Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-10 / 49. szám
Várjuk az idősebb méhészek segítségét E cím alatt megjelent hozzászólások keretében saját tapasztalataim alapján egy-két jótanácsot szeretnék adni kezdő méhésztársaimnak. Ahogy az már egyik-másik cikkben említve volt, határozottan ajánlom, hogy a fiatal méhészek vegyék fel a kapcsolatot a környékbeli Idősebb méhészekkel és hallgassák meg tanácsaikat. Hiszen érthető, hogy az Idősebb méhészek több tapasztalattal rendelkeznek. Bizony ha visszagondolok kezdő koromra, sok esetben előfordult, hogy saját káromon tanulva bővült tudásom. Megjegyzem azonban, ez nem jelenti azt, hogy amit a kezdő méhész hall, azt mind megfontolás nélkül utánozza. A tanulás érdekében ajánlatos a szakkönyvek olvasása, tanulmányozása. Erre vonatkozóan értékes szakirodalommal rendelkezünk. Itt van pl. Dr. Novacky könyve, Svanczer nemrég megjelent könyve, dr. Őrös! és Faluba Zoltán művei, mind-mind segítségünkre vannak, viszont a legfrissebb dolgokkal, tapasztalatokkal a Szabad Földműves „Méhész“ mellékletében megismerkedhetünk. Mindezek még nem jelentik azt, hogy gyakorlott méhészek vagyunk. Lehetőleg végezzünk tanfolyamot, mert azon mind elméleti, mind gyakorlati ismereteinket kibővíthetjük. Hogy ez lehetséges erre saját példámat hozom fel. Amikor rájöttem, hogy a további eredményes méhészkedéshez több szaktudás szükséges Privigyén megérdeklődtem, mikor vehetek részt egy magyar nyelvű méhésztanfolyamon. Választ kaptam azzal a megjegyzéssel, hogy a költségeket magamnak kell viselni. Mivel alkalmazásban voltam, szabadságom egy részét Privigyén töltöttem, amit a mai napig nem bántam meg. Mindezeket a méhek iránti szerétéiből, szaktudásom bővítése érdekében tettem. Nyugodtan állítom, a következő évek eredményei folytán többszörösen viszszatérült a tanfolyamra fordított pénzösszeg. Most pedig néhány szót a méhlegelő, illetve a virágpor kérdéséhez. A „Méhész“ novemberi számában igen találóan jegyzi meg a szerkesztőség, hogy olyan területeken is használnak virágpótlót, ahol erre semmi szükség nincsen. Saját tapasztalatom, hogy nálam olyan bő a virágporkészlet, hogy az olvasztóba is jut belőle, amikor a lépek selejtezésére kerül sor. Hogyan lehetséges ez? A dolog egyszerű. Nem sőhajtozok azon, ha a helyi szövetkezet nem vet repcét (nem vethet, ha nem szerepel a tervében), ugyanakkor a szomszédfalusi szövetkezet minden évben termeli ezt az olajos növényt, és ráadásul nincsenek méhel. Tehát „ha a hegy nem megy a Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez“. Ez azt jelenti, hogy vándorlók! Először fűzre a Duna mellé, majd ezt követően repcére, onnan akácra és később a vadrepce, réti virágok és egyéb mézelő növények jönnek számításba. Az utóbbi évek során mindig sikerült nagy kiterjedésű mézelő, virágos területeket felkutatni. Sőt, akadnak olyanok, akik fenyőre is vándorolnak, pedig ezek a méhészek is alkalmazásban vannak. Az elmondottak nem hagynak kétséget afelől, nincs szükségem kora tavasszal arra, hogy méheimet szójaliszttel etessem. Természetesen a vándorlás költséges, fárasztó és bizonytalan, de ezzel minden méhésznek számolnia keil. Jómagam idén öt helyre vándoroltam méheimmel, hogy a közepesnek mondható sok éti átlagot elérjem. Akadnak személyek, akik egyegy bő mézhordású év után nagy lendülettel vágnak neki a méhészkedésnek annak reményében, hogy kincses bányára leltek. Természetesen nem találják meg számításukat, és az ilyen méhészek előbb utóbb leteszik a lantot. Még arra szeretném felhívni a kezdő méhészek figyelmét, hogy a méhészettel foglalkozó folyóiratokat rendszeresen olvassák. Ha valamilyen szakkérdéssel nincsenek tisztában, bátran tegyenek föl kérdéseket, s minden bizonnyal méltó választ kapnak az Idősebb méhészek tollából. írjunk és kérdezzünk, mert ez örömet okozhat mind a fiatal méhésznek, mind pedig annak, aki sokéves tapasztalataiból kiindulva választ ad. E pontnál azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy idegen toliakkal ne ékeskedjünk, főleg ne használjuk fel írásainkat személyeskedésre, mert előfordul-« hat, hogy a bumeráng visszaüt, s ekkor a gúnyolódásnak nemcsak a méhecskék isszák meg a levét, de maga a méhész is. Tisztelettel: egy idősebb méhész. A MÉHEK A TELELÉS ten** gődű időszakában virágport nem fogyasztanak. Kevés fehérjeigényüket ilyenkor a testükben elraktározott fehérjéből elégítik ki. Ebből bőven marad tartalék a korán meginduló Hasítás táplálására is. Ezen felül sok virágport raktároznak el a telelő fészekben. Ösztönösen már a tavaszra készülnek, amikor a virágporfogyasztás a