzó munkája. —esi— (Jugoszlávia) (GLEANINGS IN BEE CULTURE, USA) — A méheket a rakodókaptár mézkamrájából régebben karbolos kendővel űzték ki. Néhány év óta más szerekre terelődött a figyelem. Főképpen a mesterséges mandulaolajnak (benzaldehidnek) van sok híve. Morse két nagyméhésztől kért tájékoztatást. Curtis mandulaolajjal dolgozik. A felnyitott kaptárra olyan ke■ retet borít, melyet fölül bádog t takar, s ez alatt egy rét vászon ■ van. A mandulaolajat a vászon■ ra locsolja. A borító kb. 19 mm '■ magas. A mandulaolaj meleg■ ben hatásosabb, olyankor tehát ■ Curtis ugyanannyi vízzel hígítja. Hüvösb'en, 16 °C körül nem kell ■ hígítani. Davis háromféle szer ■ keverékét használja: mesterséi ■ ges mandulaolajét, proptonsa1 vét és propionsavanhldridét. A mandulaolaj adja a keverék , V2 részét, a másik kettő mindegyike Vt részt. Hűvösben több mandulaolajat vesz. Davis azt mondja, hogy még nem talált kifogástalan méhűzőt, de ez a keverék valai mennyi közt a legjobb. A borító 5 cm magas. Teteje celotex. Különlegessége, hogy a közepén a képen bemutatott hasíték van. A hasíték 20 cm hosszú és 1,8 cm széles. Nyitni és zárni lehet. Nagy melegben nyitott hasítékkal kell a kaptárra tenni a borítót legalább egy percre, hogy a méhek friss levegőhöz jussanak, s csak akkor csukják be a nyílást. Morse a cornelli egyetemen, ahol a méhészet tanára, többféle szert használt, de leginkdb mesterséges mandulaolajat. A fészek és a mézkamra közé méhszöktet őt is illesztett (bizonyára Porter-félét, mert ez járja Amerikában). Így többször kell a családdal bajlódni, de nagy előnye, hogy nappal, amikor a mandulaolaj leghatásosabb, lekergethetik a méheket a fészekbe, aztán korán reggel vagy késő este, amikor a méhek nem röpködnek, kényelmesen elszedhetik a méh nélkült mézkamraf tókokat. A méhek ugyanis nem tudnak visszabújnt a szöktetőn.
