Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-10 / 49. szám
I. A HIDEG HATÁSA Á MÉHRE. A magányos munkásméb + 9 és +7 °C közt mozdulatlan. Érintésre gyengén mozgatja végtagjait. Ha a hőmérséklet + 6 °C és +5 °C közt van, a méh megmerevedik, de átlagosan másfél napig életben marad, néha 9 napig is. Az ilyen idejében meleghez jutó méhek újra „fölélednek“. A jóllakott méhek ellenállóbbak, mint az éhezők. +3 °C-on és alatta a méh nem tudja fölhasználni mézhólyagjának tartalmát. A méhek nagyobb csoportban: fürtben megbirkóznak a tél hidegével. A fürttől elszakadt méhek ellenben elpusztulnak. II. A TELELŐ MÉH TESTÉBEN két nevezetes változás tapasztalható: 1. a vastagbél megtelése és 2. a zsírtest tartalékanyagainak megfogyatkozása. A vastagbél a méh bélcsatornájának leghátsó szakasza. Tágulékony, öblös. A meg nem emésztett anyagok és a vesecsövecskék (Malpighi-féle edények) váladékának gyűjtője. A kijáró méh az év melegebb részeiben időnként kiürítheti tartalmát. A még nem repkedő fiatal dajkaméhek és a telelő méhek vastagbele azonban erősen megtelik. A fiatal méhek csak dajkáló munkájuknak, a fiasítás etetésének befejezése után szabadulnak meg vastagbelük terhétől első kirepülésükkor. Erre kb. 10 napos korukban kerül sor. A telelő méhek sokszor hónapokig nem hagyhatják el a kaptárt, vastagbelük tehát rendkívül fontos szerephez jut. Hosszú telelés végén olyan méhek is akadnak, melyeknek vastagbéltartalma az előző szakaszba, a vékonybélbe is előrenyomul. A vastagbélben fölhalmozódott anyag akkor válik veszélyessé, amikor a méh súlyának kb. felét eléri. A méh ürítkezni kénytelen; hasmenés törhet ki. A zsírtest a méh tartalékanyag raktárja. Legnagyobb része a test harmadik szakaszában: a potrohban található a A méh és a méhcsalád télen páncélos bőr alatt. Háromféle tartalékanyag van benne: zsír, fehérje és glikogén. A zsírtest tartalmára nagyhatású a méh táplálkozása és életmódja. A virágpor kedvező a tartalék felhalmozódására. A fiasítás etetése és az építkezés fogyasztja a tartalékot. Az a méh tehát, amely bőségesen táplálkozott virágporral, de nem épített és nem táplált Hasítást, legbővebben el van látva zsírtestében tartalékanyaggal. A telelő méhben mindenekelőtt a zsírtartalom csökken, azt fogyasztja el szervezete. Mihelyt a telelés végefelé megindul a fiasítás, fogyni kezd a zsírtest fehérjetartalma is, mert a fejlődő álcáknak szánt pempő sok fehérjét igényel. Azok az „öreg“ méhek, amelyeknek nincs elég tartalékuk zsírtestükben, kevésbé alkalmasak telelésre. A Nosema-betegség is hátrányos a zsírtestre. III. A TELELŐ CSALÁD FÜRTBE HÜZŐDIK. A méhek a lépeken és az üres sejtekben helyezkednek el. Egy részük a mézessejteket takarja. A fürtöt a lépek szeletekre tagolják. A léputcák közt nagy hidegben csak a lépek átjáró nyílásain szokott kapcsolat lenni, enyhébb időben a lépek élein keresztül is. A fürtnek két része van: 1. A HÉJ. Ezt potrohhal kifelé ülő takaróméhek alkotják több rétegben, szorosan egymás mellett. Szinte mozdulatlanok. 2. A fürt MAGJA lazább. A méhek rendetlenül helyezkednek el benne. Mászkálni is tudnak, van rá helyük. A mag melegtermelő. A héj szigetelő. A levegő gyorsabban vagy lasabban cserélődik ki a fürt belseje és a kaptár között, aszerint, hogy a takaróméhek milyen szorosan helyezkednek el. A fiirt alakja, nagysága és szerkezete a külső hőmérséklet szerint módosul. A héj kezdetben csak oldalt és fölül zárt, alul nyitott. A héjat alkotó méhek szorosan csatlakoznak ugyan egymáshoz, de még valamennyien fejjel befelé fordulnak, a belsők még fejjel fölfelé néznek. Még nagyobb hidegben pedig az egész héj fejjel befelé, potrohhal kifelé elhelyezkedő méhek rétegeiből áll. A fürt alsó kijárás részén marad laza, a héj ott zárul be legkésőbb. Végül mindenütt összefüggő védőhéj veszi körül a belső magot. A fürtnek kétféle mozgása van: 1. ÖSSZEHÜZŐDÁS ÉS KITERJEDÉS a külső hőmérséklet szerint. Célja: a hőmérséklet szabályozása. A fürt hidegben kisebbedik. A méhek szorosabban simulnak egymáshoz. Több méh bújik be a sejtekbe. Csökken a héjat alkotó méhek közötti hézag és a fürt hülő felülete. A hőmérséklet enyhülésekor a fürt meglazul, kiterjeszkedik és megnyúlik. Később a héj szabályossága is megbomlik. 