Hasítás megindulásával egyre növekszik. A tavasz kibontakozásával kezdődő külső virágporhordást a kedvezőtlen időjárás hosszabb időre is megszakíthatja. A bőséges tartalékra tehát szükségük lehet. Nem tudom, hogy a betelelt méhcsaládnak súlyban vagy lépfelületben mennyi virágporkészlete lehet. A terjedelem alapján végzett becslés is bizonytalan, mert a virágpor jelentős része mézzel lehet födve. Három nagy Boczonádi, teljesen virágporos lép mintegy 60 ezer méh fölnevelésére elegendő. Ennél többre becsülöm a még nem szűkített őszi fészkek virágporkészletét. Édesharmatméz gyanúja miatt pörgettem már telelésre előkészített fészket. Ekkor láttam, hogy a mézkoszorúk, és különösen az ún. zárólépek lepecsételt méze alatt terjedelmes virágpor van. A beteleléskor a virágporral könnyelműen bánunk. A fészek nyár végi kipörgetését csak a telelésre alkalmatlan méz Indokolhatja. Az édesharmat-méz kivételével a telelésre minden méz alkalmas. Ha az édesharmatból gyűjtött mézkoszorúk A virágporról vékonyak, cukorsziruppal való alapos föletetéssel az édesharmat veszélye elhárítható. Ezzel nem forgatjuk föl a virágporral helyesen berendezett telelő fészket. Ha mégis pörgetni kellene, akkor a kipörgetett lépekre etessük föl a méhcsaládot. Ezekbe raktározzák a nyár folyamán a virágport, és ez pörgetéskor a lépekben marad. Etetéssel újból mézzel födik be a virágport. A fészek virágpor szempontjából is kifogástalan lesz. A fészek szűkítése előnyös az elraktározott virágpor megvédése miatt is. A fedetlen virágpor a méhek által ellepett léputcákban nem romlik meg. A telelő méhcsomón kívül azonban a megpenészedés és a meg kövesedés veszélyezteti. Elterjedt szokás a telelő fészek részbeni kipörgetése is. A szűkített fészekből kimaradt mézesebb lépekre esik a választás. A korábbi Hasítás miatt ezek a lépek a leggazdagabbak virágporban. Lepecsételt mézük alatt is táblás virágporkészlet található. Kár ezeket kipörgetni. Ehelyett teremtsünk helyet részükre a leszűkített fészekben, ha a telelésre előnyös üres lépfelületük is van. Ha ennek hiányában alkalmatlanok lennének a telelő fészekben, tegyük ezeket a szűkített fészken kívülre. A lepecsételt virágporos lépet a megromlás veszélye nem fenyegeti. Kipörgetésük csábító, de csak akkor kerüljön rájuk sor, ha a nyert méz értékesítésével a szűkös telelőélelmet csak így pótolhatjuk több cukorral. Sok virágpor kallódhat el a fészken kívüli lépek téli raktározása alatt. A virágporos, mézzel nem födött lépeket csak száraz helyen lehet eltartani a virágpor megromlásának veszélye nélkül. Ha a lépek tárolására nincs elegendő hely, legalább a virágporosakat válogassuk külön, és ezek részére biztosítsunk száraz helyet. Az üres lépeket a párás, külső levegő nem rongálja. A virágporos lépeknek száraz helyen való tartása nemcsak a virágpor kímélése szempontjából előnyös. A megkövesedett virágpor tönkre teszi a lépet is. A megkövesedett virágporos sejteknek a közfalig való lekaparásakor a közfal rendszerint beszakad. A jó lép is selejtes lesz. A virágporgomba fellépését a lépek téli kénezése megakadályozza. Porcukorral való meghintésüket is jónak tartják. A virágporgyűjtés késői megindulása miatt sokan aggódnak. Szinte már a február végi, március elejei tisztuló kirepülés után azon törik a fejüket, hogy milyen virágpor-pótszert etessenek. Ha a méhcsaládnak a téli élelme mellett bőséges virágpor-készlete is van, aggodalom fölösleges. Csak a hideg időjárás vetheti vissza lendületes fejlődését. A méhek által ősszel tartósított virágpor tápértéke alig csekélyebb a frissen gyűjtöttnél. Ennek a megóvásával segítsünk elsősorban a kedvezőtlen tavasz virágpor ínségén. A természetes, de a méhész által tartósított virágpornak a tápértéke csak akkor versenyezhet a méhcsalád által tartósítottéval, ha ebben is a méhek módszerét utánozzuk. Nagyon körülményes, nem is beszélek róla. Egyes méhészek a szárított virágpor kitűnő hatása mellett szállnak síkra Tapasztalatom ezzen nincs, de sokkal meggyőzőbb lehet, ha a tudomány álláspontját ismertetem. Schönfeld A.: A mézelő méh anatómiája, morfológiája és fiziológiája című, magyar fordításban is megjelent könyvéből idézek: „A friss mogyoró-virágpor emészthető fehérje tártaim* 100 %-os szárazanyagra számítva 46,68 %; egy évi raktározás után ennek a virágpornak az emészthetősége 18,99 %-ra, két év ntán pedig 14,91 %-ra csökkent.“ Egy másik idézet: „A garatmirigyet azonban nem készteti működésre az sem, ha a virágport mézoldatban vagy cnkorszirnpban adjuk a melleknek. Az oldattal a méhek a virágport fölszívják, és nem hasznosítják.“ ILLA ISTVÁN 3