2. VONULÁS A TÁPLÁLÉK UTÁN. Célja: új mézessejtek megszállása, eleség fölvétele. — Mindkét mozgás iránya mindenekelőt a léputca, melyet a család elfoglal. Üj léputcába csak nehezen, enyhébb időben tudnak átmászni a méhek kockázat nélkül. A mag közepének hőmérséklete 15—25 °C. A héjé csak 8—9 °C. (A fészek közepének hőmérséklete nyáron, Hasításkor 34—35 °C szokott lenni.) Enyhébb időben a külső és belső réteg méhei közt gyakori a helycsere. Alacsonyabb hőmérsékleten a helycsere ritkul és csak hosszabb időközönként tapasztalható. Igen nagy hidegben pedig megszűnik a takaróméhek felváltása. Annyira lehűlhet ilyenkor ezeknek a teste, hogy mozogni sem tudnak és egy részük el is pusztulhat. A héj következő takaróméhrétege kerül akkor legkívülre. A telelő méhek táplálkozásáról keveset tudunk. A fürtnek rendszerint csak egy része •érintkezik a mézzel. Valószínű, hogy a mézhez jutó méhek átadják a felszívott eleség egy részét társaiknak. Egy 60 éves kísérlet szerint decemberben 30 méh mézhólyagjában 1 kg méz volt. A méhek ezzel három hétig érték be. Januárban nagyobb volt a fogyasztás: a mézhólyag tartalma csak 16 napra volt elég. IV. GYAKORLATI TANULSÁGOK. 1. A család sok fiatal méhhel teleljen. A méhek zsírteste jól tele legyen tartalékanyaggal. Biztosítása: nyárvégi serkentő etetés vagy vándorlás; virágport adó növények. 2. A lép olyan alakú és nagyságú legyen, hogy legalább 25 cm átmérőjű téli fürt megalakulhasson rajta és még 3. a teljes téli élelem is elférjen ugyanazokban a lépekben, melyeken a téli fürt ül. Más szóval: a mézkészlet ne legyen szétszórva sok lépben, tehát a méhek lépváltás nélkül is elérhessék. Kevés, de nagy lép. 4. A lépekbe fúrt . átjáró lyukak megkönnyítik a széttagolt fürt kapcsolatát. 5. a vastagbél megtelését késleltetni kell. Evégett a téli élelem elsőrendű legyen és a méhek nyugalmat élvezzenek,____________________________ hogy kevesebbet fogyasszanak. 6. A kaptár annyira lassítsa a külső hőmérséklet ingadozásának hatását a belsőre, hogy a méheknek idejük legyen alkalmazkodni hozzá a fürt módosításával. Egy családban két anya Akácvirágzás alatt vettem egy nagy rajt, mely kilenc léputcát takart. Megállapításom szerint az anya idős volt, mivel petézése másodrendűnek, azaz hézagosnak bizonyult. Az első hetekben a család jól szorgoskodott, mmd a 11 keretet kiépítette. Augusztusban minden családom kiűzte a heréket a kaptárból, de a raj nem. Ez feltűnt nekem és ezért átvizsgáltam. Nagy meglepetésemre három anyabölcsőt találtam. Az anya annak rendje-módja szerint petézett, viszont herék is voltak a kaptárban. Amennyiben a fiatal anyák körülbelül félidősek voltak a bölcsőkben, méheimre bíztam az anyaváltást. Csupán nyolc nap múlva vizsgáltam meg újra a családot, amikor már fiatal anyára leltem az egyik kereten. Ahogy nézegettem, észrevettem, hogy a kereten jelen van az öreg anya is, amely nyugodtan petézett. Nem tudtam mitévő legyek, így hát újra sorsukra bíztam a méheket. Beteleléskor mindkét anyát a kaptárban találtam s véleményem szerint a fiatal anya is bepárzott és petézett. így október 15-én ■égy kereten még tenyérnyi fedett Hasítást találtam. Gondoltam, megpróbálom összengrasztani a két anyát, de nem sikerült. Megszagolták egymást, majd mindketten menekültek egymás elől. Megmagyarázhatatlan előttem az, hogy herék is vannak a fészekben s ezeket nem üldözik a méhek. Beteleléskor a család kilenc léputcát takart. Most arra vagyok kíváncsi, mi történik a két anyával? Szeretnék erre választ kapni azoktól a méhészektől, akiknek erre vonatkozóan már van tapasztalatuk. Husvéth Ferenc, Bússá 7
